Sirius tov�bbra sem �llt velem sz�ba, pedig szok�somt�l elt�r�en �n megpr�b�ltam vele kapcsolatba l�pni. Sz�gyen, nem sz�gyen, meg akartam fogadni Amy tan�cs�t, �s ki szerettem volna b�k�lni Siriusszal. Azonban tudtam, Sirius tipikus pasi, akit a b�szkes�ge �s az eg�ja hajt, �s m�g ha csod�val hat�ros m�don nem is sz�rte �ssze a levet egy mindenre kaphat� csitrivel, az�rt nekem is minden alkalommal h�tat ford�tott.
�szint�n nem tudtam, mit tehetn�k m�g. Futni nem futok t�bb� ut�na, ez biztos. Megal�zkodni nem fogok senki el�tt. De Sirius hi�nya annyira f�jt, hogy nem egyszer magam al� mentem, �s a hangos hiszti k�zel�be ker�ltem. Ilyen alkalmakkor h�l’ istennek a k�zelemben volt Lily, aki megakad�lyozta, hogy belemenjek valamibe, aminek v�gs� soron csak annyi lett volna a k�vetkezm�nye, hogy leal�zom magam.
El kellett fogadnom azt, hogy a mi kapcsolatunk nagyr�szt a testis�gre �p�lt. Arra a testis�gre, ami l�tre sem j�tt, s ami miatt Sirius engem okolt. Pedig vonz�dtam hozz�, legal�bb annyira, amennyire azt �reztem, hogy � is akar engem, de kett�nk k�z�l csak �n f�ltem.
Azon a bizonyos utols� h�ten t�bbet l�togattam a gyeng�lked�t, mint az �r�kat. Madam Pomfrey szerintem egy �letre kib�gte mag�t, de ez morbid m�don m�r-m�r mulattatott. �gy kezelt engem, mint egy rossz �ment, vagy mint a p�ly�ja der�kba t�r�j�t. H�t mit lehet ilyenkor tenni, ha nem r�h�gni? S�rni s�rtam eleget Sirius miatt, a doktorn�n ink�bb nevettem. �gy legal�bb eg�lba ker�ltek a dolgok.
Azt�n megt�rt�nt az, amit�l m�r j� ideje rettegtem. Cat kiborult.
Kedd este volt, �pp a vacsor�r�l tartottam a toronyba. Gyeng�lked�beli l�togat�som miatt j�val k�s�bb �ltem le enni, mint a l�nyok, �gy mire v�geztem, a t�bbiek m�r v�gan g�rnyedtek a h�zijuk felett.
Csakhogy er�teljes �v�lt�s mellett ez nem igaz�n megy.
Nos, a klubhelyis�g �gy n�zett ki, hogy k�z�pen senki, bal oldalt a n�p egyik fele, k�zt�k a d�bbent Remus James �s Lily p�rtfog�s�ban, jobb oldalt a n�p m�sik fele, el�tt�k az �rj�ng� Cat.
Sirius a l�pcs�sor alj�ban, de amint bel�ptem a K�v�r D�m�n �t, sarkon fordult, �s elindult fel, a fi�k r�szleg�be.
- Kitty, �n nem �gy �rtem, hogy… - �gy Remus.
- H�T AKKOR HOGY?! HA NEM AKARSZ BELESZ�LNI ABBA, MIT TESZEK, MEG MIT NEM, AKKOR MINEK ZSAROLSZ AZZAL, HOGY NEM VAGY HAJLAND� VELEM J�NNI A KAR�CSONYI B�LBA, HA NEM MEGYEK LE MADAM POMFREYHEZ?
- N�zd, Cat, Remus csak agg�dik �rted. Mi is! – �gy Lily. Tett egy l�p�st Kitty fel�.
- �RTEM?! MI�RT AGG�DTOK �RTEM? �N J�L VAGYOK!
Ekkor � is �szrevett engem a k�sz�bre fagyva.
- NA �S TE MI�RT NEM MONDASZ SEMMIT? – �v�lt�tte, majd a l�pcs� fel� fordult �s Sirius ut�n ord�tott. – �LLJ MEG, BLACK!
Sirius meglepve torpant meg a fordul�ban. Ha l�tezett olyan l�ny a Roxfortban, aki nem sz�l�totta �t soha Blacknek, az Cat volt. Ebb�l is l�tszott, Kitty most iszonyatosan d�h�s volt.
- Cat, nyugi – mondta Sirius.
- TE �NZ� SZEM�T, MI�RT NEM VAGY K�PES MEGBOCS�TANI VIVNEK?
Sirius felszisszent; unhatta m�r ezt hallani Jamest�l, Remust�l �s Lilyt�l is.
- TI FI�K MIND UGYANOLYAN HATALMASKOD�K VAGYTOK! TE IS, REMUS! MILYEN ALAPON ZSAROLSZ TE ENGEM?
- Cat, k�rlek…
- NEM, NE K�RJ! VIV! MONDJ M�R VALAMIT! – fordult hozz�m. K�nnyes volt a szeme. Igen, tudtam, ezt m�r nem �szhattam meg. �s valahogy �gy is k�pzeltem el a „lebuk�st”: az eg�sz h�zunk el�tt.
- VIV! MONDD, HOGY KIDER�LT, KAMU AZ EG�SZ! HOGY IGAZ�B�L NEM T�RT�NT MEG! VIV!!!
- Mi nem t�rt�nt meg? – hallottam Sirius hirtelen d�ht�l elhalkult hangj�t. – Megcsalt�l, Vivi?
- Meg. Mrs. Norrisszal, k�tszer – v�gtam r�, mert musz�j volt valami cs�p�ssel reag�lnom erre a mag�t�l �rtet�d� gyan�s�t�sra.
Sz�rv�nyos nevet�s hull�mzott v�gig a helyis�gen. Cat ett�l m�g jobban begurult.
- HOGY TUDSZ MOST VICCEL�DNI? VIV, MEG FOGSZ HALNI, FOGD M�R FEL V�GRE! – t�rdre zuhant, �s zokog�sban t�rt ki.
Mindenki m�s �gy n�mult el a szob�ban, mintha n�m�t� �tkot k�ldtek volna r�juk.
Hogy ezut�n mi t�rt�nt? Nos a v�rt s�r�s-r�v�s, nyakba borul�s jelenet elmaradt. Ugyanis Cat szavait senki nem vette komolyan. H�t ett�l olyan veszett�l komikus ez az eg�sz helyzet.

- Cat hogy van? – k�rdeztem m�snap reggel a Nagyteremben Remust.
- Azt v�gta a fejemhez, hogy ut�l. H�t te hogy �rzed magad?
- K�sz, eg�sz j�l.
- Viv – sz�lalt meg James, elszakadva Lilyt�l, aki kihaszn�lva az alkalmat, gyorsan lefirkantott a f�zet�be m�g k�t sort a m�giat�ri k�nyvb�l.
- Tess�k?
- Ugye… ugye nem csaltad meg Tapmancsot?
- Dehogynem! – feleltem, mire Jamesben bennakadt a leveg�, Lily meg hirtelen felpillantott a jegyzetel�sb�l. – Az a macska nem dum�l vissza, �s kev�sb� s�rt�d�s!
Megk�nnyebb�lten fels�hajtottak. Fel sem r�mlett benn�k Cat kiborul�s�nak azon r�sze, amiben vil�gg� k�rt�lte a titkom.

M�g mindig szerd�t �rtunk. Hossz�, kimer�t� nap volt, amit Dumbledore �zenete koron�zott meg este. M�r v�rtam, mikor h�vat mag�hoz egy priv�t besz�lget�sre, hiszen � tiszt�ban volt azzal, mi megy v�gbe bennem.
�m arra nem sz�m�tottam, hogy ultim�tumot ad. �szint�n sz�lva rem�ltem, hogy csak megk�rdi, hogy �rzem magam, �s meg�g�ri, hogy csin�l valamit a m�ris gy�szol� Madam Pomfreyjel. Ezzel szemben mi t�rt�nt?
Nos, csup�n annyi, hogy mikor benyitottam az irod�j�ba, a kezembe nyomott egy �vegcs�t, �s k�rt, igyam meg a tartalm�t. Azut�n v�rtunk p�r percet, eg�szen addig, m�g a b�r�m el nem kezdett vil�g�tani (!) �s iszonyatosan viszketni.
Dumbledore h�mm�g�tt egy sort, �s mintha egyszer Amy nev�t v�ltem volna kihallani.
Azt�n mintegy j� h�rk�nt k�z�lte, hogy m�r k�ld�tt egy baglyot a sz�leimnek, akik p�nteken a londoni p�lyaudvaron fognak r�m v�rni.
Teh�t p�ntekre pakoljak �ssze, adjak be valami mes�t a bar�taimnak arr�l, mi�rt h�zom el a cs�kot a Roxfortb�l alig n�h�ny h�nappal a RAVASZok el�tt, �s mindezt tegyem �gy, hogy k�zben ne omoljak �ssze lelkileg a gondolatra, vajon milyen pocs�k �llapotban fogom tal�lni dr�ga felmen�imet, akik �pp ma kapt�k k�zhez a h�rt: els�sz�l�tt�k haldoklik.
Ez az eg�sz szitu�ci� kezdett egyre morbidabb� v�lni.
N�zz�nk szembe a t�nyekkel: a Madam Pomfrey �ltal a Szent Mung�ba k�ld�tt v�rmint�imb�l a gy�gy�t�k kimutatt�k, hogy alig van h�tra egy h�napom, �s az amatiszt t�neteinek egy r�sz�t m�g mindig nem produk�lom. P�ld�ul l�tok, �s a mem�ri�m is a r�gi. Ha �n most hazautazok, t�nkreteszem az eg�sz csal�dot. Akkor is, ha megesk�sz�m r�, hogy nem vagyok beteg. Gyomorront�s, maximum. Esetleg hormonprobl�m�k, vagy tudom is �n.
Nincs amatiszt nev� betegs�gem! Csak ezt rajtam k�v�l nem hiszi el senki.

T�vedtem. Cat kiborul�sa val�j�ban egy emberre igenis hat�ssal volt, m�gpedig �pp Siriusra. Csak r� sem �gy, ahogy el�sz�r gondoltam. Merthogy a sanda pillant�sokb�l, meg abb�l, hogy eb�dn�l kicsit k�zelebb �lt hozz�m, arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy agg�dik �rtem. Legal�bb egy picit.
De h�t Sirius Blackr�l van sz�. Nem az eg�szs�gemet f�ltette �, hanem a h�s�gesk�met. Hogy erre hogyan j�ttem r�? Nos, pofonegyszer�: egykori p�rom – pocs�k �m �gy utalni r�! – megszegte fel�m ir�nyul� n�mas�gi fogadalm�t, azaz besz�lni kezdett hozz�m. Mi t�bb; k�rdezett. Mindig ugyanazt.
- Ki az a szem�t, Vivi?
- Milyen szem�t? – firtatom minden alkalommal, angyali t�relemmel.
- Akibe belez�gt�l! Ki az?!
Ilyenkor �ltal�ban megvet�en elh�ztam a sz�m, sarkon fordultam �s fak�pn�l hagytam. Na, ez az „�ltal�ban” tartott p�ntekig. Pont ez�rt nem h�ztam fel magam a mocskos gyan�s�tgat�s�n. Jobban ideges�tett az a probl�ma, ami p�ntek reggel csapott �t p�nikba: este indul velem Londonba az Express, �s m�g senkinek sem sz�ltam egy sz�t sem arr�l, hogy bev�geztetett a roxforti p�lyafut�som.
Olyan hirtelen er�vel t�rt r�m a k�ts�gbees�s, hogy az �gyb�l se b�rtam kisz�llni. Remegni kezdtem, meg izzadni, ennek k�vetkezt�ben a szok�sos h�nyinger is �rkezett.
Most mi a francot csin�ljak?!
Mire Lily, az �gyeletes kiskakas mag�hoz t�rt, �n m�r k�sz tervvel kapaszkodtam a takar�mba. Egy lev�l, ez lesz a megold�s. Szemt�l-szembe �gysem leszek k�pes elmondani nekik, mi t�rt�nik velem, de tal�n el�g lesz, ha csak le�rom. Legal�bb megk�m�lem magam a reakci�jukt�l.
Hm, mintha nem lettem volna vele tiszt�ban m�ris. Lily s�rni fog, h�t persze. Cat kiab�lni, vagdalkozni, de v�g�l Remus karjaiban k�t majd ki. James vit�s: neki egyszerre kell majd Lilyt �letre keltenie, �s Siriust… Sirius? � vajon hogyan fogadja majd? Els�re �gysem hiszi el. Rohan majd McGalagonyhoz, d�h�ng egy sort, onnan egyenes �tja vezet majd az igazgat�hoz…
�risten.
- ’reggelt, Viv – �s�tott Lily. Bizonytalan l�ptekkel kit�molygott a mosd�nak cs�folt, WC-kagyl�val felszerelt zuhanykabinunkba, �s el is szepar�lta ott mag�t.
�risten.
- Nem t�rv�nytelen ilyen kor�n engedni Lilyt motoszk�lni?! – h�zta a fej�re a p�rn�j�t Amy. – Meg�r�l�k a zajait�l!
�risten.
- K�szi, hogy tekintettel vagy r�m, �s nem �v�lt�z�l – morogta Cat, s ezzel a szoba �sszes lak�ja szok�sosan ind�totta a napot.
�risten.
- Na – �lt fel Amy nagy lend�lettel. Sz�ke haja ezerfel� meredezett. – Hol a bugyim?
- Rajtad? – tippelt Cat, szemeit t�r�lgetve.
- Nincs – r�zta meg a fej�t a sz�szi. – M�s �tlet?
- Te als� n�lk�l alszol?! – k�rdezte d�bbenten a f�rd�b�l kihajol� prefektus. – F�j!
- Mi�rt? – k�rte ki mag�nak Amy. – Te macsk�val alszol, az nem undor�t�?
�risten.
- Viv, csapd m�r le! – k�ny�rg�tt Cat, ahogy szokott. Amy �gya ugyanis az eny�mhez volt a legk�zelebb.
�risten.
Ha… ha Sirius megtudja, hogy Dumbledore szerint hal�los beteg vagyok… �… istenem…

- El sem hiszem, hogy ezt t�led hallom!
- Stacie, halkabban!
- A profr�l jut eszembe: szerinted mi �t�tt bel�?
- Hogy �rted?
- N�zz csak r�! T�kre megt�rt! Brown prof az egyetlen olyan tan�r a Roxfortban, aki l�tv�nyosan �lvezi a munk�j�t! Most meg �gy n�z ki, mint aki… H�t, szomor�nak t�nik. Nem?
Jeremy eg�sz �r�n ker�lte a pillant�som. S�t, Lilyn �s Pitonon k�v�l nem is nagyon figyelt senkire. Szomor� volt, Stacie t�k�letesen fogalmazott. �s el�re rettegtem a perct�l, amikor megtudom, mi�rt az.
Nos, ez a perc a kicseng� ut�n k�vetkezett be. Szok�somhoz h�ven addig pakol�sztam az �st�m k�r�l, am�g a csoport sz�p lassan kisziv�rgott a teremb�l, �s kettesben maradtunk Jeremyvel. Akkor b�tran az asztal�hoz s�t�ltam, a meg�lltam mellette, v�rva, hogy felfigyeljen r�m.
� azonban t�ntet�leg tov�bb �rt a pergamenj�re.
Nem mozdultam. Azt akarja, hogy lek�ssem az eb�det? �m legyen. Majd eszem k�s�bb – a d�lut�ni �r�kra m�r �gysem kell bemennem, Dumbledore tett r�la.
- Tudsz r�la, igaz? – szegeztem lehajtott fej�nek a k�rd�st.
A penna kifordult az ujjai k�z�l. F�lszegen feln�zett r�m; a szeme mintha k�nnyesen csillogott volna. B�lintottam, jelezve, hogy tudom�sul vettem, �s indulni k�sz�ltem, amikor hirtelen a nevemen sz�l�tott, s ut�nam sietett. Amint el�rt, visszaperd�tett �s nagyon er�sen mag�hoz szor�tott.
S�rtam.
- Az igazgat� hazak�ld – bukott ki bel�lem. Fel sem fogtam, mennyire gyerekesen hangzik ez t�lem.
- Tudom – suttogta.
Annyira maradni akartam! Jobban, mint b�rmikor �letemben. Oly sok minden el akartam mondani Jeremynek; mindent, ami f�jt, ami nyomott bel�l, mindent, amit a bar�taimnak nem mertem, mert tudtam, � meg�rtene. �s tal�n bele is kezdtem volna, ha nem sz�lal meg � hamarabb.
- Annyira f�lt�nk, hogy veled is megt�rt�nik…
A d�bbenett�l megakadt bennem a leveg�. Er�vel elh�z�dtam t�le, tettem egy l�p�st is h�tra, hogy tiszt�n l�ssam a szem�t, mikor megmagyar�zza az el�bbit.
- Micsoda? Hogy �rted, hogy velem is?
- Mint Aid�val.
- � r�kos volt, te is j�l tudod!
Megr�zta a fej�t. Nem mozdultam. �lni b�rtam volna.
- Nem, Vic, nem volt az.
- Dehogynem! – t�madtam r�. – R�kban halt meg! Iz�… r�kban…
- Milyen r�kban, Vic? Hm? – leereszkedett az egyik asztal sz�l�re, mert nem nagyon b�rt meg�llni a saj�t l�b�n. Meg�rtettem, hisz engem is csak a m�reg tartott �llva. – Nem r�kban halt meg. Amatisztban szenvedett, Viv.
- De… de… a napl�… Aida napl�ja… Abba nem sokkal a hal�la el�tt �rt… eml�kezett! Az amatiszt sor�n el kellett volna vesz�tenie az eml�kezet�t!
- A bejegyz�sek �t lettek d�tumozva. Eg�sz pontosan az utols� h�rom bejegyz�s.
- Ez… hazugs�g… �n l�ttam… �n olvastam a napl�j�t! Nem lettek �td�tumozva!
- �n magam �rtam �t, Vic – mondta szomor�an.
A k�nnyeim, a l�legzetem, tal�n m�g a sz�vver�sem is elakadt ezekre a szavakra. Csak �lltam ott, mint egy szobor, meredtem r�, �s nem �rtettem semmit. Semmit.
- Mi… mi�rt? – ny�gtem.
- Mert Aida anyja �gy akarta. Az amatiszt az els�sz�l�ttek betegs�ge. �n mes�ltem nekik r�la. Nagy hiba volt – nyelt egyet. – Aida akkor szak�tott velem, amikor tudatosodott benne rohamosan roml� �llapota. Ut�na �rt utolj�ra a napl�j�ba. Az utols� k�t h�tben elz�rk�zott a k�lvil�g el�l, csak a h�g�val tartotta a kapcsolatot… - elf�lt a hangja. Az eny�m tal�n �r�kre elveszett. A vil�gom alapjaiban omlott �ssze a szavai hallat�n. Az �letem… Aida… er�s volt… m�g… az eg�szet tudni akarom… mindent… hogy m�lt� lehessek hozz�… f�jjon… m�g… hadd haljak bele most…
- Azon a h�ten vesztette el az eml�keit, amikor az els� leveled meg�rkezett a Roxfortb�l.
- Azt�n meghalt… - ny�sz�r�gtem �ntudatlanul.
- Igen… Viv, hidd el…
- Micsod�t?! – �v�lt�ttem fel hirtelen. – Hogy jobb volt neki �gy?! Hogy nem f�jt neki?! Igen?! Mintha egy �tsz�li, gazd�tlan kuty�r�l besz�ln�l! Jeremy, fogd m�r fel…
- Viv…
- Fogd m�r fel v�gre, hogy nem vigasztalhatod magad �r�kk� ezzel a mes�vel!
- Vic…
- �rtsd meg, azzal hogy a k�p�t ott tartod az asztalodon, Aida nem j�n vissza! MEGHALT, �RTED?! A LEGUNDOR�T�BB BETEGS�GBEN, AMIR�L VALAHA IS HALLOTTAM! F�lt, tudod? Rettegett! �n… �n nem vagyok olyan er�s, mint �… �n…
- Viv…
- Pedig azt teszem, mint � – fel sem fogtam, hogy sz�longat. – Elv�gom az �sszes kapcsolatomat a k�lvil�ggal. Nincs m�r Sirius… sz�ba sem �ll velem, azt hiszi, m�st tal�ltam helyette… - belet�rtam a hajamba. – Ha elmegyek, biztosan �ssze fog j�nni Sarahval… igen, �gy lesz a legjobb… �s Lily meg James… Remus Cattel… boldogok lesznek… - leg�rb�lt a sz�m sz�le, a k�nnyek �jra elhom�lyos�tott�k el�lem a k�pet. – �n… annyira… levizsg�ztam volna… - felpillantottam Jeremyre, de meg sem v�rva, hogy sz�nakozva elinduljon fel�m, sarkon p�rd�ltem, hogy kirohanjak az ajt�n, ki a kast�lyb�l, meg sem �llva a vil�g v�g�ig… de egy l�p�st sem tettem.
Az a h�rom d�bbent tekintet a padl�hoz fagyasztott.