- Na? Milyen volt tegnap?
Lily szokatlanul �rdekl�d� volt aznap reggel. Tal�n a b�jitaltan k�l�n�r�m h�re tette, tal�n csak az id�j�r�s – net�n �gy �lltak a csillagok, amiket ugyan a naps�t�sben nem l�tni, de h�zi asztrol�gus professzorunk v�ltig �ll�tja, hogy att�l m�g az �gen vannak. Mindegy is.
- Szerinted, Lily? Vajon milyen lehetett k�t �ra azzal a savany� denev�rrel?
Nekem nem volt j� kedvem. �rdekl�d�nek sem �reztem magam. Siriust akartam, azonnal, vagy legal�bb egy �veg tequil�t.
- Sz�val Catnek volt igaza: Brown prof utazik r�d.
Majdnem megk�rdeztem, ki a fene az a Brown prof, mikor eszembe jutott nekem is. Hiszen a sz�ban forg� �pp akkor �lt le a tan�ri asztalhoz. A l�tv�ny�t�l pillanatok alatt felment bennem a pumpa.
- Reggelt, l�nyok! Na, mizu Viv, megverj�k Pipogyuszt bossz�b�l a tegnapi�rt?
Jamest sem hagyta el az �letkedve aznap. Vigyorgott, mint a vadalma. Vagy az el�z� napi Potter kontra Black meccs vid�totta lassan huszonn�gy �r�ja – v�gt�re is; a tisztelet�re k�l�n csapatot hozott l�tre a griffend�l -, vagy csak sz�pet �lmodott arr�l a v�r�s haj� h�zbelij�r�l, aki megjelen�s�re nemhogy nem komorodott el, ahogy megszoktam, de m�g csak el sem rohant, porfelh�t hagyva maga ut�n, meg szertesz�t r�ppen� pergameneket.
Itten valami t�rt�nik, fogalmaz�dott meg bennem. Csak sajnos t�l m�lyen ahhoz, hogy �tt�rj�n a depimen.
- Hol van Sirius?
- �l – felelte pl�hpof�val h�zunk gy�ngyszeme.
- �s mikor fejezi be?
- N�la ez nem szokott sok�ig tartani.
- Konkr�tabban?
- Konkr�tabban addig tart, am�g Piton fut. Vissza a tegnaphoz: mi volt? Pipogyusz nagyon megsz�vatott? Brown prof melyik�t�k p�rtj�t fogta?
- Ott se volt.
- Ki? Piton?
- A tan�r, te penge �sz!
- Nem fel�gyelt r�tok senki? – h�rrent Lily. – �s ha t�rt�nik valami…
�m miel�tt belefoghatott volna a papol�sba, Cat is csatlakozott hozz�nk.
- Sziasztok! Viv, minden rendben? Kicsit… lestrap�ltnak t�nsz.
- Pedig nem is vagyok.
- L�tod, Lily? �n megmondtam el�re! Sz�vatja a pasi! Nekem els� perct�l nem szimpi!
- Cat, neked ki volt els� l�t�sra szimpatikus r�vidke �leted folyam�n? – firtattam.
- Remus – j�tt a mag�t�l �rtet�d� v�lasz.
- Na j� – t�p�szkodtam fel az asztalr�l, amelyen eddig �gy hevertem, ak�rha m�snapos lenn�k. – Megyek, megkeresem �letem �rtelm�t. Tal�n k�zben Siriusszal is �sszefutok.
Nem �rtett�k a po�nt. Nem baj, �gyis gyenge volt.

P�rom, az a sz�vemnek oly kedves, moment�n nem Pitont k�nozgatta, ahogy hittem. Jogosan, mert meg�rdemelte volna. M�rmint Piton, hogy valaki �ld�sse egy kicsit. Nem vagyok rosszindulat� – nem a francokat -, de a korrepet�ci�n lefolyt p�rbesz�d�nk ut�n legsz�vesebben szembek�ptem volna.
M�gis hogy vehette a b�tors�got, hogy szidja Siriust? J�, elismerem, Sirius sem egy �rtatlan l�lek, de � legal�bb szemt�l szembe mondja el a v�lem�ny�t m�soknak! (B�r � �tni szokott ink�bb, j�t meg alig mond m�snak, de nem ez a l�nyeg.)
Sz�val, mint elkezdtem, Sirius nem Pitont �tkozta.
Hanem egy eldugott folyos�n besz�lt valakivel.
T�ved�s ne ess�k, nem kutattam fel ut�na az eg�sz kast�lyt – az a folyos� teljesen v�letlen�l a legk�zelebbi n�i toalett �tj�ba esett, h�t bekukkantottam. De nem fulladozva nyalakod� p�rocsk�kat tal�ltam, hanem Siriust az… �ccs�vel.
Egyik�k sem vett �szre, s �n ahelyett, hogy gyorsan elt�ntem volna, megbabon�zva lec�vekeltem, �s hallgat�ztam. Ami ugye undor�t� dolog.
- Anya sz�rnyen d�h�s r�d – sz�lalt meg a kisebbik Black furcsa, t�le nagyon term�szetellenes hangon.
- Sejtem.
- Ki�gette a neved a falik�rpitr�l, mint Andromed��t. Eszerint nem v�r haza t�ged. Kitagadott…
- Ap�nk?
- � is m�rges, de � Alphard b�csira, ami�rt r�d hagyta a vagyon�t. Azt mondta, ha nincs �r�ks�ged, nem sz�ksz meg. Pedig megl�pt�l volna, nem?
- Meg. �s ha veszek egy lak�st ny�ron, nyugodtan k�vetheted a p�ld�m.
Regulus megr�zta a fej�t.
- Nem j�v�k el otthonr�l. Mardek�ros vagyok, anya b�szkes�ge… belehalna, ha �n is elsz�kn�k.
- Maximum elgondolkodna a szadista m�dszereir�l.
- Anya szeret minket! T�ged is!
- Persze, szeret. – Sirius hangj�b�l m�rhetetlen keser�s�g �radt. – Mondd, f�j m�g a heg a h�tadon? Vagy beforrt m�r annyira, hogy nem �geti a tal�rod?
Regulus nem v�laszolt, csak les�t�tte a tekintet�t.
Fura volt kettej�ket �gy egy�tt l�tni. Sirius egy fejjel magasodott Regulus f�l�; most majd’ m�sf�llel. Kik�p�tt ugyan�gy n�ztek ki k�ls�re; a hajuk, a szem�k, a termet�k, m�g a j�r�suk is hasonl�tott, �s m�gis… a bels� jegyek olyannyira megk�l�nb�ztett�k �ket, mintha nem is �lln�nak rokons�gban.
Nem hallgattam �ket tov�bb; eliszkoltam, am�g felt�n�s n�lk�l tehettem. K�zben magamban h�l�t adtam az �gnek, hogy annyi id�s vagyok, amennyi, �s abba a Black fi�ba vagyok szerelmes, amelyikbe.

Stacie eg�sz �ll� nap �gy bujdosott el�lem, mintha f�lne att�l, hogy r�z�d�tom a tegnapt�l felgy�lemlett fesz�lts�get. Az�rt, ami�rt nem j�tt le Pitonhoz f�z�csk�zni. Mellesleg neki nem is Piton a „kistan�ra”, hanem az a m�sik kuktazseni, aki szint�n nem j�tt le, �s m�g az is el�fordulhat, hogy szint�n f�lszb�l.
Megjegyezn�m: Stacie-nek nagy tehets�ge van a bujk�l�sdihoz.
Nekem meg a megj�tsz�shoz.
Merthogy valah�nyszor sikkantva elugrott el�lem, mikor szembe j�tt velem a folyos�n, �n j� bar�thoz m�lt�n �gy tettem, mintha ezt nem venn�m �szre.
Egyel�re.

Este, miut�n kik�rdeztem Lilyt �s Catet, tov�bb� ki is b�k�tettem �ket, �s v�gighallgattam, Remus mennyire aranyos, James mekkora kret�n, fogtam magam �s felcaplattam a fi�k h�l�r�szleg�be.
Az ajt� m�r az els� kopog�somra felt�rult. A zs�folt, rendetlen, �s �sszet�veszthetetlen�l fi�k lakta szob�ban csup�n egy alak l�gatta ki a l�b�t a p�rk�nyon.
Odal�ptem hozz�, lehet�leg olyan zajt csapva, hogy �szre vegyen, nehogy azt�n ijedt�ben kiugorjon. Nem n�zett h�tra, de ahogy h�tulr�l �tkaroltam a nyak�t, hozz�m d�lt, teh�t tudta, hogy ott vagyok. Hogy �n vagyok ott.
- Mondtam m�r, mennyire j�, hogy vagy nekem? – k�rdezte a csillagos, esti �gt�l.
- Mondtam m�r, mennyire szeretlek, amikor ilyeneket k�rdezel? – feleltem.
Halkan felnevetett, de hamar abbahagyta. Ebb�l �reztem: b�ntja valami.
- Besz�ltem ma az �cs�mmel.
Kis h�j�n r�v�gtam, hogy tudom.
- Igen?
- F�lek, Viv. F�lek, azzal, hogy megl�ptem otthonr�l, r� z�dul mindaz, amit norm�lis esetben nekem, mint els�sz�l�ttnek kellene elviselnem.
- Sirius, j�l tetted, hogy elj�tt�l!
- De hib�ztam, hogy Regulust ott hagytam. Nekem vigy�znom kell r�!
- Sirius, figyelj r�m – nem n�zett fel r�m; jelenlegi pozit�r�nkban bajos lett volna, m�gis tudtam, hallja, amit mondok. Felfogja, �s meg�rti, nem csak elengedi a f�le mellett. – Az �cs�d addig a te felel�ss�ged, am�g � ezt hagyja, �rted? Sz�m�ra mindig nyitva �ll majd az ajt�d, sz�m�that r�d, �s el�g, ha ezzel tiszt�ban van. Nem maradhatt�l �r�kk� otthon, ha egyszer nem b�rtad!
- B�rtam volna m�g…
- Nem, nem b�rtad volna. Ismerlek; ha elj�tt�l, akkor nagyon rossz volt ott neked. Nagyon rem�lem, hogy hasonl� �lm�nyben nem lesz r�szed t�bb�. Most pedig sz�llj le r�lam, mert elzsibbadt a v�llam.
Nevetve let�p�szkodott r�lam �s a p�rk�nyr�l – el�m �llt, vagyis f�l�m magasodott, ak�r egy �ri�s, �s meleg kezeibe fogta az arcom. Nagyon szerettem, amikor ezt csin�lta; olyan kicsinek �reztem magam mellette. Sirius am�gy sem az a langal�ta t�pus, ink�bb z�m�kebb, akihez egyszer�en im�dok odab�jni, de valah�nyszor megsimogatta az arcom, vagy a karom, �gy �reztem, el�julok.
- Sz�rsz – mosolyogtam bele a cs�kba, mire � is elvigyorodott.
- Bocs.
- Szeretem, ha borost�s vagy – k�z�ltem, sok-sok apr� puszival k�s�bb.
- Igen? – k�rdezett vissza egy nagy cs�k ut�n.
- Igen. F�rfias.
- Ez�rt ne n�vessz magadnak – mondta. – El�g, ha kett�nk k�z�l nekem van.
- Vicces.
�jabb pici puszikkal tark�tott cs�kok k�vetkeztek. Romantikus volt �gy nyitott ablakn�l – mintha a szabadban �lltunk volna, a f�k k�z�tt.
- Esed�kes lenne m�r egy randi, nem gondolod? – jegyezte meg, alig v�lva le a sz�mr�l.
- Veled? Soha.