BUMM

Az ajt� kiv�g�dott, �s Black l�pett be rajta.
- Na, v�gre, a m�snapos kiscsirke! – rikantotta, �s odament Nikhez. – �breszt� kir�lyl�ny, nem j�n a herceg, �gyhogy l�gy sz�ves h�zd fel magad!

Nik felemelte a fej�t, �s k�rbe akart n�zni. �lmosan igyekezett az el�tte �ll� Siriusra f�kusz�lni. Ott t�rdelt a padja el�tt, az �ll�t a padra fektetett kezeire tette �s csillogott a szeme.
- Tudsz r�la, hogy a f�l kast�lyt k�rbej�rtuk �rted? M�g Mr. Z�ldszemhez is be kellett mennem, mert Bianca nem hagyott b�k�n… De most hogy megvagy, haladjunk, vagy a v�g�n m�g McGalagony is t�ged fog keresni. Komolyan, hogy volt�l k�pes elaludni?
- Van, hogy olykor az ember belealszik a szomor�s�gba – v�laszolt Nik k�t ny�jt�zkod�s k�z�tt.
- ���… Nem akartalak nagyon megb�ntani, azt hittem tudod. Hisz ismersz, van, hogy elvetem a sulykot…
- Ez most… Te bocs�natot akarsz k�rni? – n�zett r� a l�ny nagy szemekkel, �s mikor Sirius elford�totta a fej�t m�r vigyorgott is. – Nem bocs�tok meg. Minek, ha holnap ugyan�gy meg fogsz s�rteni?
- �s ha nem foglak? – n�zett a szemeibe.
- Akkor gyan�tani fogom, hogy Remus Imperiust sz�rt r�d! – mondta nevetve.
- Persze, mert Sirius Blackb�l nem lehet kin�zni j�indulatot, igaz? – komorodott el.
- H�t biztos lehet, de az ir�nyomban m�g nem l�ttam semmi jel�t. Mellesleg nem �rdekelnek olyan emberek, akik Courtney-val j�rnak �gyra!
- Courtney egy liba – fejezte ki t�m�ren.
- R�j�tt�l? Ideje volt m�r… - enyhe sz�nalom csengett Nik hangj�ban.
- Hi�ba j�runk – j�rtunk – m�r majdnem teljes k�t hete, � k�pes volt lefek�dni azzal a kis h�lye hugrabugos Beckkel!
- �risten! – �ll meg Nik. – Azt hittem csak egy Sirius Black van a vil�gon!
- � nagyon vicces… �n itt sz�rny�lk�d�m, hogy milyen emberek vannak, te meg csak ennyit tudsz mondani, h�t k�sz�n�m sz�pen!
- M�gis mit vagy �gy oda? Hisz te is ezt csin�lod k�r�lbel�l h�rom, h�rom �s f�l �ve. Igaz�n nincs mit panaszkodnod, te mindenkit f�vel-f�val csalsz – Nik felkapta a t�sk�j�t, �s elindultak kifel� a teremb�l, fel a hetedikre.
- Egy�tt�rz�sed, mint egy darab f�� Miller… Am�gy meg, kib�rn�m �n, ha lenne valaki �rdemes r� – v�laszolt kicsit kih�zva mag�t.
- Csak nincs, mi? A norm�lisabb l�nyok m�r sz�ba se �llnak veled, ugyan mit v�rsz? �gy fogsz meghalni, kurv�kkal az oldaladon, an�lk�l, hogy tudn�d mi az, ha �gy igaz�n k�t�dsz valakihez – n�zett r� szomor�an Nik. – De mindenkinek megvannak a saj�t d�nt�sei, �s a tied ez.
H�la a j� �reg titkos �tj�r�knak, id�k�zben fel�rtek a hetedikre, �m a D�ma el�tt m�g meg�llt Sirius:
- Olyan sz�vder�t� vagy! – mondta ironikusan.
- Tudom, hogy f�j az igazs�g… - n�zett a szemeibe Nik. – Sajn�lom! – majd a D�ma fel� fordult. – S�rk�nytoj�s – mondta a jelsz�t �s bes�t�lt vissza se n�zve. Igaza volt, de tal�n nem kellett volna olyan kem�nyen fogalmaznia. Lehet, hogy Sirius Blacknek is van lelke?

***

A reggel hamar elj�tt, �s a felkel� nap els� sugarai Niket az ablakban tal�lt�k. Ki�lt a h�l�szob�juk ablak�ba m�g az este. Az�ta itt g�rnyedt, a gondolataiba m�lyedve. Nem is tudta pontosan mi�rt, de szomor� volt. Nem tudott aludni se, kedve se nagyon volt hozz�. Olyan hat�ra fele j�rhatott az id�, mikor azt�n �gy d�nt�tt s�t�l egy kicsit.

Maga sem tudta merre megy, ment amerre a l�ba vitte, eg�szen a Sz�ks�g Szob�j�ig. Ott azt�n sok�ig gondolkozott, mit szeretne �gy igaz�n. Egy sz�p sz�linapot. T�l nagy k�r�s. Akkor, tal�n…
Elment h�romszor az ajt� el�tt, �s arra gondolt, amit a vil�gon mindenn�l jobban szeretne ebben a pillanatban. Nem volt benne biztos, hogy siker�l, de h�t pr�ba szerencse. Mikor megjelent az ajt�, tork�ban dobog� sz�vvel ny�lt a kilincs�rt, de nem mert benyitni. F�lt, hogy �gyse fog teljes�lni, �s megint a hatalm�ba ker�ti a szomor�s�g…

- H�t te meg mit csin�lsz itt ilyenkor? – k�rdezte vigyorogva a jobbj�r�l Sirius. Egy perccel ezel�tt m�g egy �rva l�lek se volt errefele. Mindenesetre, hogy �gy j�r, mint egy szellem, az sz�zas – gondolta a l�ny.
- Ugyanezt k�rdezhetn�m t�led is – mosolygott vissza Nik.
- Nagyj�b�l semmit, nem tudtam aludni, h�t �ve el�sz�r. Na de hadd l�tom, mit akarsz idebent – azzal r�tette a kez�t Nik�re, finoman bel�kte az ajt�t, �s t�tva maradt a sz�ja, ahogy Niknek is.

Sz�val m�giscsak siker�lt.

- Befel�! – rikkantotta Sirius �s bel�kte Niket egyenest a h� k�zep�be, majd maga ut�n becsukta az ajt�t. – Franc se tudja, hogy hoztad ezt �ssze, de ha m�r ilyen sz�pen siker�lt �s akkor meg�rdemelsz egy kis havat a fejedbe!
- �llj meg! Nem akarok hal�lra fagyni, mindj�rt megkeresem a kab�tjainkat, valahol itt kell lenni�k… - azzal fel�llt, igyekezett les�p�rni mag�r�l a havat �s k�rben�zett.
- Tudod, kinek kell kab�t! – v�laszolta Sirius �s h�goly�t dobott Nik fel�, �m a l�ny egy p�lcaint�ssel visszaford�totta, �gy az Sirius arc�ba csap�dott, �s m�g az pr�b�lta kir�zni a haj�b�l a havat, Nik megtal�lta a kab�tokat kicsit beljebb, �s az egyiket odadobta a fi�nak. A kab�t zseb�ben lev� keszty�t gyorsan felh�zta, �s �r�lt, hogy nem fagynak hal�lra az ujjai.
- �gy mindj�rt m�s! Akkor l�ssuk csak… - lehajolt, hogy egy �j h�goly�t csin�ljon. – Egyet az�rt, mert beleestem miattad a h�ba! – azzal hozz�v�gta a goly�t, majd m�g egyet csin�lt.
- Ez nem �rt, �n �lt�ztem! – j�tszotta a s�rt�d�ttet Sirius, de az�rt m�g mindig vigyorgott, �s gyorsan eldobta a saj�tj�t, ami ugyan c�lt t�vesztett.
- �rdekel is engem! – nevetett vissza Nik. – Ezt az�rt, mert b�r m�g csak �v eleje van, de j� p�rszor megsz�vtam miattad! – �m ez m�r nem tal�lt. Helyette viszont kapott egy sz�pet a k�p�be. �gy t�nt, Sirius is haszn�latba vette a p�lc�j�t.
�d�z h�goly�csata kezd�d�tt, de Sirius sokkal edzettebb volt ilyen t�ren, �gy nem csoda, hogy egy f�l �ra eltelt�vel Nik tiszta v�z volt, nem �m csak a haja, de a ruh�ja, a cip�je, �s m�g a nadr�gja is.
- El�g, kif�radtam m�r! – tette maga el� a kezeit, mikor Sirius egy �jabb adag havat akart hozz�dobni.
- Akkor, m�g egy utols� f�rdet�s! – mosolyodott el g�nyosan.
Uzsgyi, neki, Nik fel� futott, aki mikor feleszm�lt, mit is akar pontosan, igyekezett min�l gyorsabban futni nagy sik�t�sok k�zepette, nehogy el�rje. Azt�n Sirius r�gyors�tott, de megcs�szott, eg�rutat engedve Niknek. Kicsit leszakadva h�zott bele �jb�l, �s most m�r sikerrel is j�rt. Megfogta a l�ny derek�t �s lefel� kezdte h�zni, majd mindketten beleestek a h�ba. Nik, ha eddig nem lett volna mindenhol vizes, most m�g a nyak�ba is kapott a h�b�l, de nem zavarta, j�t nevetett a dolgon.
- Na, most m�r t�nyleg el�g – n�zett Sirius a havas ruh�ira. – Visszamegy�nk?
- �n m�g s�t�lni akarok. Ritka, hogy szeptember k�zep�n ilyen sz�p havas t�jon j�rk�lhatok – felelte Nik. Fel�llt �s elindult. – Milyen sz�p sz�let�snapi aj�nd�k…
- Ha m�r itt tartunk, akkor boldog sz�linapot! – �llt fel Black is Nikkel szembe. Kiny�jtotta a kez�t, mintha arra v�rt volna, hogy valami belepottyanjon, �s l�m a k�vetkez� pillanatban a semmib�l a kez�be esett egy feh�r r�zsa. Nik fel� ny�jtotta, akinek elt�ntek a szem�ld�kei a frufruja m�g�tt, majd kicsit hat�rozatlanul, de elvette a vir�got.
- K�sz�n�m – motyogta maga el� pirulva.
- L�tod, Sirius Black is tud �m norm�lis lenni. J�, tal�n nem teljesen, mert akkor nem lenne tiszta h� – nevette el mag�t. – De �n most megyek – azzal a kij�rat fel� vette a l�p�seit, m�g Nik az ellenkez� ir�nyba indult el, mikor elkezdett �nekelni valamit.

Nik m�g �r�kon kereszt�l �nekelte a dalt, boldog volt, hogy v�gre teljes�lt, amit szeretett volna. Mikor azt�n m�r nem �rezte se a l�bait se a kezeit, fogta mag�t �s az ajt� fel� s�t�lt, de miel�tt kiment volna m�g visszan�zett egyszer. Nem val�sz�n�, hogy m�g l�tni fogja valaha is ezt a csodavil�got. Az � csodavil�g�t. Amibe Sirius Black ism�t befurakodott. B�r most j� �rtelemben. Milyen sz�p kis r�zsa – gondolta �s beleszagolt, majd kil�pett a Sz�ks�g Szob�j�b�l, �s �ldotta, hogy t�nyleg, �s igaz�n megteszi, amit k�rsz...