Bevallom, mer� viccnek tekintettem mindent, ami Piton bejelent�s�t k�vette; azt is, amikor a korrepet�ci�t k�vet�en eg�szen a toronyig k�s�rt, meg azt, amikor m�snap reggel majdnem ugyanott �ssze�tk�zt�nk. Term�szetesen nem aludt a folyos�n, csup�n m�g reggeli el�tt visszaj�tt megn�zni, �lek-e m�g, vagy �jjel elvitt a f�lelem.
Nos, h�t ennyire nem j�tssza j�l agg�d�t. Viszont b�tor ember lehet, ha t�bb tucat griffend�lest f�lrel�kve meg�llt el�tt�nk: a Potterbe karol� Lily, a Remus kez�t fog� Cat, �s �nel�ttem, aki Siriust pr�b�ltam visszatartani, hogy neki ne rontson.
- Mit keresel itt, Pipogyusz? – tudakolta James, v�szesen halkan, kez�ben m�r a p�lc�j�t fogva.
Piton r�m n�zett, fekete szemeit az eny�mbe f�rta… azt�n megsz�lalt. A fejemben!
- Gyeng�lked�. �t perc m�lva.
- Nem – feleltem, mire a t�bbiek meglepve fordultak fel�m. – James, nem �tkozhatod meg – pr�b�ltam menteni a helyzetet. – M�g a v�g�n McGalagony t�ged is b�ntet�munk�ra k�ld. Te meg, Piton, b�rd ki estig, a pinc�ben �gyis kedvedre sz�vathatsz.
Ezzel fak�pn�l hagytuk mind.

A baj cs�st�l j�n, szokt�k volt mondogatni az okosok. H�t �n akkor m�g nem is sejtettem, mi v�r r�m; tudatlanul �ltem le a szok�sos helyemre a m�giat�ri teremben. Sirius ez�ttal nem akad�lyozhatott meg abban, hogy belealudjak az �r�ba, hiszen lent kviddicsezett az eg�sz csapattal, McGalagony k�l�n enged�ly�vel, aki k�l�nben egy rendk�v�l rendes professzor, hiszen j�l tudta, Sirius az esti b�ntet�munk�k miatt lemarad az edz�sekr�l, melyeket Potter rendszerint vacsi ut�nra �temez, amikor a legt�bben k�l�n�r�n, illetve b�ntet�sben vannak.
Viszont nem maradtam padt�rs n�lk�l, ak�rmennyire rem�nykedtem. Merthogy mindannyiunk kedvenc elhunyt tan�ra �j di�k �rkezt�r�l sz�molt be, m�g a tananyagba val� belekezd�s el�tt.
- Sarah Lucretia Prewitt – csengett a f�lembe a n�v, s a k�nyvt�rban l�tott sz�ke jelens�g hat�rozott l�ptekkel k�zeledett a padom fel�.
- Szia – k�sz�nt halkan, meg�llva mellettem. Mosolygott. Legsz�vesebben sz�jba v�gtam volna. – Le�lhetek mell�d?
- Persze – feleltem, becsusszanva Sirius hely�re. Gondolatban m�r jav�ban �tkoztam magam, a legk�l�nf�l�bb b�b�jokat sz�rva magamra.
- Sarah vagyok – s�gta, mikor a prof belekezdett monoton sz�veg�be a katedra f�l�tt lebegve.
- Vivian.
K�k szeme megvillant, ahogy felpillantott r�m makul�tlan k�tet�b�l. Nem t�l kih�v�an v�gigm�rt, majd elnyomott egy f�lmosolyt �s elkezdte kijegyzetelni a l�nyeget a k�nyvb�l.
Ak�rmennyire ut�ltam magam �rte, nem hagyhattam annyiban a dolgot. Lehet�s�gem van kik�rdezni a l�nyt, h�t mire v�rok?
- �s – kezdtem, mire �jra felpillantott r�m. – melyik sulib�l j�tt�l �t ide?
- A Beauxbatonsba j�rtam – felelte.
- �. A h�gom is oda j�r.
- Igen, tudom. Ismerem Jemim�t.
El tudom k�pzelni, jegyeztem meg magamban gonoszan vigyorogva. Jemet ismerni nem egyenl� szeretni �t. A h�gomat r�ad�sul kifejezetten irrit�lj�k az olyan lib�k, mint…
- Mes�lte, hogy Sirius volt a p�rja az �t�d�ves kar�csonyi b�lon.
- ���, igen, arra egy�tt mentek.
- Jem sokat besz�lt r�latok – f�zte tov�bb. – M�rmint Siriusr�l �s r�lad. Igaz, hogy m�r majd’ k�t �ve egy p�rt alkottok?
- Igen.
- Az sz�p. Az aranyv�r� csal�dokban ezt m�r eljegyz�snek tekintik. Persze – billentette f�lre azt a b�jos kis fej�t -, am�g nincs a gy�r� az ujjadra h�zva, van f�lnival�d.
Na, mi ez, ha nem alig burkolt c�lz�s? Mi t�bb, fenyeget�s!
- Nekem ugyan nincs mit�l tartanom.
- Val�ban? �s mit�l vagy ennyire biztos magadban?
- �n nem magamban b�zom – r�mosolyogtam -, hanem Siriusban.
T�bb sz� nem esett k�zt�nk.

- Rice! – az ismer�s, sziszeg� hang hallat�n felgyors�tottam a l�pteim a folyos�n. – Rice, �llj meg! Rice!
Nagyot s�hajtva meg�lltam, �s megv�rtam, m�g be�r. Persze Piton loholt ut�nam, pont �, akit eg�sz nap ker�ltem.
- Rice… - k�h�g�tt p�rat. Kifulladt a fut�st�l. – Le… le kell j�nn�d velem a gyeng�lked�re! Most! M�r besz�ltem Madam Pomfrey-val…
- Mit csin�lt�l?!
- Vivian, ne kiab�lj, �s gyere velem!
- Maradjunk csak a Rice kontra Piton fel�ll�sn�l, �s ne taszig�lj, nem megyek sehova! Azaz csak ki, a lel�t�ra.
- Mit�l f�lsz, Rice? – firtatta Piton, �sszeh�zott szemekkel. – Att�l, hogy igazam van?
- Nem f�lek, mert nem vagyok beteg.
- Ez esetben Black m�g v�rhat �t percet, hogy letaperoljon, igaz? Gyere le a gyeng�lked�be, Rice, �s �g�rem, ha nem bizonyosodik be, amit�l f�lek, besz�lek Brown proffal, hogy cs�kkents�k heti egy �r�ra a korrepet�ci�t!
- T�nyleg? T�nyleg megteszed?
- Meg�g�rtem, nem?
- Ok�, Piton. Menj�nk.

Madam Pomfrey term�szetellenesen nyugodt volt, amikor ketten becs�rtett�nk cs�ndes birodalm�ba. A doktorn� SOHA nem szokott nyugodt lenni. Nincs benne a munkak�ri le�r�s�ban. Neki folyton futkor�sznia kell betegr�l betegre, meg sop�nkodnia meg�ll�s n�lk�l. Most meg, amikor egy di�k el�re bejelentette, beteg �rkezik, t�k harmonikus a lelki�llapota.
Sz�p.
- �lj le arra a sz�kre, gyermekem – int�zkedett a feln�tt. – Hogy �rzed magad?
- Kicsit sietek.
- De nem f�j sehol?
- Nem.
Madam Pomfrey, ki eddig egy �vegcs�k tucatjaival megpakolt szekr�nyben turk�lt, kikapott egy k�k folyad�kkal t�lt�tt lombikot, majd hozz�m sietett, �s le�lt velem szemben.
- Ny�jtsd ide a kezed. Mindegy, melyiket.
Kiny�jtottam a bal kezem, mire a dokin� a p�lc�j�t az ujjbegyemre b�kve apr� sebet ejtett rajta. Kibuggyan� v�remet felfogta a kibontott sz�j� �vegcs�vel.
A k�k folyad�k felrottyant, �s kavarogni kezdett. Azt�n z�ldd� sz�nez�d�tt �s bes�r�s�d�tt.
Madam Pomfrey meg les�padt.
- R�k? – k�rdezte Piton t�l�nk �gy h�rom m�terre.
- Nem – r�zta meg �sz�l� haj� fej�t a k�rdezett.
Piton j�l l�that�an megk�nnyebb�lt.
- Amatiszt – mondta, mire Piton arca �jra megmerevedett. – Boszork�nyk�pet.
Hangj�ra megh�lt bennem a v�r. Remegni kezdtem, tekintetem egyik�kr�l a m�sikukra kaptam. Mindketten tudt�k, mir�l besz�lt a doktorn�, �s ugyanolyan hat�ssal is volt r�juk.
- Menj, fiam, h�vd ide az igazgat�t! Igyekezz! – Piton azonnal ugrott. Az ajt� nyitva maradt m�g�tte. Madam Pomfrey fel�llt, �s visszacammogott a szekr�ny�hez. Nem �gy t�nt, mint aki tudom�st vesz r�lam, mint esetleges p�ciens�r�l.
- Doktorn�… esetleg… fek�djek le, vagy valami?
- Felesleges – legyintett �, amivel rendesen meg is lepett. Mozdulata nem k�nnyed, mindink�bb rem�nyvesztettebb volt.
Dumbledore rekordid�t futott, Pitonnal a nyom�ban. Nem f�radt kopog�ssal vagy k�sz�n�ssel, r�gt�n a l�nyeget akarta tudni. Piton halkan bez�rta maguk m�g�tt az ajt�t.
- Amatiszt – mondta Madam Pomfrey, �s kit�rt bel�le a zokog�s. H�t ez�rt �llt eddig h�ttal nekem! Hogy ne l�ssam a k�nnyeit! J�zus… mi t�rt�nik?
- Hogy lehet ez? – k�rdezte Dumbledore behat�rolhatatlan hangon. – Miss Rice, j�l �rzi mag�t?
- H�t… a k�r�lm�nyekhez k�pest… de nem f�j semmim!
- Nem is… fog! – b�mb�lte a doktorn�, j�l megnyugtatva mindenkit.
- Nyugodj meg, Polly, k�rlek – sim�totta meg az igazgat� az asszony v�ll�t.
- Hogy nyugodn�k meg, Albus? Az amatiszt nagyon s�lyos betegs�g!
- Professzor – sz�laltam meg.
- Mr. Piton, k�s�rje be Miss Rice-t az elfekv�be!
Piton b�lintott, majd hozz�m l�pve �tkarolt �s beterelt az �res �gyak k�z�, a m�sik helyis�gbe. Ekkor m�r el�g rendesen remegtem, amit � is �rezhetett, mert le�ltetett az egyik �gyra, �s nem is t�g�tott mell�lem.
- Mondd, mi folyik itt? – tudakoltam.
- Beteg vagy – felelte halkan.
- Igen, ezt m�r mondtad. Mi az az amatiszt? Csak azt ne mondd, betegs�g, mert…
- Az. Betegs�g. Abban szenvedsz.
- Nem szenvedek, j�l vagyok! – ellenkeztem, de halkan az�rt megk�rdeztem. – S�lyos?
- Nagyon – motyogta.
Ekkor Dumbledore benyitott, s k�k tal�rj�ban, f�lhold szem�veg�vel az orr�n hozz�nk s�t�lt. Mag�hoz b�b�jolt egy sz�ket, �s leereszkedett r�. Arc�n most nyoma sem volt az �vek �ta megszokott mosolynak. Komoly volt, f�lelmetesen komoly.
- Miss Rice, �n beteg – mondta. – Az amatiszt nev� betegs�gben szenved, melynek m�ig m�g nem tal�lt�k meg az ellenszer�t.
M�g mindig nem fogtam fel a mondatai komolys�g�t, ahogy Piton�it sem. Ez valami vicc! �n nem vagyok beteg! Viszont Sirius m�r t�relmetlen�l v�r a lel�t�n, mennem kell!
De nem engedtek fel�llni.
- Miss Rice… Vivian, mondja, volt valakinek a csal�dj�b�l hasonl� betegs�ge?
- Igazgat� �r, �n is j�l tudja, hogy a k�t unokatestv�rem r�kban halt meg. �n… �n azt sem tudom, mi az az amatiszt, de abban biztos vagyok, hogy nincs olyanom! J�l �rzem magam, Dumbledore professzor, t�nyleg! K�rem… hadd menjek!
Dumbledore alig l�that�an b�lintott, �s utamra engedett. Nem l�tta �rtelm�t tov�bb tart�ztatni, hiszen egy szava sem jutott el a tudatomig, nemhogy azok s�lyoss�ga. Nem, �n az eg�sz helyzetet Piton h�lye vicc�nek tudtam be, �s azokban a percekben, amikor kifel� sz�guldottam a kast�lyb�l, m�g az is ideges�tett, hogy hagytam Pitont hozz�m �rni, mikor bet�mogatott az elfekv�be.

Kellemes, viszonylag meleg id� volt odakint – az a fajta, amiben olyan szuper s�t�lni. Val�sz�n�leg ez�rt is tartott Potter sz�netet az edz�sben; hogy Lilyvel kettesben tegyenek egy k�rt a t� k�r�l. Ahogy a p�lya sz�le fel� tartottam, Catet �s Remust is kisz�rtam – a lel�t�n �ltek �sszeb�jva, �s a v�ltozatoss�g kedv��rt tanultak.
Siriust kerestem a tekintetemmel, meg is tal�ltam azonnal. N�h�ny m�terre Remus�kt�l, a lel�t� sz�l�n �csorgott, kez�ben laz�n fogva a sepr�j�t, meg a keszty�j�t. K�t alak volt vele; mellette az �ccse, Regulus, vele szemben egy magas sz�ke – Sarah Prewitt.
A remeg�s r�gt�n visszat�rt a l�bamba. Odasiettem hozz�juk, k�szen r�, hogy lend�letb�l lecsapjam a l�nyt.
- Sirius, � s�rv�r�! Van fogalmad r�la, mi lesz annak a k�vetkezm�nye, ha egyszer �sszeh�zasodtok?
- M�r kitagadtak a sz�leim – felelte Sirius. – T�bb� nincs belesz�l�suk az �letembe.
- Ett�l m�g t�nkretehetik! Na �s te, Reg? Te mit sz�lsz a b�ty�d zseni�lis l�p�s�hez?
- Semmi k�z�m ahhoz, hogy alak�tja a sors�t, am�g az eny�met nem akarja a kez�be venni. De Sarah, mit�l vagy �gy kiborulva? Azt hittem, te legal�bb annyira irt�zt�l ett�l a jegyess�gt�l, mint Sirius.
A sz�ke egy pillanatra elgondolkodott.
- Apa sz�rnyen d�h�s. Most, hogy elsz�kt�l, Sirius, m�g er�sebben ragaszkodik a kett�nk frigy�hez. �gy hiszi, ha m�gis eljegyzel, Walburga n�ni pedig visszafogad a csal�dba, az esk�v�nk ut�n nagyobb belesz�l�sa lesz a k�z�ss� v�l� �zletekbe, mintha minden sim�n alakult volna a ny�ron.
- Nem �rdekel, Sarah. Nem lesz semmif�le eljegyz�s kett�nk k�z�tt. Nem is �rtem, mit akarsz t�lem! Hiszen te sem akarsz hozz�m j�nni!
- Nem, de nekem nincs kihez elsz�kn�m. Az �n ap�m m�g nagyon sok�ig fogja ir�ny�tani a sorsom az iskola ut�n. Tennem kell, amit mondd, ha j�t akarok magamnak!
- �s k�pes lenn�l az�rt t�nkretenni az �leted - mert mellettem t�nkretenn�d, abban biztos lehetsz - hogy ap�d kedv�re tegy�l?!
- Igen, Sirius. K�pes lenn�k r�.
- Nos, Sarah, ez esetben jobb, ha szoktatod magad a gondolathoz: a kett�nk kapcsolata m�ris hal�lra van �t�lve. Szeretek valakit, aki nem te vagy, �s neked vele szemben es�lyed sincs. Igen – emelte meg a hangj�t, l�tva, hogy a sz�ke k�zbesz�lna -, tudom, hogy Vivi sz�lei muglik, te viszont �szlelhetted volna m�r, hogy ez engem nem igaz�n zavar. Bocs, Sarah, hogy miattam csal�d�st kell okoznod ap�dnak, de biztosan t�l fogja �lni.
Ezzel kiker�lte a leforr�zott sz�k�t, �s b�szk�n, az � szokott macs�s j�r�s�val hozz�m s�t�lt.
- Szia, Vivi, mi �js�g?
Felvigyorogtam r�, mikor �tkarolta a derekam.
- Mi lenne? Szeretlek.