- De Madam Pomfrey, csak egy pillanatot k�rek, esk�sz�m, csak ellen�rz�m, hogy minden rendben van, �s m�r megyek is…

- Mr. Loom, tal�n nem b�zik az �pol�i munk�mban?! – k�rdezte m�ltatlanul a gy�gy�t�.

- Hogyne b�zn�k, egyetlen r�pke percet k�rtem csup�n…

- Nincs az az isten, professzor �r, hogy �n beengedjem! S most, ha k�rhetem t�vozzon, mert a v�g�n m�g id� el�tt fel�bred Ms. Miller. Szeretn�m v�gezni a munk�m. Ami odalent t�rt�nt maradand� s�r�l�ssel is j�rhatott volna, ha Mr. Piton nem hozza fel azonnal. Viszont, att�l m�g, hogy stabiliz�l�dott az �llapota, nem fejeztem be a dolgom, sz�val, legyen sz�ves…

- Akkor � m�r’ marad?! – k�rdezett vissza szemtelen�l Aaron, �s cs�ppet se kedvesen a gyeng�lked�ben �l�, g�rnyedt h�t� Pitonra mutatott.

- Mint mondtam, professzor, Mr. Piton hozta fel a kisasszonyt…

- Na �s?! �n meg a tan�ra vagyok! Tudtommal nem tilthatnak ki, egyik helyis�gb�l sem a Roxforton bel�l! – Aaron k�ts�gbeesetten pr�b�lt bejutni, de mindhi�ba. �gy t�nt a v�nasszony hajthatatlan, �s m�r kezdett is kij�nni a sodr�b�l.

- De ez az �n r�szlegem, �s az igazgat� �r k�l�n enged�lyt adott a mindenek feletti d�nt�seimnek. Mr. Piton az egyed�li ember, aki Nik mellett maradhat, j�jj�n vissza holnap, akkor tal�n fogadhat l�togat�kat. J� �jszak�t, Mr. Loom! – azzal becsapta az ajt�t Aaron el�tt, �s hallani lehetett, ahogy kimondja a Colloportus var�zsig�t, majd elt�volodik az ajt�t�l.

Aaron – maga sem tudta mi�rt – megsimogatta a nagy, �s szebb id�ket is l�tott faajt�t. Nem hagyhatja itt Niket, csak �gy, hogy m�g el se k�sz�nt t�le… Dumbledore mindent k�rhet, csak ezt nem. Am�g nem besz�lt Nikkel, � bizony nem megy sehova sem Bianc�val, sem m�ssal.

Egyetlen megold�sk�nt, az igazgat� szoba fel� vette �tj�t. Hiper sebess�ggel �rte el a szobrot, sietve kimondta a jelsz�t, �s kettes�vel szedte a mozg� l�pcs�fokokat. Egy gyors kopog�s, vagy tal�n annyi se, s m�ris az igazgat�val szemben �llt. Nem v�rt semmif�le k�rdez�sk�d�sre, szimpl�n csak belekezdett.

- Nem megyek sehova!

- Mr. Loom, k�rem �lj�n le, …

- Nem, nem, nem �rti! Ha egyszer azt mondom, hogy nem megyek sehova, akkor az �gy is van! – Aaron olyan ideges volt, hogy fel-al� j�rk�lt a szob�ban. - Mondhat amit akar, egy-k�t nap nem oszt nem szoroz m�r! Fel�lem ki is r�ghat, de hogy ma nem megyek el, az fix!

- Mr Loom! Nyugodjon meg, �s akkor �tbesz�lhetj�k a probl�m�t, mint feln�tt emberek! – emelte fel a hangj�t Dumbledore, mivel �gy t�nt, a fiatal tan�r csak nem akarja befejezni.

- De… J�l van, le�l�k – v�laszolt durc�san Aaron, �s az egyik sz�k fel� vette az ir�nyt.

- Sz�val maradni szeretne egy kicsit? �m legyen… De cser�be teljes�tenie kell nekem valamit.

- B�rmit megteszek.

- B�rmit? – k�rdezett vissza enyhe hitetlenked�ssel a hangj�ban az igazgat�. – Akkor gondolom nem nagy k�r�s, hogy adja a szav�t, miel�tt igent mondok.

Aaront meglepte az �reg m�gus furcsa hozz��ll�sa. Nem tudta mire megy ki a j�t�k, de per pillanat nem is nagyon �rdekelte. R�gt�n r�b�lintott.

- Legyen. Meg�g�rem, hogy b�rmit k�r, megteszem – ny�jtotta a kez�t Dumbledore fel�, aki der�sen elfogadta azt. – �s mit k�ne tennem?

- Mr. Loom, �n az �n hely�be m�skor jobban meggondoln�m, mit �g�rek. Botor dolgot tett, viszont legal�bb most nem tud kib�jni a seg�ts�gad�s al�l. V�laszolva, ugyanazt k�rem, amit legutolj�ra elutas�tott.

- Hogy mi? – Aaron a m�sodperc t�red�ke alatt vette �t a fal sz�n�t.
– De… Maga is tudja, hogy… nem fogok sikerrel j�rni – az utols� szavakat m�r csak suttogva mondta ki, �pp hogy hallhat� volt. P�ni f�lelem j�rta �t a test�t, mintha csak a hal�los �t�let�t mondt�k volna ki. -  Nem v�rhatja el, hogy egy olyan k�ldet�st pr�b�ljak teljes�teni, amit nem �rek fel m�gikus energi�val.

- Igenis, hogy fel�r! Csak b�znia kell mag�ban…

- B�zni? B�zni?! M�gis mit gondol, hogy ha el�gg� im�dkozok Merlinhez, akkor majd seg�t rajtam, �s nem halok meg k�t tucat hal�lfal� �tkait�l?!

- Meg fog menek�lni. �let�ben el�sz�r van valami, ami�rt meg akar menek�lni, ez�rt meg is fog. Majd megl�tja, �prilisban – reag�lt kem�nyem az igazgat�, �s most el�sz�r elsz�nt csillog�st lehetett l�tni a szemeiben. V�g�l m�g hozz�tette: - Nem k�rem, hogy higgye el, de id�vel be fogja l�tni. Most pedig menjen, aludjon egy keveset reggelig.

***

A gyeng�lked� ablakain �t s�t�tt be a hold f�nye. K�s� �jjelre j�rt m�r az id�, m�gis Nik csak most kezdett �bredezni, mintha kora reggel lett volna. A k�tyagoss�g hamar el is sz�llt, �s r�gvest meg�rezte a csod�s mutatv�nya okozta s�r�l�seit: a feje furcs�n neh�znek t�nt, sajgott mindene, �s a jobb keze mintha nem a szabad leveg�n lenne.  Egy kis mozzanat is el�g volt, hogy r�j�jj�n, bizony be van k�tve, de m�g �gy is pokolian f�jt. Legal�bb a csukl�j�t�l eg�szen a k�ny�k�ig, kiv�tel az ujjai. Azokat is nehezen tudta f�jdalom n�lk�l megmozd�tani, �s �gy t�nt, az �rz�kel�s�kb�l is j�csk�n vesztettek, mivel csak sokadikra fedezte fel, hogy valami van mellette. �pp csak a sz�l�t �rte el, �s az ujjait is el�g neh�zkesen mozgatta, ez�rt csak tippelni tudott. Valamilyen anyag… Tal�n ruhadarab? Vagy valami cs�k… A hirtelen felismer�s becsap�d� vill�mk�nt s�jtotta.

- Ez… - suttogta bele az �jszak�ba, kikereked� szemekkel. Igyekezett nagyon lassan felemelkedni egy kicsit, �s a bal karj�ra t�maszkodni, hogy l�ssa, val�ban az t�rt�nik-e ami az elm�lt egy m�sodpercben lej�tsz�dott a fej�ben.

�s t�nyleg. Semmi anyag vagy b�rmi m�s. Amit az elm�lt k�t percben cir�gatott, az egy �benfekete hajkorona volt. M�ghozz� nem is ak�rki�. �gy t�nt, az illet� nem szenved az �rz�kel�s hi�ny�ban – nem �gy, mint a beteg –, mert amint megmozdult a matrac alatta, m�r �bredezni is kezdett, hogy azt�n a mozdulat k�zep�n megdermedjen hossz�nak t�n� m�sodpercekig, m�gnem az �rz�s abbamaradt.

- J� reggelt, Perselus – k�sz�nt fesz�lyezetten Nik. Enyh�n furcsa helyzetbe ker�ltek hirtelen, amit nem nagyon tudtak kezelni. – J� sokat �lhett�l itt, hogy v�g�l elb�biskolt�l.

- Egy keveset, igen – reag�lt a k�rdezett, egy cs�ppnyi d�bbenettel �vezve, �s igyekezett mindenfele n�zni, csak Nikre nem.

- Csod�lkozom, hogy a Madam nem k�ld�tt ki…

- �n is. Azt mondta, maradhatok, ha akarok. Pedig m�skor mindenkit kitess�kel. M�g az asztron�miatan�rt is elhessegette… Velem viszont nem is t�r�d�tt – magyar�zta ink�bb mag�nak, semmint Niknek.

- De, m�rt maradt�l? – a k�rd�sre Piton most el�sz�r felemelte a fej�t �s Nikre n�zett, k�rd� tekintettel. – �gy �rtem… a Madam azt mondta neked, hogy maradhatsz, ha akarsz. Akkor te… maradni akart�l?

-  Figyelj Miller – v�laszolt vontatottan Piton. – Ha nem j�tszom el a szomor� di�kt�rs szerep�t, m�g a v�g�n valaki azt meri hinni, hogy �n csin�ltam veled valamit, �s nem te k�vett�l el �ngyilkoss�gi k�s�rletet �nsz�ntadb�l. Csak meg akarom k�m�lni magam egy sor kellemetlen k�rd�st�l, nem mintha nem lenne �gy is �pp el�g.

- Akkor ak�r most mehetsz is – v�ltott h�v�s hangnemre Nik. – Amint l�tod j�l vagyok, nem k�sz�l�k hazudni senkinek veled kapcsolatban, �gyhogy nyugodtan levonulhatsz a v�mp�rf�szkedbe. Nagyon kedves volt t�led, hogy itt maradt�l, de m�r nincs sz�ks�g r�d.

- Tov�bbi kellemes sz�rakoz�st, Nik - Piton hal�l nyugodtan fel�llt, �s az ajt� fel� indult, m�g a l�ny befordult, �s egy �jabb adag alv�shoz k�sz�l�d�tt. Egyik�k se vette �szre a b�v�s sz�t: Nik.

***

Felperzsel az egyed�ll�t. Mintha csak visszarep�ltem volna az id�ben. Mintha az az elhagyott kisk�ly�k lenn�k, aki h�rom �ve voltam. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy n�gy �v sem telik bele, �s meghalsz, h�t nem hiszem el. De ugyan ki hinn�? Ki mern� elhinni tizen�vesen, hogy m�r csak alig van az �let�b�l? Mindenki �gy k�pzeli, hogy majd j� �tven-hatvan �v m�lt�n, f�radt �regemberk�nt egyik �jszaka elalszik, s nem kel fel t�bb�. Senki nem sz�mol olyan lehet�s�gekkel, mint p�ld�ul, hogy el�t egy aut� �s m�r nem tudnak megmenti, vagy hogy eddig nem ismert furcsa k�rt �llap�tanak meg, amib�l m�g a var�zsl�k sem tudnak kigy�gy�tani, �s harminc �vesen meg kell halnod. S ha m�r ezekre nem gondol az �g-egy- adta vil�gon egy l�lek sem, akkor kinek jutna esz�be, hogy majd egy idi�ta �g�ret miatt eltervezetten, nem eg�szen pontosan 126 nap m�lva Voldermort, Lestrange, Malfoy vagy netal�nt�n maga Perselus Piton mondja ki r�d a Hal�los �tkot?

Ha mardek�ros lenn�k, val�sz�n�leg m�r r�g �sszecsomagoltam volna, �s fittyet h�nyva az �g�reteimre olyan messze pr�b�ln�k ker�lni Dumbledore-t�l, a Roxfortt�l �s legf�k�ppen Voldemortt�l, amennyire csak lehets�ges. Ilyenkor sajn�lom, hogy nem vagyok az, �s ahelyett, hogy �ln�k, fejjel rohanok a falnak. R�ad�sul �gy teszem mindezt, hogy k�zben van valaki, akit soha nem akarok elvesz�teni, soha nem akarok megb�ntani, �s legf�k�ppen soha nem akarom, hogy miattam t�rt�njen valami vele. Ez az egyetlen ok, ami�rt m�g itt vagyok. Ha m�r �n nem �lhetem meg az aggasty�nkort, nem akarom t�le is elvenni ezt a lehet�s�get, vagy b�rki m�st�l. Nem lehetek olyan �nz�, hogy sors�ra hagyom a vil�got – ami jobb esetben is borzalmas kort fog meg�lni az elk�vetkez�kben –, �s a saj�t �nz�s�gemet ki�lve �lek maximum m�g h�sz �vet, harcolva, de boldogan az ember mellett, akit szeretek.

A k�rd�s m�r csak annyi, hogy mit tegyek. Titkoljam el a vil�g el�l? Tegyek �gy, mintha nem tudn�m, hogy ez lesz az utols� kar�csonyom?

Niknek semmik�pp se mondom el. Ez garant�lt. �gyis csak meg akarna �ll�tani, csak j�tszan� az any�m szerep�t. Erre a gondolatra halv�ny mosoly fut �t az arcomon, de r�gt�n le is lohad. Hi�ba, nincs most j� kedvem.

Bezzeg a di�kok. Sz�p nap el� n�znek, a nap m�r kidugta els� sugarait a rejtek�b�l. Nekem is ezt k�ne csin�lnom? Mosolyogjak a vil�gra? Ugyan Aaron, ha belegondolunk m�g j�l is j�rt�l. Hisz sz�k��v van, eggyel t�bb napig �lhetsz m�g ezen a csod�s vil�gon!

Hurr�, az ir�nia csak �gy cs�p�g bel�le. Nem is rossz �tlet, ha felveszek p�r unalmas, �s tipikus �regemberi von�st, akkor tal�n majd t�bbnek �rzem a vil�gon le�lt koromat.

Egy biztos. A hegyi leveg�t egy �letre meg fogom ut�lni. Pedig csak p�r nap lesz az eg�sz. Meg azt�n, oxig�nd�s leveg�n jobb meghalni, vehetsz m�g egy utols�, m�ly, tiszta l�legzetet, miel�tt az �tok el�r. Csak az a baj, hogy �n nem az eg�szs�ges leveg�t szeretem, hanem a nagyv�rosit. Ami lehet kicsit aut�szag�, kicsit poros, de legal�bb �rzed benne az �let�t. �rzed, hogy az a leveg�, amit mindenki besz�v, ha nevet, vagy ha �pp s�r, a leveg�, amin �tv�gnak a k�l�nf�le j�rg�nyok, a leveg�, ami mindenki sz�m�ra megszokott, �s semmi k�l�nleges nincs benne. �n ezt a leveg�t szeretem…

Ejha, most jut eszembe! V�grendeletet is kell csin�ltatnom. Csod�s. V�g�l is minek, hisz csak egy ember van, akire hagyhatok b�rmit is. Meg ha belevessz�k, hogy kev�s dolgom van, lesz�m�tva a londoni h�zat, akkor azt�n pl�ne semmi �rtelme vesz�dni vele. Rem�lem az�rt tetszeni fog Niknek. Ok�, nem nagy, nem is annyira f�ny�z�, de eg�sz otthonos, �s el lehet lakni benne. Nik pedig pont az a fajta, aki az ilyet kedveli, �s nem a hideg–de–eleg�ns k�ri�kat.
Na j�, most m�r t�nyleg el�g a szomorkod�sb�l. M�mosolyt fel, �s l�ssuk, a v�nasszony dr�ga hajland�-e beengedni v�gre, vagy r� kell t�rn�m az ajt�t.