Most, hogy m�r Cat is tudott a betegs�gemr�l, melyet �n m�g mindig k�ptelen voltam val�s�gosk�nt felfogni, teljesen m�s megvil�g�t�sba ker�ltek a dolgok. M�r nem att�l f�ltem, hogy el�bb-ut�bb a teremben, m�sok szeme l�tt�ra h�nyom el magam, hanem att�l, hogy Cat kiborul, �s Remus kiszedi bel�le az igazs�got.
Ha pedig ez megt�rt�nik, v�gem. Remus elmondja Lilynek, Lily Jamesnek, James pedig… Siriusnak.
Siriusnak, akivel szak�tottam, s aki miatt v�gs� soron az �lett�l is elment a kedvem.
Az omin�zus klubhelyis�gben t�rt�nt „buli” ut�ni reggel, egy hossz�, �lmatlanul �tverg�d�tt �jszaka ut�n alig l�ptem ki a szob�nk ajtaj�n, m�ris bele�tk�ztem �letem egykori �rtelm�be.
A v�ltozatoss�g kedv��rt � is el�g rossz passzban volt. J�l ismertem m�r, l�ttam rajta egyb�l, hogy szemernyit sem aludt � sem, de r�ad�sul m�snaposs�gt�l is szenvedett, amikr�l f�k�nt a szeme alatti karik�k �rulkodtak. Meg a borosta, ami olyan f�jdalmasan sz�vd�gleszt�v� tette. M�g most is, hogy gy�l�ltem �t.
V�ratlanul �rt a felbukkan�sa itt, a n�i r�szleg egyik legelk�l�n�tettebb r�sz�n, de nem annyira, hogy le�lljak csod�lkozni: elkaptam r�la a tekintetem, �s kiker�ltem, mint egy szobrot.
- Vivi – elkapta a karom, visszar�ntott.
- Eressz!
- Bocs�ss meg!
M�lyen a szem�be n�ztem, �reztetve vele, hogy el�z� �jjel t�l messzire ment, majd kir�ntottam a kezem a szor�t�s�b�l, �s �jra megk�s�reltem fak�pn�l hagyni.
K�t m�tert se tettem meg, m�ris a falhoz szegezett. Lehajolt, velem egy vonalba, s csak akkor sz�lalt meg, amikor v�gre hajland� voltam a szem�be n�zni.
- Nagy h�lyes�get csin�ltam tegnap – vallotta be. – Nem volt fair veled szemben. De egyszer�en meg�rj�tesz, Vivi! Folyton elutas�tasz, �n pedig megveszek ett�l! Legal�bb azt �ruln�d el, mikor engedsz v�gre magadhoz!
- Megvolt? – k�rdeztem kim�rten.
�rtetlen tekintet�b�l s�t�tt, hogy nem fogalmaztam el�g vil�gosan.
- Az a l�ny, akit tegnap �lelgett�l. Megvolt? � mag�hoz engedett?
Enyhe s�rt�d�tts�g �lt ki az arc�ra.
- Nem d�nt�ttem meg azt a lib�t.
- Pedig � biztosan nem utas�tott volna vissza olyan kegyetlen�l, mint �n – ironiz�ltam, de m�g be sem fejeztem a mondatot, m�r �reztem, t�l messzire mentem.
Sirius arca megmerevedett, sz�ja elv�konyult. Iszony� d�h�snek t�nt, szinte perzselt a tekintete.
- Tudod mi a k�l�nbs�g k�zted �s a k�z�tt a liba k�z�tt? – meg sem v�rva a v�laszt, folytatta. – � nem j�tssza a z�rdasz�zet, mint te.
Mintha k�st d�f�tt volna a sz�vembe, m�g a l�legzetem is elakadt a szavait�l. �s nem �gy t�nt, hogy megb�nta; komolyan gondolta, amit mondott. El�gedett ugyan nem volt, de el�gt�telt vett, �s ez seg�tett az eg�j�n.
- Nos – nyeltem egyet, visszafojtva a felt�r�ben l�v� s�r�st -, ha �gy gondolod, nem �rtem, mi�rt vagy itt velem, ahelyett, hogy Miss Nyitotts�gon dolgozn�l az �gy�ban.
Sirius d�h�ben nagyot csapott a falra �pp a fejem mellett, majd sz� n�lk�l sarkon fordult, �s elrobogott. Term�szetesen ezut�n elmaradtak a lopott puszik, kacsint�sok, besz�lget�sek, mindenfajta kommunik�ci�, egysz�val ha nem is mondtuk ki egy�rtelm�en, de szak�tottunk.
A kast�ly nagy r�sze – itt a csitrik�nt rajong� l�nycsapatokra gondolok – tombolt �r�m�ben. Engem m�lys�ges sz�nalommal m�regettek, valah�nyszor bel�j�k botlottam – ami nem volt neh�z, hisz gyakorlatilag �k tett�k ki a Roxfort di�ks�g�nak hatvan-hetven sz�zal�k�t -, a Tekerg�ket viszont m�g hevesebben dongt�k k�r�l, mint azel�tt. R�j�hettek arra, hogyha Sirius k�pes volt engem elhagyni, akkor James Potterr�l is le lehet v�lasztani „azt az ideges�t� kis str�ber b�k�t”, alias Lilyt.
Kem�ny id�szak volt, az biztos. Cat felt�n�en mag�ba z�rk�zott, �s ami a legijeszt�bb, Remus is agg�dott �rte. Akkor viszont t�nyleg baj van.
Szombat reggel, mikor a klubhelyis�g ki�r�lt, �s �n kettesben maradtam a Jemnek sz�nt lev�l ezredik piszkozat�val, le is huppant mell�m.
- Cat beteg – k�z�lte gy�szos hangon.
Nem sokkal j�rhattunk holdt�lte el�tt, mert Remuson m�r ki�tk�ztek a v�rfarkass� vedl�s el�tti els� jelek: s�padts�g, enyhe verejt�kez�s.
- Nem hiszem – feleltem, ker�lve a pillant�s�t.
- Hidd el, Viv, beteg – er�sk�d�tt. – Kimer�lt mostan�ban, �s az �tv�gya sem a r�gi! Mit tegyek?
- K�s�rd le a gyeng�lked�re.
- M�r vagy ezerszer k�rtem, de nem akar lej�nni velem!
Remus agg�d� hangj�t�l hirtelen megint r�m t�rt a Siriusszal val� szak�t�s f�jdalma. Vettem egy m�ly leveg�t, f�lretettem a lev�lpap�rt.
- Ne haragudj – sz�lalt meg Remus halkan. – Hogy viseled?
Oldalra kaptam a fejem, mert egy pillanatra azt hittem, arra az �tkozott k�rra utal. Szomor�, barna szem�be n�zve azonban tudtam, Cat egy sz�t sem �rult el neki.
- Fogjuk r� – vontam v�llat. – �s �…? – nem b�rtam meg�llni, hogy r� ne k�rdezzek, b�r sejtettem, mi lesz a v�lasz: Sirius felszabadult, loty�zik, teh�t pont olyan, mint r�gen.
- Bunk�. Bunk�n viselkedik. �ltal�nos hobbij�v� v�lt mindenkit elk�ldeni a fen�be maga k�r�l. Jamesen k�v�l egyszer�en nem hallgat m�r meg senkit. Viv, j�l vagy? �gy les�padt�l…
- J�l… vagyok – feleltem, de t�bbet nem mondhattam, k�l�nben nem �rtem volna el az emeleti mosd�t.

Remus nem h�lye, zakatolt az agyamban, miut�n megszabadultam mindent�l a wc-ben. R� fog j�nni, m�g Cat n�lk�l is.
Alig h�ztam fel magam a padl�r�l, �jabb roham t�rt r�m, �s �t-t�z percig megint megsz�nt a vil�g. Nehezen szedtem �ssze az er�met, hogy fel�lljak – minden tagom �gy remegett, mintha r�zn�nak. De amikor megl�ttam Amyt az ajt�ban �llva, majdnem �ssze is estem ijedtemben.
- Sejtettem, hogy nem term�szetes, ahogy mostan�ban viselkedsz – mondta azut�n, hogy kit�mogatott a mosd�b�l, be a szob�nkba �s le�lve mell�m az �gyra a f�lem m�g� s�p�rte a szemembe hull� tincseimet.
Amy megd�bbent�en �gy viselkedett, mint egy bar�tn�.
- Elmes�led, mi van veled, vagy Catb�l szedjem ki?
Bevallottam neki �n, m�ghozz� cenz�ra n�lk�l mindent. Besz�ltem az amatisztr�l, Kittyr�l, de m�g Siriusr�l is. Mindenr�l, ami a lelkemet nyomta – mire befejeztem, �gy �reztem magam, mint egy kiad�s alv�s ut�n.
- Hallottam err�l a v�rbetegs�gr�l – b�lintott, �s elgondolkodva folytatta. – Nem is �rtem, mi�rt hozta r�d mindenki a fr�szt. F�leg Dumbledore rejt�ly sz�momra.
- Tal�n, mert �ll�t�lag hal�los.
- N�zd, v�gs� soron minden betegs�g hal�los, ha nem kezelik.
- Az amatisztnak nincs ellenszere. Egyel�re.
Amy er�sen t�prengett valamin, �s ez furcsa izgalommal t�lt�tt el. K�ts�gk�v�l nem � volt a legokosabb bar�tn�m, de id�nk�nt meglep�en okos dolgok jutottak esz�be, �pp az�rt, mert teljesen m�s szemsz�gb�l n�zte a helyzetet, mint a t�bbiek.
- Egy�bk�nt hogy �rtetted azt, hogy nem �rted Dumbledort?
Felpillantott r�m, mintha nem �rten� a k�rd�st, majd legyintett �s csak annyit mondott:
- Ne agg�dj, ink�bb b�k�lj ki Blackkel. Sokkal elviselhet�bb az a barom, ha veled van.
�s elrohant.

Ha az �r�imat tekintem, m�g mindig a b�jitaltant ut�ltam a legjobban mind k�z�l, de nem titkolhattam magam el�tt, hogy mi�ta Jeremy tartotta �ket, elviselhet�bbek voltak, mint az elm�lt hat �vben.
Igaz, Pitonnal kellett f�z�csk�znem, de � elmolyolt kett�nk helyett is, sz�val el�g volt el�vennem a m�giat�ri k�nyvet, elolvasnom bel�le k�t sort, �s m�sf�l csendes pihen� k�vetkezett. Ami akkoriban nagyon is r�m f�rt.
Ez�ttal is a kicseng� �bresztett, meg Piton halk pakol�sa. Automatikusan kaptam a t�sk�m�rt, elnyomva egy �s�t�st �s igyekeztem a z�mmel egy�tt elhagyni a sz�nhelyet. De a tan�ri asztal mellett elhaladva megakadt a szemem valamin, ami nem engedte, hogy tov�bb haladjak.
Jeremy, ki eddig a t�bl�t t�r�lte le hagyom�nyosan – szivaccsal, nem egy p�lcasuhint�ssal -, akkor fordult az asztala fel�, amikor rajtam k�v�l m�r minden di�k kirontott a teremb�l a folyos�ra. Len�zett � is az asztalra, �s r�gt�n kisz�rta, mit b�mulok. Furcsa szomor�s�g futott �t az am�gy a tan�t�st�l felszabadult arc�n.
- Nem lenne szabad a k�p�t ennyire szem el�tt tartanod – sz�laltam meg.
- Ha minden nap l�tom, nem hi�nyzik annyira – felelte.
- �rtem.
�gy gondoltam, nem mondok neki t�bbet, pedig a v�lem�nyem er�sen kik�v�nkozott bel�lem. Sarkon fordultam h�t, �s c�lba vettem a kij�ratot.
- �sszekaptatok a Black fi�val? – sz�lt ut�nam, pedig m�r majdnem siker�lt el�rnem az ajt�t.
- Egy kicsit – l�ptem vissza.
- �s min? – �rdekl�d�tt.
Nem �rtettem, mi�rt nem hagytam m�r fak�pn�l. Semmi k�ze nem volt a mag�n�letemhez, akkor meg mit �ti bele az orr�t? De ahogy belen�ztem abba a bar�ts�gos szemp�rba, valami miatt megeredt a nyelvem.
- Siettet valamit, amire �n m�g nem vagyok felk�sz�lve, �s k�tlem, hogy valaha fel leszek. Valami baj van velem, de vele nem besz�lhetem meg, mert megb�ntan�m, vagy egyszer�en nem �rten� meg, ugyanis az el�z�… partnerei… nem szenvedtek ilyen h�lyes�gt�l. Eddig vil�gos?
B�lintott. �rdekes m�don mintha mosolygott is volna.
- Id�k�zben kider�lt, hogy m�s bajom is van, �s ha ez bebizonyosodik, nem is kell felk�sz�ln�m arra, amire am�gy igen, mert id� el�tt… - na, �s most sz�ltam el magam majdnem. Merthogy a mondat v�ge �gy hangzott volna, hogy id� el�tt meghalok.
Istenem, de faramuci egy helyzet! Ak�rhogy is pr�b�ltam szoktatni magam a gondolathoz, valahogy k�ptelen voltam felfogni, mi t�rt�nik velem. Nem j�tt a hal�l el�tti p�nik, holott az lett volna a term�szetes. H�nytam, igen, fogytam is, nem keveset, m�gis a Siriusszal val� szak�t�s k�ld�tt padl�ra, nem a betegs�g.
�s akkor m�g nem is tudtam, hogy az volt az utols� hetem a Roxfortban.