Ugyanott, ugyanakkor:
Hm…, a túléléshez, asszem fel kell rúgnunk néhány szabályt… Például, most nem maradhatok csendben, hanem értelmes emberek (és hullák) módjára kell beszélgetnünk.
- Öhm…, izé, szeretnék feltenni néhány kérdést.
- Ezek lesznek az utolsók az életedben.
- Aha, és vega vagy?
- Mi?
- Ve-ge-tá-ri-á-nus. Tudod, nem eszel húst, semmi kannibalizmus… - megáll az eszem, hogy egyesek mennyire tudatlanok
- Ja, vagy úgy…nem, izé, nem vagyok vega.
- Ez nem jött be. Vagyis te egy ízig-vérig vámpír vagy - szögeztem le -, vagyis nem igazán lehet megölni.
- Hát valahogy úgy.
- Hát, ez nagy gát, mert itt ma vér fog folyni. Vagy neked nincs is véred. Mindegy, részletkérdés. Tehát vámpír vagy. Szereted a fokhagymát? Kaphatsz egy füzérrel a nyakadba. Úgy hallottam az jó a vámpírok ellen.
- Sajnálom - húzta ki magát büszkén -, de semmi hatása. Se a fakarónak, se az ezüstkarónak, de még a szenteltvíz se ér semmit.
- Figyu! - jutott eszembe valami - Én azt olvastam egy könyvbe, hogy a vámpírok csak éteri energiák és nem több. Sajnálom, tényleg. Szembesítenem kell téged a ténnyel, hogy nem is vagy itt. Te nem létezel, nincs tested. Csak egy energia vagy.
- Miről hablatyolsz? - értetlenkedett
- Te-nem-lé-te-zel - tagoltam neki érthetően
- Na kislány, most már elég legyen! - indult felém mérgesen
Ajaj! Most azt hiszem baj van.
- Oké, oké csak még egyet jó? - néztem rá nagy bociszemekkel
- Te legyőzhetetlen vagy. Nem hat rád se a fokhagyma, se a fakaró, de még a szenteltvíz sem.
- Nem, bizony! Nem tudsz megölni, tehát én öllek meg!
- Várj van itt valami - vigyorogtam rá egy alattomos mosoly kíséretében
- Mit szólsz ehhez? - kérdeztem és lazán bemostam neki egyet, hogy elterült a padlón
Irtó jó volt. Nem számított erre. Muhaha! Ezt most jól megkapta!
Ekkor több esemény is történt egyszerre:
Vámpírhaverom kezdte kiheverni a sokkot, és úgy döntött, nem lesz tovább földönfutó, viszont e mozdulatával egyszerre Sirius robbant be az ajtón vagy kilóhusszal.
- Stupor!
Erre volt vámpír, nincs vámpír. Ugyanis kirepült az ablakon, mint a szárnyaszegett madár.
- A franc esne bele! Biztos eltört a kezem - káromkodtam egy sort, mert a nagy izgalom közepette csak most vettem észre, hogy mennyire fáj.
- De legalább nem volt éteri energia. Szegény, azzal a tudattal hal meg, hogy ő nem több, mint egy energia, hogy nem is létezik. Ez nagyon gáz.
- Miből gondolod, hogy meghalt?! - kérdezte Sirius dühösen
- Hát most kel fel a nap! Biztos, hogy elpatkol.
- Remek! Te most velem jössz! Nincs egy árva szó sem! Különben repülhetsz a haveros után!
- De mégis…
- Azt mondtam kuss!
Szegény, ha így haladunk biztos a Mungóban köt ki.

Szobám:
- Mégis… mégis mit képzelsz?! Engem kiküldenek ide, hogy védjek meg egy hisztis libát, aki…aki…
- Hisztis?! Mármint, hogy én?! – érdeklődtem felháborodva, és felpattantam az ágyról, ahol idáig ültem
- Hallgass… - ezzel visszalökött a tapló…
- Persze én foglalkozzak vele is mi? Majd az lesz a csúcs, ha véglegesen is kirendelnek mellé… Kilök az ablakon egy vámpírt, pont most…
- Figyu, ne menj a szekrény elé, mert ha rálépsz a…
- Mit mondtam?! – üvöltötte le a fejem, és mit ad Isten, pont a szekrény elé lépett…
- Áúú, te idióta, ez meg mi?!
- Ez egy csapóajtó, egy verembe – ordítottam le neki, mivel tényleg beleesett a cellába -, ezt még én csináltam, mikor anya állandóan kérőket küldött a nyakamra.
- Szedj ki innen! – ordította hősöm rendületlenül
- Ne haragudj, nem hallak! – ezzel otthagytam
De alighogy kiléptem a szobából, tompa dübörgést hallottam magam mögött. Megfordultam.
Egy baromi nagy kutya döngölt a földbe és terpeszkedett fölöttem.
- Öhm…Sirius…nem szállnál le rólam?
Tompa morgás…
- Sirius?
Dühös vicsorítás…
- A fenébe te dög, teljesen kilapítasz!!!
Sirius nevetve gördült le rólam. Alighogy felálltam, hősöm nekem támaszkodott. Azt a: „befogom a szádat, ha nem hallgatsz el”, pozíciót vettük fel.
Érdeklődve figyeltem a hirtelen változást, lenéztem a szájára, majd vissza a szemébe. Elpirultam… a francba, biztos elpirultam… Mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Viszlát – kezdett el hátrálni
- Hö? – kérdeztem kábultan. Egyszerűen borzasztó, be kéne tiltani az ilyen pasikat. Még a lábam is remeg…
- Mennem kell – mondta százas vigyorral az arcán
Még egyszer lenéztem a szájára… A fenébe is! Úgyis tudja mire gondolok…
- Nem lehet, hercegnőm…
- Oh… - néztem rá nagy bociszemekkel -, megint elkezdek neked dumálni, és beszélek a divatról, a vámpírokról, akiket nem ismerek, de most személyesen is megismerkedtem eggyel, megbámulhattam őt kö…
És végre megcsókolt… Eszméletlen ez a pasi, hülye lennék, ha nem bolondulnék bele…
De egyszer mindennek vége lesz…
- Viszlát hercegnőm – suttogta és dehoppanált

Másnap reggel:
- Jasmine kisasszony! Jasmine kisasszony! - ordított valaki telitorokból
- Jól van, kelek! Most boldogok vagy tok?! Hajnali kilenc van! Ember ismered az órát?! Tik-tak-tik-tak!
- Kisasszony! - rombolt be a szobába Rosa, a dadus
- Jasmine, egy úr van itt az auroroktól! Ja kisasszony mit csinált már megint? - tördelte a kezeit
- Én?! Én?! Semmit! - replikáztam magamból kikelve az ágyon térdelve menő cikeszes pizsimben
Ekkor egy férfi lépett be a szobámba. Á, semmi… Kb. fél méteres betűkkel van kiírva az ajtómra, hogy:
FÉRFIAKNAK, BUZIKNAK A BELÉPÉS TILOS!!! AKIK NEM TARTOZNAK EGYIK KATEGÓRIÁBA SEM, AZOKNAK ÉLETVESZÉLYES!!!
- Az úr itt Jan…
Beleprüszköltem a takarómba. Jan? Ilyen egy nevet…
- és azért jött, mert…ö…
- Hagyja asszonyom, én átveszem az irányítást - pipiskedett, és kitessékelte a dadust
Vá… szőke, utálom a szőkéket, fúj…tisztára úgy néz ki, mint egy buzi. Sirius, hogy deglenél meg, hogy tehetted ezt velem?!
- Azért jöttem kisasszony, hogy védelmezzem önt.
- Oszt, hol marad az a kardos rész? - kérdeztem pimaszul
- Tessék?
- Oh, semmi. Mi lenne, ha tegeznél?
- Ha úgy kívánod…
- Úgy!
- Szóval, minek is vagy itt?
- Hogy megvédjelek.
Ez a rossz buzi? Istenem… Lerí róla, hogy milyen…
Most is magát nézegeti a tükörben… Pedofil, buzi és még perverz is.
Izgalmas heteknek állunk elébe…