Miután elolvastam Carmit írását, úgy döntöttem, pár apró élménnyel én is hozzá járulok ehhez a szülinapi köszöntőhöz, már amennyiben nem veszitek zokon.

Tehát azt hiszem kezedm onnantól hogy én beléptem a történetbe.

Nonyról és Carmitól akkor hallottam először, amikor életem első fanfictonje felkerült a lumosra és mindketten írtak nekem kritikát. Ráadásul Carmit megkérdezte, hogy felrakhatja e a sztorimat a honlapjár. Gondolhatjátok, hogy kezdő íróként mennyire fel voltam dobva. Így jutottam el erre az oldalra, ahol a chatben már folyt az élet. Csak Carmitra emlékszem meg Ilovesiriusra, aki mint úgy öt percel ezelőtt megtudtam valójában nony volt. Hát.. egyszer ennek is ki kellett derülnie. Pedig még furcsáltam is, hogy Ilovesirius hová túnt... na mindegy :)

Azt hiszem akkor kezdtünk el igazán barátkozni, amikor Nony is szerkesztői rangba lépett. Akkor már velünk volt Amelia (alias Mea). Unalamas nyári napokon órákig ültem a gép előtt, és vártam, hogy végre valamelyik barátnőm feljöjjön chatre, és újra beszélgethessünk. Mert velük tényleg lehetett mindenről, legyen szó valami komolyabb témáról vagy csak valami totális baromságról. Ott volt Carmit, akinek az egyéniségét híven tükrrözték történetei, Nony, aki majdnem mindenhez hozzá tudott szólni és Amelia, aki perverz kis dög volt ugyan, de a glóriám az bezzeg ellett neki :P

Volt hogy éjszakába nyúlóan chateltünk. Emlkészem, mindig vártuk egymást, hogy csak pár percinyire is, de el tudjuk csípni a másikat. Persze megesett hogy ez nem sikerült, és épp hogy csak öt perccel kerültük el egymást (Nony ékes médiumi képességeinek segítségével mindig meg tudta jósolni, hogy hány preccel azután fut be valamelyikünk, miután ő elment.)

Aztán egyik este jött a nagy bejelentés, Carmit elhagyminket. Sírtunk is érte, mert egy remek barátot vesztettünk volna el. Szerencsére azonban sikerült maradásra bírnunk, s azóta is boldogítjuk egymást.

Aztán mire  október lett eszünkbe jutott, hogy esetleg MSN-en is felvehetnénk egymást (igen, július óta voltunk barátnők, és addig ez eszünkbe se jutott). Onantól kezdve ha lehet még többet dumáltunk. Volt hogy csak ültünk a gép előtt és ontottuk magunkból a hülyeséget, vagy ha úgy hozta a sors rendesen ki tudtuk panaszkodni magunkat valakinek.

November végén új ember érezett a chatre Jenna személyében. Én a blogját olvasva kerültem kapcsolatba vele, majd felvett MSN-re, s onantól kezdve vele is sokat beszélgettem. Tehát inmáron négy különleges embert ismerhettem meg az oldalon keresztül, akik az idők során a legjobb barátaimmá válták.

Sajnos úgy hozta a sors, hogy Meával eltávolodtunk egymástól. Igazán nem értem hogy történhetett, mert az egyik héten még azt terveztük, hogy téli szünetben találkozunk, a következőn pedig már nem is beszéltünk. Pedig nem vesztünk össze, semmi ilyesmiről nincs szó. Mindenesetre még mindig gyakran gondolok rá, mert azért azt a sok mindent nem lehet csak úgy nyomtalanul elfelejteni.

Időközben Sunny is csatlakozott hozánk mint társszerkesztő. Különösen büszke vagyok arra, hogy őt én csábítottam az oldalra (ha jól emélkszem... de ha nem javítsatok csak ki nyugodtan). 

Így tehát összeált az ötös, a női Tekergők (bár ők négyen voltak, de most ne vesszünk el a részletekben).

És december végén jött a nagy ötlet: alkossunk! Mert ha már itt van öt ilyen tehetséges ember, akkor nekik egyszerűen muszáj közösen is írniuk. S ím, megszületett az Alkotunk. MSN-en kiosztottuk a szerepeket, és összehoztunk 4 fejezetnyi tömör hülyeséget. Máig szívesen olvasom vissza, mert felejthetetlen élmény. Folyt a könnyem a nevetéstől, miközben írtuk. A sors fintora, hogy eme remekművünket sosem tehettük fel a Merengőre. Nagy kár érte, ert így a világ egy része sosem ismerhette meg Sirius muffinjait és James tükrét (vagy hogy egy két emléezetes dolgot említsek).

És most itt vagyunk, és egy éves az oldalunk. Renegeteg munkánk és örömünk van benne. A történeteink itt láttak először napvilágot. Carmit sztorijai, Nony története (amit hosszas unszolás után volt csak hajlandó feltenni), Sunny tekergős fice, Jenna Nik Millerje és az én susie-s írásom is.

Én nagyon hálás vagyok azért a honlapért, mert csodás barátokat ismertem meg álltala. Sajnálom, hogy olyan messze vannak tőlem, és nem lehetek minden nap velük, mert imádom őket. Remélem azért majd látjuk egymást.

Azt hiszem itt most be is fejezem. Ezeket a sorkat nem kifejezetten azért írtam, hogy valami honlap történetet hozzak össze. Csak épp be akartam mutatni, hogy milyen klasz barátokra (s egyben szerkesztőtársakra) tettem szert.

Üdv és puszi: Dorcsy (szerkiknek csak Dorcs xD)