Vicces, de lehet abban valami igazs�g, hogy a cip�sarok kopog�s�t�l skizofr�ni�t lehet kapni. Nem, �n maradtam egy szem�lyis�g, de musz�j volt valamivel lek�tn�m az agyamat, m�g le�rek a pinc�be, s mivel s�t�t volt, hideg is, h�t nem maradt m�s, mint a sarkam kopog�sa.
�m ezt sem �lvezhettem sok�ig, hiszen hamarabb az omin�zus szoba el� �rtem, mint ahogy lelkileg felk�sz�lhettem volna r�.
Kopogtattam. R�gt�n kit�rult a r�csos vasajt�.
- Viv! B�jj be!
Hogy mi ez az �jdonat bizalmaskod�s a Prof r�sz�r�l, fogalmam sincs. Val�j�ban mi sohasem voltunk k�l�n�sebben j� viszonyban. Neki nem engem kellett f�znie, nekem nem �r� kellett t�maszkodnom, mint pisis kisgyerek. Most m�gis �gy ragyogott fel az a s�padt, semmitmond� arca, mintha legal�bbis az atya�ristent tisztelhette volna szem�lyemben.
Mindenesetre bel�ptem mellette a helyis�gbe.
El is k�pedtem r�gvest.
Merthogy nem csak �n lettem beutalva aznap este.
Hanem rajtam k�v�l m�g h�rman.
A sut�n �csorg� Pitont �s a t�le eg�szs�ges t�volba h�z�d�, l�tv�nyomra fels�hajt� Stacie-t azonnal felismertem, a harmadik sr�cot viszont eddig csak a k�nyvt�rban l�ttam.
A Prof el�gedetten v�gign�zett rajtunk, arc�r�l m�g mindig nem t�nt el az el�gedett somolyg�s, majd le�lt az �r�asztala m�g�, �sszekulcsolta v�kony, inas kezeit a t�lgyfa lapon, �s belekezdett monol�gj�ba.
- M�g csak k�t hete tan�talak benneteket �s t�rsaitokat, de m�ris kit�nt sz�momra, hogy ti n�gyen �rdemlitek a legt�bb figyelmet r�szemr�l.
Itt Stacie olyan k�ts�gbeesetten n�zett h�tra r�m, hogy �nk�ntelen�l is elvigyorodtam. B�jitaltanb�l k�l�n�s figyelem? Jaj, de hossz� lesz ez a hetedik!
- �n�k ketten – fordult Piton, meg a m�sik sr�c fel� – a legjobb b�jitalf�z�k az eg�sz �vfolyamban, ezt b�tran �ll�thatom. �n�k pedig – int�zte hozz�nk szavait – sajnos, a leg…
- Pocs�kabbak – b�lintottam.
- A legnehezebben r�z�dnak bele, ezt szerettem volna mondani.
- Akkor t�l enyh�n fejezte volna ki mag�t, tan�r �r – biztos�totta Stacie s�padozva. Tal�n jobban �rz�kelte a kialakult helyzet abszurdit�s�t n�lam.
- Az ok, ami�rt ide hivattam �n�ket a k�vetkez� – l�pett t�l a probl�m�n a Prof. – �gy gondolom, ha se az el�deimt�l, se t�lem nem tudtak elegend� tud�st �sszeszedni ahhoz, hogy �v v�g�n ne bukjanak meg a tant�rgyamb�l, akkor seg�thetn�k egym�st. H�tha a k�z�s c�l meghozza gy�m�lcs�t.
- Vagyis? – sz�v�skodott Stacie.
- Vagyis p�rban fogtok dolgozni id�n.
Na. Robbant a bomba.
- MI VAN?! – hangzott mind a n�gy�nk fel�l diszkr�ten, halkan, �pp, hogy csak a f�l kast�ly hallja.
- Mr. Thomas, Miss…
- �, k�ny�rg�m, ink�bb a p�tvizsga! – sir�nkozott Stacie, de hi�ba.
- �n�k ketten, valamint Miss Rice �s Mr. Piton is egy�tt fognak b�jitalokat f�zni. Nemcsak a kedd esti k�l�n�r�kon, amiket a mai napt�l kezdve, mint szakk�rt vezetek be, s melyen n�gy�knek k�telez� a megjelen�s, hanem a rendes tan�r�kon is. MINDEN �r�n – hangs�lyozta.
Most kellett volna valakinek hiszt�rikusan felnevetnie. De h�t Lily sajna most nem volt k�reinkben.
- Elmehettek.
El�sz�r senki sem mozdult. Majd Stacie-n�l elt�rt a m�cses, �s hangos b�g�ssel kirohant. �t a Thomas nev� valaki k�vette zsebrev�gott kezekkel, apatikus arccal.
Piton r�m pillantott, �n azonban a Profot figyeltem. Tudtam, ez az eg�sz nekem sz�l. Hogy mi a c�lja vele, nem tudtam, hiszen egyszer� rosszindulatnak nem tekinthettem – a b�jitaltan korrepet�ci� lassan hetedik �ve r�m f�rt, de hogy ezt mi�rt pont Pitonnal…?
Sirius mag�n k�v�l lesz az �r�mt�l, ha meghallja.
Meg fogja �lni Pitont.
�s nekem nem lesz t�bb k�l�n�ra…
- Viv, maradn�l m�g egy percre?
Persze sejtettem, hogy ennyivel nem �szom meg.
Mikor Piton beh�zta maga m�g�tt az ajt�, a Prof, polg�ri nev�n Jeremy Brown, fel�llt sz�k�b�l, �s hozz�m s�t�lt. �gy egy m�terre �llt meg t�lem, majd alaposan szem�gyre vett.
- Megn�tt�l – jegyezte meg. – Bebarnult�l. �s sokkal komolyabb lett�l. Egy�bk�nt hogy vagy? Megtal�ltad a sz�m�t�saidat boszork�nyk�nt?
K�r�lbel�l ezeket a mondatokat v�rtam a f�rfit�l, aki a legszeretettebb rokonom szerelme volt egykor. �s akit �vek �ta, gyakorlatilag a Roxfortba j�r�som �ta nem l�ttam.
- Azt hiszem.
- Remek. Besz�ltem a h�zvezet� tan�roddal. McGalagony professzor egy rossz sz�t nem sz�lt r�lad, �pp csak a b�jitaltan eredm�nyeidet kevesellte. Szerinte t�bb �sz szorult bel�d, j�val t�bb, mint amennyit felhaszn�lsz. Komoly es�lyeid lenn�nek az iskolaels� posztj�ra, ha t�bb lenne benned a szorgalom, �s kevesebbet �lmodozn�l.
- Aha.
- Gondolom �rdekelne, mit keresek itt. – szokatlan volt a mosolya. Olyan zavar�, vagy milyen.
Nem b�lintottam, � m�gis megv�laszolta a fel sem tett k�rd�st.
- Nem miattad vagyok itt. Engem legal�bb olyan v�ratlanul �rt, hogy a Roxfortban tanulsz, mint t�ged az, hogy id�n itt tan�tok. Most m�gis �r�l�k, hogy �gy j�tt ki a l�p�s.
- Akkor ezzel egyed�l vagy, mert �n egy�ltal�n nem �r�l�k, hogy l�tlak.
- Sejtettem – felelte keser�en. – De mi�rt?
- T�nyleg �rdekel?
- T�nyleg.
- H�t j� – adtam meg magam. �reztem, ahogy a r�gi d�h felt�r bel�lem, de kord�ban tartottam. Azzal nem oldok meg semmit, ha nekiugrok. – Aida. Eml�kszel m�g r�?
Csak �rz�kcsal�d�s lett volna az, hogy Jeremy term�szet�b�l ad�d�an bar�ts�gos arca k�v� merevedett erre a n�vre?
- Igen.
- �n szerettem �t.
- Ahogy �n is.
- De te elhagytad! Cserbenhagytad! – kiab�ltam. Nesze neked, �nkontroll.
- Nem, Vic – r�zta a fej�t, �s k�zelebb l�pett. – Nem hagytam el. Te nem ismered a r�szleteket. T�vesen okolsz �vek �ta.
- Ez h�lyes�g. Teljesen jogosan ut�llak, �s ezt te is tudod. Most pedig, ha megengeded… - s ezzel felt�ptem az ajt�t, �s elrohantam.

�gy sz�guldottam kereszt�l a kast�lyon, mint akit �ld�znek. De hogy mi�rt kezdtem el s�rni k�zben, azt m�g �n magam sem �rtettem. Egyszer�en csak j�tt �s k�sz. Valahogy �gy csap�dott le a felgy�lemlett fesz�lts�g.
- Vivi!
Ez Sirius volt, ezer k�z�l is megismertem volna rekedt, morg� hangj�t. Val�sz�n�leg megint �jbeny�l�an kviddicseztek odakint a p�ly�n, �lve a McGalagony �ltal felaj�nlott lehet�s�ggel. Ez k�l�nben amolyan v�gz�s engedm�ny, hiszen ha valaki m�r nagykor�, az evidens, hogy tud vigy�zni mag�ra s�t�ted�s ut�n. Pl�ne, ha sepr� van a l�bai k�z�tt.
- Vivi!
Hallottam magam m�g�tt a csapat zaj�t, ahogy felszerel�s�ket cipelve besz�lgetnek, �s persze Sirius sz�longat�s�t is �rz�keltem az am�gy m�r t�k cs�ndes folyos�n. Pont ez�rt futottam m�g gyorsabban.
Csak r�ttam a l�pcs�fokokat, vettem be a kanyarokat, �s k�zben megnyugodtam, hiszen m�r alig hallottam Potter�k hangj�t odalentr�l.
Azt�n hirtelen k�t kar fonta �t a derekam, �s �n kis h�j�n orra estem, olyan er�sen f�kezett le valaki h�tulr�l. �szt�n�sen verg�dni kezdtem, persze s�rtam is, mert nem is �n lenn�k, ha ezt mosolyogva t�rn�m.
- H� – susogott a f�lembe p�rom. Mert � volt az, aki v�gig a nyomomban volt, � rohant ut�nam csapot-papot, csapatot h�trahagyva, hogy megtudja, mi�rt b�g�k a kast�lyban �jszaka, t�k egyed�l. – Mi t�rt�nt? Vivi, mi a baj?
Megfordultam a karjaiban, �s a nyak�ba b�jtam. J� er�sen magamhoz �leltem, s � legal�bb olyan er�sen szor�tott mag�hoz. Vigasztal�an simogatni kezdte a h�tam, a hajamba puszilt, t�bbsz�r is, de nem hatott – �n csak s�rtam meg�ll�s n�lk�l.
- M�r nem tartod terhesnek a jelenl�tem? M�r nem zavar, hogy vagyok? – b�mb�ltem a pulcsij�ba.
- Micsoda? – h�tr�bb hajolt, eltolt kicsit mag�t�l. – Mir�l besz�lsz?
- Ker�lsz engem. Amy szerint az�rt, mert belez�gt�l Potterbe, de szerintem csak r�m unt�l…
Sirius ekkor olyat tett, ami t�le azt�n nagyon v�ratlan volt. Felnevetett. Olyan �szint�n, ugat�sszer�en, ahogy csak � tud.
Azt�n kihajolt a korl�ton, �s leki�ltott a felfel� caplat� t�rsas�gnak.
- �gas!
- Mi van? – pillantott fel a sz�l�tott. Na meg a csapat.
- Szeretlek, �desem!
Potter, kinek aznap m�r kij�rt ebb�l a „meleg-rohamb�l”, s tal�n �pp ez�rt nem �rtette a tr�f�t, idegesen legyintett. Tal�n pont az�rt kezdem�nyezte az esti edz�st, hogy kiheverje a Lily okozta lelki s�relmeket.
Sirius visszafordult hozz�m. Arca elkomolyodott, szeme csillogott. Hatalmas, meleg kez�vel v�gigsim�tott az arcomon. Im�dtam, amikor ezt csin�lta.
- Dehogy untam r�d, te kis mim�za! – d�rm�gte. Hangja �t�dik �ta legal�bb k�t okt�vval m�lyebb lett. – Szeretlek, de azt hittem, tudod. Nemsok�ra megkezd�dik az idei szezon, a Griffend�l pedig meg akarja tartani a kup�t. Nincs mindig id�m veled lenni – eg�szen k�zel hajolt -, pedig k�pzelheted, mennyivel sz�vesebben t�lten�m a d�lut�nokat kettesben veled, mint odakint a p�ly�n.
- T�nyleg? – szipogtam.
- T�nyleg.
- Akkor j�.
Felnevetett, de nem �gy, mint az el�bb. Ez a nevet�s sokkal jobban tetszett.
- Most pedig elmondan�d, mi�rt s�rt�l? – t�rt vissza az eredeti t�m�hoz. – Nem szeretem, amikor s�rsz. A fr�szt hozod r�m.
Kis gondolkod�s ut�n ennyit feleltem:
- Pitonnal kell eg�sz �vben b�jitaltanoznom.