Nik el�sz�r azt hitte, rossz helyen j�r. Ugyanis ahelyett, hogy egy szob�ba cs�ppent volna, valahol eg�sz m�shol lyukadt ki. M�gpedig egy hallban. Egy kis sz�k folyos� volt, amit tal�n az�rt �p�tettek, hogy vissza tudjon fordulni, an�lk�l, hogy jelenl�te felt�nj�n b�rkinek is. De ha m�r ott volt, Nik nem adta fel, kocsonya t�rdeivel tov�bb haladt eg�sz a v�g�ig, ahol egy sz�p bolt�v �llt.

Azon t�l pedig egy �ri�si terem. Egy olyan csod�s, f�nyl�, mint a mes�kben. �m Nik akkor m�r habozott, �s megfordult az agy�ban, hogy tal�n m�gse kellett volna csak �gy tal�lomra fel�lt�zni, mert m�gis hogy n�z ki, ha bef�rad egy ilyen helys�gbe, farmerbe meg p�l�ba. Tal�n jobb lenne visszafordulni – futott �t az agy�n, de gyorsan elvetette az �tletet, �s siet�s l�ptekkel bel�pett.

Olyan hatalmas m�reteket �lt�tt, mint a Nagyterem nagyj�b�l – lesz�m�tva, hogy ez nem hossz�k�s, hanem ink�bb ov�lis alak� volt. A falak arany sz�nben pomp�ztak – m�r amennyi l�tszott bel�l�k, ugyanis legink�bb az ablakok t�lt�tt�k be, amik r�gvest egym�s mellett voltak, alig hagyva egy-k�t sz�lesebb darabot k�zt�k. A Nap igaz�n sz�pen bes�thet d�lel�tt, de �gy se volt hi�ny f�nyben. Mikor Nik betette a l�b�t egy pillanatig nem is l�tott t�le.

Csup�n egyetlen csill�r l�gott a terem k�zep�r�l, ami az eg�sz termet bet�lt�tte a f�ny�vel. B�torban ugyan nem b�velkedett a helys�g, lesz�m�tva egy zongor�t valahol a sz�l�n, �m �gy is j�l n�zett ki. A zongor�n�l meg ki nem tal�ln�tok, ki �lt – gondolta Nik nyersen, mintha m�r a napl�j�t �rn�. A tan�r ugyan nem j�tszott �pp akkor, de biztos �rtett hozz�, amilyen moh� szemmel b�multa a billenty�it. Nik – jobb dolgot nem tal�lv�n – a zongora fel� vette az ir�nyt. M�r az elej�n �rezte, hogy valaki figyeli, �m � csak az�rt is alapon a padl�t n�zte. Valahogy nem akar�dzott a szem�be n�zni, tal�n mert nem akart elveszni benn�k. Mikor azt�n oda�rt, feln�zett, hogy mondjon valamit. K�sz�nni akart, de nem igaz�n tudta, mit mondjon, mert m�g az egyszer� „j� est�t” kifejez�s se jutott esz�be. Meg�rezte a kih�lt kez�ben tartott dobozt, �s v�g�l megsz�lalt:

- Ezt – emelete fel – elhagyta, ha j�l sejtem – azzal letette a zongor�ra, �s odal�kte a Tan�r �r fel�, aki m�g �pp, hogy elkapta, miel�tt leesett volna.

- M�r nem az eny�m – v�laszolt. – Neked adtam sz�let�snapi aj�nd�kk�nt.

- De m�gis mi�rt? Nem is ismer, akkor meg honnan tudja, hogy mikor van a sz�linapom? – Niknek r�gt�n megeredt a nyelve. Neki csak ne k�ld�zgessenek aj�nd�kokat ismeretlen h�mnem� egyedek!

- Nagyon j�l ismerlek – felelte s�hajtva. – �t teljes �vig h�zt�rsak voltunk. Nem eml�kszel r�m? Persze, nem is eml�kezhetsz, sosem vett�l tudom�st r�lam. Bezzeg �n. K�t �s f�l �vemet t�nkretetted… - b�r addig folyton a l�ny szem�be n�zett, most Aaron lehajtotta a fej�t. Nem akarta kimutatni a gyenges�g�t, a keser�s�g�t, ami mind felgy�lemlett benne az id�k sor�n. �m Nik, ahelyett, hogy tov�bbi k�vetel�z� k�rd�seket tett volna fel – ahogy azt eredetileg eltervezte –, saj�t mag�t is meglepve azzal, hogy mit csin�l, lehajolt a tan�rhoz.

- �n nem… nem tudtam… nem akartam… - felelte mintegy v�delmez�n, mert �gy �rezte, � bizony valamit nagyon eltolt.

- Nem tehetsz r�la. Rejt�ly, de valahogy sosem vett�l �szre, mintha nem is lettem volna a f�ld sz�n�n. Tal�n mert mindig el volt�l foglalva a Tekerg�iddel. �s ahogy l�ttam, ez m�g mindig �gy van – mondta egy gunyoros mosoly keret�ben.

- Mi?! – v�gott �rtetlen k�pet Nik. Azt�n gyorsan leesett neki, hogy minden bizonnyal Siriusra gondol. �trendezte az arcvon�sait, �s �gy folytatta: - Ja, ja, h�t megv�ltoztak.

- Sirius Black, �s James Potter nem-tud-megv�ltozni – tagolta er�lyesen Aaron. – T�ged is csak kihaszn�l, figyeld meg, nem adok neki k�t hetet se. Hogy lehetsz ilyen naiv Nik?

- Nem vagyok naiv – a l�ny hangja h�v�sen csengett Aaron f�l�ben. – Nem minden az, aminek l�tszik.

- Tudom �n azt, m�sk�l�nben nem Blacket sm�roltad volna le, hanem… - lehunyta a szem�t �s v�rta, hogy reag�ljon v�gre a l�ny.

- Sajn�lom, hogy f�lre�rtett�l… - v�laszolt szomor�an -, de �n… �n… - Nik nem volt biztos benne, hogy ki akarja mondani, de er�t vett mag�n. – �n szeretem Siriust. Komolyan. �s � is szeret. Teljes sz�v�b�l.

- Nik ezt te sem gondolhatod komolyan! Hisz �… - mondta kicsit feszengve Aaron.

- Megv�ltozott! Ne haragudj – tette Nik a fi� v�ll�ra a kez�t. – Nem akartam, hogy m�st higgy.

- Nem hittem m�s, de tudod, akkor se hiszem el, hogy Sirius Black megv�ltozott. Sajnos el��t�letes vagyok. Rossz tulajdons�gaim egyike – h�zta el a sz�j�t.

- Ugyan m�r, mi ez a pesszimistas�g?

- M�shogy k�pzeltem mindezt. Mondjuk, hogy nem esel r�gt�n a nyakamnak, hogy, hogy mertem neked aj�nd�kot adni.

- Csak nem tudtam, hogy mi�rt kapom…

- Nem egy�rtelm�? Mert szeretn�m, ha v�gre megismerkedn�nk.

- T�nyleg?

- Aha – n�zett egy mosoly keret�ben a l�nyra.

- Akkor kezdj�nk mindent tiszta lappal – �llt fel Nik. – �n most kimegyek, �s addig te elfelejted a l�nyt, akit eddig ismert�l. �n pedig t�ged felejtelek el. �s mikor visszaj�v�k, olyanok lesz�nk, mint k�t idegen, akik most tal�lkoznak el�sz�r. Mindj�rt j�v�k – azzal kiviharzott a teremb�l, �s p�r pillanat m�lva Aaron hallotta az ajt� csuk�d�s�t.
Nem telt bele egy perc sem, m�ris �jra nyikorgott az ajt�, ezzel jelezve, hogy valaki kinyitotta, majd becsukta. Azt�n az a valaki elindult, hallani lehetett l�p�seit a k�padl�n. V�g�l Nik �jra bel�pett a terembe, �s sz�les vigyorral az arc�n - �gy hogy k�zben folyamatosan Aaron szem�be n�zett -, odas�t�lt hozz�.

- Szia, Nik Miller vagyok – ny�jtotta a kez�t, �s mosolygott hat�rozottan Aaronra, akinek most esett le, mi is t�rt�nik.

- ��.. Hel�, Aaron Loom vagyok – fogadta el a gesztust.

- Aaron? – mosolyodott el a l�ny. – Sz�p n�v. �s mondd csak Aaron, h�ny �ves is vagy?

- 19 m�ltam, �s te?

- �n 17 m�lok �pp. Nem mes�lsz magadr�l Aaron? – �lt le a sr�c mell� a padra.

- Mes�ljek? Nos, egyed�l �lek, mert a sz�leim nagyon r�gen meghaltak. Sok a rossz tulajdons�gom. Szeretem az asztron�mi�t. Szar gyerekkorom volt. �nbizalom hi�nyos vagyok olykor. Kicsit boh�k�s is vagyok tal�n. Na �s te?

- Nekem m�g �lnek a sz�leim – sajnos. �gy ut�lom �ket, arra szavak nincsenek.  Legsz�vesebben eg�sz �letemben itt maradn�k a Roxfortban, csak hogy ne l�ssam �ket. Tes�m nincs, de nem is baj, szeretek egyed�l lenni. Kicsit hirtelen harag� vagyok, �s van, hogy olykor el�b�jik a kis�rd�g. K�pzeld csak – mondta felvillanyozva – a m�ltkor Sirius Blacken hajtottam egy el�g vizes var�zslatot, �gy, hogy fel sem t�nt a tan�r, aki mellettem �llt!

- Nem mondod! – tettetett Aaron meglep�d�st. – Mi volt, megb�ntetett?

- Nem, mert ha j�l l�ttam, nagyon el volt foglalva, ha �rtj�k egym�st – kacsintott r� Nik.

- Micsoda szerencs�d van! Bezzeg engem mindig elkaptak, �s legt�bbsz�r a dr�ga Sirius Black miatt j�rtam b�ntet�munk�ra. Eml�kszem, egyszer, negyedikben tal�n, siettem valahova, � meg direkt kig�ncsolt. �n meg persze p�lc�t fogtam r�, �s m�r �pp meg�tkoztam volna, mikor j�tt Friccs. �t akarta ugyan bem�rtani, de m�gis �gy adta el�, hogy McGalagony engem k�ld�tt b�ntet�munk�ra. Az�ta se tudja, hogy �n nem tettem semmit… Volt egy m�sik eset is, mikor egy l�ny az �vfolyamb�l – valami Julie – elkezdett nyomulni. Csod�lkoztam is, mert nem igaz�n vettek �szre a l�nyok Black mellett. Azt�n �n h�lye elkezdtem vele foglalkozni, mire � j�l �tr�zott, ugyanis v�letlen�l lebukott, mikor egyszer �pp Blackkel sm�rolgatott. Csak fogadtak, hogy ki az a pali mad�r, aki beveszi ezt a baroms�got. H�t �n voltam az. De szerencs�re nem �rdekelt annyira, hogy jobban kiakadjak ann�l, minthogy beh�zzak egyet Blacknek. Ut�na meg azt hallgattam, hogy m�rt voltam olyan mocsok, hogy beh�ztam neki. Az egyik csaj kicsit r�m is t�madt. Bianca Palmernek h�vj�k. Tal�n ismered – mosolygott r� titokzatosan.

- Igen, nagyon kedves l�ny, j�l kij�v�nk egym�ssal – mosolygott vissza Nik. Furcsa helyzetbe cs�ppent, de valahogy m�gis tudta �llni a sarat. Tetszett neki az �j ember, akit megismert. Aaron m�giscsak nagyon j� fejnek bizonyult.

- �, bar�tn�k vagytok?

- M�g sz�p! A legjobbak. Annyira j�l kieg�sz�tj�k a m�sikat, b�r az�rt van, hogy veszeksz�nk. Tudod, el�gg� kritikusan �ll n�ha a tanul�shoz. Ez pedig mellettem nem elfogadhat� – nevette el mag�t Nik. – De m�r kezdem gaty�ba r�zni az�rt, de az�rt n�ha kifekszek t�le.

- Oh, ha m�r a fekv�sn�l tarunk, tal�n menni k�ne aludni, nem gondolod? Csak nehogy holnap f�radt legy�l.

- De, tal�n igazad van – �llt fel Nik, �m Aaron nem mozdult. – Te nem j�ssz?

- Nem m�g maradok egy kicsit. Az aj�nd�kod itt ne felejtsd! – ny�jtotta fel� a dobozk�t.

- Bizony, hogy itt felejtem. Nem is ismerlek igaz�n, tal�n majd ha
m�r b�zok benned elfogadom. J��jt! – intett, azzal kifel� vette az ir�nyt, Aaron pedig n�zte, ahogy elt�volodik, majd kimegy a foly�s�ra. � m�g nem akart menni, mert olyan �ber volt, mint m�g soha. Odafordult a zongor�hoz, hogy j�tsszon valamit, de legink�bb csak egy k�t hangot j�tszott, mert minduntalan elkalandoztak a gondolatai. A vigyort pedig m�g sok�ig nem tudta levakarni a k�p�r�l.

Csak megcsin�lta. B�r nem �pp �gy, ahogy szerette volna, de az�rt ez a helyzet m�g mindig jobb, mint a semmi, vagy a veszeked�s, �s egy�b nyal�nks�gok. Nem szereti ugyan, de id�vel tal�n a bar�tja lehetne. Aaronnak m�r a gondolatt�l is mosoly sz�k�tt az arc�ra. M�r alig v�rja. Persze addig m�g sok minden t�rt�nhet, de most az egyszer hajland� pozit�van tekinteni a j�v�re.