A nap nehezen akart lefel� tekintgetni a horizonton. Az a nap, amelyikt�l meleget v�rn�nk, s ami nem hajland� azt megadni, mert a sz�l t�ls�gosan er�s hozz� k�pest. Fagyos az id�, k�s� �sszel. Nem is igaz�n mer�szkedtek ki a tanul�k ilyenkor, csak egy-kett� l�zengett, de azok is f�z�san h�zt�k �ssze magukat, �s szedt�k a l�baikat, hogy min�l el�bb be�rjenek a meleget ny�jt� kast�lyba.

- Mi�rt h�vt�l ki?

- Mi�rt ne? Unatkoztam, gondoltam besz�lgethetn�nk – n�zett a l�ny a mellette �ll� arc�ba.

- Ez eddig rendben is van, de hogy lehett�l olyan felel�tlen, hogy ezt ejtsd ki a sz�don Minerva el�tt?! – v�gott vissza az idegen.

- Most mit vagy �gy oda, nem hiszem, hogy olyan nagy dolog lenne. Mondhatom, mert megszoktam a tegez�sed.

- Ez badars�g! Egy �t�ves nem hinn� el…

- Mi�rt, hiszen 5 �vig h�zt�rsak voltunk. McGalagony se annyira betokosodott, hogy azt higgye, egym�s k�z�tt mag�z�dtunk.

- Nik, gyerekes vagy – reag�lt k�z�ny�sen a f�rfi.

- Egy�ltal�n nem vagyok gyerekes, csup�n re�lis. – replik�zott a l�ny.

- Ez nem realit�s! – kelt ki mag�b�l a magas alak. – K�l�nben is, csom� dolgom van azon k�v�l, hogy Minerv�nak magyar�zhatom, mi�rt Aaronozott le az egyik di�kja.

- Komolyan, �gy besz�l�nk err�l a kis dologr�l, mintha rajta m�lna az �ll�sod. Az�rt nem k�ne ekkora feneket ker�teni neki…

- J�, akkor nagy feneket ker�tettem neki, legyen – adta be lemond�an a derek�t.

- �gy is van. Na �s, hogy telt a haloween? – t�rt �t m�s t�m�ra a l�ny, m�g Aaron felh�zta a szem�ld�k�t a k�rd�s hallat�n.

- Hogy telt volna? A tan�rok m�r csak legink�bb a di�kokra figyelnek ilyenkor, nem �nnepelnek. Mondjuk Albus igyekszik kicsit felszabadultabb� tenni, de meg kell hagyni, a Roxfort tan�rai k�z�l csak �n vagyok az, aki m�g esetleg partik�pes. K�tlem, hogy Filius k�pes lenne ber�gni, �s azt�n d�l�ng�lve v�gigmenni a foly�sokon �nekelgetve – h�zta el a sz�j�t a gondolatra Aaron. - Persze, ti gondolom hatalmas bulit csaptatok �s a Tekerg�k leitt�k magukat a s�rga f�ldig, hogy azt�n az asztalon t�ncoljanak egy sz�l bokszerals�ban. Micsoda remek program lehetett! – pr�szk�lte ironikusan.

- Van, aki �lvezi. Eml�kezz csak, m�lt�vben Courtney is ott r�zta mag�t mellett�k. Sz�vder�t� l�tv�ny volt, kedvem lett volna felr�gni �ket a holdra, de sajnos csak norm�lm�ret� pezsg�vel szolg�ltak a man�k, amiknek csak norm�lm�ret� dug�ik vannak. De Coney �gy is hetekig f�jlalta a fej�t ut�na.

- Te k�pes volt�l r� c�lozni a pezsg�vel? – meresztett nagy szemeket Aaron.

- Nem csak, de m�g el is tal�ltam! Ne tudd meg mekkor�t nevett�nk. M�lt tavasszal is azt szajk�ztuk Bianc�val… - Nik hangja hirtelen halkult el, amint kimondta a nev�t.

- M�g mindig nem emberelted meg magad? – k�rdezte a magas alak egy kis id� m�lva, hidegen, �s sz�r�s pillant�sa a mellette �ll�ra esett, aki rezzen�stelen arccal b�mult maga el�.

- M�g mindig bizakodsz, hogy meg fogom? – n�zett fel inger�lten az es��ztatta f�b�l. Ez a p�rbesz�d m�r sz�mtalanszor lej�tsz�dott kettej�k k�z�tt az elm�lt h�ten m�s �s m�s szavakkal, de �gy t�nt, Aaron m�g mindig nem akarja feladni, �gy sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de Nik megel�zte.

– Nem, nem val�sz�n�, hogy az elk�vetkezend� napokban megv�ltozik a v�lem�nyem – v�laszolt t�relmetlen�l a fel nem tett k�rd�sre. -  Igaz�n befejezhetn�d, Aaron. Azt hittem, az elm�lt id� alatt r�j�tt�l m�r, hogy nem t�g�tok. Mellesleg nincs is mi�rt, Bianca remek�l elvan. Sz� szerint el, a nap 24 �r�j�ban, �s ha most megbocs�jtasz, nekem m�g tanulnom is kell. Viszl�t, Aaron! – az utols� mondat m�r a kast�ly fel� fordulva hagyta el a sz�j�t, �s siet�sen befele indult, meg se v�rva a d�bbent Aaron v�lasz�t.

Az id� kereke mintha berozsd�sodott volna az elm�lt h�t napban. Nik n�hai �lland� j�kedve elsz�llt, ahogy a bar�ts�ga is Bianc�val. Eddig nem is vette �szre, hogy az a k�nnyed humor, ami mindig ott volt, mennyivel g�rd�l�kenyebb� tette a mindennapjait. Mennyivel hamarabb lesz�llt az este, mennyivel egyszer�bben �s kellemesebben telt a h�zi feladat meg�r�sa, mennyivel gyorsabban telt az id�, mennyivel boldogabb volt vele. Az �let morbid humora ott van eldugva, hogy am�g ez a dolog az �leted r�sze, �szre sem veszed, hogy milyen j� neked. De amint elveszted ezt, r�gt�n r�j�ssz, hogy nem kellett volna olyan felsz�nesen gondolkodnod, �s azt hinned, hogy te an�lk�l is t�k�letesen meg tudn�l �lni, mert nem �gy van. Most, hogy nincs ez a dolog, m�r nem tal�lod a helyed a vil�gban, nem tudod, mit kezdj magaddal, �s a kedved is j�val a b�ka �lepe alatt van.

A felsz�nes gondolkod� viszont nem t�nik el csak �gy a l�nyedb�l, �s r�gt�n az els� gondolatod az lesz, hogy m�sz, �s visszaszerzed �leted �ram�j�nek felh�z�kulcs�t. Persze, meg ahogy a kir�lyl�ny elk�pzeli. Eml�kszel m�g, hol esett ki a felh�z�kulcs? Nem? 

M�g sz�p, hogy nem eml�kszel, annyi helyen eshetett ki a vil�gban. �gy mondjuk valamivel egyszer�bb dolgod lesz, ha behat�rolod, hogy k�r�lbel�l mikor esett ki, �s az adott id�ben hol j�rt�l, de m�g mindig tem�rdek id�t kell r�sz�nni, hogy megtal�ld, aminek az es�lye – tekintve, hogy a m�rete nagyj�b�l egy gombost�� -, egy a milli�hoz, vagyis el�gg� kev�ske.

Van egy olyan eset is, mikor m�r majdnem pontosan behat�roltad a helyet, ahol elhagytad, de m�gse akarsz elmenni, hogy megn�zd, ott van-e m�g. Mi�rt? Nem az�rt, mert tal�n olyan messze lenne, hanem szimpl�n csak mert el�g pesszimista alkat vagy, �s �gy �rzed, m�r �gyse lesz ott. Felkaphatta a sz�l, el�shatta egy kutya, vagy valaki m�s vihette el. Pontosan nem tudod, viszont szil�rdan hiszed, hogy nem ker�l vissza hozz�d, az id�pocs�kol�st pedig nem �ri meg.

De az is megt�rt�nhet, hogy az arisztokr�cia jelei – amiket addig sosem v�lt�l felfedezni magadban – ki�tk�znek rajtad, �s �gy d�ntesz, hogy b�r meglehet, hogy ott van, �s csak 5 percedbe telne kimenni �s felvenni, de neked m�r nincs sz�ks�ged r�, mert a felh�z�kulcs piszkosul elb�nt veled, �s te ann�l nagyobb vagy, hogy ezek ut�n m�g megmentsd a sz�nalmas kis kulcsocsk�t a rozsd�sodt�l, meg a kutyapisikt�l.

Vigy�k csak el, hadd j�rja meg m�s is! – gondolod nagyon gonoszul magadban, majd a legk�zelebbi �kszer�szhez sietsz – ami m�sf�l �r�nyira van az otthonodt�l -, �s rendelsz a zseb�r�dhoz egy �j felh�z�kulcsot. Ekkor azt hiszed, minden rendben van, az �ra �jra m�k�dik, �s te pedig nyugodtan folytathatod az �leted az �j kulccsal, �m akkor megint eszedbe jut, milyen cs�ny�n elb�ntak veled, de nem t�r�dsz vele, csak tov�bb�llsz. Azzal sem t�r�dsz, hogy megint eszedbe jutott teh�t a r�gi felh�z�kulcs, �s az�rt gondoltad, hogy milyen cs�ny�n elb�nt veled, mert r��bredt�l, hogy milyen j�l m�k�d�tt vele az �r�d, �s milyen j� volt, am�g az eg�sz�tette ki.

V�g�l csak este, mikor el�hal�szod az �r�t a bels� zsebedb�l �s r�n�zel a sz�mlapj�ra, j�ssz r�, hogy bizony m�gse olyan j�l m�k�dik ez. Sokkal nehezebben megy a felh�z�s, az �r�d �rzi, hogy nem a megszokott felh�z�kulcs tekeredik, hogy �jra m�k�d�sbe l�phessen. �s abban a pillanatba meg�rted: b�r csak egy egyszer� felh�z�kulcsnak hitted, ann�l sokkal t�bb volt.

Elerednek a k�nnyeid, ahogy felelevenedik benned a k�p, mikor hazafele egy hajl�ktalan fekete csillog� szemeiben ott t�kr�z�d�tt a te �r�d felh�z�kulcs�nak a m�sa, �s az ujjai k�zt forgatta azt. S�rsz, mert t�bb� nem lesz a tied az igazi, mert soha nem fogod tudni �jra azzal felh�zni az �r�d.

A K�v�r D�ma el�tt egy pillanatra habozott Nik, majd siet�sen let�r�lte a k�nnyeit, kimondta a jelsz�t, �s bel�pett a klubhelyis�gbe.