- Vivi, �bren vagy?
- Nem…
A halk, puha zajb�l, �s az �gy rug�inak nyikordul�s�b�l �reztem, ahogy f�l�m m�szik. Mikor egyik ujj�val h�trah�zta a hajamat, �s belecs�kolt a nyakamba, beleny�sz�r�gtem a p�rn�ba.
- Ma j�tt a J�zuska… - duruzsolta a f�lembe, majd oda is adott egy puszit.
- Akkor n�zd meg, mit hozott neked, �s hagyj aludni m�g egy kicsit!
Magam sem rem�ltem, hogy hallgat majd r�m, �pp ez�rt lep�dtem meg, amikor minden ellenkez�s, alkudoz�s n�lk�l lefordult r�lam, �s trappolva elhagyta a szob�t. Nem s�rt�d�tt meg, �pp csak esz�be juttattam, hogy a J�zuska mindenkinek szokott aj�nd�kot hozni, nem csak a l�nyoknak.
Nem pr�b�lkoztam visszaalv�ssal. �s�tozva, ny�jt�zkodva kik�sz�l�dtam a paplan al�l, �s k�vettem p�romat le, a nappaliba. �m od�ig nem jutottam el els�re, ugyanis f�l�ton kicsit elgondolkodtatott a t�ny, hogyha ketten lakjuk a h�zat, �s a rajtam k�v�l itt �l� illet� �pp a feny�f�t k�rny�kezi, akkor ki lomotol a konyh�ban?
Ben�ztem. L�tatlanban arra tippeltem, tal�n a J�zuska t�vedt el visszafel� f�l�ton, val�j�ban azonban az �n dr�ga h�gom motoszk�lt a bar�ts�gos, m�ris �tmelegedett helyis�gben.
Az a h�gom, amelyik kik�t�tte, hogy a b�l miatt az eg�sz sz�netet a Beauxbatons nev� l�nyneveld�ben fogja t�lteni. Teh�t nem Vada pakol�szott a polcon, hanem…
- Jem, te mi a fr�szt keresel itt?
A sz�l�tott r�m kapta t�gra ny�lt szemeit, �s elvigyorodott.
- Neked is j� reggelt, minden Rice-ok legprobl�m�sabbika!
- Diliny�s. �n is kapok? – b�ktem a pulton illatoz� �telszer�s�gre.
Hugic�m felkapta a t�lat, �s lerakta el�m. Ezt k�vet�en lehuppant mell�m az asztalhoz.
- K�t k�rd�sem lenne hozz�d, azt�n el is h�zok. Otthon v�rnak ugyanis any��k, meg a varr�n�, tudod, amelyik az utols� pillanatban sz�nd�kozik r�m szabni az esti �lomruh�mat, �s nem szeretn�m, ha idegeskedn�nek, ami ugye felett�bb nem lenne jogos, tekintve �lemedett koromat �s azt, hogy a varr�h�lgyik�nek �n fizetek…
- L�nyegre – figyelmeztettem tele sz�jjal.
- Ja, j�. Sz�val: mi�rt nem sz�lt�l, hogy otthon t�lt�d az �nnepeket?
- Mert szerinted most otthon vagyok? – t�rtem ki a k�rd�s el�l.
- De miel�tt Sirius elhozott volna ide, otthon volt�l! Mi�rt?
- Vigy�zz, ez m�r a m�sodik k�rd�s! T�bbre nem vagyok hajland� v�laszolni, �gyhogy ink�bb v�ltsunk t�m�t.
Hugi duzzog� k�pett v�gott. Nem szerette, ha leszerelem. Nekem sem esett j�l, de �gy volt a biztosabb.
- H�t, igaz�b�l csak azt szerettem volna tudni, hogy minden rendben van-e. A m�sik k�rd�sem az, hogy… - t�tov�zni l�tszott. Lenyeltem a falatot, de nem vettem be a k�vetkez�t. �rdekl�dve n�ztem Jemet.
- Hogy? – s�rgettem.
- Hogy… - hirtelen bukott ki bel�le a folytat�s: - Ugye, ha ny�ron hazamegyek, te otthon leszel majd?
Ez�ttal az �n szemem kerekedett el meglepet�semben.
- �gy �rtem – tette hozz� zavartan, ker�lve a tekintetem -, hogy ha el is k�lt�z�l t�l�nk, azt az�rt el�tte velem is k�zl�d majd, ugye? Mert nem szeretn�k az �res szob�ddal szembes�lni j�niusban, meg arra sem v�gyom, hogy anya tudassa, hogy feln�tt�l, �s kisz�llt�l a f�szekb�l, ahogy tegnap tett�k. A fr�szt hozt�k r�m, k�pzelheted!
Felnevettem. F�lretoltam a t�lat, �s �tkaroltam az �n kis paranoi�s h�gom l�ncokt�l cs�rg� nyak�t. El is felejtettem, milyen egy k�l�n�sen �rz�keny kamasz n�v�r�nek lenni.
- Jem, nem menn�k el �gy hazulr�l, hogy arr�l ne magam sz�ln�k neked. Ok�?
Megk�nnyebb�lten b�lintott. �gsz�nk�k szemeivel v�gigp�szt�zott, majd felpattant, �s b�cs�zkodni kezdett.
- Kivirult�l, tudsz r�la? – jegyezte meg t�voz�ban.
- Csod�lkozol? – nevettem r�.
- Nem – r�zta meg a fej�t mosolyogva. – �dv�zl�m Siriust! Sz�lj neki, ha siker�lt kiszedned a kar�csonyfa al�l, hogy j�v�re � lesz a p�rom a tavaszk�sz�nt� b�lon!
- Mert?
- Mert mostan�ban men� v�gzett var�zsl�kkal b�lozni, az�rt! – ezzel dobott fel�m egy puszit, �s t�vozott.
Felmer�lt bennem a k�rd�s: Jem honnan ismerte Sirius h�z�nak a c�m�t? A v�lasz r�gt�n bevillant: Lily. Meg a m�ni�kus lev�len kereszt�li k�zl�si m�ni�ja.

- Na? Mit tal�lt�l?
Sirius hangomra feln�zett a f�ldr�l. V�dl�n a magasba emelt egy k�nyvet, melynek ismer�s c�mlapja l�tt�n kis h�j�n felnevettem.
- Potenciaprobl�m�kkal k�zd� tini m�gusok?! Potenc… Vivi! – sikoltotta. Nem vicc. Sikoltotta. – �n… �n meg�l�m �gast, ha megl�tom!
- Ne sz�vd mellre! – nyugtattam, b�r er�sen t�rt fel bel�lem a r�h�g�s. – Ezt m�g James kapta Lilyt�l �t�d�vben, nem eml�kszel?
- T�… t�nyleg… - vette �jra szem�gyre a k�tetet.
- Szerintem ezzel akarta tudatni veled, hogy pontosan tudja, mit m�vel�nk kettecsk�n a h�zadban, mik�zben � rem�nytelen�l f�z�geti sz�ve h�lgy�t a szeretet �nnep�n.
- Hm… - b�logatott egy sort, majd szem�gyre vette a t�bbi dobozt is. Tetszett neki az, hogy �jakat is tal�l azok k�z�tt, amelyeket � maga tett a fa al� �jjel. – Jem mit akart? – kikapott a rak�sb�l egy k�zepes m�ret�, csillog� pap�rral bevont csomagot.
- H�t, sz�lt, hogy tedd magad szabadd� j�v� tavasszal, mert veled akar menni a tavaszk�sz�nt� b�lra.
- Ja, j�.
- Ennyi?
K�v�ncsian feln�zett az aj�nd�k�b�l. �rdekes vigyor bujk�lt a sz�ja sark�ban.
- Ok�, de azon a b�lon �n is ott leszek – mondtam. – M�ghozz� egy aranyos, v�gzett Roxfortos oldal�n.
A mosoly egy szempillant�s alatt elt�nt az arc�r�l.
- Ez nem vicces – morogta.
- Tudom.
- T�nyleg f�lt�keny lenn�l, ha elk�s�rn�m a h�godat abba a buliba?
- Nem.
- Akkor…?
V�llat vontam.
Egy sz�rke bagoly kopogtatta meg az ablakot, bebocs�t�st k�rve. Lev�l volt a cs�r�ben. �tl�ptem a szakadt csomagol�pap�r dombot, �s beeresztettem a madarat. Az r�pk�d�tt egy k�rt f�l�tt�nk, majd Sirius el� ejtve a pergament, kir�ppent a szabadba, �s r�videsen elt�nt a messzes�gben.
- Kit�l j�tt? – firtattam. Le�ltem �n is a padl�ra �s az aj�nd�kok fel� ny�ltam. Gondoltam, gyorsan megn�zem, kit�l mit kaptam, hogyha d�lel�tt megjelennek, meg tudjam k�sz�nni nekik. Mert �n azt hittem, valamelyik bar�tunk �rt az �rkez�s�r�l, nehogy a v�ratlan betoppan�s�val megzavarjon valamit.
- Any�mt�l.
A mozdulatom a fel�n�l akadt meg. R�meredtem az elkomorodott Siriusra, v�rtam, mikor enyh�l meg az arca. De ez nem t�rt�nt meg. Csak falta a sorokat egyre elfelh�s�d�bb arccal.
- Azt akarja, hogy vacsor�zzunk vel�k este.
- Mi?
- Igen; te meg �n. – felpillantott r�m. – K�v�ncsiak r�d.
M�g mindig mozdulatlanul meredtem r�. V�rtam, hogy sz�gezze le, nem megy�nk. Mert biztos voltam benne, hogy nem megy�nk. Sirius azonban nem sz�lt semmit, csak �sszegy�rte a levelet, �s a h�ta m�g� haj�totta.
Mintha mi sem t�rt�nt volna, tov�bb boncolta az �l�ben a dobozt.

Egy �ra m�lva, �pp, mikor elk�sz�ltem az emeleten, betoppan Lily �s James. Mire boldogan leszaladtam hozz�juk, m�r Remus is meg�rkezett a diszkr�ten csod�lkoz�, felett�bb vid�mnak t�n� Cattel az oldal�n.
Vis�toz�s, tipikusan csajos �sszeborul�s, valamint f�rfiasan visszafogott �dv�zl�s k�vetkezett. Senki nem k�rdezte, hogy vagyok, hisz’ mind l�tt�k rajtam – �n pedig a cinkos �sszekacsint�saikb�l j�ttem r� erre.
Rep�lt az a d�lel�tt, �lvezet volt minden perce. James �s �gy alapj�ban v�ve mindh�rom Tekerg� kitett mag��rt, a l�nyok pedig �nfeledten pletyk�ltak, mintha �vek �ta nem l�ttuk volna egym�st. Fura. Kicsit �gy �reztem, mintha m�r magunk m�g�tt hagytuk volna a roxforti �veket. Olyan volt, mintha feln�tt�nk volna, �s mint h�rom ismer�s p�r j�rtunk volna �ssze.
Persze ez az ill�zi� hamar elsz�llt – nevezetesen akkor, amikor Sirius k�rd�re vonta Jamest az�rt a bizonyos k�nyv�rt. Na, akkor kicsit elszabadult a pokol.
El�sz�r James r�h�g�tt, Sirius magyar�zatot k�vetelt.
Ut�na James magyar�zkodott, Sirius bizonygatta, hogy igenis rossz c�mre k�ldte a k�tetet.
V�g�l Siriuson k�v�l mindenki nevetett.
Azt�n sz�pen mindenki elmes�lte, mi sz�pet m�velt a sz�net alatt – ezt nem r�szletezn�m, mert el�g egy�rtelm�. Lily egy �letre �sszeveszett a h�g�val, Cat is a saj�tj�val, csak � �pp az�rt, mert Remus t�l fontoss� v�lt sz�m�ra, �s ezt a fiatalabbik l�nyka rosszul t�rte. James nem veszett �ssze senkivel, l�v�n egyke is, meg b�ket�r� is, Remus �gyszint�n.
Mindez t�m�ny unalom az �n sz�netemhez k�pest, d�nt�ttem el magamban.
Hogy Cat �s Lily mit �szleltek rajtam az elm�lt napok esem�nyeib�l, nem tudom. �k nem mondt�k, hogy v�ltoztam, mint Jem, �n pedig nem k�rdeztem. Viszont Sirius anyj�nak a levele kicsit ideges�tett. � ugyan nem f�z�tt hozz� semmit, sem azt, hogy menne, sem azt, hogy nem menne, �n az�rt sejtettem, hogyha m�s�rt nem is, de Regulus miatt eleget tenne a megh�v�snak.
Term�szetesen nem �ltattam magam azzal, hogy Mrs. Black �szbe kapott tr�n�r�k�se sz�k�s�t�l, �s most akar p�ld�s any�v� v�lni. Abban sem rem�nykedtem, hogy velem kapcsolatban elhat�roz�sra jutott. A Black fam�lia aranyv�r� csal�d, s mint ilyen, megvetik a magamfajta egyszer� boszork�kat.
De nem volt szabad magam miatt d�ntenem az �gyben. Tudtam j�l, hogy Siriusnak mind a mai napig b�ntudata van Regulus miatt, ami�rt otthagyta �t abban a viperaf�szekben. Tudtam azt is, hogy James mit mondana erre: Regulus els�sorban Black, �s csak m�sodsorban Sirius �ccse. �s �n tiszt�ban voltam ezzel.
Sirius azonban nem. Nem el�gg�. Neki Regulus tov�bbra is az a k�ly�k maradt, akit kiskorukt�l meg kellett v�denie az anyjuk b�ntet�seit�l, �s aki�rt felel�ss�get kellett v�llalnia, ami�ta csak az esz�t tudta.
H�lye voltam, nagyon h�lye. M�gis, amint a sr�cok nagy b�cs�zkod�s ut�n lel�ptek, felcaplattam az emeletre, lezuhanyoztam �s egy sz� n�lk�l magamra h�ztam az egyetlen eleg�nsnak mondhat� ruh�t, amit „fogalmam sincs, minek csomagolom be” indokkal hoztam el otthonr�l, mikor Sirius �rtem j�tt.