Kisl�ny koromban bomlottam a horror�rt. Jemmel k�pesek voltunk hajnalig pattogatott kukoric�t zab�lni �s egyhuzamban v�gign�zni a Dracula filmeket, a legr�gebbi v�ltozatt�l az eg�sz modernekig, hogy azt�n reggelre �gy n�zz�nk ki a kialvatlans�gt�l, mintha valamelyik gagyi r�szb�l l�pt�nk volna ki.
Nos, az �szak-sk�ciai Black k�ria k�r�lbel�l �gy n�zett ki, mint Dracula kast�lya – cs�csos, sok emeletes, �s hideglel�s. Meg is lep�dtem rendesen, hogy ebben a k�rnyezetben feln�ve Sirius nem v�lt olyan kegyetlenked�, ment�lisan instabil emberr�, amilyen p�ld�ul Bellatrix, vagy a dr�ga j� anyja. De nem tettem sz�v� a benyom�somat, csak szorosabban fogtam Sirius kih�lt kez�t, �s hagytam, hogy az �don, faragott ajt�hoz ir�ny�tson.
Megijedtem a cseng� hangj�t�l. Azt�n az ajt�t nyit� man� l�tv�ny�t�l is.
- �dv, Sipor – k�sz�nt�tte �rzelemmentes hangon Sirius, �s maga el� engedve bel�pt�nk a f�ldig hajol�, sunyin motyog� h�ziman� mellett a h�zba.
Hatalmas, s�t�t sz�n�, bar�ts�gtalan csarnokban tal�ltam magam. Szemben hossz�, fekete sz�nyeges l�pcs�sor vezetett fel az emeletre, de nem arrafel� vett�k az ir�nyt, hanem balra, az egyik nyitott ajtaj� helyis�g fel�. M�r onnan kintr�l is l�ttam, hogy az lesz az �tkez�, hiszen a zaj, az emberek nevet�se onnan sz�r�d�tt ki.
Sirius megszor�totta a kezem, �s arcon puszilt.
- Nyugi – s�gta, �s hat�rozott l�ptekkel az �tkez�be vezetett.
Ekkor kezd�d�tt meg igaz�n a r�m�lom.

Walburga n�ni, azaz Mrs. Black �gy n�zett ki, mint egy n�i inkviz�tor. Igen, azt hiszem, �gy lehetne a leg�leth�bben jellemezni. Magas volt, s�t�t haj� �s szem�, arisztokratikus tart�s�, �s minden egyes porcik�j�b�l s�t�tt a len�z�s ir�nyomba.
Az a n� att�l a pillanatt�l ny�ltan gy�l�lt engem, hogy betettem a l�bam a h�z�ba. �rzelmei hamar viszonz�sra tal�ltak.
Orion Black egy fokkal emberibbnek t�nt, b�r � se volt szimpatikus. Viszont rajta l�tszott valamelyest, hogy agg�dott a fi��rt, �s ez�rt nem ut�ltam meg, amint megl�ttam.
Regulus �pp akkor l�pett be a szob�ba, amikor Sirius bemutatott a sz�leinek. A k�t fiv�r egy ideig n�zegette egym�st, majd t�tov�n biccentettek, �s mind asztalhoz �lt�nk.
Akkor �jra csengettek. Sipor zs�rt�l�dve ment ajt�t nyitni.
Az �rkez�ket l�tva r�gt�n r��bredtem, mire is ment ki a j�t�k val�j�ban. Sarah Lucretia Prewitt, ak�r egy d�ma, �gy l�pkedett be aranyv�r�ekhez m�lt� ruhak�ltem�nyben, tornyosra pakolt frizur�ban. Tiszta r�hejesen n�zett ki, a Black sz�l�k m�gis k�rbeugr�lt�k, mintha egyenesen az angol kir�lyn� lett volna.
Sirius itt akart el�sz�r t�vozni, �m �n valamilyen rejt�lyes okn�l fogva nem engedtem fel�llni az asztalt�l. Ebb�l is l�tszik, hogy �r�ltnek sz�lettem.
Sarah, n�pesnek �pp nem mondhat� csal�dj�val egyetemben, nagy �r�mk�d�sek k�zepette helyet foglaltak k�r�l�tt�nk.
�letem legk�nosabb m�sf�l �r�ja k�vetkezett.
Eleinte c�lozgattak – m�g engem a sz�rmaz�somr�l faggattak, �s Black anyuka minden szavamra g�nyosan n�zett �ssze �lmai meny�vel, addig Black apuka Siriust k�rdezgette, merre lakik, �s mit m�vel ahelyett, hogy a csal�d j� h�r�t n�veln� itthon.
T�m�rebben: k�tfel�l t�madtak.
A m�sodik fog�sn�l Mrs. Black kem�nyebb m�dszerhez folyamodott – igyekezett nevets�gess� tenni a kedves vend�gek el�tt. Tette mindezt �gy, hogy es�lyem se legyen v�dekezni, hiszen nem al�zott le ny�ltan, csak burkoltan. Mr. Black Siriusba fojtotta minden mondat�t, �s egyre elsz�ntabban, er�lyesebben k�vetelte fia �szhez t�r�s�t, illetve azonnali hazak�lt�z�s�t.
K�l�nben a kaja is mosl�k volt.
Desszertn�l egyszerre borult ki mindenkin�l a bili.
Mrs. Black nem b�rta tov�bb t�rt�ztetni mag�t, �s ny�ltan felel�ss�gre vonta fi�t, hogy milyen jogon mutatkozik egy olyan – id�zem – egyszer� (!) l�nnyal, mint amilyen �n vagyok.
Nos, �n t�bbf�lek�ppen reag�lhattam volna. P�ld�ul �gy, hogy fel�llok, �s t�vozok. De azt ugye nem lehetett, mert Sirius mag�ra marad, �s mindenki �t kezdi el szapulni. �t ugyanis nem hagyt�k volna ut�nam j�nni.
M�sik lehet�s�g – ez �llt hozz�m a legk�zelebb -, hogy d�hrohamot kapok az „egyszer�” jelz��rt, �s r�bor�tom az asztalt a sznob t�rsas�gra. �m ezzel az a gond, hogy pontosan beigazoltam volna Walburga Black �ll�t�s�t.
�gy h�t h�trad�ltem a sz�kben, �sszefontam a karom a mellkasomon �s �rtatlanul n�ztem Siriusra.
- T�nyleg! Milyen jogon is fanyalodt�l r�m? – firtattam angyali t�relemmel.
P�rocsk�m �gy meredt r�m, mint egy hibbantra. Majd hirtelen meg�rtette, milyenre vettem a figur�t �s � is v�ltott. R�j�tt�nk ugyanis, hogy a csal�d a ny�lt megal�z�sra j�tszik, valamint arra, hogy magunk j�jj�nk r�, mekkor�t t�vedt�nk, mikor egym�sra akadtunk.
Azt akart�k, hogy elismerj�k, mi ketten k�t nagyon k�l�n vil�ghoz tartozunk.
Sirius vetett egy utols� pillant�st az abroszt vizsg�lgat�, sz�tlan �ccs�re, majd fel�llt, k�zen fogott, mire �n is r�gvest felpattantam, �s �gy sz�lt:
- Anya, apa, kedves egybegy�ltek. K�sz�nj�k a vacsor�t, Sipor a szok�sos form�j�t hozta – biccentett, majd t�voztunk.
A szor�t�s a gyomromban r�gt�n felengedett, amint kiszaladtunk az ajt�n.

H�sz m�ter ut�n a fut�sb�l siet�sre lass�tottunk. Megk�nnyebb�l�semben nevetni lett volna kedvem, ellenben Sirius meglehet�sen feld�ltnak t�nt. V�g�l csak kib�kte, mi baja:
- Mintha nem tudn�k, hogy pont az egyszer� lelkivil�god�rt szeretlek – dohogta.
L�ptem a fel�n�l akadt meg. D�bbenten eresztettem el a kez�t.
Szemtelen vigyorral fordult szembe velem.
- K�sz sz�pen, Black – j�tszottam a s�rt�d�ttet. Bek�pzelten magasra emeltem az �llam, �s elsiettem mellette.
- Na, Vivi… ne iz�lj m�r!
- Egyszer� lelkivil�g, mi? Majd megl�tjuk…
- Ugyan m�r, csak vicceltem! – nevetett.
Durc�san mentem el�re, le az �sv�nyen, ami a k�ri�hoz vezetett, Sirius sz�gyenkez�st sz�nlelve j�tt ut�nam.
- Vivi, ne csin�ld ezt! �gy ut�lom, ha morci vagy!
Harciasan szembefordultam vele.
- Akkor meg mit c�lozgatsz az IQ-mra?! T�l okos vagyok net�n hozz�d?
Sirius kutyaugat�sszer�en felr�h�g�tt. Elvigyorodtam. H�t nem s�nylette meg nagyon a sz�leivel val� tal�lkoz�st.
Visszakomolyodva azt�n odas�t�lt hozz�m, �s mag�hoz h�zott.
- T�l sz�p vagy, �s t�l j�l j�rtam veled – k�z�lte.
- Akkor szoktasd magad a gondolathoz, hogy egy t�k�letes l�ny a bar�tn�d, mert t�lem t�bb� nem szabadulsz.
- Nagyon rem�lem! – felelte.
Cs�kot v�ltottunk, mintegy lez�rva a Kar�csony est�t, �s hazahoppan�ltunk a b�ke sziget�re.

Az �nnepek, illetve az eg�sz sz�net alatt egyetlen egyszer sem jelentkeztek a betegs�gem t�netei. N�ha sz�d�ltem egy kicsit, de olyankor a rutinosok nyugalm�val magamhoz vettem egy nagy t�l m�zlit, nyakon �nt�ttem tejjel, �s leheveredtem a kanap�ra, vagy ki�ltem a kertbe �s a fi�kat b�multam, akik Szenteste ut�n szinte minden �ldott nap edz�st tartottak odakint.
Ugyeb�r alig fagyott. M�nuszok sem r�pk�dtek, csak �jjel.
Titkon abban rem�nykedtem, hogy v�gre pontot tehet�nk az amatiszt nev� betegs�gre. Tal�n t�vedtek a gy�gy�t�k. Az otthoni orvosok �gysem mutattak ki semmit rajtam.
A sz�net v�ge gyorsan eltelt, �s mire �szbe kaptam, m�r v�get is �rt a h�t.
Anya betartotta az �g�ret�t, s mivel a sz�net alatt nem �jultam el, �s nem is h�nytam v�rt, janu�rban Siriusszal egy�tt sz�lltam fel az expressre.

Els� nap persze t�bben faggat�ztak, merre j�rtam, hisz’ Dumbledore tapintatosan nem sz�lt senkinek semmit r�lam. Stacie – aki Lily elmond�sa szerint szab�lyos p�nikrohamokat kapott b�jitaltanon n�lk�lem – el�sz�r a nyakamba borult a folyos� kell�s k�zep�n, azt�n lehordott a s�rga f�ldig, hogy k�pes voltam egy sz� n�lk�l egyed�l hagyni m�regkever�stanon.
Madam Pomfrey m�g az �rkez�sem napj�n teljes k�r� kivizsg�l�s al� vetett. Az eredm�nyen nem tudom, melyik�nk lep�d�tt meg jobban.
- Gy�gyulsz, gyermek! – sikkantotta. – Szedsz valamit?
- Leszoktam a drogokr�l, nem eg�szs�gesek – biztos�tottam d�bbenten.
Ugye hogy a mugli orvosok a nyer�k?! Csup�n csak el kellett hinnem, hogy nincs is semmi bajom, �s l�m! Nincs is semmi bajom.
Fura. M�gis mit�l kezdtem volna jobban lenni?