- Hé, James! – ordította Sirius ismét egy verőfényes „reggelen”.
James forgatókönyv szerint duzzogott, átesett pár cuccon, belelépett valami vizesbe és nekiment valami nagynak.
Orrára biggyesztette elmaradhatatlan szemüvegét, majd végignézett pusztításán. Sirius ládája, az ágy sarka, valami vizes, azaz egy törölköző, a valami nagy pedig: Sirius, teljes életnagyságban.
- Mond, pajtás – ásított egyet James, és lehuppant a padlóra Sirius mellé, ás Arit kezdte ő is fixírozni.
- Te, James – kezdte álmatag hangon -, akkor nekem most lehet három kívánságom?
- Ezt meg hogy érted? – vakarta meg a szemüveges fiú kócos üstökét.
- Hát, tudod, mint a mesében. A gnóm, aki fogott egy aranyhalat, meg akarta enni, de a hal üzletet ajánlott neki. Ha visszaengedi a vízbe, teljesíti három kívánságát.
- Ja, persze, persze. Emlékszem.
- És?
- Mi és? – értetlenkedett James (látszik, hogy reggel van)
- Akkor nekem is lehet három kívánságom? - tagolta Sirius
- Ö…, nem tudom. Próbáld ki. Remus? – fordult hátra James – Szerinted?
- Fogalmamsincs – hadarta Remus és magára rántotta a takarót.
- Hát őt meg mi lelte? – értetlenkedett James
- Nem tudom. Reggel még nem volt ilyen mogorva. Minden zokszó nélkül végighallgatta a teóriámat.
- Ja, akkor értem – motyogta James.
- Szóval – lendült bele ismét Sirius -, még nem döntöttem el, hogy mit kívánjak. Valami olyat akarok, amit rögtön meg is kapok. Érted ugye? Nem is tudom. Lassan 18 leszek, Griffendéles, kviddicsezem, animágus vagyok, auror akarok lenni, minden ujjamra jut vagy 10 lány. Tanácstalan vagyok. Nem tudom mit kívánjak.
- Evans szent nevére! – fogta meg a fejét James
- Megvan! Evans! Ez lesz az! – kiáltott fel vidáman Sirius.
- Hé, le lehet szállni a csajomról…
- Jaj nem, hát nem érted? Evans! – vigyorgott Sirius, aki szentül hitte, hogy mindenki érti miről hadovál.
- Sirius, jól vagy? – húzta le a takarót a fejéről Remus
- Jaj, hát nem értitek, Szerelmes akarok lenni4
- Mi?! – döbbent le a társaság
Remus leesett az ágyról, James lefejelte az éjjeliszekrényt, Ari pedig nekipasszírozta magát az üvegnek.
- Sze-rel-mes – tagolta Sirius -, olyan rossz érzés, hogy mindenki volt már szerelmes csak én nem. Egyszerűen szerelmes akarok lenni, egy olyan lányba, aki megért, aki azért szeret, mert olyan vagyok amilyen.
- Sirius téged megsütött a nap!
- De most komolyan James, mindenkinek van szerelme, csak nekem nincs!
- Azért nekem sincsen – morogta Remus.
- De te más tészta vagy, azt hallottam, hogy a vérfarkasok egyetlen igaz szerelme a Hold. Úgyhogy igenis van szerelmed…
- Kösz – horkantotta Remus, majd visszahúzta fejére takaróját.
- Szóval Holdsáp kipipálva, neked ott van Evans, még Peter is volt szerelmes! Franknak ott van Alice, és még sorolhatnám…
- Inkább ne tedd – nyögte James.
- Akkor hát – fordult Sirius Ari felé, aki érdeklődve nézett rá -, íme a három kívánságom: szerelmes akarok lenni, szerelmes akarok lenni, és végül, szerelmes akarok lenni!
Ari nagyra nyílt szemekkel figyelte a fiút, majd mikor az befejezte, nekinyomta fejét az üvegnek. Sirius szintén nekinyomta orrát az üvegnek, s ezzel „megpecsételték” a kívánságokat.
Kopogtak az ajtón, majd egy nő lépett be.
- Jesszus, James, te még mindig nem öltöztél fel?
- Neked is jó reggelt, anyu! – ezzel az említett felállt, és két cuppanós puszival köszöntötte édesanyját.
- James, te is tudod, hogy ez nálam nem jön be – tette csípőre kezét az asszony
- Nem-e? – nézett nagy boci szemekkel az említett édesanyjára.
- Nem. James, mindjárt 12 óra és te még félmeztelenűl rohangálsz. Mit szólna hozzá a barátnőd, kisfiam?
- Nincs barátnőm – motyogta James
- Na látod – mosolyodott el Mrs. Potter – Tulajdonképpen Sirius miatt jöttem – fordult az említette felé.
- Mi történt Mrs. Potter?
- Jaj édesem, annyira sajnálom, de Mrs. Black nemrég küldött egy levelet, hogy azonnal menj haza, mert a nagyapád születésnapi estéjén kötelező megjelenned.
Sirius letörten ücsörgött a padlón, szinte látta anyját, ahogy levelet ír, vagy épp rivallót küld…
- Elnézést a kellemetlenségért Mrs. Potter.
- Semmi baj, drágám. Próbáltam beszélni édesanyáddal, de ő azt mondta, vagy hazamész magadtól, vagy ő maga rángat el. Annyira sajnálom.
- Hát, akkor köszönöm a vendéglátást! – állt fel Sirius, majd két oldalról puszit adott az asszony arcára.
- Amint vége a partinak, ha gondolod, gyere vissza. Vigyázz magadra Sirius – búcsúzott el az asszony, majd magukra hagyta a fiúkat.
- Hát ez kicseszés! – morgott James
- Hát az – nyögte Sirius, majd nekilátott összepakolni.
Hamar végzett, gyorsabban, mint szerette volna, majd megállt barátai előtt.
- Hát, kösz mindent James. Hiányozni fogtok. Áá, anyám és a hülyeségei! Mert persze nekem is ott kell lennem, mert mit gondolnának róla a drága barátnői? Ja, és bocs Remus a Holdas dolog miatt.
- Semmi – mosolyodott el a fiú.
- Ne menjünk veled? – kérdezte James
- Nem lehet, te is tudod. Anyám rögtön kiszúrná, hogy nem vagytok meghívottak, aztán kitörne a balhé. Nem gond, majd eldumcsizom Arival – sóhajtott Sirius.
- Hát, akkor szia!
Ezzel elbúcsúztak egymástól, majd Sirius dehoppanált ládája és Ari társaságában.

A Black házban már igencsak állt a bál, amikor Sirius megérkezett. Házimanók futkostak mindenfelé, és a korán érkező vendégeket szállásolták el.
- Sirius – csattant egy hang valahol a fiú háta mögött -, ha már nem vagy alkalmas arra, hogy segíts, legalább kotródj az útból!
- Igenis, mama – nyomta meg az utolsó szót Sirius gunyorosan, majd komótosan felsétált a szobájába

Unatkozott. Még két óra volt az estély kezdetéig, de Sirius már most nem bírta. Sóhajtva fúrta fejét a párnájába, majd hirtelen egy halk pukkanásra lett figyelmes.
- James!
- Ó, hát ennyire hiányoztam az én Tapikámnak? Gyere pajti dobjuk fel a bulit!
- Benne vagyok – mosolyodott el Sirius, majd elhagyták a szobát.- Remust hol hagytad?
- Elmondtam, mire készülök, erre ő sok sikert kívánt és inkább lelépett.
- Aham.

(15 perccel később)
- Te, James, biztos, hogy ez jó ötlet?
- Persze, már miért ne lenne az?
- Tudod én szívesen maradok, de neked ott van Evans…
- Én hűséget esküdtem Lilynek, nem vakságot, de neki a hűség se kell…
- Hát akkor, üdvözöllek titeket lányok – fordult Sirius a vihorászó lánytömeg felé -, az első Potter-Black láb szépségversenyen.
Újabb vihorászás.
- Nos a feladatotok nem lesz nehéz. Ti pózoltok, mi meg eldöntjük, hogy ki az első három nyertes.
- És mi a nyeremény? – vihogta az egyik szőkeség.
- Ő - lökte előre James Siriust.
A lányok újból elkezdtek vihogni.
Már nagyban tartott a móka, amikor Mrs. Black nyitott be a helyiségbe.
- És kedves vendégeim, ebben a szobában található házunk legszebb és legbecsesebb ékességei… Merlin szent müzlis dobozára! – sikított fel az asszony, amikor meglátta a félmeztelen lányokat és a két fiút.
Hiába próbált visszahátrálni, a tömeg akkorra már rég betolakodott mögötte a szobába. Egy-két szülő, aki saját lányát felfedezte a tömegben, hangosan felsikított.
- Mi történik itt? – szólt egy higgadt hang valahonnan a tömegből.
- Láb szépségverseny – vigyorgott Sirius
- Sirius Black, te sátánfattyú! Tűnj a szobádba, MOST! – ezzel Mrs. Black hangos koppanás kiséretében elájult. Érdekes módon, senki sem ugrott érte…
- Pedig most jött volna a legjobb rész – vágott csalódott képet Sirius, amint a folyosókat rótták.
- Ja. Hú, basszus már ennyi az idő? Rohannom kell Tapi! Megígértem anyunak, hogy vacsorára otthon leszek. Majd gyere, ha tudsz. Na, szia – ezzel James dehoppanált, magára hagyva a fiút.
Sirius bánatos képpel ballagott a szobájába, majd lefeküdt a szőnyegre, pontosan Arival szembe.
- Hát, egyedül maradtunk, kispajtás. Ugye intézel nekem valamit szerelem ügyben? Áh, mindegy – sóhajtott fel Sirius -, hisz úgysem értesz. Senki sem ért meg.
Ari kétségbeesetten próbálta fekete hajú gazdija tudtára adni, hogy igenis érti őt.
- De tudod, Ari – fordult Sirius az említett felé -, talán jobb is, hogy nem érted. Nincs benne se szép, se csúnya, se szerelem, se melodráma, csak, olyan üres… Tudod, anyám megrögzött aranyvérmániás, borzasztó. Mikor a Roxfortba kerültem, csak azon imádkoztam, hogy ne a Mardekárba kerüljek. Végül a Griffendélben kötöttem ki. Féltem, és magányos voltam, mint mindig. Ott álltam a nagy vörös-arany kárpitos helyiségben, és nem tudtam mit tegyek. Akkor jött James. Szinte az egész élettörténetét elmesélte 2 percben. Jó haverok lettünk, jobbak, mint azt remélni mertem volna. Tudod, ő olyan nekem, mintha a testvérem lenne… Aztán csatlakozott hozzánk Remus. Ő volt mindig a megtestesült nyugalom. Ő mindig is tartózkodó volt, aztán megtudtuk, hogy vérfarkas, de ez semmit se változtatott a barátságunkon. Ja, és ott van Peter. Hát, ő egy izé, érdekes személyiség… Aztán eljött a másodév a harmadév, és mi összekovácsolódtunk. James ötödévben kezdett megbolondulni Evansért. Akkor nagyon dühös voltam, szinte féltékeny a csajra. Még most is rossz, de túlélem. Ezért akarok szerelmes lenni. Bízni akarok valakiben, egy olyan emberben, aki életem végéig mellettem marad. Hát túl nagy kérés ez? Túl sokat kérek?
Szegény Ari tehetetlenül úszkált az akváriumban, majd zöld szemeit Siriuséba fúrta.
- Na – pattant fel hirtelen a fiú -, menjünk aludni. Jó éjt, Ari!

Másnap reggel Sirius csörömpölésre ébredt fel.
- Mi a f…
- Oh, bocsáss meg bátyám!
- Regulus! Tűnk ki a szobámból, vagy úgy kiátkozlak innen, hogy a saját anyád nem fog felismerni!
- Jaj bátyám, ne légy dühös. Csak ezért jöttem – mutatott fel a fiú egy melltartót -, Sam biztos elhagyta.
- Vidd innen a mocskos kacatjaid, vagy…
- Oh, nicsak, nicsak. Neked aranyhalad van, bátyuskám?
- Nem, pici Reg, az egy hippogriff. Na és most kotródj innen a sunyi képeddel együtt, és ne merj mégegyszer idejönni!
- Értettem, bátyám – vigyorgott a fiú alattomosan, majd elhagyta a szobát.

Sirius lustán battyogott a konyha irányába. Szerencséjére ott találtra Alvot, az egyetlen házimanót, aki sosem próbálta megmérgezni a reggelijét.
Miután zsákmányolt egy tányér tojásrántottát, unott képpel indult vissza a szobájába.
Az ajtaját tárva-nyitva találta, majd rosszat sejtve belépett a szobába.
- ARI!
Az akvárium felborítva hevert a szekrényen, a víz pedig lassan csordogált a szőnyegre, ami mindet elnyelte.
- Regulus! Ezért megöllek! – kiáltotta kétségbeesetten Sirius, majd hirtelen kifordult a szobából, amikor beleütközött valakibe.
- Hát te meg ki vagy?
…