- Á, Evans! - hallok magam mögül egy kellemesen búgó hangot.
- Nem nyert - fordulok meg.
- Rebecca? - lepődik meg a hátam mögött álló, James, aki eddig a hátsóm fixírozta.
- Mi lenne, ha két napig, csak két napig nem kevernél össze folyton hátulról Evanssal?!
- Csoda – lép be a klubhelységbe, az én drága féltestvérem Sirius Black.
- Komolyan kezd idegesíteni, hogy csak azért, mert annak a nyávogós libának ugyanolyan hosszú a haja, egyfolytában összekeversz vele.
- De, Rebecca... - kezdi ő.
- Nem James, nincs de! És különben is a nevem Becca!Utálom ha Rebeccának szólítanak – mondom felhúzva magam. - De tudod, mit?! Csak a kedvedért, lesz valami meglepetésem neked este! - vigyorgok rá, majd a táskám felkapva elindulok az úticélom felé, azaz Roxmortsba.
- Szia Bella! - köszönök mosolyogva az unokatestvéremnek. - Mehetünk?
- Szia, Becca, persze – feleli. - És hova szeretnél menni?
- Hát kell néhány ruhát vennem, beülhetnénk a Három Seprűbe, meg el akarok menni fodrászhoz.
- Mert? - néz rám zavarodottan. Hát igen az ember nem minden nap akar hirtelen megválni a háta közepéig érő, fényes, hullámos vörös hajától. Tömören összefoglalom a történteket, ő pedig teljesen egyetért velem.
De neveletlen vagyok, még be sem mutattam magam. A nevem Rebecca Adelinde – nemes kígyót jelent, látszik, hogy az apám Black... - Black, most vagyok hatodéves a Roxfortban. Hullámos vörös hajam és kék szemem van. A hajszínem anyutól örököltem, de még így is lerí rólam, hogy igazi Black vagyok. Tulajdonságaimról meg pláne.
Bella a legjobb barátnőm, na meg Jess, aki Beuxbantsos. Fiú barátom is rengeteg van, köztük van pl. James, Sirius, Remus, néha Lucius is úgy viselkedik, mint egy barát.
Bellával végigcsevegjük az utat, hisz egész héten nem volt alkalmunk beszélgetni. Most szombaton, azaz holnap lesz az évköszöntő buli a Griffendélben. Naná, hogy a Tekergők szervezik. De erre olyan kis nyávogós libák is jönnek, mint Evans. A cuki rózsaszín cuccaival. Sajnos valamennyi hasonlóság van közöttünk külsőleg. Mégpedig, mint rájöhettetek, a hajunk az. Annak a kis libának ugyanolyan haja van mint nekem. De majd most megszabadulok ettől, és akkor már nem keverhetnek össze azzal a tüncimünci Lilykével... Pff...
A bevásárlást hamar elintézzük, s kivételesen a Három seprűben sem maradunk sokáig.
- Nos, akkor induljunk a fodrászhoz – vigyorgok Bellára.
***

- Sokkal jobb lett! Jobban illik hozzád – mosolyog Bella immáron az Előcsarnokban állva. Pont vacsoraidőre érünk vissza.
- Ugye? Jobban látszik a lázadó Black énem – kacsintok rá. - Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni a többiek.
- Én is megnézném, de a Nagyterem másik oldaláról kétlem, hogy ebben a felemelő élményben lesz részem – nevet rám, majd a Nagyterem felé vesszük az irányt, korgó gyomrunk miatt.
- Hát, akkor szia – búcsúzok tőle. Ő int egyet majd egy fekete hajlebbenéssel a Mardekár asztala felé veszi útját.
Rengetegen megbámulnak, ahogy az asztal felé haladok. Kicsit feszélyez, de tényleg csak minimálisan. Elvégre az ember lánya ne legyen szégyenlős 16 éves korában. Főleg, ha Black. Apropó, Black. Sirius nekem is foglal helyet maguk mellett, pontosan Jamesszel szemben, amellett meg sejtéseim szerint Féregfark helye van. Hatalmas mosollyal az arcomon foglalok helyet az asztalnál, rengeteg táskámat, pedig magam mellé teszem. Így „szegény” Féregfarknak nem jut hely. Ez van, ezt dobta a gép, fogadja el. De még itt sincs, szóval nincs gond.
- Sziasztok! - mosolygok rájuk, majd szedek a tálamra a kedvenc kajáimból, és belemélyedek a tányéromba. Egy perccel később a nagy csendet furcsállva nézek fel. James szó szerint tátott szájjal ül velem szemben, míg Sirius a jobb oldalamon elismerően mosolyog, mikor pedig Jamesre téved a tekintete elkezd röhögni. Remus csak megcsóválja a fejét, mintha azt mondaná: „Ezek nem normálisak...”
- Mi az? - nézek Jamie-re.
- A hajad...
- Nem tetszik a meglepi? - mondom libásan lekonyuló szájjal. - Pedig csak neked csináltattam ilyenre a hajam - vigyorgok rá aranyosan.
- De tetszik – nyögi ki összeszedve magát. - Őszintén szólva kurva vadítóan áll – mosolyog rám sármosan, s csokibarna szemei vidáman csillognak. El tudnám bámulni jó sokáig a szemeit. Ritka szép szeme van. Na mondjuk a teste sem elhanyagolható... Én a kviddicscsapat oszlopos tagja, már csak tudom. - De ez azt jelenti, hogy nem bámulhatom a feneked azzal a kifogással, hogy azt hittem Evans vagy? Pedig a te feneked jobb – kacsint rám.
- Hm, köszi Jamie – mosolyok rá bájosan, s szexisen rezegtetem a pilláim. - És mit találtatok ki a holnapi bulira?
Naná, hogy mind a hárman összevigyorognak.
- Ugyan, Becca, kislány vagy Te ehhez még – cukkol Sirius.
- Kislány...khm... - köszörüli meg James a torkát, s próbálja köhögésnek álcázni a kitörni készülő nevetését. Ám ez gyanúsan úgy hallatszik, hogy: „nem garantálnám”.
Gyilkos pillantást vetek rá, Sirius pedig hozzám fordul.
- Ugye ez nem azt jelenti, hogy te már nem vagy szűz?
- Öhm, most el kéne meséljem a méhecskés mesét? Ugyan, Te többet tudhatsz, mint ami le van írva a felvilágosítókönyvekben – próbálok kitérni a válasz elől. Elég ciki, mikor a bátyád, ha még csak félig az, akkor is, azt próbálja megtudni, hogy lefeküdtél- e már valakivel.
- Nem úszod meg a választ Becca! - Teljesen elkomolyodik az arca.
- James, kinyírlak! - Ennyit bírok kinyögni, majd a csomagjaim felkapva sprintelek a klubhelység felé.
A nyavalya essen a Tekergőkbe! Miét kell nekik minden rövidebb utat meg titkos átjárót ismerniük?!
- Ki volt az? Kinyírom! - mondja Sirius dühösen.
- Most mér’ durrant el az agyad? - húzom fel én is magam. Nem mindegy az neki, hogy én kivel, mikor hol és hogyan?! Attól, hogy a testvérem, semmi köze sincs hozzá!
- Mert a testvérem vagy! - vágja rá. - És kíváncsi vagyok, ki volt az aki megrontott.
- Sirius, ne kezdj nekem erről pont TE papolni! Hány lányt rontottál már meg, hogy a Te szavaiddal éljek.
- Tapmancs, tényleg hagynod kéne... - kezdi James.
- Kuss!
- Ágas, ne szólj bele! - vágjuk rá egyszerre Siriusszal. Na ilyenkor ütközik ki a Black vérvonal. Elég hamar felkapjuk a vizet, a semmin lényegében. Ez van.
- Figyelj, James... - kezdem. - Akkor meséld el Te Siriusnak, hogy ki volt az első pasim!
James erre kissé elsápad.
- Többen is voltak?! - hördül fel Tapmancs.
- Sirius! Fogd be! - mondom, majd otthagyom őket.
Remélhetőleg, nem jön rá magától, és Ágas sem lesz olyan lökött, hogy elmondja neki.
Felviszem a cuccaim a szobámba, majd kényelmesebb cucc után kezdek kutatni a szekrényemben. El tudtam érni, hogy egyedül aludhassak egy négyágyas szobában. Végül is egy kényelmes griffendéles ruha mellett döntök, ami tökéletes péntek esti punnyadásra.
Felkapom a kedvenc könyvem, aminek a címe Boleyn Anna titkos naplója, s lesétálok a klubhelységbe.
Letelepedek a kandalló előtti szőnyegre egy hatalmas párnával, majd a tűz fényénél elkezdek olvasni.
Teljesen belemerülök a könyvbe, s ami felkelti a figyelmem az egy éktelen veszekedés, a klubhelység közepe felől. Felülve látom, hogy Evans és James veszekednek, de most kivételesen Ágas is ki van akadva.
- Mi az, hogy rámásztam, Blackre?! - mennydörgi James. Ilyenkor elég ijesztő tud lenni, meg kell hagyni. Ritka így látni, hogy ennyi düh és vadság táncol a tekintetében. Főleg, hogy Evansra néz, nem pedig mondjuk egy mardekárosra. - És különben is Becca a neve!
Na ez kezd egyre érdekesebb lenni...
- Hallottam, hogy azt mondod neki, hogy vadítóan áll neki az új haja! Én azt hittem, belém vagy szerelmes! - nyávogja Evans-cica. Esküszöm mindjárt ráküldök valami jó kis átkot.
- Tudod mit, Evans?! Belefáradtam, hogy utánad fussak! Nem érsz Te annyit. Igaza volt a fiúknak és Beccának is! - zúdítja rá a dühét Evansra. Oké, ez már furcsa. A beszélgetésben már sokadszor fordul elő a nevem. - És ha, most nem haragszol keresek valakit, aki szívesen betársulna az ágyamba - villant fel James egy enyhén eszelős vigyort. - Áá, szia Becca – mondja mély érzéki hangon. - Nincs kedved baszélgetni, úgy értem beszélgetni velem a szobánkban? - karol át.
Látom rajta, hogy ivott valamennyit, de nem részeg. Csupán dühös...
És irtózatosan szexi. Most veszem észre, hogy az inge félig ki van gombolva, a haja a szokottnál is borzosabb, s a szája piros, kívánatos, csókolni való.
- De szívesen – mosolygok rá, s a nyelvem hegyével benedvesítem a kiszáradt ajkaim. Erre a mozdulatra vágy lobban a szemében, és eszeveszett hévvel csókol meg. Meg kell hagyni a csóktechnikája csak fejlődött egy év alatt...
Izgató, szenvedélyes, és most elég vad. De tetszik ez a durvaság... Hevesen smárolva jutunk el valahogy a szerencsére üres hálótermükig. Elfekszünk az ágyon, s megszabadítjuk egymást a felsőinktől.
- Mi lenne ha most nem támadnánk el egymást...Hanem majd valamikor máskor, mikor Tapmancs nem nyithat bármikor ránk, hogy legyilkoljon minket? - nyögi, miközben finom csókokkal borítom a nyakát és a mellkasát.
- Mhm... Rendben... - sóhajtom, majd elkezdek feltápászkodni.
- Azt nem mondtam, hogy hagyj itt. Kényeztetni azért még kényeztethetjük egymást – mosolyog csábítóan s újabb csókcsatába bonyolódunk. - Mit szólnál ha holnap együtt mennénk a buliba és utána elmennénk a Szükség Szobájába? - kérdezi halkan miközben a hátam és a csípőm cirógatja.
- Rendben - sóhajtom, majd átadom magam a kényeztetésnek.
Azt hiszem hosszú lesz ez az éjszaka…

Kérlek ha elolvastad, dobj meg egy kritikával!
Puszi:Carmit