Este:
Ez a pasi kiborító! Egész nap utánam mászkált! Mindenhova! Még klotyóra sem mehettem ki az engedélye nélkül… A leveleimet viszont megmentettem tőle! A mágia… Megbűvöltem a leveleket, hogy ő divatmagazinnal lássa őket. Bár egy percig komolyan megijedtem, hogy elkezdi őket nézegetni… Most biztos a tükörben bámulja magát. Ja, nem. Itt áll az ajtó előtt. A szobára mágiamentes bűbájt szórt, és most kint őrködik. Nagyon cseles… Látszik, hogy nem ismeri a finom női lelket. Minek varázsoljak, mikor ott az ablak… Látszik milyen naiv. Sirius biztos az ágyam mellet őrködve, vagy az ágyamban… Hú, ezt inkább hagyjuk. A lényeg az: ma buliba megyek! Végre! Az egyik haverom bulit szervezett a közeli kúriában. Király lesz! Lesz kaja, pia, pasik… Mi kéne még?

Később:
Hát mondjuk egy jó hosszú kötél, vagy egy matrac… kinézek az ablakon… Hú, de pofára fogok esni…
És… és… leértem. Olyé! Menő vagyok. A kertből pedig már lehet hoppanálni. Ezt nektek túlképzett-kiképzett-beképzelt ficsúrok!

A bulin:
A hangulat jó, találkoztam egy csomó ismerőssel, táncoltam, piáltam…csak mérsékelten. Aztán valami furcsára lettem figyelmes. Mint, amikor kicsi korában megérzi az ember, hogy „hoppá, most tele a Libero!”. Na , valami ilyesmit éreztem én is. Mármint nem azt, hogy tele van, hanem valami furit. Aztán megláttam… figyeltek. Nem láttam, hogy ki, mert sötétben volt. Hát, gondoltam odamegyek, mit nekem, van testőröm… ! Odamentem a fazonhoz. És ismét egy újabb tapasztalatot szerezhettem: Hiba volt. Leütöttek.

Leütés e. leütés u.:
Egy szobában tértem magamhoz. Egy székhez kötöztek, mondhatom elég gyéren… Ugyanis éreztem, ha egy kicsit mozognék, a kötél meglazulna… na, de minek, hisz abban nincs semmi buli. Hát, lássuk a falkát, ja nem a macskát vagy medvét, mit tudom én…
Egy alak sétált a szobába, talán az, aki leütött.
- Én vagyok a végzeted… - suttogta állati kómás hangon.
Oh, még egy szerencsétlen, akit velem büntetett a sors…
- Hello, engem Jasmine-nak hívnak.
- Gyermekem, én nem társalogni akarok…
- Tudom, te vagy a Végzet.
- Ne szakíts félbe!
- Hupsz, bocs! Tudom milyen rossz, ha kiesel a ritmusból. Mond csak, én hallgatlak – biztosítottam.
- Szóval, engem a klánom küldött.
- Neked van klánod... azta!
- Azt mond…
- Bocs… bocs, befogom.
- Egy vámpírklán. Vámpír vagyok, és azért jöttem, hogy megbosszuljam a társunkat.
- Sajnálom, de mi van, ha én nem akarom és megszökök.
- Meg vagy kötözve…
- Ne legyél annyira biztos. Ezt egy szar csomó. Nézd csak…
Ezzel izegtem-mozogtam egy kicsit és szabad voltam!
- Na látod. Ez nem jó csomó, mert én vékony vagyok, és könnyen ki tudok bújni belőle. Megmutassam, hogy kell igazi csomót csinálni?
- Fogadjunk, hogy nem tudsz! – pökhendiskedett
- Megmutatom…
- Úgyis béna vagy!
- Te meg bunkó, fogadjunk, hogy megtudom…
- Bizonyítsd!
Azért is megmutatom neki! Ezzel odamentem hozzá, és elkezdtem a kötelet tekerni rá. Annyi volt az extra, hogy minden második hurok után csomót is kellett kötni.
- Na, kész. Próbálkozz csak. Látod, így kell megkötözni valakit…
- Hú, tényleg. Igazad van… - döbbent meg.
Azzal ugrált egy-kettőt, és elterült, én meg elkezdtem röhögni.
- Na, segítenél?
- Ja, persze, várj.
De a bulit elrontották. A szőke buzi rontott be, és elkábította a vámpírt, majd megragadott és dehoppanáltunk.

Otthon:
- Mégis, hogy képzelted ezt?! Az állásom forog kockán!
- Sirius legalább engem is féltett volna, egy kicsit…
- Nem érdekel, elegem van belőled!!! Mi a szar ez?!
- Egy bagoly. Levelet hozott neked, azért kering a fejed fölött – mondtam higgadt hangon, majd elkurjantottam magam – Jóska, levelet hozott a posta!!!!!!
- Nagyon vicces…
- Na, mi van benne? Kirúgtak?
- Nem. Hanem… hanem… kitüntetnek!
- Téged?! – háborodtam fel
- Mert megvédtelek egy vámpírtól…
- Hé, az nem is te…
- Öltözz!! Megyünk az ünnepségre. Most megkapom…

A nyamvadék bulin:
Hát itt volt az egész kikent-kifent bagázs. Remélem Ő is itt lesz. Most épp a miniszter osztja az észt… Még mindig nem értem igazán, hogy minek vagyok itt.
- És ezt a Merlin-díjat szeretném átadni ennek a fiatalembernek, aki megfékezett egy egész horda vámpírt, és még egy bájos fiatal hölgyet is megmentett.
Hölgyet? Bájost, Hisz nem volt ott senki… csak én… Ja, hogy én lennék a hölgy…
- Szóval ez a díj nem másé, mint…
Sirius Blacké a jóképű auroré? – találgattam magamban
- Jan Dogwoodé!
Általános röhögés. Ja, nem csak én röhögök… ilyen egy hülye nevet. Várjunk csak/
- Merlin-díjat egy ilyen seggfejnek?! – ez hangos volt… esküszöm, hogy véletlenül!
- Hogy mondta Miss Hunter? – kérdezte a miniszter
Na, innen már nincs visszaút. Nem baj, legalább röhögök egy jót.
- Nem hiszem, hogy Jant illetné egy ilyen Merlin-izé.
- De miért is?
- Mert nem csinált semmit…
- Megmentettem az életed, te… te!!! – üvöltötte Jan magából kikelve
- A nagy lóf****! Nem is csináltál semmit! És voltam az, aki megkötötte, te csak berontottál és elráncigáltál! Ráadásul csak egy nyamvadt vámpír volt! De ugye te vagy a nap hőse?! Nem vagy te egy kicsit beképzelt? – kezdtem nagyon begurulni…
- Ó, kedves Jasmine milyen kár, hogy nincs itt a jó öreg William ugye? Pedig ő le tudott csitítani mindig… milyen jó is egy ikertestvér, nem? Kár, hogy a hős Will már alulról szagolja az ibolyát.
Most jött el a pillanat, amikor az agyamat elöntötte a köd, és nekiestem a fickónak. Elszabadult a pokol…
Látszik, hogy ez a barom nem igazán számított arra, hogy nekiesek és ütöm-vágom… Ott vertem, ahol csak tudtam, közben könnyeimmel küszködtem. Hogy meri ez a címeres ökör Willt sértegetni, És egyáltalán honnan tud róla? Ekkor valaki hátulról elkapott, felráncigált a földről és dehoppanált, velem együtt.

A minisztérium egyik sötét folyosóján:
Nagyon megrémültem, hogy hova kerültem, de aztán meghallottam az egyik teremből kiszűrődő kiáltásokat, és rájöttem, hogy még mindig a minisztériumban vagyok.
Ekkor egy alak fogta meg a vállamat. Sikítottam…
- Nyugi, nyugi, csak én vagyok az.
Rögtön felismertem a hangot.
- Sirius! – vetettem magam a nyakába, és megint elkezdtem sírni.
- Jól van, na – ölelt át
Lassan abbahagytam a sírást és a düh lépett a helyére. Mindkét kezemmel nekiestem Sirius mellkasának.
- Te szemét, hogy tehetted ezt velem?! Hogy bízhattál arra a baromra?!
Sirius lazán megfogta mindkét csuklómat, és a fejem mellé raktam, persze már megint én voltam a falhoz passzírozva…
- Abbahagytad? – érdeklődött
- Ja…
- Gyere, vissza kell mennünk. A szüleid is megjöttek.
- Jaj, csak azt ne!!!

Ismét a bálon:
Dög Dogwodd – alias Jan -, ott ült az egyik sarokban egy ápoló társaságában, és anyáék tényleg itt vannak.
- Figyu, Siri! Ugye szeretsz? Naná… tudom én, szóval mi lenne, ha lelépnénk? – mosolyogtam rá bűbájosan, de nem igazán jött össze a dolog.
- Sajnálom, hercegnő – ezzel odapenderített apám elé.
- Anyu! Apu! De jó látni titeket! – ugrottam a nyakukba, és közben bőszen imádkoztam valami Isteni áldásért.
(minimum egy emléktörő bűbájért)
- Ugye tudod, hogy ezért még számolunk…
- Jaj, anyu, én úgy féltem! – kezdtem el nagyban sírni, és mit ad Isten… bevált!
- Nyugodj meg Jasmine, most hazamegyünk, jó?
Ezzel angolosan leléptünk.

Otthon:
- Kislányom, mégis hogy gondoltad ezt?! – érdeklődött apa, csevegő hangon
- De én nem csináltam semmit – védekeztem
Így kell ezt csinálni, hisz a vádlott dolga csak annyi, hogy mindent tagadjon. Tök egyszerű! A hülyének is megy… ,hát még nekem!
- Most kivételesen nem a vámpírosra gondoltam…
- Hanem?
- A minisztériumban történt… khm… akciódra.
- Megérdemelte – mondtam
- Aha. Így már világos.
Nem akartam apáéknak elmondani a Willes dolgot, mert biztos kiakadtak volna, és apa exauror lévén, biztos vérfürdőt rendezett volna.
- Sajnálom apa, máskor nem fordul elő – mondtam határozott hangon.
- Ígérd meg Jasmine – sóhajtott egyet
- Ígérem – vigyorogtam
Ezennel ünnepélyesen esküszöm, hogy nem fordul elé még egyszer, hogy ne mosnék be egy óriásit Jancicamicának!

Szobámban:
Egyedül vagyok. Unatkozom. Segítsetek Jasmine-nak a szerencsétlennek!
Erre mi történik? Na mi? Valaki kövekkel dobálja az ablakomat! Hú, de le fogom szedni a fejét! Ezzel nagy mérgesen elindultam az ablakhoz.
Hú! Meg kellett kapaszkodnom a párkányba. Ugyanis Sirius állt lenn és egy százas vigyorral mosolygott rám, RÁM!
- Hello, hercegnő!
- Sirius hagyd már abba a hercegnőzést – duzzogtam.
- Nem tehetem – vigyorgott -, nekem tetszik.
- Á, mindegy. Mit akarsz?
- Te mondtad, hogy el akarsz menni valahova. Na, gyere!
- Hülye vagy? És mégis mit csináljak? Ugorjak?
- Csak nem félsz? - vigyorgott rám
Hát erre nem lehet mit mondani. Feltérdeltem a párkányra és ugrottam. Úgy félúton rájöttem, hogy akár dehoppanálhattam volna… Á, mindegy, szegény Siriust levertem a lábáról, de legalább puhára érkeztem. Feltápászkodtam szegényről és rávigyorogtam.
- Hé, hercegnő, egy percig azt hittem tényleg fent maradsz.
- És, feljöttél volna? – érdeklődtem semleges hangnemben.
- Én? Soha!
Értetlenül néztem rá, aztán észrevettem, hogy vigyorog. Istenem, de utálom én a pasikat.

Bulin:
Azta, ez tényleg egy király buli… fogott és kivitt egy mezőre!
- Hűha, itt lesz a buli? És kik jönnek? – érdeklődtem reménykedve.
- Ez egy kétszemélyes buli, na gyere.
- Hé, mégis hova? Mit fogunk itt csinálni?! Bulizunk a tehenekkel?
Édesen elmosolyodott.
- Miért, én nem vagyok jó neked?
Hűha, ez most az amire gondolok? Vagy nem az amire gondolok? Egyáltalán mire gondolok?!
- Hé, nyugi, tök sápadt vagy! – vigyorgott
- Ne aggódj, csak erre lakik Jan haverunk. Gondoltam meglephetnénk őt.
- Hö?
- Hoztam trágyagránátot és ani-mágus kekszet…
(ani-mágus keksz: egy olyan keksz, ami az illetőt egy állattá változtatja át, hatása kb. 2 perc)
- Azta, imádlak – ugrottam a nyakába és megint dehoppanáltunk.

Jancicamica otthonkája:
Tök szupi! Elkommandóztunk az ablak alá, aztán felgyorsultak az események. Jan épp fürdött és közben énekelt (!), ritka szar hangja van… Lazán besétáltunk az ajtón, egy képzett auror lakásába! Az asztalon kicseréltük a sütit a miénkre, a hűtőből kiszolgáltuk magunkat 2 üvegsörrel, bár Sirius ásványvizet akart mivel én még kicsi (!) vagyok. Na erre visszatettem a sört és mérgesen kikaptam egy vodkásüveget. Aztán leléptünk, de előtte még bevágtuk a fürdőszobába a trágyagránátot.

Ablak alatt:
Ezt a pancsert! Kirohant a fürdőből, azt nem tudom, hogy volt e rajta valami, mert Sirius befogta a szemem. Lehet, hogy hálásnak kéne lennem… Mindegy, most már látok. A nagy ijedelemre Jancica bekapott egy szelet sütit. Disznó lett belőle, egy fertelmesen nagy disznó. Kár, hogy csak pár percig tart a hatás… Miután kiröhögtük magunkat Siriusszal, ismét dehoppanáltunk.

Mezőn, tehenek között:
Nem is olyan rossz itt. Sirius elővarázsolt egy plédet, és most azon heverészünk. Tök jól elvoltunk, aztán egyszer csak… elkezdett korogni a gyomrom! Ezt az égést…
- Éhes vagy? – érdeklődött Sirius.
- Talán, egy kicsit…
Erre mosolyogva elővarázsolt egy pizzát (!). Van ízlése, pizza és vodka… Király menü, amúgy nem szeretem az alkoholt, pedig innám én, csak nem megy… Szóval a pizza.
- Reggel rendeltem valami mugli étteremből, nem tudom milyen lesz.
- Ezt most vegyem elijesztésnek?
- Ahogy gondolod – azzal elvett egy szeletet.
Már jó ideje ettünk, amikor már nem bírtam tovább és letettem. Nem vagyok finnyás, de ez iszonyú volt.
- Bocs, Sirius, de ez elég pocsék pizza.
- Ja – nézett rám mártírarccal -, életemben nem ettem ilyen szar pizzát!
- De eszed! – mutattam rá a lényegre.
- Azért még pizza…
Férfilogika… Nem is próbálom megérteni, felesleges. Tűnődve szuggeráltam a vodkával, amilyen szar napom volt, miért is ne? Még mindig nagyban szemeztem a vodkásüveggel, s azt vettem észre, hogy Sirius engem néz. Amúgy már megette az összes pizzát, még a dobozt is eltüntette…
- Mi van veled hercegnő? – kérdezte, és őszinte aggodalom csendül ki a hangjából.
- Semmi – motyogtam.
Jó, az egy dolog, hogy beleestem a srácba, mint hajdan nagyapám a meszesgödörbe, de attól még nem fogom elmondani a legféltettebb titkomat. Pedig egyszer el kéne mondani valakinek… Máskülönben beleőrülök.
- Jó, látom, hogy valami bajod van. Nem akarod elmondani, te bajod… - vágta be a durcást.
- Sirius, ne csináld ezt velem – suttogtam, szinte könyörgő hangon.
- Jól van, hercegnő… Mondd csak, voltál már részeg? De úgy istenigazából…
- Soha - néztem rá gyanúsan
- Jó, akkor itt az ideje elkezdeni.
Ezzel a kezembe nyomta a vodkásüveget és visszafeküdt. Nagy szemekkel néztem rá.
- Azt ne mond, hogy még soha sem ittál!
Azért is megmutatom neki! Hú anyám, ez a szar csíp, szúr és fújj, de legalább nem tudok közben Willre gondolni, ez is valami. Nagy elkeseredésemben már a háromnegyedét lehúztam, mikor Sirius észrevette pusztításomat és kikapta a kezemből az üveget. A szemét!
- Add vissza! – hadonásztam össze-vissza.
Jó, jó kicsit berúgtam, de most mit csináljak…
- Sirius, a jó édes anyukádat, add vissza azt az üveget!
A mocsok! Vigyorogva lehúzta a maradékot.
- Oké, én mentem – ezzel felálltam és durcásan elindultam.
Hú, de kanyargós ez az út! Egy kicsit lecsiccs… , ja nem csuccs, nem csüccsenek. Hikk…

NAGY SÖTÉTSÉG
Folyt. Köv.

A nagy homály után:
Szédültem. Csillagokat láttam. Kicsit pislogtam és rájöttem, igazi csillagokat látok. Aha, tehát még mindig a búúúlegelőn vagyok. Szuper. Ekkor két mélykék szem hajolt fölém. Kicsit megijedtem, majd rájöttem, hogy csak Sirius az. Szeme zavart volt és tűnődő.
- Jobban vagy?
- Aha, de nem emlékszem semmire…
- Semmire? – kérdezte pajkosan.
- Miért, mire kéne? – ijedtem meg.
- A sztriptíz számod elég jó volt…
- Jesszus – vörösödtem el.
- Nyugi, nem csináltál semmit, csak mindenáron a teheneknek akartad bemagyarázni, hogy ők csak érzéki csalódások. Vicces volt.
- De mást ugye nem mondtam?
Néma csönd.
- Ugye nem?!
Nagy hallgatás.
- Sirius?
„Tetessük magunkat süketnek” című rész.
- Sirius Black?!
Á, végre „meghallotta”…
- Tudod, az emberek részegen a legőszintébbek.
- Nem érdekel! Mit mondtam?!
- Will – nézett a szemembe
- Ho… hogyan? – remegett a hangom.
- Na jó, röviden: Will az ikertestvéred, de 17 évesen meghalt. Egy részeg mugli próbált molesztálni, ő meg akart védeni, erre lelőtték. Te meg úgy gondolod, ez a te hibád. A szüleid ezért óvnak, és zárnak aranyketrecbe. Legszívesebben személyesen tekerném ki Jan nyakát. Kb. ennyi. Van még kérdés?
Ezzel felállt és el akart indulni. Én szintén felugrottam és zokogva a nyakába vetettem magam. Megint elterültünk a pléden, de most Sirius került a lapított pozícióba.
- Én vagyok a hibás! Ha akkor nem megyek el, Will még mindig élne!!
Erre Sirius fogta magát, és ismét megcserélte a pozíciót, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Nem te vagy a hibás – mondta halkan.
- De, én vagyok! – kezdtem el megint püfölni.
- Nem – suttogta, és ismét lefogta a kezem.
- Nem kezdek el prédikálni, mert az nem sokat érne, nem foglak leitatni, mert úgy látszik az se megy. Helyette csinálok valami olyasmit, ami egy időre kitöröl mindent a fejedből.
- Vicceket mesélsz, - incselkedtem.
Már attól is jobb kedvem lett, hogy nem akar nekem prédikálni. Attól tényleg nem lesz jobb semmi…
- Aha, szólj, ha valamelyiket ismered. Szóval, a baziliszkusz és a …
Ekkor olyat tettem, amit még soha. Fogtam a fejét, és lehúztam az enyémhez, majd belenéztem a két feneketlen mélységbe és megcsókoltam.