|
3: Idióták
2007.07.18. 17:06
Szerző megjegyzése: Új fejezet, mint ahogy a cím is mutatja, lesz benne idióta James, Sirius, dühöngő Piton és még pár apróság.... VÉLEMÉNYEKET szeretem, jól esnek, és igazán írhatnátok is! Eddig is olyan sokat kaptam, hogy öröm olvasgatni őket! Ne szakítsatok a hagyománnyal!
Idióták
Este kilenc, és Dawn kókadtan bambult ki az ablakon. Odakint zuhogott az eső. Szerette az esőt. Általában fel szokta vidítani, de ez esetben a temérdek házi feladat gondolatával szemben csúfosan alulmaradt. Igaz, Dawnnak más gondja is volt. Nem elég, hogy reggel páholyból nézte végig, hogyan szalad Sirius jókedve az egekig, még délután is tartogatott számára a sors.
Épp csak vége volt a tanításnak, mikor Karissa toppant elé. Dawn rögtön sejtette a széles vigyorról, hogy valami szörnyűséget fog megtudni.
- Bökd ki! – előzte meg a gúnyos megjegyzéseket. Karissa sértődött képet vágott, de megeredt a nyelve.
- Tetszel Andrew Lovegoodnak! Tegnap délután egy csapat lány érdeklődött, hogy tetszik-e neki valamelyik hollóhátas, erre azt mondta, hogy nem, mert egy griffendéles lányt szeret.
Karissa olyan kedvesen mesélte ezt, hogy Dawn kezdett komolyan félni, hogy a lánynak elment az esze. Andrew Lovegood tényleg eszméletlenül jól nézett ki. Szőke, szinte fehér haja volt, és ébenfekete szeme. Kedves volt, csendes, költői, és végzős. Ez volt a number one, minden évben, kivéve, ha az illető még kviddicsező is. Egyetlen, de Dawn szerint végzetes hibája Andrewnak az volt, hogy rajongott a legendás lényekért, illetve még mániája volt, hogy a Reggeli Prófétával kel és fekszik, ami azért szintén számított. Meg Dawn nem szerette ugyebár a tökéletességet, és a „majdnem” tökély is ugyan ez az eset nála.
- Ebből, hogyan következik, hogy én tetszenék neki? – tette fel a logikus kérdést.
- Már mondom, nyugi! – Nagy levegőt vett. – Könyörögtünk neki, árulja el, ki az, és megmondta! Azt mondta te vagy az, és ha te nem szereted őt viszont, akkor megkéri az első útjába kerülő lány kezét!
Karissa arcán mámoros mosoly ült, míg szegény Dawn értetlenül fintorgott.
- És ennek te miért örülsz?
- Mert én leszek az útjába kerülő lány! – vágta rá.
- De neked nem a bátyám kell? – kérdezte már semmit sem értve Dawn.
- De igen – bólintott. – Csak neki nem kellek, így…
- Ahha… Minő meglepetés.
- Na mindegy. A lényeg, hogy menj le, és mondd meg Andrewnak, hogy nem szereted.
- Azzal elérném, hogy feleségül vegyen téged, és így te boldog leszel?
- Igeeeeen.
- Akkor rossz hírem van – vigyorgott Dawn, majd egy halott hörgő leheletét utánozva így szólt: - Elment a hangom, pedig úgy segítenék! – Szenvedő grimaszt vágott, majd egy mozdulattal arrébb ment, és kisétált a klubhelyiségből, majd miután azt Karissa mentesnek találta, visszament, és nekiállt a háziknak.
Hétóra felé történt, hogy belibbent Aurora, és mindenki faggatni kezdte, milyen volt a feladat, mit kellett csinálnia, hogy-hogy ilyen hamar végzett, meg ilyesmi.
- Bár Piton nem sokat segített, de a vége közös siker volt. Nem volt nehéz. Szinte már gyermetegen egyszerű volt. Csak apróbb rejtvényeket kellett a másik után megkeresnünk. Én veszélyes feladatra számítottam, de azért élveztem ezt is.
Aurora arcán kedves mosollyal Siriushoz fordult.
- Neked ígértem valamit, de te nem mondtad meg, mikor akarsz velem találkozni.
Félrevonultak, de Dawn tisztán hallott minden szót, pedig jó nagy távolságra voltak tőle.
- Mit szólnál a holnaphoz? – ujjongott Sirius.
- Hát, nem is tudom. Inkább a hétvégén. Szombat jó lesz? – mosolygott töretlenül Aurora.
Sirius megbabonázva nézte a lányt, és erőtlenül bólintott.
- Remek! Remélem, a jobbik feledet hozod el magaddal – nevetett a lány.
- Nekem csak olyan van – csúszott ki Sirius száján, mire Lily, aki szintén ott állt, megvető fintort küldött felé.
- Akkor, ötkor, szombaton, a tóparton? – viccelődött a fiú, ügyet sem vetve Lilyre.
Aurora beleegyezett, majd Lilyvel felmentek.
Dawn pedig dühösen becsapta az SVK könyvét, és felpattant.
- Sirius Black! Hogy mertél szombatra elígérkezni? – dörrent rá, fekete hajú barátjára.
- Miért ba… Jaj ne. Dawny, kérlek, ne haragudj! – siránkozott a fiú. – Nem jutott eszembe.
- Nem jutott eszedbe? – kiáltott a lány. – Persze, mert csak a nővérem jár a fejedben! Torkig vagyok ezzel.
Sirius térdre esett, összetette a kezét, és olyan szenvedő képpel nézett fel Dawnra, hogy egy jégszikla is megolvadt volna tőle.
- Akkor beszélj vele, és tedd későbbre az időpontot – engedett a fiúnak.
- Inkább te beszélj vele, mégis csak a testvéred…
- ÉN SZÓBA NEM ÁLLOK AZZAL A LÁNNYAL, OKÉ?! – dühöngött Dawn.
- Oké – pislogott a fiú.
- De ha nem végzünk ötre, akkor nem mész el, világos?
Sirius kelletlenül bólintott.
Dawn ezután még kevesebb kedvvel tért vissza a tankönyvekhez. Ilyen állapotban nézte kilenckor az esőt.
o¤O¤o
Aurora odafent meg épp Lilyvel vitatkozott.
- Te nem vagy normális – dühöngött Lily, miközben a tankönyveit pakolta. – Épeszű ember nem megy el Blackkel sehova. Potter meg ő még csak gyerekek. Nem képesek felelősségteljesen viselkedni.
- Jaj, Lily, kérlek! Megígértem neki. Tudta a könyv címét, ezért elmegyek vele. Nem nagy ügy. Kibírom! – mondta Aurora az ágyról.
Lily mérgesen nézett rá.
- Ne légy ilyen! – nézett rá könyörgően a barátnője.
- Jó – adta meg magát Lily. – De azt ne kérd, hogy jópofizzak, ha esetleg összejönnétek.
Aurora úgy elnevette magát, hogy lefordult az ágyról.
- Még hogy összejönnénk? – nézett fel a földről. – Sirius Black csak pillanatnyi szeszélyből caflat utánam. Hamar kiábrándulna belőlem, mert unalmasnak fog találni. Nem jönnénk ki egymással.
- Ugyan már! Ez az egy ostobaság. Nincs ember, aki nem jön ki veled – rázta a fejét Lily.
- Kapásból négyet fel tudok sorolni! – ült fel felháborodva Aurora.
- Halljam! – nézett rá kérdőn Lily.
- Hát… Mr. Cornwall…
Lily a fejére csapott.
- Meg Piton!
- Ez már kettő. Van még?
- Persze. Ott van még… mééég – Aurora szeme elsötétült -, a húgom, Dawny.
Lily együtt érzően felsegítette a lányt, majd felhúzott szemöldökkel mondta:
- Viszont többet nem tudsz mondani!
Aurora elgondolkozott, végül felkiáltott:
- És a többi mardekáros?
- Jaj neeee.
o¤O¤o
Dawn odalent még mindig az igen izgalmas elfoglaltságát űzte, vagyis nézett ki az ablakon. Épp a tó tükrét nézte, és költőinél költőibb gondolatok szállták meg, mikor az üvegben rápislogott egy barna szempár, a hozzá tartozó hosszúkás orr, és égnek álló haj kíséretével.
- Szép estét, Ágas – ásított Dawn.
- Dettó – ült le a fiú a fotel karfájára. – Mi a baj, kicsi Dawn?
- Miből gondolod, hogy van valami baj? – mordult rá a lány.
- Hát, tudod, tavaly ilyenkor már lyukat locsogtál a gyomrunkba.
- Tavaly ilyenkor még viszonylag normális emberi lények voltatok, Aurora és Evans nélkül.
James az ajkába harapott, majd mártír arccal átkarolta a lányt.
- Kicsikém, ezt épp te mondod? Az a hír járja, hogy lelépsz Lovegoddal, patkós pumpliket hajkurászni. Megszakad a szívünk, hogy meg kell tőled válnunk.
Dawn ellökte volna a fiút, ha ebben a pillanatban nem lép oda Sirius.
- Ágas haver, mit művelsz te Dawnyval?
Hát igen. Kívülállónak elég érdekes egy testhelyzet tárulhatott a szeme elé, hiszen ahogy James megjátszva ölelte a lányt, belecsúszott az ölébe. Dawn felcsillant szemmel nézett az érkező fiúra, és egy pillantás alatt megvalósította a tervét, melynek eredményeként, James a földön végezte.
- Haver, a végén még féltékeny lesz Evans – nevetett, és Dawnnak ez a megjegyzés fájt a legjobban. Valahol mélyen, nagyon mélyen azt remélte, hogy a fiú lett féltékeny, erre az csak Evans miatt aggódik.
- Képzeld, Tapmancs, a kisasszony hiányolja a társaságunkat.
- Pedig azt hittem, mostanában túl sok is volt neki belőlem – mondta a fejét vakarta a másik.
- Belőlünk sosem elég – csatlakozott a társasághoz Remus.
- Ez most jól esett Holdsáp, te igazi barát vagy – szipogott meghatottan Sirius.
- Említettelek téged egy szóval is? – vonta fel a szemöldökét Remus. – Én kérlek, Jamesre és magamra céloztam, ugyanis teljesen igazad volt, belőled szegény lánynak már fél perc alatt elege lett.
Sirius kivételével, aki szívinfarktus félét tettetett, mindenki megmosolyogta a megjegyzést.
- Tényleg, Dawny, mit csiripelnek a madarak rólad, meg arról a hetedéves szívtipróról?
- Jaj, Remus, ne kezdd te is! – könyörgött az érintett. – Most leszögezem, hogy én nem érzek semmit Andrew Lovegood iránt, és ha valaki még egyszer ezzel cukkol, annak megmutatom, milyen egy egyórás kirándulás a tó vize alatt!
A fiúk megszeppenve nézték az indulatos kisasszonyt.
- Nemsokára kviddicsszezon! – váltott hirtelen témát James. – Vannak megüresedett helyek, és mivel én vagyok a kapitány, el tudom intézni, hogy…
- NEM! – vágtuk rá egyszerre mindhárman.
- Oké, csak gondoltam, szólok…
- Pajtás, megőrjítesz, az állandó kviddicseddel – sóhajtott Sirius.
- Az kizárt – rázta a fejét Dawn.
- A te eseteden már nem lehet rontani – fejezték be hárman, Jamesszel és Remusszal. Sirius gyakran adta fel ezt a magas labdát, és a többiek élvezettel szokták leütni.
- Várjatok csak – játszotta a sértődöttet a fiú. – várjatok csak…
- Deja vu – jegyezte meg eltűnődve James. – Valaki tavaly évvégén hasonló fenyegetéseket tett. Nem is tudom, ki lehetett… P-vel kezdődik a neve, és ipogyuszra végződik.
- Tényleg, Dawny, Remus, nem is mondtuk! – folytatta felcsillanó szemmel James. – Összemelegedtünk Tapmanccsal.
Mivel a többiek értetlenül néztek, megmagyarázta:
- Hozzánk költözött! Most már nyaranként is boldogíthatjuk a népet!
- Na ne – vigyorgott Dawn.
- De, de – bólogatott Sirius sötéten. – Hiába, az ember nem válogathatja meg a családját.
- Mit műveltek most, amiért otthagytad őket? – kérdezte Remus.
- Rábólintottak arra, hogy Regulus halálfaló legyen. Azt mondta az agyalágyult, hogy a suli után beáll Voldemorthoz. Próbáltam lebeszélni róla, mert nem reménytelen eset, de meghallották, és jött a szokásos. Apa üvöltözött, anya károgott, Bella a sarokban bólogatott minden sértésüknél, A nagybátyám pedig a családfáról szónokolt, meg, hogy én szégyenszemre griffendéles lettem, felhozták szegény Andromedát is, és a szemem láttára kiégették a képét a faliszőnyegről. Azzal fenyegettek, hogy kitagadnak, meg hasonlók, de én megelégeltem, és este elszöktem otthonról. Remélem, sosem látom viszont azt a poklot, ami ott van.
A többiek együtt érően hümmögtek. Két perces hallgatás után Sirius szólalt meg újból:
- Ideje lefeküdni. Jó éjt!
- Na, akkor én megyek is Andrew babához. Biztos fergeteges éjszakánk lesz! – ásított Dawn.
- MICSODA? – meredt rá rögtön mindhárom fiú.
- Semmi, csak vicceltem – húzta be a nyakát Dawn.
- Akkor jó – vigyorgott Sirius. – Nem bírnánk elviselni, ha elhagynál minket.
o¤O¤o
Másnap a délutáni átváltoztatástan Lily Evans nélkül telt, hiszen a lány, ahogy azt James mondaná: Egy szörnyű délutánt él át, hiszen nem hallja órákig a fiú kellemesen mély hangját.
- Figyeljétek meg! Elvonási tünetei lesznek – suttogta, miközben egy gyönyörű tollat forgatott a kezében, ami pár perce még egér formájában ült a padon. – Ő fog végezni leghamarabb ezzel a feladattal, mert nem bír ki több órát nélkülem.
- Meg az egoizmusod nélkül – jegyezte meg Remus, akinek a tolla még csillogott is
- Gyerekek, nem segítene valaki? – kesergett Dawn. – Akármit teszek, ez a toll csak fekete tud lenni.
- Próbáld meg úgy, hogy valami vidám dologra gondolj, miközben kimondod a varázsigét – fordult hátra jóindulatúan Aurora. – Segít ha…
- Azt hiszem menni fog segítség nélkül is! – fintorgott Dawn, mire a nővére arcán fájdalmas tekintettel visszafordult. – Nem színpadi műsor Pipogyusz! Zsírozd tovább a patkányt, hátha attól tollá válik! – gúnyolódott, meglátva, hogy a mardekáros, a kettővel előtte lévő padból, már egy ideje őket nézi. Most egy szájrándulással visszafordult a feladatához.
- Csendesebben dolgozzatok, ha kérhetem. Tizenöt gyönyörű pennát szeretnék kapni óra végére – mondta McGalagony. – Egyelőre úgy látom, ragaszkodnak a rágcsálóikhoz.
Aurora szomorkásan nézte a kezében pihenő, vakítóan fehér, és szép tartású pennát. Bántotta, hogy nem valami jó a kapcsolata a húgával.
- Mi a baj, Tündérkirálynő? – hajolt oda hozzá Sirius. – Segíthetek valamiben?
- Köszönöm, nem szükséges. Unatkozni egyedül is tudok – duzzogott a lány, majd a tollat odaröptette McGalagony asztalára.
Eközben Dawn visszaváltoztatta a tollát egérré.
- Idefigyelj! – suttogott neki. – Ma nincs jókedvem. Nem tudok giccsparádét csinálni belőled, de légyszi, ne hagyj cserben, és valami normális mintát rakj magadra, ha már tollá változtatlak!
Az egér ijedten pislogott. Dawn rámondta a varázsigét, mire újból egy fekete toll jelent meg, de már átfutotta egy ezüstszál, ami egy „D” betűt formált.
- Így mindjárt más – mosolygott a lány, és megforgatta a pennát a kezében. – Egyszerű és nagyszerű vagy egyben. Ugye?
- Az őrület első jele, mikor az ember állatokhoz beszél. A második, ha tárgyakhoz. A harmadik, amikor elvárja, hogy ezek válaszoljanak neki – okította Sirius, aki időközben visszaült Dawn és James közé.
- Ha, ha, ha…
- Miss. Mallory, ez káprázatosan szép! – lépett az asztalához McGalagony. – Ebben kiemelkedő kreativitást látok. Megérdemel a Griffendél ezért tíz pontot! Mr. Lupin és Aurora tolla is gyönyörű, de nincs bennük semmi különleges. Ez viszont egészen egyedi. Megtarthatom?
- De ezen egy „D”… - kezdte Sirius, de Dawny, a pillanatnyi sikertől részegen elnémította a fiút.
- Persze tanárnő, megkaphatja!
Öt perces unalom után James egy új ötletet talált ki.
- A maradék hét percben igazán tehetnénk valamit Pipogyusszal – intett fejével az illetékes felé.
- Csodás! – dőlt hátra elégedetten Sirius, de rögtön lefagyott a mosoly az arcáról, mikor Aurora szikrázó szemével találta szembe magát.
- Meg ne próbáljátok! – fenyegetőzött a lány, de Piton, mintha mindent hallott volna, nyílván, mert így is volt, a képébe sziszegte:
- Nem kell a segítsége egy ilyen kis sárvérűnek. A barátnőddel együtt igazán leszokhatnátok erről a mentőangyal szerepről, mert hányni tudnék tőle!
Aurora egy pillanatig sem mutatott sértődöttséget, helyette szokásához híven, lenyugtatta magát egy kézmozdulattal, majd a fiú szemébe nézett:
- Látom, teljesen tisztában vagy vele, mennyire meg tudsz bántani másokat egy puszta megjegyzéssel, így direkt műveled ezt, mégis megkérdezném, mit ártottam én neked? Mert már párszor végiggondoltam, és sosem találtam rá okot. Egyszerűen gyűlölsz mindent, és mindenkit. És teljesen fel vagy háborodva, ha mások is gyűlölnek, és tettlegességhez folyamodnak. Teszem azt, fellógatnak egy fára – mutatott a Tekergők felé, akik ere ártatlanul fütyörészni kezdtek. – És akkor is dühöngesz, ha valaki meg teljesen normálisan szól hozzád. – Aurora kisimított egy hajszálat az arcából, majd folytatta. – Neked nem a származásommal van problémád. Tudod, én nem vagyok képes senkit gyűlölni. Vess meg érte, de ez így van. Még haragudni sem tudok sokáig valakire. Így, ha tetszik, ha nem, ezen túl, mint eddig mindig, megpróbálok közbeavatkozni, ha ilyesmit terveznek veled, mert számomra nem közömbös, ami egy másik emberrel történik. És jól hallottad, emberrel. Nem varázslóval, hanem emberrel.
Ezt végigmondva elfordult, és az órán többet nem szólt. Mikor megszólalt az óra végét jelző hang, kicsit hevesen állt fel, így Piton, aki még előtte akart kimenni, nem tudta elkerülni, csak úgy, hogy nekiütközött az üvegvitrinnek, amiből leesett három doboz, elborítva a termet apró fémgolyókkal.
- Mr. Piton, mégis mit művel? – sápítozott McGalagony. – Itt marad óra után, és az egészet felszedi!
A többiek, akik közül többen is hasra estek a szanaszét guruló golyókban, kárörvendően nevettek, de Aurora csak odalépett a tanárnőhöz.
- McGalagony professzor, kérem, az én hibám volt. Túl gyorsan álltam fel, és csak megpróbált kikerülni.
- Akkor maradjon itt, és segítsen neki – vágta rá kissé agresszíven a tanárnő. – De pálca nélkül, mert nem tűröm az ilyen felfordulást az órámon – intett a pálcájával, mire a két tanuló varázspálcája a kezében landolt. - Engem vár az Igazgató Úr.
McGalagony türelmetlenül kitolta a diákokat az ajtón, majd becsukta azt, egyedül hagyva a teremben Aurorát, és Pitont, aki rögvest bosszúsan a földhöz vágta a táskáját.
- Nem látsz valahol seprűt? – kérdezte homlokráncolva a lány.
- Nem – hangzott a bő felelet.
Aurora körbenézett, majd elindult a terem hátsó részébe. Ott talált is öt seprűt. Igaz, mind középszintű versenyseprűk voltak, de végtére azzal is lehet seperni. Magához vett közülük kettőt, majd visszament. Meglátva Pitont, felnevetett, ugyanis a fiú a cipőjével próbálta összeterelni a fémgolyókat, közben olyan fintort vágva, mintha sajnálná a cipőjét.
- Mégis mi olyan vicces?! – mordult rá a lányra, aki erre csak a fejét rázta, és odadobott neki egy seprűt.
Piton egy ideig csak furcsállva nézte, mintha nem tudná eldönteni, mit tegyen vele.
- Nyugi – mosolygott Aurora kedvesen. – Tudom, hogy félvér vagy. De apád miatt nem kéne gyűlölni a többi muglit.
Piton eléugrott, és tágra nyílt szemmel, remegő ajakkal szólalt meg.
- Honnan veszed ezt? Miből gondolod, hogy apám miatt van?! – dühében úgy meghúzta a lány karját, hogy az halkan felsikkantott.
- Én csak… A híradóban… Amikor elítélték gyilkosságért, bemondták, hogy Tobias Piton bántalmazta a… a feleségét, és a… fiát. Ő mugli, de az anyád varázsló. Nem emlékszem a nevére… Én csak, tudtam, hogy ő lehet az apád, és nem lehetett könnyű neked… Bocsánat, hogy szóba hoztam, csak…
- SEMMI KÖZÖD AZ ÉLETEMHEZ! – ordította a fiú. – Honnan veszed a jogot hozzá, hogy spekulációkat gyártasz arra, hogy miért gyűlölöm a sárvérűeket?!
Aurora könnyes szemmel, bocsánatkérően nézett rá, és Piton tekert még egyet a karján, majd ellökte.
A lány remegve tápászkodott fel.
- Sajnálom… én igazán… - motyogta a lány, és a kezébe vette a seprűt, de Piton leordította.
- TAKARODJ! Majd én elrendezek itt mindent, de most tünés innen.
Aurora megszeppenve hátrált egy lépést, majd megállt.
- NEM HALLOTTAD? KIFELÉ! – Piton már olyan gyűlölettel nézett rá, hogy a lány nem bírta tovább, és elszaladt.
o¤O¤o
- Szerintetek mire írjam ki a kviddics válogatást? – huppant le délután a klubhelyiségben, barátai közé James.
Dawn feltérdelt, és egy nyuszit utánozva fülelni kezdett.
- Hallod, Ágas? Ez az érdeklődés szele. Azt mondja, „a barátaidat nem érdekli a kviddics, és ha kedves akarsz lenni velük, nem firtatod ezt a témát”.
- Vajon a barátaimnak mondhatom azokat, akik nem érzik át, hogy a létem egyenlő a kviddiccsel? – sóhajtott James színpadiasan. – Ez a csoda az életem! – állt fel, és a plafonra meredve tovább szónokolt. – Ahogy felülök a seprűre, elrugaszkodom a földtől, a hajamba belekap a hűvös, őszi szél. Aztán felrepülök, behunyom a szemem, és élvezem a fülembe süvítő szél csilingelő hangját…
- Aztán felébredsz a gyengélkedőn, ahová súlyos gurkó okozta sérüléssel, jutottál be – csóválta a fejét Sirius, mire a többiek nevetőgörcsöt kaptak.
- De most komolyan, Ágas, ki az, az őrült, aki játék közben becsukott szemmel a szél csilingelését hallgatja? Főleg, ha Pipogyusz közben a cikeszt keresi.
- Halljátok ezt a hatalmas robbanást? – kérdezte fájdalmas arccal James. – Most bombázták szét a barátságunk.
Ezt már James sem bírta rezzenéstelen arccal, és nevetve a földre vetette magát. A jókedvet lábdübörgés szakította félbe. A portrélyuk kitárult, és Aurora száguldott be rajta, sápadt arccal. Dawn felnyögött, és Remushoz fordult.
- Figyelj, most ijedten felénk fog nézni, mint aki most veszi észre, hogy itt vagyunk…
Aurora tényleg megtorpant a terem közepén.
- Most szenvedő arccal felrohan a lányok lépcsőjén…
Hajszálpontosan így történt.
- És most ez a balek, itt mellettem, felpattan, és utána rohan…
Sirius elrugaszkodott a padlóról, és hosszú léptekkel a lépcső felé indult.
- Ééééééés SZIRÉNÁK! – bokszolt a levegőbe Dawn, mire bekapcsolt a vészjelző, és egy tompa puffanással Sirius a földön landolt.
- Így lenne ötösöm a lottón! – nyafogott Dawn.
- Mi van? – nézett rá nevetve James.
- Semmi… Mugli dolog.
Dawn kecsesen elindult Sirius felé, mikor mellé ért, lenézően rápillantott, és ott hagyta.
Illetve hagyta volna, ha a fiú nem kapja el a lábát, és nem rántja a földre.
- Megvagy! – sziszegte a lány arcába, majd feltápászkodott, miközben Dawn épp az ájulással küszködött. Ilyen közelről még sosem nézett Sirius gyönyörű szemeibe.
- Kérhetnék tőled valamit? – próbálta a fiú túlkiabálni az össznépi nevetőhullámot, amit az akció idézett elő. Dawn rosszat sejtően sóhajtott.
- Kiderítenéd, mi a baja?
- NEM! – ordította a lány, és felrohant, az immár ép lépcsőn. Még hogy ő derítse ki, mi baja? Ez több mint pofátlanság. Dühösen rontott be a szobába. Lerogyott az ágyára, ügyet sem vetve a többi szobalakóra.
Talán három percig feküdt itt, mire a képzeletében megjelent két kiskutyaszem, a hozzá tartozó könyörgő arc. Bosszúsan megrázta a fejét, de a fiú képe nem tűnt el. Ilyenkor úgy elővenne valami mugli zenelejátszót. A zene mindig lenyugtatja. Kár, hogy mugli dolgok nem működnek itt.
Így kelletlenül felállt, és lemászott a lépcsőn. Odalent nem látta már Siriust, így Jamestől kérte el a köpenyt.
- Minek kell az neked? – kérdezte a fiú, miközben az utolsó csepp tintát próbálta kinyerni a földön álló tintásüvegből.
- Tapmancsos ügy. Ki kell derítenem, mi baja Aurorának.
James előkapta a köpenyt, majd odadobta a lánynak.
- Köszi.
o¤O¤o
Aurora odafent rögtön tanulni kezdett. Rémes bűntudata volt. Egyszerre sajnálta, hogy Pitonból sikerült a legrosszabbat kihoznia, ugyanakkor félt tőle. Mégis a legrosszabb az volt, hogy tisztán látta a fiú szemében a gyűlöletet. Még soha, senki sem nézett rá így. Még a húga sem. És ezt Aurora nem bírta elviselni.
- Szép jó estét! – lépett be Lily az ajtón, de mikor be akarta azt csukni, nem sikerült neki. – Mi van ezzel? – ráncolta a homlokát, majd erősebben meglökte, de félúton megint visszapattant. Végül még egyszer nekifutott, és sikerrel járt. – Kicsit régiek már ezek a vacakok.
- Lily! Már azt hittük a folyosókon éjszakázol! – köszönt barátnőjének Alice. – Gondoltam, utánad küldöm Pottert, hiszen ő biztos fél perc alatt megtalálna.
- Jaj, ne is emlegesd! – sopánkodott a lány, és kezével beletúrt hosszú, vörös hajába, Jameset utánozva. – Itt várt rám, a klubhelyiségben.
- Szegénykém – nevetett Alice.
- Nem az a baj – ült le fájdalmas arckifejezéssel az ágyára Lily. – Hanem az, hogy jól esett. Értitek? Valami hiányzott a napomból, és a klubhelységbe érve rájöttem mi az.
- Illetve ki az, nem? – mosolygott Aurora.
Lily elvörösödött, majd dühösen lehordta a lányokat.
- Nevessetek csak! Viccesnek találjátok, hogy az eminens Lily Evans az iskola egyik legnagyobb bajkeverőjét hiányolta! Amúgy még meg sem kérdeztétek, milyen volt a feladat.
A lányok bocsánatkérően néztek rá, mire Lily megenyhülve beszámolt róla. Negyed órán át csak erről beszélgettek, majd Lily Aurorához fordult.
- Veled különben mi történt? Black azzal fogadott, nézzem meg, jól vagy-e.
A kérdezett az ajkába harapott. Nem tudta eldönteni, van-e joga hozzá, hogy a történtekről beszéljen, végül úgy döntött, elmondja. Lily és Alice nem a nagy szájukról híresek, ráadásul ők is meg szoktak vele mindent osztani. Legfeljebb kihagy néhány információt a dologról.
- Tudjátok – kezdett bele -, az egész…
o¤O¤o
- … Piton miatt van.
Dawn bejelentését a reggeliző asztalnál döbbent csend követte a Tekergők részéről. James sötéten nézett maga elé, Remus eltöprengett rajta, Sirius pedig felindultan kijelentette:
- Megölöm!
- Dehogy ölöd meg – legyintett Dawn. – Még nem hallottad a teljes sztorit – mondta, majd az izgalom fokozásaképp beleharapott egy pirítósba, komótosan megrágta a falatot, majd ráérősen lenyelte. – A lényeg, hogy Aurora mondott valami olyat, amivel akaratlanul is megbántotta Pipogyuszt, és ő, szokásához híven túlreagálta a dolgot. Szó szerint kiordította a kiscsajt a teremből. Aurora pedig olyan érzékeny, hogy ez rosszul esett neki – fejezte be a dolog összefoglalását, majd miután ivott egy korty sütőtöklevet, hozzáfűzte: - Mindjárt sírok.
- Én akkor is megölöm! – ragaszkodott eredeti szándékához Sirius.
- Szíved joga – vont vállat Dawn. – Amúgy van egy jó hírem, James! – fordult vidáman a fiú felé. – Evansnek hiányoztál tegnap.
- Ez… ez komoly? – csillant fel a fiú szeme. Dawn hirtelen megdermedt. James szemében ugyanis még sosem látott ilyen őszinte örömöt. Ez nem a szokásos, fussunk Lily után nézés volt, hanem valami… valami egészen más. – Dawny, ugye ez nem csak egy vicc?
- Nem, Ágas ez komoly – bólintott a lány. – Szó szerint azt mondta, hogy valami hiányzott a napjából, és a klubhelyiségbe érve rájött mi az.
James mámoros arccal megkent egy újabb pirítóst. A reggeli során többet nem szólalt meg.
- Most viszont valamivel kiengesztelsz! – fordult Siriushoz Dawn. – Nézd meg, miattad milyen hadi sérüléseket szenvedtem! – Felhúzta az ingét, természetesen cenzúrázatlan határokig, ezzel szabaddá téve a hasát, amin két óriási lila véraláfutás volt. – Ezt a drága Evanstől kaptam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
