Hirtelen pattant fel a szemem, s szinte azonnal tudatomn�l is voltam. Pedig alig m�lhatott el f�l h�t. Az ablak t�rva-nyitva �llt, a takar� meg valahol combt�jon j�rhatott; a h�v�s reggeli leveg�t�l libab�r�s lett a karom.
Ijedtemben csak az�rt nem �ltem fel, vagy gurultam le az �gyr�l, mert egy ismer�s, s�lyos kar a derekamra nehezedett, nehogy tulajdonosa �taludja, ahogy megsz�k�k.
Eme illet� k�l�nben �desdeden aludt a nyakamba szuszogva, ak�r egy kisgyerek. Egyenletes leveg�v�telei bizsergett�k a b�r�m, �s meg is mosolyogtattak – ez volt az els� olyan k�z�s �jszak�nk, ahol mind �n, mind � emberi alakban �s �GYBAN aludtunk. A t�nyez�k k�l�n m�r bej�ttek egyszer-k�tszer; szuny�ltam �n m�r a kutya alakj�val, kint a szabadban, de ez a mostani, felett�bb norm�lis helyzet valahogy olyan… intim volt, igen.
Holott csak aludtunk. Semmi egy�b nem t�rt�nt. Na j�, AZ nem.
Megk�s�reltem szabadulni, kev�s sikerrel. Ahogy mocorogtam, Sirius �gy kezdett morogni, ak�r egy m�rges kutya. Tette mindezt �ntudatlanul. K�l�nben r�j�ttem m�r, hogy v�lasztottam rendszerint olyan m�lyen tud durmolni, mint akit le�t�ttek, de ez legt�bb esetben aranyos, nem zavar�. Most viszont zavart, nagyon is.
Nem �rtettem p�ld�ul, hogy-hogy egyed�l vagyunk a szob�ban. Hol van James, Remus, �s Pettigrew? Hol aludtak, ha nem a saj�t �gyukban?
Strat�gi�t v�ltoztattam: Sirius nem nagyon akart elereszteni, h�t k�nytelen leszek felverni. Azzal is tiszt�ban voltam, hogy ezt � el�g rosszul t�ri. Fel� g�rd�ltem h�t – orrunk k�z�tt alig lehetett n�h�ny centi – �s megsim�tottam er�sen borost�s arc�t. Egyszer. K�tszer. Sokszor.
Semmi. Mondom, mintha le�t�tt�k volna.
Drasztikusabb megold�st kerestem. El�sz�r az ugrott be, hogy befogom az orr�t, arra csak reag�l, de ezt szinte azonnal el is vetettem. Leszek �n m�g f�rjn�l, hanyagoljuk akkorra a szadiz�st. Jobb �tletem t�madt.
Kibontakoztam a karja al�l, b�r ezt j�l hallhat� mordul�sokkal ellenezte, �s �vatosan f�l� m�sztam. Azt�n pici puszit adtam a sz�j�ra.
- �bredj, Csipker�zsika, elj�tt �rted a herceg – kuncogtam, hat�stalanul.
El�rkezett a pillanat, hogy fontol�ra vegyem, mi a fen�t mondok Sirius h�dol�inak, kik �gy heted�vre is rajongtak sz�p sz�mmal, ha p�rocsk�m t�nyleg kiny�lt. Azt ugyanis csak nem mondhatom: mikor lefek�dt�nk, m�g �lt. Ez�rt ott helyben skalpoln�nak meg!
Megpusziltam m�g egyszer, ez�ttal kicsit hosszabban, de nem volt hajland� fel�bredni. S�hajtva a sarkamra �ltem, tan�cstalanul n�zve kisimult, nyugodt arc�t.
Ha nem ezt teszem, nem veszem �szre azt a mosolykezdem�nyt a sz�ja sz�l�n. �pp csak egy m�sodpercre l�ttam, r�gt�n el is t�nt, de ennyi el�g volt, hogy megvil�gosodjak: csak tetteti az alv�st.
Egyszerre k�nnyebb�ltem meg, �s d�h�dtem be. B�rmelyik pillanatban r�nk t�rhetnek! Ha valamelyik als�gaty�s, f�lig k�m�s barom r�nk nyit, ahogy ott keltegetem az �gy�ban, nekem l�ttek! �gy fogok �gni, mint a rongy, pl�ne, ha valamelyik pletykaf�szek f�l�be jut a h�r! M�rpedig mi�rt ne jutna?
Bossz�t kellett �llnom, r�gvest. Tudtam is, hogyan.
Nem, nem kapott �jabb puszit.
Kib�jtam az �gyb�l, �s – lehet�leg j� nagy zajt csapva – sebesen felkapkodtam a ruh�imat. K�zben egyfolyt�ban �risteneztem, m�r csak a hat�s kedv��rt is, egyszer m�g egyens�lyomat vesztve James �gy�ra is r�zuhantam, �m mire fogkr�mes ujjammal a sz�mban kirobogtam a mosd�b�l, Sirius is �ber �llapotba er�szakolta mag�t.
Mi t�bb; kapkodott, ak�rha k�s�sben lenn�nk.
N�ztem egy darabig, sik�ltam a fogam a mutat�ujjammal, �s minden er�mmel azon voltam, hogy ne r�h�gjem el magam. Hi�ba.
Sirius gaty�s pomp�j�ban, bok�j�ig h�zott egyennadr�ggal, k�cos fejjel n�zett fel r�m. A mozdulat, amivel az ing�t szuszakolta fel mag�ra, f�lbemaradt.
- H�ny �ra? – k�rdezte v�szesen halkan.
Te�tr�lisan a csukl�mra pillantottam, h�mm�gtem egy sort, majd visszah�tr�lva a mosd�ba kiny�gtem:
- H�romnegyed h�t.

Korai �bred�s�nk ellen�re csak elk�st�nk az els� �r�nkr�l. Csod�val hat�ros m�don erre egy�tt j�rtunk, b�r tekintve, hogy ez az �ra b�jitaltan, �rt�keltem volna, ha Sirius hatod�v v�g�n �gy d�nt, v�gez a vegytannal.
�m � annyi k�z�s �r�ra akart velem j�rni, amennyire lehetett. �n meg h�lye fejjel meg�g�rtem Stacie-nek, hogy nem hagyom cserben; ha m�r bukik, bukjunk egy�tt, f� a bar�ts�g. Ments�gem�l szolg�ljon, ny�r el�tt nem tudhattam, hogy v�gz�sk�nt egy denev�rrel kell majd kotyvasztanom minden �ldott alkalommal.
- Miss Rice, Mr. Black, jobb k�s�n, mint soha! – �rvendezett bees�s�nkre Brown prof. Brown prof… istenem, sosem fogom megszokni!
- Eln�z�st, tan�r… �r – ny�gtem ki lihegve.
Megragadtam Sirius karj�t, �s egy szabad �sth�z vonszoltam. L�ttam, hogy bar�taink �j p�rokba fejl�dtek hi�nyunkra, s ez meglep� m�don egyik�ket sem zavarta.
Potter �gy vigyorgott a mellette reszelget� Lilyre, mint a vadalma, m�g�tt�k Cat lopva arcon puszilta a k�nyvben lapozgat� Remust, ki erre hasonl�k�pp v�laszolt.
- Miss Rice, lenne sz�ves? – sz�lott a prof, �s egy besz�des mozdulattal Piton �S AMY k�z�s �stje fel� mutatott a terem legv�g�be.
- Nem – felelte helyettem Sirius tiszteletlen�l.
- Mr. Black, ez�rt levonhatn�k legal�bb �t pontot a h�z�t�l – figyelmeztette Jeremy. Igen, a Jeremy m�r ismer�sen cseng.
- Vivi akkor is az �n p�rom.
Fesz�lt csend t�madt. Lily �gy szor�totta a reszel�j�t, mintha azon m�lna az �lete, James szint�n a bar�tj�t figyelte. Remus persze rem�nyvesztetten r�zta a fej�t, Kitty meg val�sz�n�leg m�r azt latolgatta, mennyire szaladunk m�nuszba h�zpontilag kicsenget�sre.
- Miss Rice, utolj�ra k�rem: cser�ljen helyet Miss Connorral!
Nem tehettem m�st, mentem. Sirius m�r nyitotta a sz�j�t, de id�ben lepisszegtem, �gy ugyan r�m haragudott meg, de ink�bb �, mint McGalagony! Mert ugye jelent�s pontvesztes�g eset�n m�g a h�zvezet� tan�runkkal is szembe kellene n�znem, az meg azt�n egy Pitonnal elf�z�csk�zett �ra ut�n… brr!

Piton leereszked� volt, �s kim�rt. Keveset magyar�zott, m�g kevesebbet v�laszolt, ha k�rdeztem. Ha elrontottam valamit, korrig�lta, ha j�l csin�ltam valamit, b�lintott.
Sirius f�lpercenk�nt tekintgetett h�tra, Amy nem gy�zte oldalba b�kd�sni. V�lasztottam d�h�s volt, de m�g ann�l is f�lt�kenyebb. Piton k�sz�l�dhetett egy hosszabb gyeng�lked�i l�togat�sra, mert amint a teremb�l kil�p, Sirius f�lholtra �tkozza, annyi szent.

Szerencs�je volt, meg�szta a ver�st, mert kicseng�kor Jeremy Siriust �s engem is mag�hoz rendelt, m�g a t�bbieket engedte ki�ramlani a teremb�l - s b�r Piton utols�k�nt t�vozott, a prof t�relmesen kiv�rta, hogy beh�zza maga m�g�tt az ajt�t.
- N�zz�tek – kezdte bar�ts�gos hangon. – �n igyekszem tiszteletben tartani a kett�t�k mag�n�gy�t, de cser�be elv�rom, hogy megadj�tok nekem a kell� tiszteletet.
- A kett�nk mag�n�gy�t – ism�telte Sirius fogcsikorgatva. – Van mag�nak fogalma arr�l, h�ny p�r k�sz�l m�g a Roxfortban rajtunk k�v�l? Legal�bb sz�z, ha nem t�bb! Maga m�gis minket �ltetett sz�t!
- Vivian meglehet�sen gyenge b�jitaltanb�l, ez�rt, csakis ez�rt osztottam be Perselushoz. Ez nem szem�lyes �gy, elhiheted nekem.
J�l hallok? Jeremy menteget�zik?! Menteget�zik, mert elv�lasztott Siriust�l…?
- Na �s mi van akkor, ha Vivinek nem megy a vegytan? – pattogott p�rom tov�bb, becs�letemet v�dve. � szem�lyes s�rt�sk�nt �lte meg a professzor tett�t. – Minden m�sb�l tehets�ges, k�rdezze csak meg McGalagony professzort!
- Sirius, �llj le – ragadtam meg nyugtat�lag a karj�t. F�ltem, hogyha �gy folytatja, olyat mond, vagy tesz, amib�l k�s�bb m�g k�ra lehet. Teszem azt, a k�vetkez� kviddics meccset b�ntet�sben t�lti.
- �lljak le?! – rivallt r�m. – Pikkel r�nk, nem veszed �szre? Csak, mert k�st�nk �t percet!
- Sirius, k�rlek!
Nem v�laszolt – d�h�sen legyintett egyet, �s kiviharzott a teremb�l.
Fels�hajtottam. Egyszerre megk�nnyebb�lten �s lemond�an. �r�ltem, hogy idej�ben t�vozott, m�g miel�tt h�lyes�get csin�lt volna, de le is t�rtem, mert tudtam, nem kis munka lesz megb�k�tenem k�s�bb.
Jeremy elgondolkodva n�zett r�g elrohant p�rocsk�m ut�n, majd visszan�zett r�m, �s elmosolyodott.
- Szimpatikus fi� – mondta. Nem mint tan�r, hanem mint r�gi ismer�s.
- Igen? – k�rdeztem vissza, magamat is meglepve.
- �h�m. �s odavan �rted.
- Tudom – vigyorodtam el. M�g ennyi id� ut�n is hihetetlen boldogs�got tudott okozni, ha valaki azt mondta, Sirius szeret engem. Pedig �reztem �n, de m�giscsak j� egy k�v�l�ll�t�l hallani.
- De akkor is Perselus marad a p�rod – jelentette ki �jra tan�r-st�lusban.
- Sejtettem – fanyalogtam, majd felkaptam a t�sk�m, �s k�vettem Sirius p�ld�j�t.