|
1: Tündérkirálynõ, légy a párom!
2007.07.18. 17:05
Szerző megjegyzése: Az első fejezet egy hosszabb előkészítő rész, de megéri elolvasni! A kockázatok és mellékhatásokért nem vállalok felelősséget, ha mégse érte volna meg. XD A cím a Lili bárónőből van. Nem tehetek róla, tegnap meghallottam ezt a dalt, és nem megy ki a fejemből.
Természetesen: "A Harry Potter könyvek szereplői és világa kizárólag J. K. Rowling teremtő fantáziájának gyümölcsei. Én csak kölcsön vettem őket a magam és mások szórakoztatására. Megírásukban semmiféle anyagi haszon nem vezérelt." Amen.
Tündérkirálynő, légy a párom!
Avagy évkezdési nehézségek, és a szerelem… vagy valami hasonló
- Nem hiszem el! Potter, Piton, Black! Ma este büntetőmunka! Mit képzeltek? Felőlem e legyilkolhatjátok egymást, nem fogtok hiányozni, de az elsősöket ne keverjétek bele! Fiúk, látom a ti szavatok sem ér többet egy laprikón aranynál!
- Aurora, figyelj…
- Ne most Dawn!
- De…
- Nincs de!
- Mallory, kérlek, ne csináld!
- Pofa be, Black! Hallottátok, mit mondtam. Beszélni fogok a házvezető tanáraitokkal, és mérget vehettek rá, hogy a mai munka nem marad el.
Aurora felszegett fejjel hátat fordított a társaságnak, majd húgát magával vonszolva elment Lily után.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Kilenc órával ezelőtt egy békés kisvárosban igen eseménydús reggel köszöntött a 6-os és 8-as számú házakra. A hatos szám alatt Evansék, a nyolcasban pedig Malloryék laktak.
Ezen a szeptember elsejei napon mindkét házban nagy volt a készülődés, hogy a fiatalok időben elérjék a Roxfort Expresszt.
- Lányok! Öt percetek van arra, hogy lent legyetek felöltözve, útra készen! – Mr. Mallory már rég megszokta, hogy a négy fantasztikus gyermeke közül csak a lányokra kell mindig várni. Ő maga azt hitte, az öltözködés, sminkelés, vagy egyéb női dolog tart ilyen sokáig.
Nem is sejtette, mekkorát téved.
Mr. Mallorynak két fia, és két lánya volt. A nagyobbik fiára rettentően büszke volt. Leon idén lett végzős a Roxfortban. 12 RBF-et szerzett, a nyáron megkapta az iskola elsőknek járó jelvényt, és csak azért nem volt prefektus, mert a felette lévő évfolyamból választottak annak idején. Leon eléggé magas, jóképű, és kedves volt ahhoz, hogy a legnépszerűbb fiúk közé tartozzon az iskolában. Apjához hasonlóan, fekete, vékonyszálú haja volt, ami elegáns ívben lógott sötétkék szemébe.
A lányok ikrek voltak. Idén lettek hatodévesek. Az ikrek vagy irtózatosan, vagy pedig cseppet sem hasonlítanak egymásra. Ők az utóbbiak közé tartoztak. Aurora volt az idősebbik. Teljes nevén Aurora Eve Mallory. A 12 RBF neki is megvolt. Az ezelőtti nyáron ő prefektusi jelvényt kapott. Aurora sokak szerint a tökéletesség mintaszobra. Magas, arányos testalkatú lány volt, akinek derékig érő, a vállánál lágy hullámokba bomló, ébenfekete haja volt, és ugyanolyan mélykék szeme, mint a bátyjának. Ő, és legjobb barátnője, Lily Evans, ugyanolyan értelmes, kötelességtudó, ugyanakkor szellemes és vidám lányok voltak.
Dawn Liv Mallory átoknak érzi, hogy ilyen ikertestvére van. Annak érdekében, hogy ne hasonlítson Aurorára, levágta a haját, így neki lapockáig érő, tépett haja volt. Az ikrek külsőleg még egy jelentős eltéréssel bírtak. A szemük más színű volt. Dawn szeme smaragdzöld volt. Nővérével ellentétben, aki azért volt a nővére, mert négy perccel előbb született, szóval Dawn nem tartotta annyira fontosnak a tanulást. Kinevezett három tantárgyat, amivel foglalkozni szeretne, és a többivel nem törődött. Összesen öt RBF-et szerzett. Bájitaltanból, SVK-ból, Gyógynövénytanból, Jóslástanból, amit ő maga se értett, hogy a csudába, illetve átváltoztatástanból. Legjobb barátai a tekergők voltak
A legfiatalabb testvért Noelnek hívták. Ő külsőleg teljesen különbözött a többiektől. Szőkésbarna, dús haja volt, és sötétbarna szeme. Negyedéves és kviddicsőrült.
Mr. Mallory sokszor mondta már, hogy a gyerekei korukkal arányosan értékelhetőek. Leon meg Aurora álomgyerek, de a másik kettő eléggé megnehezítette a dolgát. Főleg a felesége nélkül. Zoe Vega boszorkány volt, de mugli születésű. Mr. Mallory az esküvő előtti napon tudta meg, ő ugyanis teljesen mugli, bár ezt a szót utálta hallani. Nem volt semmi gondja a varázsvilággal, amíg nem halt meg a felesége, ráhagyva egy hét, két hat, meg egy négyéves varázslógyereket. Míg a felesége élt, gyakran tette fel neki azt a kérdést, hogy melyik gyermekét szereti a legjobban. A férfi sosem tudott erre válaszolni. Ilyenkor Zoe mindig fintorgott egyet, és azt mondta, hogy ő Noelt szereti, mert ő végre szőke lett, és nem olyan unalmas fekete, mint a férje. Ő erre elnevette magát, és azt mondta, hogy akkor neki a másik három a kedvence.
A gyerekek közül legjobban Dawn emlékezett az anyjára. Kapott tőle egyszer egy smaragddal díszített hajcsatot, amit minden nap a hajába rakott, pedig ő aztán nem szokott törődni a hajával. Nézete szerint, ha hetente háromszor megfésülködik, az bőven elég.
- Lányok! Letelt az öt perc, hol vagytok már?
Aurora éppenséggel Lilyvel volt elfoglalva, aki még hajnalban átjött, hogy megmutassa a levelet, amit Jamestől kapott, ugyanis a lány a szomszéd házban lakott. Dawn pedig még húzta a lóbőrt a padlón.
- Nem az apád volt az? – Aurora, Lily kérdésére ijedten kapta fel a fejét.
- De, azt hiszem, igen. Te jó ég, mindjárt tíz óra. El fogunk késni! – Kirohant a szobából, be egyenesen a húga rezidenciájába, ott rögvest hasra esett a keresztbe fekvő lányban.
- Ez fájt – szisszentet. – Dawn, ébredj!
- Mi a baj? – nézett fel kómás tekintettel a lány. – Még van három percem indulásig. Miért kellet felébreszteni?
Aurora kezével olyan mozdulatot tett, mintha valamit le akarna tolni a földre. Akkor szokott így csinálni, amikor le akar nyugodni. Ennél fogva csak nehezen lehet felidegesíteni.
- Ha tízre nem leszel lent, itt hagyunk! – fordult vissza húgához, majd elsietett a holmijáért.
Dawn kelletlenül feltápászkodott, majd pólót cserélt, és felvett egy fekete rövidnadrágot. Fogta a bőröndjét, és útra készen levánszorgott a lépcsőn.
A ház előtt összetalálkoztak a szomszéddal. Evansék kedves emberek voltak. Olyan büszkén mosolyogtak lányukra, mintha legalább valami világhíres ember lenne. Egyetlen bökkenő az oldalukon álló, duzzogó lány volt. Petunia Evans már korántsem volt olyan kedves, és szeretnivaló, mint a családja többi tagja. Dawnt kirázta tőle a hideg, míg nővére folyton próbált vele barátkozni, kevés sikerrel.
A Roxfort Expresszhez egyszerre ért oda a két család. Érzékeny búcsút vettek, ami a fiúknál egy integetésnek is alig nevezhető gesztus volt.
Felérve a vonatra szétváltak. Aurora és Lily beültek Alice mellé, Noel elhúzott a kviddicscsapat fülkéjébe, Leon a barátaihoz, Dawn pedig a leghátsó kupé felé vette az irányt, ahol minden valószínűség szerint már várt rá négy idióta.
Útközben észrevette keresésének tárgyait az egyik fülkében. Sirius Black, és James Potter háttal álltak neki, mert el voltak foglalva egy sötét hajú egyén szekálásával. Dawn habozás nélkül benyitott.
- Mi folyik itt? – nézett körül.
- Semmi, csak Pipogyusznak nem tetszett a ruhám – fordult hátra James. – Most mondd meg, ezt el kell tűrnöm?
- Hülyék – vonta le a következtetést a lány. – Inkább gyertek, keressünk egy fülkét! Hagyjátok béké… Miért tátog úgy, mint egy hal?
Sirius vigyorgott.
- El kellett némítanunk, mert túl hangosan szitkozódott. Csak az a bökkenő, hogy elfelejtettük az ellenátkot. Nézd, Ágas, ő tudja! – mutatott Pitonra. – De kár, hogy nem hallom, mit mond!
Ekkor lépett be a fülkébe Lily és Aurora.
- Mi a csudát műveltek itt? – dörrent a fiúkra Lily.
- Mi baja Perselusnak? – nézett a dühösen tátogó fiúra Aurora.
- Elment a hangja szegénynek. Épp azon voltunk, hogy gyógyírt keressünk a bajára. Ha akarod, kereshetjük együtt – nézett sóvárgó szemekkel a lányra.
- Elmebetegek vagytok – mondta szigorúan Aurora, majd feloldotta az átkot.
- Nincs jobb dolgotok, mint itt szennyezni a levegőt? - sziszegte újult hangjával Piton. – Nem kívánom az utat sárvérűek, félvérek, és vérárulók között tölteni!
- Akkor én maradhatok! – ujjongott James, majd Piton mellé ugrott. – Ne félj drágám, kiüldözzük az aljanépet innen, és együtt élvezzük majd a fortyogó mérgek illatát, miközben a fekete mágia egyes elemeit gyakoroljuk egymáson! Vagy inkább én rajtad. A fekete szín úgyis mazochizmust takar, vagy… szadizmust?
- Takarodj a közelemből Potter! – Piton előkapta a pálcáját.
- Azt hittem kettesben fogjuk csinálni, de ha te közönség előtt szeretnéd – gügyögött színpadiasan James, majd ő is előhúzta a pálcát.
- Most azonnal abbahagyjátok! – állt közéjük Aurora. – Potter, Piton, tegyétek le a pálcát!
- Most épp hősködik – morogta Dawn Siriusnak.
- Nekem egy ilyen mugliivadék nem parancsol! – kiáltott Piton.
- Akkor idehívom McGalagonyt, ő talán elég aranyvérű ahhoz, hogy elküldjön a fenébe! – mosolygott a lány higgadtan, majd egy gyors mozdulattal kikapta a fiú kezéből a pálcát, majd elkérte Jamesét és Siriusét is, és kiment a kupéból.
- A mocskos … - Piton nem tudta végigmondani, amit elkezdett, mert Sirius ökle félbeszakította.
Dawn erre már kijött a sodrából, és kivonszolta barátait a fülkéből.
- Elegem van abból, hogy Pipogyusz szekírozásával kell kezdeni az évet – dünnyögött, miközben betaszította őket a leghátsó fülkébe, ahol már ott ült Peter, és Remus.
- Jaj, Dawny, nem kell ennyire komolyan venni a dolgot. Nézd meg a nővéredet, ő egyszerűen csodálatosan kezelte a problémát!
- Aha, azért van nála a pálcátok mi?
- Evans szebb lett a nyáron – hallatszott James merengő hangja.
- Aurora is – motyogta Sirius.
Dawn csak dühösen fújtatott. Ki nem állhatta, ha James és Sirius az állítólagos szerelmeikről beszélnek. Már elege volt az álmodozásaikból. Főleg Siriuséból, ugyanis már jó pár éve teljesen oda volt a fiúért. Sirius négy évig csak vele, és a többi tekergővel foglalkozott, de egy évvel ezelőtt ő és James, Dawn szerint, bekattantak. Egyre jobban törődtek a külsejükkel, és sosem hagyták el a bájvigyort, ha lányok voltak a közelben. Kivéve persze, ha az illető lány Dawn volt.
- Hát nem gyönyörű név? Aurora. Mit is jelent?
- Hajnalt – sóhajtott Dawn.
- Igen, ez az. Olyan egyedi. Hajnal! Annyira illik rá.
- Ne zavarjon, hogy az én nevem is azt jelenti – Dawn már kezdett nagyon ideges lenni.
- De a tied olyan egyértelmű! Aurora Eve Mallory!
- Elemezzük tovább! – fakadt ki Dawn. – Aurora, annyi, mint hajnal. Eve, a középső neve, életet jelent. Hát nem gyönyörű? Kár, hogy a Mallory szerencsétlenséget szimbolizál, de ezzel ne foglalkozzunk, mert rontja az összképet! Milyen csodálatosan hangzik, hogy Aurora Eve Mallory! Képzeld, az én nevem is hajnalt jelent, és a második nevem nekem is életet, a Liv, ugyanúgy, mint anyám neve, Zoe. Ha már ennyire benne vagyunk a nevekben drága kutyacsillag barátom, akkor ott van Noel és Leon. Milyen érdekes, hogy a nevük egymás anagrammája! Leon annyi, mint oroszlán, a Noel pedig franciául a karácsony. Hát nem vagyunk elbűvölők? Anyámnak dicséretre méltó fantáziája volt, de ezzel lezárhatjuk a témát.
A fiúk döbbenten pislogtak.
- Nem vagy ma egy kicsit agresszív, Dawny? – kérdezte óvatosan James.
Remus mindent értően méregette a lányt. Előtte nem volt titok, hogy majd beleőrül a féltékenységbe.
- Dehogyis, jól vagyok – mosolygott idétlenül a lány. – Most már – tette hozzá.
- Akkor jó – nevetett fel Sirius.
- Szerintem csak a párkapcsolat hiánya okozza ezt a viselkedést nála – jelentette ki csevegő hangon Peter.
Néma csend támadt. James és Sirius úgy néztek Peterre, mint egy agyalágyultra, majd egyszerre nevették el magukat.
- Még, hogy Dawny és a párkapcsolatok! – prüszkölte Sirius, aminek az lett a következménye, hogy a lány hozzávágta Remus könyvét.
¤¤¤
Eközben Aurora, Lily és Alice teljesen más témáról beszélgettek.
- Azt hallottam komoly a dolog. Ezek a halálfalók egyre durvább dolgokat művelnek. Apa egyik barátja auror. Ő mondta, hogy már fenyegetést jelent a létezésük.
Lily révedezve hallgatta Alice beszámolóját. Gondoltban már teljesen máshol járt.
- Ezek szerint a közeljövőben több aurorra lesz szükség.
- Valószínű – bólintott Alice.
- Akkor Lily itt a nagy válasz a kérdésedre. Legyél auror!
Lily erre már reagált.
- Ha valaki auror lesz, az te vagy! Úgymond a nevedbe van írva.
Aurora fintorgott. Erre még nem gondolt sosem.
- Ideje prefektusi gyűlésre mennünk – állt fel hirtelen. – Jössz, Lily?
- Persze, menjünk!
- Várj, én még visszaadom a pálcákat a fiúknak, de te addig menj csak!
- Oké, de a helyedben megtartanám – nevetett Lily.
Aurora először Pitont kereste meg. Kicsit tétovázott, mielőtt belépett volna, ezért szokás szerint kezével nyugtató mozdulatot tett, majd benyitott.
- Mit keresel itt? – mordult rá rögtön a bent lévő.
- Csak a pálcádat jöttem visszaadni. – Aurora olyan kedvesen mosolygott ehhez, hogy Pitont elfogta a hányinger.
- Akkor add vissza, és tűnés innen!
- Nem vagy valami udvarias – mondta csalódottan a lány, de azért odadobta a fiúnak a pálcát, majd még megjegyezte: - Egyébként nem értem, miért zavar, ha a többiek úgy viselkednek veled, mint te velük.
Aurora ott hagyta a plafont bámuló Pitont, majd beugrott az utolsó fülkébe is.
- Aurora, milyen meglepetés, mi járatban? – Sirius épp azzal volt elfoglalva, hogy bosszút álljon Dawnon, amikor a lány belépett.
- A pálcátokat hoztam vissza. De kérlek, ne csináljatok semmi őrültséget holnapig, rendben?
- Ahogy kívánod! – hajolt meg Black, majd figyelmeztetően belerúgott barátjába.
- Persze Mallory, nem lesz gond – mondta a fájdalomtól cérnavékony hangon James.
- Akkor jó – mosolygott a lány – Amúgy, Remus, gyere, mert gyűlés lesz!
- Ilyenkor irigyellek, hogy prefektus vagy - dörmögött Sirius.
- Na, én megkeresem a büfés boszorkányt, mert éhen halok – állt fel James, majd kiment.
Sirius egy ideig némán fixírozta Dawnt. Kérdezni akart valamit, de nem tudta, hogyan vágjon bele.
- Öhm… Dawny – kezdte rekedten.
A lány rosszat sejtően emelte fel a fejét.
- Mi van?
- Kérhetnék tőled valamit?
- Ne kímélj.
Sirius áttelepedett a lány mellé.
- Segítenél nekem? – nézett rá könyörgő szemekkel.
- Attól függ, miben – morogta Dawn.
- A nővéred meghódításában.
Dawn köhögési rohamot kapott. Erre nem számított.
- Sirius, erről szó sem lehet. Én és Aurora rohadtul különbözőek vagyunk, ráadásul nem férünk meg egymás mellett. Két perc után kiátkozna a világból!
- Kérlek, Livy! – Sirius tudta, hogy Dawn meggyőzéséhez a középső nevén kell szólítania, ugyanis utálta, hogy őt és a nővérét ugyanúgy nevezik. Mindig azt akarta, hogy Livnek szólítsák, mert ez közelebb állt az anyjához.
- Ne kérj erre, légyszi!
A fiú letérdelt Dawn elé, és átkarolta a lábát, közben olyan szenvedő arcot vágva, hogy a lány, végül beadta a derekát.
- Na, jó.
- Igen! Köszi Livyke, vagy Dawny, vagy amit akarsz! Ha segítesz, két hétig kérhetsz tőlem bármit!
- Kezdetnek, mondjuk, hozz egy csokibékát!
˙˙*°O¤o~0~o¤O°*˙˙
A Roxfortban elég vidámra sikerült a lakoma, ugyanis az igazgató bejelentette, hogy idén sor kerül egy kis versenyre a nagykorú tanulók számára. A lényeg az volt, hogy kiválasztanak tizennégy tanulót, akiket párba raknak, és az lesz a dolguk, hogy minden héten, a megadott napon meg kell keresniük valamit a kastélyban. A kereséshez nyomokat fognak adni, és egy-egy ilyen út során valami fontos dologra kell ráébredniük. Dumbledore azt mondta, hogy azok, akik a legtöbb ilyen tárgyat találják meg, a minisztériumtól fejenként 1000 galleont kapnak. A versenyzők nevét pedig holnap este fogják megtudni.
A lakoma után Aurora, Lily és Remus kötelességüket teljesítve felkísérték az elsősöket.
- Ne maradjatok le, mert könnyen el lehet tévedni annak, aki még nem járt itt!
Elhaladtak egy tanterem mellett, de abban a pillanatban kirobbant az ajtó, és egy fiú esett ki rajta, ellökve három elsőst. Az illető Piton volt, nyomában kilépett Potter és Black is. Vaktában szórták egymásra az átkokat, aminek az lett a következménye, hogy a páncélokról visszaverődve elsősöket találtak el velük.
- Elég legyen! – emelte fel a hangját viszonylag higgadtan Aurora. – Elsősök, kövessétek Remust! Lily, te légyszi vidd el ezt a három szerencsétlent a gyengélkedőre.
Lily hordágyat varázsolt a három elsősnek, és még egy rosszalló pillantást vetett Jamesre, mielőtt befordult volna a sarkon.
- Nem hiszem el! Potter, Piton, Black! Ma este büntetőmunka! Mit képzeltek? Felőlem e legyilkolhatjátok egymást, nem fogtok hiányozni, de az elsősöket ne keverjétek bele! Fiúk, látom a ti szavatok sem ér többet egy laprikón aranynál!
- Aurora, figyelj…
- Ne most Dawn!
- De…
- Nincs de!
- Mallory, kérlek, ne csináld!
- Pofa be, Black! Hallottátok, mit mondtam. Beszélni fogok a házvezető tanáraitokkal, és mérget vehettek rá, hogy a mai munka nem marad el.
Aurora felszegett fejjel hátat fordított a társaságnak, majd húgát magával vonszolva elment Lily után.
- Nem hiszem el! Ilyen beképzelt tuskókat. Mindegyik csak magára gondol.
- Rora, nyugodj le, és engedd el a kezem, mert fáj!
- Jaj, ne haragudj! – kapta el a kezét. – Amúgy itt van ez a halálmadár is. Egyszerre sajnálom, meg undorodom tőle. Miért keresi magának a bajt? Miért kell bele mennie Potterék gyerekes játékaiba?
Dawn csak hümmögött.
- Kérlek, mondj már valamit! – állt meg hirtelen a nővére.
- Tudod – kezdte Dawn -, éppen a legjobb barátaimat szidalmazod, és ehhez nem igazán tudok hozzászólni, de Pipogyusszal kapcsolatban teljesen egyetértek. Amúgy neked tetszik Sirius? – tett hozzá csak úgy mellékesen.
Aurora úgy nézett húgára, mintha megkergült volna.
- Ezt a tekintetet válaszként elkönyvelem – paskolta meg nőére hátát Dawn, majd elviharzott.
’˙°˘°˙’
Másnap az órarendosztásnál McGalagony mérhetetlen dühvel csapott le a hatodévesek részére. Enyhén szólva kiosztotta Pottert és Blacket, ami azt jelenti, hogy tíz percig üvöltözött velük, miközben a teremben néma csönd lett. Lumpsluck viszont csak egy te kis rosszcsont, ezt nem kellett volna pillantást eresztett meg Piton felé.
Az sem jelentett jót, hogy az első órájuk pont átváltoztatástan volt. Ráadásul délután, sötét varázslatok kivédésére is McGalagony ment be, mert az új tanár érkezését csak másnapra várták.
Mindent összevetve, volt már jobb napjuk is. Estére már rendesen rossz hangulatban volt mindenki.
- Dawny – dünnyögte Sirius az üres tányérba hajtva a fejét -, mit szólna a nővéred, ha randira hívnám?
- Ugye ezt nem kérdezed komolyan? – nézett rá a kérdezett, és követte barátja példáját. Ő is a tányér fenekére nézett. Szó szerint.
- Azt hiszem nem kéne elismernem, hogy a baráti körömbe tartoztok – huppant le melléjük James. – Amúgy szerintetek találunk idén egy jó hajtót? Anderson a legjobb volt. Kár, hogy elment.
- Jaj, ne zargass a kviddiccsel! – hallatszott Dawn tompa hangja a tányérból.
- Szerintetek mikor kezdődik már a vacsora? – lépett a képbe Remus is. – Már farkaséhes vagyok!
A többiek halkan nevetgéltek a szófordulaton.
- Hé, Evans, nincs kedved leülni ide? – kiáltott James a közeledő lány felé. Az megeresztett egy cinkos mosolyt, majd idejött, és egy elegáns mozdulattal leült Remus mellé. Dawn meg Sirius felnevetett, mire a többiek megrökönyödve néztek rájuk.
- Mégis min nevettek, ha nem láttok semmit?
- Ugyan, Ágas, egyértelmű volt, hogy nem melléd ül le, csak azt nem tudtuk, hogy egyáltalán leül-e – magyarázta Sirius.
- Igazi jó barát vagy – morogta a sértett. – Még jó, hogy Aurora viszont mellettem kötött ki.
Sirius felkapta a fejét, Dawn pedig megragadta a villáját, és az asztalt karcolta vele. Remus erre megkopogtatta a fejét.
- Nem lenne egyszerűbb elmondani neki, mint idegbajt kapni? – suttogta, mire Dawn gyilkos pillantást lövellt felé.
- Mi újság veled, Rora? – kérdezte csevegve James, hogy barátját bosszantsa.
- Semmi olyan, ami rád tartozna – hangzott a tömör felelet.
A kellemes beszélgetéseknek Dumbledore vetett véget.
- Mint tudjátok, ma hirdetjük ki a versenyző párok nevét. A következő kategóriák szerint választottunk.
Griffendéles egy mardekárossal.
Mardekáros egy hollóhátassal.
Hollóhátas egy hugrabugossal.
Hugrabugos egy mardekárossal.
Hollóhátas egy griffendélessel.
Hugrabugos egy griffendélessel.
Az utolsót is sorsolni fogjuk, de a kimaradt, nagykorú diákok köréből. Akkor nem is húzom tovább az időt.
Dumbledore elővett egy kőurnát, amibe beleszórt egy csomó pergamendarabot.
- Közülünk kinek van esélye? – kérdezte Lily, le se véve a szemét az igazgatóról. – Mert én már elmúltam tizenhét, de ti?
- Én még nem – mondta csalódottan James.
- Mi igen – mosolygott Aurora, mire Dawny csak fájdalmasat bólintott.
- Én szintén nem – toldotta hozzá Remus.
- Akkor nem nyer griffendéles, az biztos – morogta Dawny.
- Ugyan – legyintett Remus. – Itt nem a tudás számít, hanem a logika. Sirius, te már elmúltál tizenhét, ugye?
- Aha. Peter, te még nem.
A szőkeség bizonytalanul felnézett.
- Biztos nem?
Dumbledore pálcájával megkavarta az urna tartalmát, majd pöccintett vele, mire kirepült egy cetli.
- A hollóhátas Hellen Smith és… - kirepült egy másik pergamen is -, Dalia Kingstone, a Hugrabug képviseletében alkotják az első párt.
- Milyen érdekes, hogy az ember ilyenkor döbben rá, a saját évfolyamában se ismer mindenkit – jegyezte meg James az igazgatóhoz sétáló lányokra nézve.
- Az tényleg érdekes lenne, de más tészta, ha csak szimplán kimegy a fejéből, hogy ki ül előtte gyógynövénytanon – helyesbített Remus.
Közben már egy másik pár nevét is kimondták, de úgy néz ki, nem volt ismerős köztük se.
- A következő két ember, Leon Mallory a Griffendélből, és Johanna Kleisberg a Hollóhátból.
Dawny most bekapcsolódott a tapsviharba. Még ismerős volt ezután az egyik volt barátnője a bátyjának a Hugrabugból, akit Rabastan Lestrange-dzsel raktak össze.
- A Mardekárból, Perselus Piton. – Erre James és Sirius fújolni kezdtek. – És a Griffendélből, Aurora Eve Mallory.
Rora egy pillanatra meglepődött, majd összehúzta a szemöldökét, tett egy kontrolláló mozdulatot a kezével, majd követte Pitont.
James és Sirius csak hápogtak.
- A Griffendéltől Lily Evans.
- Olyan párosítás nincs, hogy két griffendéles? – reménykedett James.
- Lehet, hogy van – mosolygott Sirius -, de olyan nincs, hogy tizenhét alatti kategória.
- És a Hugrabugból, Sandra Bonnes.
- Igen! – bokszolt a levegőbe James.
- Mi ütött beléd? – kérdezte fejcsóválva Remus.
- Nem fiúval rakták össze, hanem lánnyal!
- Hurrá – morogták a többiek.
Dumbledore újból megkocogtatta az urnát.
- Utoljára bármilyen párosítás születhet. Először is a Griffendélből, Sirius Black.
A fiú felpattant, megeresztett egy mosolyt a közönség felé, majd vidáman odament a többiekhez.
- És szintén a Griffendélből, Dawn Liv Mallory. Úgy látszik a Mallory családban nagy lesz a versengés – mosolygott pajkosan az igazgató.
- Mi van Tapmancs? – lépett mellé vidáman Dawny. – Egy másik Malloryt akartál, ugye?
- Így is jó. Piton nem ellenfél. Nem hiszem, hogy komoly veszélyt jelente a célom elérésében.
Dawn szemügyre vette halálmadarat.
- Azért be kell valljam, ha megmosná a haját, és egy héten mondjuk két órát a napon töltene, nem is lenne rossz.
- Ha akarod, megöllek a közös feladatunk során, ha ezt nem hagyod abba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
