Nik morogva nyitotta ki a szem�t. A gyeng�lked� csak �gy zengett az ajt�n v�gzett kopog�snak cs�ppet sem nevezhet� tev�kenys�gt�l, aminek h�la, az �lma szertefoszlott, �s ism�t belecs�ppent a rideg val�s�gba. Csak a d�r�mb�l�s sz�nne m�r meg – gondolta, �s lust�n visszahanyatlott az �gyra. K�zben a kint �ll� idegen pedig csak kopogott, de egyre er�teljesebben. Nik bosszankodva n�zett k�r�l, hogy hol lehet m�r Madam Pomfrey, tal�n agy�ra ment a sok gondoskod�s, vagy �pp elment ellen�rizni a Roxfort di�k�llom�ny�t, hogy nem-e �pp szenved valamelyik egy eddig ismeretlen �s sz�rnyen vesz�lyes k�rban, ami�rt azt�n heteket kell a gyeng�lked�n t�lteni. Kitelne t�le… Szeg�ny, burokban �l� gyerek az, akinek Madam Pomfrey az �desanyja, m�r ha van ilyen. Visszat�rve az eredeti probl�m�ra, Nik, l�tva, hogy a javasasszony sehol, �gy d�nt�tt �n�ll�s�tja mag�t, �s bal kez�vel levette az �jjeliszekr�nyr�l a p�lc�j�t (mivel a jobbot m�g mindig nem tudta nagyon mozgatni), majd egy Alohomora k�s�ret�ben kinyitotta a nagy ajt�t.

Aaron ezt a pillanatot v�lasztotta, hogy belekezdjen j� p�r perces sz�noklat�ba, miszerint, nem el�g, hogy nem hagyj�k, hogy bemenjen a saj�t di�kj�hoz, mint roxforti tan�r, de m�g el is v�rj�k, hogy itt d�r�mb�lj�n, mint egy f�l�r�lt, mire Mrs. S�ketvagyok�seny�mazutols�sz� hajland� beengedni �t.

- Na idefigyeljen Madam Pomfrey! – kezdte emelt hangon. - Ez a viselked�s… Madam Pomfrey? – lesett be az ajt�n, mikor v�g�l felfogta, hogy a javasasszony sehol sincs. Egy perc alatt mosolyra h�z�dott a sz�ja, amint �szrevette a p�lc�val a beteg�gy�ban fekv� Niket. �gy t�nt, m�r nincs semmi baja, lesz�m�tva, hogy kicsit mintha feh�rebb lett volna az �tlagosn�l. Mondjuk, nyakig be volt takar�dzva, kiv�tel a bal keze, �gy el�g neh�z lett volna b�rminem� k�vetkeztet�st levonni.

Niknek is felcsillant a szeme. V�gre valaki, akit �r�mmel l�that, �s nem akasztja �gy ki, mint Piton. Aaronhoz hasonl�an � is elmosolyodott, �s miut�n ki�lte mag�t az agg�d� z�ld szemek �s a pozit�vumot sug�rozni pr�b�l� mosoly l�tv�ny�ban, v�g�l megt�rte a csendet:

- M�g �lek.

- Most mondjam, hogy �n megmondtam, hogy nem j� kikezdeni Pitonnal?- n�zett r� bossz�san Aaron.

- Piton nem tehet semmir�l, tan�r �r – v�ltott h�v�sebb hangnemre a l�ny, ahogy szem�vel k�vette az egyik sz�khez vonul� bar�tj�t. – �gyhogy legyen sz�ves nem minden�rt �t okolni.

- Aha… Azt ne mond, hogy magadnak k�sz�nheted, hogy most itt fekszel – g�nyol�dott tov�bb a f�rfi, imm�r �lt�ben.

- H�t pedig az a rossz h�rem, hogy de igen, a saj�t hib�mb�l vagyok itt. Ez is mutatja – h�zta ki a jobb kez�t a takar� al�l, mire Aaron jelent�s�gteljesen els�padt –, hogy �n id�ztem el� a robban�st. T�l k�zel �lltam…

- Ez esetben gratul�lok, csod�s �tlet volt, Ms. Miller! – korholta m�rgesen a tan�r, m�g Nik csak pislogni tudott. – A kor�nak megfelel� �retts�g�vel kezelte a probl�m�t, amit egy elk�sz�tett b�jital okozott!

- Aaron… - kezdett bele Nik kicsit ijedten.

- Nem is �rtem, m�rt tanul m�g mindig az iskol�nkban, hisz l�tsz�lag m�r j�val feljebb �ll a tud�s szintj�n!

- Aaron, k�rlek…

- De most komolyan, kisasszony, mag�nak k�ne lenni a m�gia�gyi miniszternek, ilyen brili�ns elm�vel, hihetetlen m�rt�k� pozit�v el�rehalad�st �rne el orsz�gunk!

- Aaron, l�gy sz�ves… – kezdte megint Nik, m�r kicsit t�relmetlenebb�l, de �gy t�nt, a m�sik m�g nem fejezte be.

- Nem csod�ln�m, ha a k�zelj�v�ben felkeresn� valaki, hogy legyen a miniszter els� sz�m� tan�csad�ja! Maga Albus Dumbledore se tudott volna enn�l logikusabb �s �sszer�bb megold�st!

- Aaron Loom! El�g legyen! Ha ennyire veszekedni akarsz, akkor menj, �s keress m�st magadnak, de nekem m�ra b�ven sok volt egy veszeked�s is! – Nik hangja megremegett, �s gyors �temben, takar�t r�ngatva elfordult, a f�rfinek mutatva h�t�t.

Aaron megsemmis�lten meredt maga el�. Nem akart veszekedni, csak… Sok volt a fesz�lts�g, az, hogy Albus a hal�lba k�ldte, �s hogy nem tudott mit tenni. Az, hogy Nik ekkora badars�got csin�lt, csak olajnak sz�m�tott a m�r am�gy is erd�ket puszt�t� t�znek odabent. �pp a megfelel� b�ntet�si m�dokon gondolkodott, miszerint el�bb kik�t�zteti mag�t egy falhoz, hogy azt�n korb�ccsal �ss�k sz�t a test�t, majd egy �g� ker�kre k�tik, amit legur�tnak egy hegyr�l, mikor halk szipog�sra ocs�dott fel az �gy fel�l. Ezt sz�pen megcsin�ltad Aaron…

- Hogy �n mekkora marha vagyok… Nik? – k�rdezte �vatosan, majdhogynem suttogva, �s lassan megker�lte az �gyat. Az ott l�tott k�pt�l azt�n majd’ �sszeszorult a sz�ve. Nik a takar� sz�l�t markol�szta �s nagyokat pislogott, ahogy a k�v�r k�nnycseppek kibuggyantak a szem�b�l. Aaron amennyiben az lehets�ges volt, m�g rosszabbul �rezte mag�t. Pont egy olyan emberrel viselkedik �gy, aki nem �rdemel effajta b�n�sm�dot.

- Ne haragudj r�m – suttogta b�nb�n�an, �s k�zelebb l�pett Nikhez, majd jobb �tlete nem l�v�n, leguggolt a l�nyhoz, hogy egy vonalb�l n�zhessen a szem�be. – Nem akartam ennyire… kiakadni, csak… ez el�g botor dolog volt az�rt. K�pzeld, mi lett volna, ha m�g  egy kicsit k�zelebb �llsz, �s nem csak a kezed s�r�lt volna meg… Akkor mit csin�ltam volna �n egyed�l? Nem lett volna kit tan�tgassak. Pedig nem minden nap tal�l ilyen �gyes tan�tv�nyt az ember, igaz-e? – ejtett meg egy halv�ny mosolyt Aaron, tov�bb pr�b�lva felvenni a szemkontaktust Nikkel, aki csak az�rt sem n�zett r�, �s ink�bb a takar�t fix�rozta. – Tudom, hogy h�ly�n viselkedtem. De rem�lem megbocs�tasz, mire visszaj�v�k…

Erre az egy mondatra Nik felkapta a fej�t, �s v�gre Aaronra n�zett.

- Hova m�sz? – hangja rekedt volt, �s meg-megremegett a s�r�st�l.

- Dumbledore r�m b�zott egy feladatot, amit musz�j elint�znem neki – v�laszolt keser�en a tan�r.

- �s mikor j�ssz vissza? – Niken p�ni f�lelem lett �rr�, hogy mit fog kezdeni mag�val, addig a p�r napig, am�g Aaron nem lesz a k�zelben, hogy tudjon vele besz�lgetni.

- Nem tudom. Tal�n a kar�csonyi sz�net ut�n tal�lkozunk…

- Mi?! – a l�ny egy pillanat elfelejtette minden s�relm�t, �s ijedten ugrott fel az �gyban. – Mi az, hogy a kar�csonyi sz�net ut�n?! Aaron, te most viccelsz?!

- Sajnos nem. Pontosan nem tudn�m megmondani, mikor �r v�get a megb�z�s, de az biztos, hogy a kar�csonyi sz�net kezdet�ig nem.

- MI?! – Nik egyik d�bbenetb�l a m�sikba esett. - De… De akkor hogy adom oda a kar�csonyi aj�nd�kod?! Hogy k�v�nok neked boldog kar�csonyt?! Hogy fogsz te nekem boldog kar�csonyt k�v�nni?!

- Nik, csak nyugi… - Aaron a v�llain�l fogva, szel�d er�szakkal visszanyomta az �gyra. – Ha akarod, �sszefuthatunk a kar�csonyi sz�netben – mondta, mire a beteg m�g savany�bb �br�zatot produk�lt, amit m�g egy csomag citrompor is megirigyelhetett volna.

- Az lehetetlen… Kar�csonykor n�lunk nagy hajcih� van, most kaptam a levelet. Tudod, mert ap�m a Wizengamot tagja. A francba, de h�t nem tudsz valahogy el�bb elszakadni t�le? Nem hiszem el, hogy ilyen sok id�t vesz ig�nybe b�rmif�le feladat. Nem hagyhatod, hogy az �n kar�csonyi meglepet�sem n�lk�l t�ltsd az �nnepet!

- H�t… megpr�b�lom hamarabb befejezni -  v�laszolt a tan�r, b�r tudta, hogy annak amit mondott kev�s az es�lye, de meg kellett valahogy nyugtatnia a l�nyt.

- �g�rd meg, hogy a sz�net el�tt l�tlak m�g! L�gy sz�ves…

Aaronnak m�r nagyon elege volt az �g�retekb�l, de �gy gondolta, ha m�r Albusnak megtette, akkor Niknek is musz�j, �gy r�b�lintott, mire az v�gre megint elmosolyodott.

- Akkor, maximum h�rom h�t m�lva tal�lkozunk, �g�rem. Vigy�zz magadra addig is.

- Akinek vigy�znia kell mag�ra, az te vagy. Csak �vatosan, mert nem szeretn�lek heteken kereszt�l Madam Pomfrey helyett �polgatni t�ged. B�r t�ny, hogy �lvezn�m, hogy egy �t�ves szintj�n k�ne kezeljelek – kuncogott.

- Ez�rt most garant�lom, hogy nem lesz rajtam egy �rva karcol�s se. Nem akarok �t�ves lenni megint… - j�tszotta a durc�st Aaron. – De most m�r t�nyleg megyek. M�g ma el kell indulnom, �s el�tte nem �rtana egy kis t�pl�l�kot magamhoz venni, miel�tt elmegyek. Szia – mosolygott egy utols�t, �s elindult kif�le.

Nik azonban m�shogy gondolta. Nem �rdekelte, hogy m�g nem lenne szabad felkelnie, nemes egyszer�s�ggel kiugrott az �gy�b�l, �s miel�tt bar�tja kil�phetett volna az ajt�n, elkapta a csukl�j�t.

Aaront teljesen v�ratlanul �rte a mozdulat, de felocs�dni se maradt ideje, mert azonnal a k�vetkez� d�bbenetbe esett: �gaskodva ugyan, de a l�ny a nyak�ba akaszkodott, �s meg�lelte.

- Nagyon vigy�zz magadra – s�gta a f�l�be, mire a f�rfin furcsa �rz�s futott �t. A gyomra vetett egy h�tra szalt�t, �s bizseregni kezdett a nyaka, ahol Nik �pp �rintette. Elb�dulva szakadt volna el t�le, de Nik nem engedte el teljesen. �gy azt�n egy hossz� pillanatig egym�sra n�ztek. Pontosabban Aaron Nik szem�be n�zett, m�g a l�ny el�sz�r egy leheletnyivel lentebb, �s csak ut�na kapcsol�dott �ssze a tekintet�k.

A f�rfi kif�jta a bennrekedt leveg�t, mire Nik elmosolyodott, �s puszit nyomott az arc�ra, majd v�gleg elszakadt t�le, hagyva, hogy Aaron, t�k�letesen c�kla sz�nben, abszol�t �sszezavarodva, �s a k�lvil�gb�l semmit se �rz�kelve elhagyja a Gyeng�lked�t. Ezut�n a beteg, f�lig �r� mosollyal becsukta az ajt�t, lassan botork�lva (hi�ba, m�r nem volt semmi, ami hajtotta volna) az �gy�hoz ment, �s �jfent led�lt r�.