|
6: Piton analízis
2007.12.18. 15:32
Új fejezet! Nos, mivel az orbitális késésre nem tudok olyan mentséget, ami titeket érdekelne, csak annyit írok, hogy ebben a fejezetben aztán végképp összeborult az eredeti tervem, aztén lehet, holnap megint más lesz... de mindegy, azért írjatok pár véleményt, mert nagyon szeretem őket olvasni!!! Mindegy negatív, vagy pozitív! :D
Piton analízis
- Ez… ez nem bizonyít semmit! – fakadt ki Piton ötpercnyi néma tátogás után.
- Akkor mégis, mi bizonyítaná neked? – csodálkozott Dawn. – Itt van fehéren kéken, hogy "Azt hiszem, beleszerettem Perselus Pitonba!" És nini! A könyv címe az, hogy "Aurora Eve Mallory naplója." A nővérem nem tud senkinek hazudni! Születési dekódoltság, és ez alól önmaga sem kivétel.
Piton felvonta a szemöldökét, és fejcsóválva becsukta a könyvecskét.
- Simán meg lehet hamisítani – vonta le a következtetést, majd indulni akart.
De ugye, Dawnt nem lehet lerázni.
- Idefigyelj, te degenerált hülyegyerek! Mi okom lenne arra, hogy ilyen undorító gyöngybetűket rajzoljak ebbe a cuki, rózsaszín izébe?! – A fának lökte Pitont, és az arca elé nyomta újból a naplót. – Csak kíváncsi voltam, mit írogat ebbe a nővérem, és fennakadt a szemem, ezen az enyhén perverz bejegyzésen…
- Ennél kevesebbért is mérgeztem már meg valakit – tájékoztatta Dawnt Piton.
- Tudod mit? – mosolygott negédesen a lány. – Le-sza-rom. Én értesítettelek a dologról, és elvártam volna, hogy segíts őket szétválasztani, de…
- Szétválasztani? – gúnyolódott Piton. – A legkevésbé sem áll szándékomban őket szétválasztani. Illenek egymáshoz.
Dawn egy pillanatra elgondolkodott, de gyorsan észbe kapott, és Pitont kutatta a tekintetével. Legnagyobb meglepetésére a fiú meg sem próbált eltűnni. Cinikusan karba tette a kezét, és a lány reakciójára várt.
- Figyelj, én nyílt leszek – sóhajtott Dawn. – Már nagyon régóta szeretem Siriust. – Itt Piton közbe szúrt egy gúnyos horkantást. – És, tudod, nem akarok lemondani róla pont Aurora miatt, aki ráadásul téged szeret! Ez kicsit idegesít.
- És nekem ehhez mi közöm? – türelmetlenkedett Piton.
- Hát, így valamennyire kiszúrhatsz Siriusszal.
Dawn ezt csak végső esetben akarta közölni.
- Ha Sirius megtudja, hogy Aurora beléd szerelmes, azt nem fogja elviselni ép ésszel.
o¤O¤o
- Öhm… Szép ma este a nap, nem?
- Az a hold, de tényleg szép.
- Ja. Szép kerek… Aurora!
- Igen? – mosolygott a lány.
- Nekem ez nem megy! – Sirius felpattant a farönkről, amin eddig ült. Aurora megszeppenve fogadta a kitörését.
- Mégis, mi nem megy?
Sirius hápogott egy sort, majd úgy döntött kimondja:
- Nem tudok veled beszélgetni! Egyszerűen nem megy! A suliból bárkit meg tudnék hódítani! A többségével nem is kell beszélnem hozzá, hogy a karjaimba ugorjanak, mert egy mosolyomtól még az ábécét is elfelejtik, de nálad egyszerűen leblokkolok. Ez kész rémálom. – A fiú beletúrt a hajába, majd bosszankodva arrébb rúgott egy követ.
Aurora hümmögött egy sort. Nem igazán tudta, mit kéne mondania ebben a helyzetben.
- Aurora – szólalt meg újból Sirius –, kérhetek tőled egy szívességet?
- M i lenne az? – kérdezett vissza lány, remélve, hogy hamar témát váltanak.
- Szereted a kutyákat?
- Ez nem egy kérés volt – mosolygott a lány. – Amúgy igen.
- Fantasztikus – csapta össze a tenyerét Sirius.
o¤O¤o
James sosem szeretett tanulni. Az, hogy így hatodikban ennyi házi feladat van, végképp deprimálta. De ezt még csak-csak eltűrte. Az a tény viszont, hogy szeptemberben, egy szombat estét Remusszal együtt leckeírással töltött, még őt is meglepte.
A klubhelyiség csöndje még inkább. Ezt szóvá is tette Remusnak.
- Ágas, eddig is csak azért volt ricsaj itt, mert te, Sirius, és Dawn mindennel foglalkoztatok, csak a békés hangulattal nem.
James visszafordult az előtte heverő teleírt pergamenhez, majd egy mozdulattal összetekerte, és arrébb lökte.
- Készen vagyok! Most jöhet a következő! – mondta Remusnak.
- Tessék, itt egy pergamen, meg a könyvem. Itt meg a jegyzeteim. Ez alapján meg tudod írni a dolgozatot Pitonnak is. Nem lehet az a kifogásod, hogy Evansre figyeltél, és lemaradtál a jegyzetelésben.
James vigyorogva elvette a jegyzeteket, majd munkához látott.
Egy jó óra elteltével Dawn sétált be a portrélyukon. Körülnézett, majd sóhajtott egyet, és Jameshez sétált.
- Szia, mit csinálsz? – huppant le mellé egy fotelbe.
- Én, kérlek – itt egy kis hatásszünetet tartott -, leckét írok!
- Aha, logikus… Na, én mentem aludni.
- Ne! – James könyörögve felugrott. – Legalább várd meg, míg megjön Sirius!
Dawn felháborodott arckifejezéssel hátrált egy lépést.
- Nem fogok csak azért fennmaradni, hogy megvárjam, míg Sirius visszaér az andalgásból!
- Akkor már mehetsz is, mert itt vagyok! – kiáltott fel nevetve Sirius, majd körbetáncolva a termet, levetette magát Dawn megüresedett helyére.
Jamesnek rögtön jobb kedve lett, Remus viszont sóhajtott egyet, és eltette a fiú előtt heverő félig kész dolgozatot.
Ezután egy félórás elbeszélés következett Sirius szájából arról, hogy milyen volt a randi Aurorával.
Dawn közben ötször próbált elmenekülni, de Sirius lefogta, és a térdére ültette.
- Szóval – szólalt meg James. – Összefoglalva a ma estét: Kábé fél órán át teljes passzivitás, aztán úgy gondoltad, kutya képében sokkal oldottabb lesz a hangulat, ezért elmondtad neki, hogy animágus vagy, és…
- És bevált! – kiáltott fel nevetve Sirius. – Odajött, megsimogatott, játszott velem…
- Na várjunk csak – ráncolta a homlokát Remus. – Nem értem, miért simogatott volna, ha tudja, hogy te vagy a kutya.
- Kösz – morogta Sirius.
- Jé, tényleg! – kapta fel a fejét James is. – Ez ám a bukta! Na, szóval, mi is történt?
Sirius kelletlenül elmondta az igazat.
- Azt mondtam neki, hogy ismerek egy aranyos, szép, okos kutyust…
- Milyen szerény – vetette közbe Dawn.
- …, és elmentem érte, majd kutyaként visszafutottam.
- Gratulálok – hümmögött James. – Ez aztán a haladás.
- Te csak ne dumálj nekem haladásról Mr. „MáramiótaazeszemettudomszeretemEvanstdemégsemmieredmény”!
James válaszra nyitotta a száját, de Dawn közbeszólt:
- Na, mindenki én elmentem aludni. Remélem, holnapig levetkőzitek a baromságaitokat.
Remus mosolyogva csóválta a fejét, Sirius pedig csak hápogott a térdét bámulva, ahol még egy fél pillanattal ezelőtt ott ült a lány.
o¤O¤o
A Roxfortban a bájitaltanórák elég sajátos keretben szoktak zajlani. Lumpsluck professzor kiadja a feladatot, mindenki se perc alatt megcsinálja, ugyanis ritka jó bájitaltancsoport volt ezen az évfolyamon, ezután pedig megpróbálnak kezdeni valamit az idejükkel. A Tekergők magukat szórakoztatják, Dawn általában a főzetét szokta kevergetni, közben dúdolgat, Aurora és Lily beszélgetnek, Piton pedig a bájitaltankönyvet lapozgatja, és hatalmas tintapacákat hagyva körmöl bele.
Igen ám, de ami ezen a csodálatos hétfői napon történt, az egyszerűen krónikákba illő.
Dawn, ahogy belépett a terembe, egyenesen Perselus Piton mellé ült, arcán semleges közönyszerű mosollyal, és a legnagyobb nyugalomban elkezdte előkészíteni az üstjét, és a hozzávalókat.
Perselus Piton normál esetben már a falra mászott volna a puszta gondolattól is, hogy egy Mallory mellé ül, de számára a Tekergők látványa felért egy előrehozott karácsonyi ajándékkal.
James hápogva mutatott egyenesen a lányra, Sirius sután pislogott, Remus zavartan oldalra billentette a fejét, Peter pedig érdeklődve olvasgatott valamit a könyvében, és cseppet sem zavarta, hogy az fordítva volt.
- Dawn, te mit csinálsz Pipogyusz mellett? – nyögte elhaló hangon Sirius.
- Ki mellett? – kérdezett vissza szórakozottan a lány. – Ja, hogy Perselusra gondolsz? Aha! Észre sem vettem. Szervusz, hogy vagy? – fordult Piton felé, aki magában arra a Hamlet nehézségű kérdésre kereste a választ, hogy hű legyen-e magához, és elküldje a lányt melegebb éghajlatra, vagy belemenjen a játékba, és élvezze az elé táruló látványt.
- Malloryval van egy közös… úgymond problémánk, amit együtt szükséges megoldanunk. Remélem ennyivel kellőképpen kielégítettem a kíváncsiságotokat. – Perselus szándékosan figyelmen kívül hagyta a lány kérdését a hogylétét illetően.
- Nem, nem elégíteted ki, te kis… - James lendítette a pálcáját, de Dawn sajnálkozó mosollyal elé állt.
- Bocs haver, de a közös érdek most mellé kényszerít.
- Mégis miféle közös érdek? – csattant fel Sirius.
- Mr. Black, mégis mit képzel, hogy így ordítozik az óra megkezdése után?
- Miért, az óra előtt ordíthatok…?
o¤O¤o
A könyvtár ezen a délutánon szokatlanul csendes volt. Az egyik dohos könyvkupac mögött néhány elsős suttogott, de ezen kívül csak két árva lélek ült a polcok között, egymással szemben.
Már vagy tíz perce némán bámulták egymást, mikor Perselus Piton megköszörülte a torkát.
- Öhm… Black mikor szabadul el a büntetőmunkáról?
Dawn felcsóválva nézte a fiú gúnyos szájrándulását.
- Ne mondd, hogy téged ez komolyan érdekel – motyogta halkan.
Piton pár másodpercig a plafont bámulta, majd lassan lehajtotta a fejét, és a lány szemébe nézett.
- A színjáték nem az én műfajom – hallatszott a fiú tagolt válasza, majd ezzel a lendülettel felállt és szinte a föld felett suhanva kiment a könyvtárból.
BAMM!
A könyvtárajtó kicsapódott.
Dawn mit sem törődve Madame Cvikker tajtékzásával Piton után eredt.
- Szokd már meg, hogy nem mindig a tiéd az utolsó szó! Tényleg nagyon hatásos volt ez az utcsó mondatod, de rohadtul nem értem!
Mérgesen arrébb söpört egy elsőévest, aki erre veszett zokogásba kezdett.
- Jaj, ne haragudj, nem akartam… te… tényleg… hagyd már abba a bőgést, mert… - Dawn idegesen a távolodó Piton után nézett, majd le az előtte hüppögő kislányra. Esélye sem volt utol érni a fiút.
- Ha már ilyen hangulatban vagy, közlöm, a Télapó nem létezik. Vili?
o¤O¤o
- Na, most jegyezd meg, te halálmadár, nem szabadulsz tőlem, amíg még…
Dawn körbenézett a szobában, ahova benyitott, a vele szemben lévő ágyon egy eléggé meghökkent párocskát látott, félreérthetetlen helyzetben, és elég lenge ruházatban
- Öhm… Hehe, rossz ajtó, bocsika! Folytassátok csak, és védekezzetek, ámen!
Azzal becsapta az ajtót és gyorsan megfordult.
- Á!
- Nem hittem volna, hogy ilyen hatással bírok – jegyezte meg Piton, mikor a hirtelen megjelenésének köszönhetően Dawn kisebbfajta szívinfarktust kapott.
- Jó, megnyugodtam – lihegett a lány. – Mit is akartam neked mondani? – nézett töprengve a fiúra. – Ja, megvan! Na, most jegyezd meg, te…
Perselus azonban közbevágott.
- Az előbb is már tanúja lehettem a mondandódnak, így sajnos most nem érdekel.
- Pedig meghallgatsz! – dörrent rá a lány, majd belökte a szemben lévő ajtón. Megkönnyebbülve tapasztalta, hogy ez már a jó szoba volt. – Mire céloztál azzal, hogy nem a te műfajod a színjáték?
Egy pillanat múlva Dawn már a falhoz volt szorítva, Piton pedig szikrázó szemmel állt előtte, és olyan erővel nyomta a lány kezét a falhoz, hogy egy kiálló rész felsértette a karját, és vékony csíkokban folyni kezdett a karján a vér, de ezt a fiú nem vette észre.
- Elegem-van-abból-hogy-így-beszél-velem-egy-SÁRVÉRŰ! Egy tudálékos, önző, gyerek vagy, és én az ilyen személyeket nem tűröm el magam körül! Tudni akarod, mire céloztam a könyvtárban? Mert szerintem nem, hiszen már rég tudod, csak hallani akartad! Te vagy színész, Mallory, nem én! Egy nap hozzám lépsz, és úgy teszel, mintha az elmúlt hat év sehol sem lett volna, és mi puszipajtások lennék! Mi ez, ha nem képmutatás? Ti mind ilyenek vagytok, és nekem ebből elegem van. – Egy pillanatra összeráncolta a homlokát. - Egyáltalán mit keresel itt? Nem vagy mardekáros, hogy jutottál be?
Dawn nem válaszolt.
Nem tudott.
Érezte, hogy lassan egyre több vér kígyózik az ujjain.
Pánikba esett.
- Értetted, amit mondtam?! Hogy kerültél ide?! Mallory?
Dawn tudta, ahogy az ujjai elkezdtek bizseregni, a szája kiszáradt, és alig kapott levegőt, hogy vége. Most nincsenek itt a fiúk, hogy megmentsék. Piton pedig nem tudja, mi történik vele. A lány tehetetlen volt a rátörő rohammal szemben. Egy sóhaj hagyta el az ajkát.
- Mallory, mi a…?
Az ellenszer… a nyakamban. Dawn beszélni próbált, de nem jött ki hang a torkán.
Piton hátralépett, és elengedte a lányt, de továbbra is értetlenül nézett rá.
Dawn elsápadt. Forgott vele a világ, és minden tagja zsibbadni kezdett.
Keress egy biztos pontot! Nézz mereven egyetlen pontot, és nem lesz semmi baj. Anyja szavai szerint próbált keresni egy biztos támaszt. A fiú szemét választotta. Elmélyedt a sötét, zavaros tekintetben, próbált ellenállni, kitartani.
- Ez nem ringlispíl – nyögte rekedten, majd eltűnt alóla a talaj.
Piton egy másodpercig dermedten állt, és nézte a lány rángatózó testét, forgó szemeit, hogy miként próbál kapaszkodni valamibe, majd a szemébe nézett.
Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig összekapcsolódott a tekintetük, végül Piton hirtelen letérdelt a lányhoz, lerángatta a talárját, és az inge alól letépte az aranyláncot, amin az ellenszert tartalmazó fiola lógott.
Dawny mohón nyelte le a fiola tartalmát. Olyan volt ez a pár szörnyű csepp, mintha a sivatagban a szomjhalál előtt találna egy pohár vizet. Próbált valami szépre gondolni, lehunyta a szemét, és oldalra fordult.
- Most jönnének a tehenek – motyogta remegve.
Piton, látva, hogy lassan elmúlik a baj, fel akart állni, de Dawn belekapaszkodott a kezébe.
- Ne menj még el! Anya, kérlek, ne menj el! Ne most! – Sírásra hajlott a hangja. – Ígérem, nem leszek rossz többé Rorával! Mindig szeretni fogom, nem lesz több csíny!
A nővére neve után úgy törtek maguknak szabad utat könnycseppjei, mintha mind a tengert akarnák elérni, de a forróságban túl hamar elpárolognának.
- Semmi baj – térdelt vissza Piton. – Mindjárt vége, és elmehetsz boldogítani azokat az idiótákat.
- Nem akarok forogni…
- Nem fogsz forogni – csóválta a fejét Perselus, majd a kezével eltakarta a lány szemét, és csendesen megvárta, míg elalszik.
o¤O¤o
- Aurora!
- Igen? – Sirius közeledett a lány felé. Amióta kutyaként akkora sikere volt, közelebb érzi magát hozzá, mint azelőtt.
- Nem láttad Dawnyt?
Közben Remus és Lily is odaértek hozzájuk.
- Nem, sajnálom.
Remus elővett egy pergament, és Siriusnak adta.
- Ez segít. De nem fogsz hinni a szemednek, ha meglátod! Hú, de hideg van – húzta össze a kabátját magán, és érdeklődve várta Sirius reakcióját.
Sirius széthajtotta a pergament, és átfutotta a szemével.
- Te, én nem találom – mondta döbbenten. – Biztos, hogy… Na, ne.
Remus fintorogva odaállt barátja mellé, és ő is a térképre nézett. Sirius arca a döbbenettől az undoron át egészen a kínig sokféle érzelmet tükrözött egy perc alatt, de végül a dühnél állapodott meg.
- Azt még elnézem, hogy nem faltad fel ötödikben, de ez túlmegy minden határon! – dobta vissza a térképet Remusnak. – Mondd meg, Holdsáp, mi a futóférget keres Dawny Pipogyusznál?!
………………………………………………………………………………………………..
Ennyi idő után ki vagyok éhezve a kritikákra… Tudom, hogy én nem raktam fel hamarabb, de ez nekem sem volt jó, szóval dobjatok meg a véleményeitekkel, légyszi!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
