Idézetek
(a HP könyvekből)

A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.

A dolgokat mindig a nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.

Az igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet, ezért nagyon óvatosan kell bánni vele.

Akit egyszer ennyire szeretett valaki – aki talán már rég nem is él -, azt a szeretet ereje mindhalálig védelmezi.

Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli!... Köszönöm.

Véglegesen csak akkor hagyom el az iskolát, ha többé senki nem lesz hűséges hozzám.

A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.

MEG KELLETT VOLNA HALNOD! INKÁBB A HALÁL, MINT HOGY ELÁRULD A BARÁTAIDAT! MI AZ ÉLETÜNKET ADTUK VOLNA ÉRTED!

Piton professzor nem bírta elviselni, hogy apád lekötelezte... Úgy hiszem, azért is védelmezett téged olyan elszántan egész évben, hogy kvittek legyenek apáddal... és nyugodt lélekkel utálhassa tovább az emlékét.

Egy olyan fiatal embernek, mint te, a halál gondolata rémisztő és döbbenetes lehet. Nicolas és Perenelle viszont úgy gondolnak rá, mint a megérdemelt pihenésre egy hosszú, nagyon-nagyon hosszú nap után.

Temérdek pénz és hosszú-hosszú élet, a legtöbb ember – s mi tagadás, néhány varázsló is - erre a két dologra vágyik mindenek felett. Csak az a bökkenő, hogy az emberek hajlamosak éppen azt választani, ami a legrosszabb nekik.

Tetteink olyan bonyolult, olyan szerteágazó következményekkel járnak, hogy jóformán lehetetlen azokból a jövő eseményeire következtetni.

Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban. Az édesapád ott él benned Harry, és meg is mutatkozik, valahányszor szükséged van rá.

Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.

Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.

Sose szégyelld a származásodat. Lesznek majd, akik az orrod alá dörgölik, de azokat észre sem kell venni.

A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb méreg...

Álmainkban olyan világban járunk, ami csak a miénk.

Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.

A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.

Gondolod? gondolni nem elég, bizonyítsd!

Örökre el kell vetnie az illúziót, aminek már egyéves korában szerte kellett volna foszlania: hogy a szülői karok oltalmában senki és semmi nem bánthatja őt. A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély képzelet játéka csupán. Meghalt az utolsó, legnagyobb védelmezője, és immár végképp egyedül van, olyan egyedül, mint még soha életében.

De az öröm! Mindig segít rajtunk! Még akkor is, ha teljes a sötétség. Mert a sötétséget, elűzi a fény.

Ahol a kincsed, ott a szíved is.

Utolsó ellenségként a halál semmisül meg.

No persze, ha halálfaló lennék, bizonyára alaposan tájékozódnék dzsemfogyasztási szokásaimról, mielőtt magamnak adnám ki magam.

Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképpen azokat, akik szeretet nélkül élnek.

Draco Dormiens Nunquam Titillandus

A nagyobb jóért.

Érezte, hogy hevesen dobog a szíve - milyen különös, hogy a halál torkában csak még elszántabban dolgozik, még vitézebbül őrzi gazdája életét.

Lassan, nagyon lassan felült, s közben minden mozdulattal rácsodálkozott élő önmagára - úgy érzékelte, figyelte saját eleven testét, mint még soha. Miért csak most fogja fel, mekkora csoda ez a gépezet: az izmok, a zsigerek, a dobogó szív?

Aminek jönnie kell, jönni fog... És ha itt lesz, szembe kell nézni vele.

Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne volna valóságos?

Lankadatlan éberség!

Botor és feledékeny a felnőtt elme, amikor lebecsüli az ifjúságot.

Gyilkolni nem olyan könnyű, mint az ártatlanok hiszik.