Reggel:
H�t, tegnap nem igaz�n t�rt�nt m�r semmi… A nagy cs�k jelenet ut�n Sirius t�k j� fej volt. Hazahozott, lefektetett, m�rmint aludni, egyed�l… �s t�vozott. Ezut�n 2 percre r� bev�gtam a szuny�t. Most reggel meg arra keltem, hogy anya bej�tt a szob�ba. Olyan aranyos volt. Adott puszit meg minden, ami most kifejezetten j�l esett. Azt�n �rdekl�dve r�m n�zett.
F�, basszus, m�g mindig b�zl�k a vodk�t�l! De anya j� fej volt, nem f�z�tt a dologhoz semmit. Pedig tuti mellbe v�gta az aroma…
- Tudod, kisl�nyom az�rt keltettelek fel, mert nek�nk sajnos megint el kell menn�nk ap�ddal k�t h�tre…
- De ugye test�rt nem kapok?
- Sajn�lom, a te �rdeked.
- Anya, ne! �n nem b�rom ki Jant. Willt s�rtegette – suttogtam.
- Sejtetem, kicsim. Ez az egyetlen dolog, ami�rt m�g �lni is k�pes vagy – cs�v�lta meg a fej�t.
- T�rj�nk a l�nyegre, ki lesz a test�r�m?
N�m�n foh�szkodta, hogy Sirius legyen az…
- Tannak h�vj�k, �s m�r megj�tt. �lt�zz fel, f�l �ra m�lva bek�ld�m. – Ezzel elment anyu.

F�l �ra m�lva:
Fel�lt�zni? Mi a fen�nek? T�k m�snapos vagyok, �s m�g fel is �lt�zzek? Engem nem igaz�n zavar, a cuki r�zsasz�n h�l�ingem.
Kiny�lt az ajt�, �s bel�pett Tan.
- Kisasszony, szolg�lat�ra!
Aszta! - �multam el. Egy kb. 20 �ves sr�c �llt el�ttem g�nd�r barna hajjal, nagy szemekkel. Nem volt annyira h�dej�pasi-kateg�ria, de aranyos volt azzal az �lmos fej�vel.
- Hm… Tan, �n Jasmine vagyok, �s k�rlek, ne kisasszonyozz – t�rdeltem fel az �gyon.
Hupsz! Szeg�ny sr�c teljesen elpirult, ahogy megl�tott pizsiben.
- �s tegezhetn�l is. Elv�gre 2 h�tig kell ut�nam m�szk�lnod.
- O… ok� Jasmine.
Szeg�ny Tan tiszta v�r�s fejjel l�pett ki a szob�b�l. Az�rt j� fejnek t�nik. Biztos ellesz�nk…

Konyh�ban:
- Mond csak, Tan, te volt�l m�r m�snapos? – k�rdeztem, imm�r teljes harci g�ncben.
- Nem – vigyorgott r�m, �n meg nagyot s�hajtottam, v�gre felold�dott, mint k�v� a cukorban, vagy valami hasonl�…
Nem is hi�nyzik Sirius… annyira.
- Nem ismersz v�letlen�l egy Sirius Black nev� aurort? – t�nyleg nem hi�nyzik…
- H�t, szem�lyesen m�g nem tal�lkoztunk, de legend�k keringenek r�la. Hogy milyen b�tor, h�s, �s…
- �s? – k�rdeztem k�v�ncsian.
- H�t, szoknyabolond – mosolyodott el Tan -, amerre csak j�r �sszet�rt sz�veket hagy a h�ta m�g�tt.
- Oh, �s Jant ismered?
- Nan�! Had gratul�ljak a f�l aurors�g nev�ben, ami�rt olyan sz�pen helybenhagytad.
- Oh, semmis�g. – vontam meg a v�llam - De, ti mi�rt ut�lj�tok?
- H�t az egy barom…
Hm… lehet, hogy a sr�cot �t�ll�tom az �n oldalamra, �s rendez�nk egy kis „Jasmine Hunter visszav�g”-ot…
- Ok�, nekem ennyi el�g is. Nem akarsz, Tan a h�s�k n�vsor�ba emelkedni �s j�l kicseszni Jancicamic�val?
- Ez minden v�gyam. K�vetlek �rn�m, ak�r a hal�lba is! – mosolygott r�m, �s �n hittem neki. J� fej ez az auror!

Estefel�:
A M�gia�gyi Miniszt�riumban voltunk. �pp d�szvacsora volt a lenti termekben, ahov� Jant is megh�vt�k.
- Figyelj, Tan, a terv a k�vetkez�, �n bemegyek, mintha r�szeg lenn�k, te meg addigra a vend�gek k�z�tt leszel.
- Ok�, megyek is, de az�rt nekem is hagyhatsz egy kis pi�t – mutatott a kezemben l�v� �vegre.
- Te m�g mindig itt vagy?! – mordultam r� j�t�kosan, �s megh�ztam az �veget.
5…4…3…2…1…0 – sz�moltam vissza. Ok�, vettem egy nagy leveg�t �s bel�ptem. Minden szem r�m szegez�d�tt. Mit volt mit tennem, ferd�n mentem, meg l�b�ltam az �veget, mint aki r�szeg. Mit ne mondjak, t�k j�l ment. H�, amire most k�sz�l�k, az�rt minimum kitagadnak… De h�t ez is csak olyan, mint a p�ker, csak kicsit nagyobb t�tekkel…
- Oh, Jan! Sz�vem c�meres barma! – ki�ltottam. – Miattad lett elsz�rva a teg… a tagnapom. Tudod, mi vagy te? Egy segg… seggf… seggfej!
Remek, most m�r mindenki engem n�z…
- Ilyen vagy, Jancicamica…
Erre elkezdtem a hajamat birizg�lni, meg a t�k�rben n�zegetni magamat.
- Jaj, rosszul �ll… a ser�, s�r�m. Adjatok egy t�kr�t – hadon�sztam id�tlen�l, mire a t�meg elkezdett r�h�gni. �me az �j k�zr�hej t�rgya: Jan D. A nagy D.
- Azonnal hagyd abba! – �v�lt�tt Jan. – Ez aljas hazugs�g! A v�mp�rral szemben is �n mentettem meg ezt a kis k… frusk�t!
No mibe, hogy nem frusk�t akart mondani.
- H�lye vagy – vihogtam – �n mentettem meg saj�t magamat…
- Ez nem is… nem is…
- Uram, az emberek �lmukban �s r�szegen a leg�szint�bbek – csend�lt fel Tan hangja.
Pontos id�z�t�s. Ez�rt m�g meg kell dics�rnem, de nem most… most ugyanis az eg�sz terem r�h�gni kezdett, t�k buli…
- Te kis… te kis cafka! – ugrott nekem Jan, de nem �rt v�ratlanul, �gy csak laz�n �sszecsuklottam, mire � letarolta a m�g�ttem l�v� asztalt. Sz� szerint. Mindenest�l.
Mikor fel�llt cs�p�g�tt r�la a paradicsomsz�sz, meg valami beazonos�thatatlan cucc. �jra elindult fel�m, de Tan addigra �tverekedte mag�t a t�megem, a kezembe nyomott egy vill�t, �s a zsupszkulcs aktiv�l�dott.

Este:
Hm… d�ltem h�tra el�gedetten. M�r az Esti Pr�f�t�ba is benne volt minden: „Dogwood bakl�v�sei”, „�rtatlan n�kre t�mad”, „Jobban szereti mag�t �s a fi�kat”, Elborult elm�je p�lyafut�sa v�g�t jelentheti”, „Vajon meg�ri-e a holnapot, ha Mr. Hunter az exauror minderr�l �rtes�l?”.
Hm… h�t az j� lenne, ha nem �rtes�lne… de semmi sem lehet t�k�letes.

�jf�l:
�gy �jf�l k�r�l arra �bredtem, hogy valaki ord�tozik, majd ajt�csap�d�s, �s Tan halk hangja.
- Jasmine, Jasmine, kelj fel, nagyon k�rlek!
- Mit akarsz ilyenkor? – ny�gtem �s �tfordultam a m�sik oldalamra.
- Van itt val… valaki, aki besz�lni akar veled – suttogta.
H�ha, Jan m�ris itt lenne? Azt nem hinn�m. Akkor meg nem �rdekel, de az�rt a biztons�g kedv��rt r�k�rdeztem.
- Jan?
- Nem, hanem… hanem…
- Na, kiny�g�d m�g ma?
- Ha… hanem…
De nem fejezhette be a mondatot, mert az ajt� ripity�ra t�rt. H�de t�relmetlen itt valaki. Nagyokat pislogtam, hogy szemem megszokja a hirtelen vil�goss�got, majd megl�ttam a bel�p� alakot…
- Sirius!
Jesszusom, ezt nem �lem t�l! Nem is gondoltam arra, mi lesz, ha ezt megtudja. Mert, hogy nem fog megdics�rni az is biztos. Err�l tan�skodhat az ajt�m, akarom mondani a volt ajt�m.
- Alszok! – jelentettem ki, �s a fejemre h�ztam a takar�mat.
K�zben az �n agressz�v h�s�m egy p�lcasuhint�ssal �jra �letet, vagyis forg�csot lehelt az ajt�mba, majd kiv�gta Tant.
V�rtam mikor kezd el ord�tozni, de semmi. Hallottam, hogy meg�llt az �gyam mellett. H�t mit volt mit tenni, durc�san ler�ncig�ltam a fejemr�l a takar�t, majd v�rtam a mindent els�pr� vihart.
- Ezt most mi�rt csin�ltad? – k�rdezte, szinte m�r l�gy hangon.
Meglep�dtem. Nagyon. Hisz itt van ez a pasi, aki val�sz�n�leg v�gigidegeskedte az eg�sz est�t miattam, MIATTAM. �n meg mit csin�ltam?! O, de h�lye vagyok.
- A franc�rt kell neked mindig csin�lni, valami �k�rs�get?! – ord�totta iszonyatos er�vel.
Aha, sz�val ennyi id� kellett ahhoz, hogy kit�rj�n a vulk�n.
- M�gis TE mit k�pzelsz magadr�l?! Nem vagy az any�m – ord�tottam idegesen.
- K�pzeld, �n vettem r� ap�dat, hogy Jan helyett m�st vegyen fel! Ezenk�v�l megk�rt r�, hogy az�rt �n is figyeljek a nem mindig besz�m�that� kisl�ny�ra!
H�t erre nem sz�m�tottam…
- Sz�val az�rt vagy ilyen ideges, mert nem tudtad j�l v�gezni a munk�dat? – k�rdeztem norm�lis hanger�vel, �s nagyon rem�ltem, hogy a v�lasz „nem” lesz.
- IGEN! – ord�totta Sirius.
Na, puff neki. Err�l ennyit. Sz�val �n megint csak egy t�rgy vagyok, mi?! H�t ebb�l elegem van, �n kisz�lltam!!
- Tudod mennyit idegeskedtem, hogy hol lehetsz?! Azt hittem, hogy Jan elkapott, vagy valami! Az az �r�lt b�rmire k�pes! Figyelsz te egy�ltal�n?! – tombolt tov�bb Sirius.
- Nem, nem figyelek Sirius, mert nem �rdekel – suttogtam – hagyj engem b�k�n.
Sirius �gy l�tszik nagyon-nagyon ideges volt, mert lehajolt hozz�m, �s durv�n megcs�kolt.
- Au, ez f�j, te barom! – l�ktem el magamt�l.
Na, most m�r t�nyleg megijedtem. Azt hittem, hogy Sirius nekem esik, vagy valami… M�r t�nyleg ott tartottam, hogy seg�ts�get h�vok, mikor megl�ttam Sirius szem�t. Istenem! Nem az a pajkos, k�k f�nyl� szem n�zett vissza, nem is a szenved�lyt�l els�t�t�lt s�t�t szemp�r, hanem egy �res m�lys�g, k�t �res, fekete lyuk. Nagyon megijedtem.
- Si… Sirius, j�l vagy?
Nem felelt, csak zavartan kapta fel a fej�t, �s �gy n�zett r�m, mint egy r�m�lt gyerek. Ledobtam magamr�l a takar�t, hogy gyorsan odamenjek hozz�, de csak annyit �rtem el, hogy Sirius odat�molygott a falhoz, le�lt, �s meredten b�multa a semmit. Szapor�n vette a leveg�t…
�n meg piszkosul f�ltem, de tudtam itt most valakinek, r�m van sz�ks�ge. �vatosan kisz�lltam az �gyb�l. Pizsam�mat jelk�pez� cikeszekkel tark�tott t�rdig �r� p�l�m �s hozz� val� cuki csipk�s bugyim, pedig h�s�gesen k�vetett.
Odat�rdeltem Sirius el�, �s megfogtam a kez�t. J�ghideg volt.
- Ne… nem akarom – dadogta, szinte tudatalatti �llapotban.
- Sirius, �n vagyok az, Jasmine!
Sirius m�g mindig �rthetetlen�l motyogott, valamit a csal�dj�r�l, meg arr�l, hogy � sosem lesz olyan, mint azok, eml�tett valami n�mbert, meg alm�s pit�t, amit sosem kapott meg. Hirtelen r�m j�tt a s�rhatn�k, neki sem lehetett k�nny� gyerekkora.
Ennek ellen�re nagyon megijedtem t�le. Azt hiszem, egy darabig nem akarom, hogy megcs�koljon. Nem tehetek r�la…
Siriusba lassan kezdett visszat�rni az �let. M�r nem motyogott semmit. Elaludt. Olyan �desen aludt, mint egy csecsem�. Lebegtet� b�b�jjal az �gyamba fektettem, betakartam, �n meg odah�ztam magamnak egy sz�ket.

1 �ra m�lva:
Nem t�rt�nt semmi k�l�n�s, de volt id�m gondolkozni.
Miut�n Will meghalt b�sty�kkal vettem k�rbe magam, �n nem engedtem senkit a sz�vembe. K�s�bb ezt kieg�sz�tettem, jelenlegi st�lusir�nyzatommal, �s a h�lyes�geimmel. �s ez az �let nekem j� volt… J� volt mindaddig, am�g nem j�tt Sirius. � volt az els�, aki led�nt�tte a vez�remet. �s elsz�rta… Nem hib�ztatom �t, nem, csak magamat.
Azt hiszem itt az ideje annak, hogy ism�t visszat�rjek a falak m�g�, a h�lyes�geim n�lk�l. H�t, ez piszkosul neh�z lesz…

Hajnali 3:
Mindj�rt elalszok, az biztos! Na v�gre, Sirius kezd fel�bredni.
Lassan kinyitotta a szem�t, mint aki nem tudja, mire k�sz�lj�n. Mennyre, vagy pokolra?
Nagy nehezen r�m emelte a tekintet�t. Kutat� szemekkel n�zett v�gig rajtam, majd kez�vel v�gigsim�tott az ajkamon. Fel�lt. Tal�n az�rt, hogy megcs�koljon, tal�n az�rt, hogy ne. Nem tudtam, ennek ellen�re elford�tottam a fejemet.
Sirius r�m n�zett, az ajkamra, a szemembe, majd nagyot s�hajtva d�lt vissza a p�rn�j�ra.
- Megtudsz nekem bocs�tani? – k�rdezte m�g mindig csukott szemmel. – Hogy is tudn�l? Hisz egy sz�rny vagyok, ugyanolyan vagyok, mint az any�m, ugyanolyan, mint ami sosem akartam lenni. Hi�ba, egy Black mindig Black marad. Ugyanolyan a v�rem, mint az �v�k�, ugyanolyan romlott…
- Sirius…
- Hagyd el…
- Nem, Sirius, figyelj r�m! – csattantam fel. – Nem vagy sz�rnyeteg, sokkal ink�bb egy gyerek. Egy gyerek, aki csak szeretetre v�gyik, egy makacs kamasz, aki azt hiszi, a vil�g �sszes probl�m�j�t k�pes egyed�l megoldani.
Majd fel�lltam, �s �tmentem a m�sik szob�ba, hogy Sirius elgondolkozhasson a hallottakon.