Az égen tündöklő nap aranyló sugarai ébresztenek, s én fáradtan nyújtózkodom a takaró alatt. Kipillantva alóla észreveszem, hogy a nap már magasan jár, s a szoba teljesen üres. Mikor az éjjeliszekrényen megtalálom a nagy rumliban az ébresztőórát, rájövök, hogy egy órám van elkészülni és reggelizni, ugyanis 10 óra van. Szombaton szerencsére 11-ig van reggeli. Cicás ásítással kísérve ülök fel, s a fehér ágytakaró lehullik fedetlen mellkasomról. S ezt a pillanatot választja James a belépésre. Arcára ragadozó mosoly ül ki, ahogy felém közeledik, s mikor hozzám ér, hevesen tapad ajkaimra..

- Merre jártál, Jamie? - mosolygok rá bágyadtan.
- Hoztam neked ruhát, hogy együtt mehessünk reggelizni – vigyorog a képembe.
- Mit csináltál? - döbbenek meg. - Na jó ez morbid – nevetek . - Fehérneműt is hoztál? - mosolygok rá pimaszul.
- Igen – kacsint rám. - Meg kell hagyni pikáns és szexi fehérneműid vannak. De ez a kedvencem – mosolyog nőcsábász mosollyal rám, miközben mellém teszi az egyik fekete-vörös csipkés fehérneműm.
- Csak ennyi ruhát hoztál nekem? - kérdezem angyali pillantással.
- Nem, dehogyis! Itt van ez a miniszoknya, meg ez a felső – nevet jóízűen.

- Látom, ha rajtad múlik, nem fogok valami sok ruhát viselni...
- Csak addig, amíg a közelembe vagy – duruzsolja a fülembe.
- Ó, miért, ha mással randizok, nem vehetek fel miniruhát? - emelem meg kérdőn a szépen ívelt szemöldököm.
- Ne aggódj, kielégítem a pasizási vágyad annyira, hogy bőven elég leszek neked én is! - Rám kacsint, miközben az egyik kezével összeborzolja a haját.
- Egoista és öntelt vagy – húzom végig az ujjam lágyan a szája vonalán.
- Talán pont ez tetszik neked, nem?
- Kimondta, hogy tetszel? - kérdezem gúnyosan, majd elindulok a fürdőbe.
- Azt hiszem veled tartok fürdeni...
- Ne is álmodozz róla! Ha velem jössz, elkésünk. És te is tudod, hogy kávé nélkül képtelen vagyok létezni! - Majd vigyorogva hangosan becsapom magam után az ajtót.
***
Frissen mosott hajjal, a James által áthozott ruhákba bújva lépek ki 20 perc múlva a fürdőből. A kecses magassarkú, amit választott, megnyújtja az amúgy is hosszú lábaim.
- Mehetünk? - vigyorgok az elismerően méregető Jamesre.
- Persze, Becca – mondja tömören, majd utánam kilép az ajtón.
Határozott, ritmusos léptekkel haladok keresztül a folyosókon, öröm látni az utamba eső pasik csodáló, vetkőztető tekintetét, ahogy végigmérnek. Meg kell hagyni mindkét ágon, apain és anyain egyaránt jó géneket kaptam. Bár korántsem hasonlítok a Blackekre annyira, mint a többiek, a vörös hajkoronám miatt, ugyanolyan vonzó aura leng körül. A családban a legkísértetiesebben Sirius és Bella hasonlítanak. S talán ez az oka, hogy annyira megértik egymást, mégis maró gúnnyal viseltetnek egymás iránt rengetegszer. Mondjuk jól áll mind a kettőjüknek ez a viselkedés. A hanyag elegancia és, hogy tudatában vannak csáberejüknek. Gyakran én is ilyen vagyok, s régen James azt mondta, hogy pont ezzel vadítottam meg őt, s a többi srácot. Azzal, hogy kiismerhetetlen vagyok.
Az utóbbi években láthatóan Sirius és Bella kapcsolata szorosabb lett, s volt rá már példa, hogy egy párnak hitték őket. S bármennyire elítélendő és vérfertőzés, merem mondani, hogy csókolóztak is. S valamilyen szintű vonzalom mindig is volt közöttük, s most is van. S én ezt nem ítélem el, hisz az aranyvérűeknél rengetegszer fordul elő, hogy unokatestvéreket házasítanak össze.
- Beccie, várj meg! -szól utánam Jamie.
- Bocs, csak elgondolkodtam – válaszolom mosolyogva. Jól áll neki a kócos barna haj, olyan...vadító... Most egy sötétkék farmert visel, lazán betűrt, inggel, aminek a felső 3-4 gombja ki van gombolva, s láttatni engedi az izmos mellkasának egy részét.
- Értem.
Ezt kedvelem benne. Nem akarja tudni, hogy mit gondolok, miért, és hogyan. Nem szól bele a dolgaimba, rám bízza hogy mit teszek, s ha bajba kerülök segít. Ezért olyan jó barát. A jelenléte megnyugtat, s néha megvadít, felpörget. Szexuális kisugárzása magas fokú, a szövege lehengerlő, és istenien néz ki. Ezért olyan jó pasi, olyan kívánatos...
- Arra gondoltam, hogy mi lenne ha délután kimennénk a parkba – veti fel az ötletet mosolyogva, a derekam ölelve. - Te, Bella, Sirius és én.
- Mhm... Meg tudsz győzni? - csillan kacéran a tekintetem.
- Azt hiszem – súgja izgatóan, majd hevesen megcsókol. - Meggyőző voltam?
- Igen, de csak egy kikötéssel vagyok hajlandó kimenni! – nevetek rá.
- És mi az? - kérdi szórakozottan miközben belépünk a Nagyterembe.
- Ha kapok nyalókát! - nevetek rá.
- Hm, milyen nagy kérés – gúnyolódik. - Megbeszéltük! - mosolyog rám, miközben helyet foglalunk egymás mellett, úgy hogy jól lássuk az ajtót, ugyanis Sirius még nem érkezett meg. És Bella sem. S, mint egy varázsütésre a kinyíló ajtóban megjelenik Bellatrix és Tapmancs. Megállnak, beszélgetnek, majd némi vívódás után felsőbbrendű kifejezéssel, hanyag eleganciával, felszegett fejjel felénk veszik az irányt. Sirius sötét színeket visel mostanság, főleg feketét, de jól áll az én „egyetlen” bátyómnak. Bella a szeme színéhez illő kék miniruhát visel, s Siriusba karolva közeledik. Nem kis meglepetést váltva ki az emberekből persze. Hisz nem elég, hogy egy mardekáros közeledik a griffendél asztalához, minden nemű ártó szándéktól mentesen, de ez az ember Bellatrix Black, és a saját unokatestvérébe karolva halad. Kisebb botrányt vált ki , hisz még a hugrabugosok sem ülnek át más asztalhoz.
Tátot szájjal figyelem a velünk szembe, egymás mellé letelepedő párost.
- Mondták már, hogy vakmerőek vagyok? - kérdezi James, miután visszanyeri a lélekjelenlétét.
- Tipikus Black tulajdonság – válaszoljuk egyszerre Bellával, és elvigyorodunk.
- Beccát már kérdeztem, megkérdezlek titeket is – kezdi Jamie. - Van kedvetek lejönni ma a tóhoz strandolni, meg hülyülni?
- Alap – vigyorog a bátyám a tipikus csínytevő mosolyával.
- Én is kijövök, ha nem gond – válaszolja Bella.
- Dehogy gond! - mondja James, amin teljesen meglepődök.
- Ugyan Bell, miért lenne gond, majd rendezünk versenyt. Én beleülök James nyakába, te Siriuséba és „birkózunk”! Most mondjátok, hogy nincsenek jó ötleteim - vigyorgok rájuk még szélesebben.

- Nincsenek – nyújtja ki a nyelvét Jamie.
- Vigyázz, mert megharapom... - súgom a fülébe kacéran. A kezem hirtelen a combjára csúsztatom, s a körmeimmel apró köröket rajzolok a combjára. Nem is kell mondanom, mennyire megdöbbenek, mikor egy alig látható mozdulattal lesöpri a kezem a lábáról. Megdöbbenve, értetlenül, és dühösen nézek rá. Hisz sérti a büszkeségem a visszautasítása, na meg nem is szoktam hozzá...
- Nem kéne tudnia – súgja a fülembe, s Sirius felé int a fejével.
- Szóval, szégyellsz? - súgom a fülébe, s szikrázó szemekkel nézek rá. Gyorsan felhörpintem a kávém maradékát, és kisietek a Nagyteremből. Még megüti a fülem Ágas dühödt szitkozódása, majd az, hogy felpattan az asztaltól és utánam siet. Hallom léptei hangját, így még inkább begyorsítom a tempót.
- Becca, állj meg! - kiabál utánam, s léptei hangjából arra következtetek, hogy elkezdett szaladni utánam.
Már csak fél folyosó...Kérlek, Merlin, add, hogy beérjek a klubhelyiségbe! Akkor már nem tud megállítani...
Ám ma úgy látszik, nem kedvelnek a nagy mágusok, ugyanis pont a portré előtt ér be, s dühösen maga felé perdít. Erősen megmarkolja a karom.
- Hallgass már meg! - emeli meg a hangját. Mit ne mondjak, félelmetes jelenség, mikor dühös. A szemei szikrákat szórnak, kellemesen mély hangja cseppet ijesztő lesz, s az arca kicsit kipirosodik a dühtől. Arról nem is beszélve, hogy a mellkasa szaporán emelkedik, hisz most futtattam le vele 2 folyosónyit.
-Ne kiabálj, velem! - csattanok fel.
- Ha kiabálok, az hangosabb – mondja idegesen. Pár pillanatra elnémul, becsukja a szemét, s látom rajta, hogy koncentrál arra, hogy lehiggadjon. Nem tehetek róla, hihetetlenül vonzó, mikor ideges. Kedvem lenne megcsókolni, s nem ereszteni jó ideig. De hát a sértett Black büszkeség... Istenem, mennyi gondom van nekem abból fakadóan, hogy Black vagyok... Hisz azzal kezdődött, hogy gyakorlatilag törvénytelen gyerek vagyok. Na de, most nem töprenghetek ilyesmiken, mikor itt áll velem szembe, egy nyugodt lélekre vágyó James.
- Szóval - vesz egy mély levegőt – nem szégyellek, csak tudod, Sirius már arra is ugrik, ha egy srác az átlagosnál jobban megbámul téged. - Hihetetlen, hogy ilyen hamar le tudja nyugtatni magát. Én ilyesmire nem vagyok képes... - Emlékszel, „szegény” Gerry-nek is mekkorát bevert.... - Kissé nosztalgikus pofát vág, ilyennek se sűrűn láttam, ez tény. Olyan, mint egy kisiskolás.
- Nekem miért rémlik úgy, hogy mind a ketten nekiestetek? - húzom fel kérdőn a szemöldököm.
- Nem akkor volt az, amikor nagyon tetszettél nekem, és titokban randiztunk, nehogy Sirius megtudja? - próbálkozik Ágas, de látom a szemén, hogy tudja, hogy eszembe jutott, hogy miért ütötte meg Gerry-t.
- Nem, drága Jamie – mondom gúnyosan. - Az annak a másnapján volt, hogy lefeküdtünk... Nem emlékszel? - rebegtetem csábosan a szempilláim. - Szerintem baromi féltékeny voltál, mert Gerry randira hívott, és én el akartam volna menni vele...
- Ez nem igaz! - vágja rá hevesen. Túl hevesen és túl gyorsan.
- Ó, dehogynem – fonom a karjaim a nyaka köré. - Valld be...
- Jó, rendben, marha féltékeny lettem.
- Na ugye! - mosolygok önelégülten. - De, Te ugyebár szégyellsz, így kénytelen vagyok más partner után nézni a bulira... - engedem el a nyakát, s lépek el tőle hirtelen. - Azt rebesgetik, hogy Gerry-nek még mindig én vagyok az álmai nője. - Direkt hangsúlyozom a „te” és a Gerry” szócskákat.
- Hé! - kapja el a karom, mikor a Dámához fordulok, hogy végre felmehessek a szobámba. - Nem azt mondtam, hogy szégyellek, csak egyenlőre nem akarom Sirius tudtára adni, hogy...
- Hát ép ez az! Hogy, te sem tudod, hogy mi van köztünk.
-Miért ne lehetne, hogy mi együtt legyünk addig titokban, amíg nem döntjük el, hogy milyen szoros a kapcsolatunk? S amint kitaláljuk, elmondjuk Siriusnak is – veti fel.
- És mi lenne, ha eldöntenéd most, hogy mit akarsz tőlem, és később beszélnénk Siriusszal? - kérdezem immár engedékenyen.
- Legyen – mosolyog rám önelégülten, hogy sikerült mégiscsak meggyőznie.
- Egoista vagy, tudsz róla? De... - mosolygok rá kihívóan.
- Te is, ugye tudod? - mosolyog féloldalasan, miközben a szavamba vág.
- De én ezért akarlak – fejezem be a mondatom hozzá közel húzódva, s a nyakára apró csókot hintek. Tiszta libabőrös lesz, s én gonoszan elmosolyodom. Meg van az érzékeny pontja...
- Nekem az tetszik, hogy olyan kiszámíthatatlan vagy. Senki akaratának meg nem hajló, be nem hódoló, akaratos... nagyszájú...heves...szenvedélyes... - Időközben a falnak döntött, s a szavainak egy egy apró csókkal ad nyomatékot a nyakamra, az arcomra. Már ép csókolna meg, mikor felhangzik a folyosó végéről Sirius és Bella tipikus nevetése. Tapmancs ugatásszerű hahotázása, és Bell ritkán felhangzó kacagása.
- Az isten szerelmére! Mi van már az időzítésükkel?! - morgom bosszúsan, miközben a fejem James nyakába fúrom. - Azt akarom, emlékezz, hol tartottunk!
- Azt hiszem, jól megjegyeztem – válaszolja Jamie, majd elhátrál a faltól és tőlem, majd bosszús arckifejezéssel az arcán a falnak dől.
- Hát, ti? Miért nem mentetek be? - kérdezi a jókedvű Sirius, mikor odaérnek hozzánk.
- Talán, mert titeket vártunk? - veti fel Ágas cinikusan.
- Tényleg, Beccie! Miért rohantál olyan hirtelen ki? - kérdezi Bella kíváncsian. Türelmetlen villanással rászegezem szikrázó kék tekintetem, s csak legyintek egyet.
- Mi legyen akkor, kimegyünk a tóhoz?
- Persze. Szerintem menjünk ki most, miután mindenki elkészült, aztán leugorhatnánk Roxmortsba ebédelni, utána pedig elkészülünk és megyünk a buliba. Így mindenkinek megfelel? - vetem fel hirtelen. Mindig a spontán ötleteinkből szoktak a legjobb dolgok kisülni.
- Tökéletes. Na akkor én megyek készülni, a tónál találkozunk. Aki elsőnek ér oda, az a nagy tölgyfához üljön! -búcsúzik Bellus, s nagy csodálkozásomra ad Siriusnak egy puszit az arcára. Miután Bellatrix hallótávolságon kívülre kerül, mi pedig bemegyünk a klubhelyiségbe Tapmancshoz fordulok.
- Szóval, miről maradtunk le? - kérdem bujkáló mosollyal.
- Nem tudom mire gondolsz – vigyorog a kis dög a képembe. - A tónál találkozunk – int búcsút ő is.
- Ne hidd, hogy ennyivel megúszod! - kiáltok utána. Ám válasz helyett, csak a nevetését hallom.
- Hol is tartottunk? - húz magához James.
- Úgy gondolom, itt... Aúcs! Mi van Evans, meghülyültél?! - rivallok a kis vörös dögre, aki szinte fellök minket, ahogy elviharzik mellettünk.
- Azt hiszem, ez nem megy ma nekünk. Akkor később – mondja Jamie érzelemmentes arccal, majd zsebre dugott kézzel lazán felsétál a fiúhálók felé vezető lépcsőn.
Nem kell mondanom, hogy mennyire ideges lettem... Komolyan, mindenki ellenünk van titkon, ott fenn az égben?!
A szobám ajtaját hangosan bevágom, majd jó pár zárbűbájt teszek rá. Pár percig hisztérikusan szitkozódok. Ilyenkor hasznos a hangszigetelő bűbáj, ez tény. Szép lassan megnyugszom, s eldőlök az ágyamon. Ahogy rádőlök a párnámra, valami keménynek ütközik a fejem.
- Mi a …? - húzom félre a párnát, s a családi fotóalbumom akad a kezembe. Mennyi kép...
Demie... A keresztanyukám. Sosem hívtam így. Hisz ez Audrey! Ő Demie lánya, még az előtt született, hogy Demona hozzá ment volna Alphard Blackhez... Egész kis kavarás van a családok között. Demie anyu húga, de tökre nem hasonlítanak. De például az én apám, mint rájöhettetek Orion Black. De ő először a keresztanyám pasija volt, utána jött anyu, de akkor Orion már feleségül vette Walburgát. Emlékszem Jamesékkel is sokat voltunk, ugyanis az anyukák barátnők. S az előbb említett kapcsolatok ellenére egész jól megvannak egymással. És ilyenkor minket is elcipeltek magukkal, és hát így lett köztünk olyan szoros a kapcsolat. Csak hát Audrey Franciaországba ment tanulni, mert akkoriban Párizsban éltek. Bellát, Cissát és Dorát is onnan ismerem, hisz ők is gyakran velünk tartottak. Akkoriban nem voltak ennyire kúriához, házhoz kötöttek, gyakran kijártunk parkokba, mezőre piknikezni.
Gyorsan becsukom a fotóalbumot, mivel most ugrik be, hogy nekem már készülnöm kellene. Gyorsan kikapkodom a bikinim a szekrényből, a törölközővel, pléddel és strandlabdával, illetve strandpapuccsal együtt. Bevágom a nem kellő cuccokat a válltáskámba, a kék bikinim felé felhúzok egy fehér miniszoknyát, meg egy pánt nélküli kék topot. Belebújok a papucsba s a pálcám beteszem a táskába, majd „száguldok” is a tó felé.
Az egyik hatalmas ablak előtt elhaladva pont rálátok a tölgyfára, s meglátom az alatta heverésző Bellát, aki hason fekszik és épp Tapi kenegeti a hátát napolajjal, igen nagy beleéléssel. Lassan átmennek erotikus masszásba... Milyen érdekes képet vágnának a többiek, ha ők összejönnének. Mondjuk a part közelében heverésző, strandoló évfolyamtársaink elég érdekes pofákat vágnak így is. Úgyis mindig pletykára vágynak, meg témára. Hát tessék tőlük megkaphatják. Azt hiszem nekem meg Jamesnek se kéne kimaradnunk... A bejárati ajtón kilépve megcsap a meleg, fürdéshez tökéletes idő van. Ahogy haladok lefelé a dombon a tó felé, kiszúrom Jamie-t, ahogy előttem megy olyan 20 méterrel. Elkezdek halkan utána futni, majd mikor beérem lelassítok alattomosan a háta mögött. Ha nem állnék meg, azt hiszem a lendület tovább vinne minket egészen a tó belsejéig. Így csak az ugrásom lendületével vetem magam a hátára. Bár meglepődik sikerül megtartania minket, s nem gurulunk le a domb aljába.
- Szia, csődör - vigyorgok a képébe a válla fölött előrehajolva.
- Szia, te kis vadmacska – nyom egy puszit a számra. Na és ez az a pont amikor elveszíti az egyensúlyát... hatalmas sikítással esek le a hátáról, s egyenesen rá érkezem. Ám ahelyett, hogy megmaradnánk ebben az elég érdekes pozícióban – lovaglóülésben ülök a csípőjén, lecsúszott felsővel, a fél Roxfort szem láttára – mi tovább gurulunk, egyenes a tölgyfa felé.
Nagyot nyekkenve, ámbár nevetve érkezünk meg Sirius és Bella mellé.
- Oké, gondoltam arra, hogy mi is adhatnánk egy kis pletykaalapot, de nem arra gondoltam, hogy guruljunk el itt – nyögöm James alatt. Igen, ilyen az én szerencsém, hogy pont én maradok alul. Nem magával a helyzetemmel van a gond, hanem azzal, hogy csöppet összegabalyodtunk és nincs erőnk felállni, így az ő súlya még rám is nehezedik.
- Nehogy megfulladj nekem! - Hihetetlen ez a pasi. Most henteregtünk végig a fél birtokon, de van ereje felnyomni magát fekvőtámaszba fölém.
- Ha ennyi erőd van, bekenhetnél napolajjal – nyújtom felé a flakont. Jé, és szó nélkül el kezd bekenni, sőt a vállamba bele is masszírozza az olajat.
- Na de most már indulás a vízbe! - kap fel a karjaiba. Ekkor látom, hogy Sirius ugyanígy tesz Bellával.
- Ha bele mersz dobni Jamie a vízbe, esküszöm neked véged! - visítom.
- Sirius! Sirius tegyél, le! - sikongatja Bella. Na ekkor érnek be a fiúk combközépig a vízbe. Ezek nem érzik a hideget? - Le ne merj tenni! Sirius, meg ne próbáld!

Az embernek előbb jut eszébe, hogy más dolog miatt sikongatunk, minthogy arra gondolna, hogy bele akarnak vágni minket a tóba. Vagy csak az én fantáziám ilyen perverz? Nem, ez az egész családomra jellemző...
- James, ne próbáld, eszedbe ne jusson! - visítok most már én is. Mind a ketten próbáljuk magunkat feljebb tornázni a fiúkon, de mivel ők erősebbek, esélyünk sincs.
- 1, 2, 3... Együtt tűzön-vízen át! - kiáltják a fiúk, majd belevetik a vízbe magukat, velünk együtt.
- Barmok – mondom felállva, miközben köhögök a lenyelt vízmennyiség miatt. Eközben Bellus már megindult Sirius felé gyilkos ösztönnel a szemében. Azt hiszem, én is ugyanúgy nézhetek ki, mikor Ágasra esik a pillantásom.
- Véged lesz... - suttogom neki majd rávetem magam. - Hogy van az, hogy te mindig elkapsz, és ne borulsz el, ha rád vetem magam?! - morgok állbosszúsan.
- Mert erős vagyok, te meg könnyű!
- Egoista – öltök rá nyelvet.
- Vigyázz, mert megharapom... - búgja a nyakamba, miközben a lábaimmal átkulcsolom a derekát.
- Mi tart vissza? - villantok rá egy kacér mosolyt. - Tapmancs most úgyis Bellával foglalkozik...
- Semmi sem tart vissza – vigyorog csibészes mosollyal, majd szenvedélyesen birtokba veszi ajkaim. Én pedig nem vagyok rest viszonozni.
Mikor elszakadok ajkaitól a szemében gyúló rosszcsont fényt látva már előre tudom, hogy most ráfázok. Nem is csalódok, pár pillanat múlva 3 méterrel odébb csobbanok.
- Birkózunk akkor, - kérdi Bell.
- Alap – mosolyognak a fiúk, s már fel is kapnak minket.
- Gyerünk, James, tarts erősen – nevetek, miközben próbálom lelökni Bellatrixot.
- Tapi, ne hagyd magad – visít Bella.
- Gyerünk, Bella ügyes vagy, menni fog!
- Áááá – ennyire futja tőlem, meg Bellától, mikor mindannyian egyszerre kezdünk dőlni.
Ezt még eljátsszuk jó párszor.
- Na jó, én kimegyek, mert lefáradtam – mosolygok rájuk.
- Mi is jövünk – hangzik fel kórusban.

Kellemes árnyékot ad a tölgyfa, s elnyúlunk a két pléden.
- Itt a nyalókád – nyújt felém Jamie egy bordó epre nyalókát.
- Köszi, a kedvencem. Kiskorunk óta nem ettem ilyet. Honnan tudtad? - mosolygok rá aranyosan.
- Emlékeztem rá.

Eközben Bella pedig megkapja a jégkrémjét, amit – mint utólag megtudjuk – Sirius ígért neki.

Nagyon jól elvagyunk lent a parton, még néhányszor bemegyünk a vízbe, labdázunk, hülyéskedünk, iszappal dobálózunk, majd csak békésen kifekszünk megszáradni, hogy le tudjunk menni kajálni Roxmortsba.

***

- Lányok, ti mit esztek? - rángat vissza töprengésemből Sirius kellemes hangja.
- Ti mit? - kérdezzük egyszerre Bellával, amin jót nevetünk.

- Telepátia – mondjuk ezt is egyszerre.
- Mi pizzát. Jó lesz az nektek is?
- Persze.
- Milyet esztek, fiúk? - áll melléjük Bellatrix. Jó látni, hogy jóban vannak, annak ellenére, hogy Bella mardekáros, mi meg griffendélesek vagyunk. Bár a szülők jóba vannak, s a mi Griffendélbe kerülésünket se vették olyan nagyon rossz néven. Ám a mardekárosok közül csak Bellt viselik el, ez tény.
A vacsit gyorsan lerendezzük, ugratjuk egymást, s jót hülyéskedünk. Jókedvűen térünk vissza a suliba.
- Ha 9-kor találkozunk a Griffendél klubhelyisége előtt, az jó? - fordul Tapmancs barátnőm és unokatesóm felé.
- Persze – mosolyog amaz, s most is ad Siriusnak egy puszit.
- Jössz a buliba? - kérdezem nagyon megörülve ennek a ténynek.
- Igen, sziasztok, akkor 9-kor – búcsúzik, majd a pince felé veszi útját.

***

- Hogy tetszik a buli? - fordulok Bella felé. A fiúk által odavarázsolt bárpultot támasztjuk, s mellettünk a fiúk vannak már léggé ittas állapotban.
- Nagyon jó, otthonos a klubhelyiségetek. Meg maga a buli is jól lett megcsinálva – feleli ő, miközben egy mozdulattál hátralöki a szemébe hulló fekete tincseit.
- Az...

Ekkor szúrom ki, hogy a két fiú két vonagló hülye griffendéles libát néz. Név szerint Lilt és a barátnőjét, valamilyen Cyntiát. Mikor Bella meglátja őket, és azt, hogy a fiúk milyen nyíltan stírölik őket, lehúzza a maradék vodkás koktélját – meg kell hagyni bennünk is van elég nagy mennyiségű alkohol – odaszól nekem.
- Milyen bénán vonaglanak ezek a szukák... Mutassuk meg nekik, hogy mozog az aki igazán szexi...

Kicsit határozatlan léptekkel odamegy Siriushoz, s lesmárolja. Oké, most kicsit padlót fogtam, de az alkohol miatt nem aggodalmaskodom. Bella példáját követve, én James száját „bérelem ki” , elérve,, hogy teljesen rám figyeljen. A két szuka erre megdöbben, ám csak akkor merevednek meg a döbbenettől, mikor pár fiú segítségével felkeveredünk a bárpultra, s ott ropjuk ketten, meglehetősen erotikusan és szexin táncolva.
- Gyere! - nyújtja felém James a kezét, s miután lesegített, maga után húz ki a „diszkóból”.
Mikor egy utolsó pillantást vetek hátra, látom, hogy a smároló Sirius-Bella páros eltűnik a fiúháló lépcsőjénél.
Ahhoz képest, hogy milyen állapotban vagyunk, gyorsan elérünk a Szükség Szobájába. A megjelenő hatalmas baldachinos ágy, mágnesként vonz minket. S mind a kettőnk meglepetéseként szolgál, hogy az egész szobát tükör fedi. A baldachinos ágy tetején át a plafonig, a falakig... mindenhol tükör van... A padlót pedig süppedős perzsaszőnyeg fedi.
A fekete szaténágyneműre dőlve, már nem akarunk gátat szabni feltörő vágyainknak, s nem is tesszük... Hihetetlen élmény, hogy bármerre nézek James és a saját vágytól égő tekintetem látom viszont. Életem legszebb és legjobb éjjele...

***

Kifáradva fekszem James karjaiban, s már épp elaludnék, ám még odasúgom neki:

- Tökéletes este volt... - majd nyomok egy csókot, a már alvó srác arcára. Ám ő félálomban csak egy nevet súg, amitől én teljesen éber leszek, s kétségek öntenek el...
- Mhm... Lily...

Óvatosan, kibújok a karjai közül, majd miután felveszem a külön erre az estére vásárolt ruháim, kisétálok a szobából s halkan becsukom az ajtót.
Innen azonban teljes erőmből futni kezdek a park felé... Semmi mást nem akarok, csak kiérni a parkba a zuhogó esőbe, hogy lemossa rólam minden bánatom, dühöm, s elmossa az érzéseim. Azt akarom, hogy ne fájjon. Hisz nem akartam, hogy testi vonzalomnál többet érezzek bármennyivel is... Előre tudtam, ha ez megtörténne az fájna... És most, hogy megtörtént pokolian fáj.
A nedves fűben megcsúszik a magassarkúm, s félpercenként elsüllyed a sarka. Dühösen kapom el a lábamról, s a kezemben viszem tovább. Megnyugtat a tudat, hogy egyedül vagyok a parkban, s így James és az érzéseim miatt dühösen, sírva sétálok a tölgy aljába, ami némileg száraz ülőhelyet biztosít a gyökerének egyik nagy rücskén. Szinte padként szolgál. Ám legnagyobb csodálatomra már ül ott valaki...
- Bella? - lépek közelebb. Nem tudom eldönteni az eső miatt, hogy ő is sír-e, ám mikor melléérek meghallom a szipogását, s biztos vagyok abban, hogy bőg.
- Becca... - mondja halkan. Melléülök, mire ő szorosan átölel. Sosem láttam még ilyen kétségbeesettnek. Soha... Nála erősebb csajt nem ismerek, s lám most mily gyenge. Megrémít, hogy ilyennek látom.
- Css... semmi baj, bébi! - Én is átölelem őt szorosan, s lágyan ringatom, ahogy ő vigasztalt kisebb korunkban, mikor sírtam, avagy bánatos voltam. - Semmi baj... - ismételgetem. - Meséld el mi történt, sokkal jobb lesz...
- Becca..én... mi... lefeküdtünk Siriusszal – sírja keservesen, s ez az egyetlen mondat, amire most nem számítottam... Nem tudok mit felelni, csak ismételgetem megnyugtató hangon:
- Semmi baj...Semmi baj... Nincs semmi baj, bébi...