Tomp�n hallottam, ahogy az ajt� becsuk�dott, de amennyire az el�bb igyekeztem elmenni, most annyira gy�kerezett f�ldbe a l�bam. Ok�, m�lyleveg�, nincs semmi baj. Hisz nem t�rt�nt semmi.

Hitegetni pr�b�lom magam, de �gy t�nik a l�nyem egy szerves r�sze ezzel abszol�t nem �rt egyet, �s hangot is ad felh�borod�s�nak: Nem t�rt�nt semmi, persze, de akartad.

Nem. Nincs akkora szerencs�d, hogy b�rmikor is elismerjem. Nem akartam semmit. De komolyan.

Magam sem hiszem el, amit odabent mondok a m�sik hangnak, �s ez ism�t megl�tszik, s megint kapok egy cs�p�s v�laszt: � nem-e? Akkor m�rt is ugrik ki a sz�ved mindj�rt, �s m�rt is l�ktet mindenhol?
Nem rossz. S�t, egy�ltal�n nem rossz. Az igazs�g az, hogy nagyon is j�… m�rmint a k�rd�s. A v�laszom viszont ann�l �rtelmesebb. Csak.

Ez m�r egy el�rehalad�snak t�nhet, hogy bevalljam… a semmit, mert a hang a fejemben nem k�tegszik tov�bb: Helyes, akkor menj reggelizni.

Mintha az olyan k�nny� lenne – cs�szik ki a gondolat, amit nagyon nem kellett volna, mert a hang ism�t nagyon kedves…
Tudod, jobb l�b, l�p, bal l�b, l�p. Megy ez neked Aaron, csak akarni kell. Na, csak most �vatosan, mert l�pcs� j�n. A nagy gondolkod�sban m�g a v�g�n elesel.

Ebb�l el�g. De most m�r t�nyleg. Kikapcsolom az agyam, elterelem a gondolataim, valahol a „mit fogok reggelizni” r�szleg fel�, �s l�m mindj�rt jobban megy minden m�s. V�gre �szreveszem, hogy id�k�zben levert a v�z – hurr� –, �gy el�bb a mosd� fel� veszem az ir�nyt.


Nem kellett volna. Lehet, hogy m�g csak id�n kezdtem tan�tani, de volt szerencs�m �gy is b�ven p�r szeg�ny di�khoz, akik gyakran zavarba j�ttek, ha felsz�l�tottam �ket. Nos azok, hozz�m k�pest nagy null�k. Ilyen pipacspiros orc�t ritk�n l�tni. Azt hittem, a gondolataim elterel�dtek. �gy l�tszik, t�vedtem.

Ami most nekem kell az a hidegv�z csap. J� p�r percbe beletelik, m�g siker�l v�gre nagyj�b�l norm�lis kin�zetet el�id�znem, nem n�zek ki �gy, mint egy paradicsom. Csod�s. Akkor most elmehetek reggelizni.


A mai reggel el�g �rdekesen alakult. Olyan kellemesen �rdekesen, nem fesz�lyez� �rdekesen… vagy m�gis? J�, tartsuk fenn a l�tszatot, hogy semmi negat�v jelz�t nem lehet r�aggatni, sz�val kellemes �rdekes, �s pont. Ennek �r�m�re rem�nykedtem, hogy a reggelimet is siker�l hasonl�an, vagy legal�bb nyugodtan elk�lteni, persze, az �let nem annyira j� fej. Alig l�ptem be a Nagyterembe (term�szetesen a tan�ri ajt�n), mikor meghallottam, hogy valaki az �n nevemet sz�l�tja. Vagyis engem sz�l�t.

- Aaron, legyen sz�ves, foglaljon helyet itt mellettem, amint l�tja McGalagony professzor most megy, �gyis meg k�ne besz�ln�nk p�r dolgot – Albus Dumbledore mindent �gy kezd. Hellyel k�n�lja az embert, mint a sz�v�lyes �s udvarias polg�rok, azt�n cs�be h�z �s kiny�rat. J�, ez t�lz�s, de most nem tudok szebben fogalmazni, tekintve, hogy �pp sz�trombolta az �lmom a nyugodt reggelir�l. Mert, hogy ha �n le�l�k mell�, akkor az minden lesz, csak nem nyugodt, az h�tszents�g.

Viszont tenni nem sokat tehetek, tekintve, hogy nincs el�g j� indokom, amivel �gy ki tudjam magyar�zni magam, hogy legal�bb ma hagyjon b�k�n. Jobb t�lesni rajta most, mint k�s�bb fels�t�lni az irod�j�ba.

- Megyek – reag�lok kelletlen�l, biccentek McGalagonynak, aki ott megy el mellettem, �s le�l�k a dr�ga igazgat� �rhoz. Azonban, eszem �g�ban nincs megk�rdezni, hogy egy�ltal�n mit szeretne, hanem ink�bb fogok egy pir�t�st �s megkenem az els� kezem �gy�be ker�l� lekv�rral. M�r �pp az utols� sim�t�sokat v�gzem, mikor Albus megunja a cs�ndet (micsoda t�relme van…), �s belekezd:

- Na �s, mondja csak fiam, siker�lt kell�k�ppen elk�sz�nnie a kis tan�tv�ny�t�l?

A k�s a f�ld�n koppan. �n pedig pr�b�lom nem �sszet�rni a te�scs�sz�t, amit remeg� sz�mhoz emelek, hogy megigyam legal�bb a fel�t a t�zforr� te�nak. Klassz. Albus, te egyszer�en csod�latosan csin�lod.

Az, ahogy kiejtette az utols� k�t sz�t, er�s k�sztet�st kelt bennem, hogy egyetlen dolgot ord�tsak oda a k�p�hez, �s ut�na elvonuljak, mint aki j�l v�gezte dolg�t.

ALBUS DUMBLEDORE! HALLOTT MAGA ARR�L A KIFEJEZ�SR�L, HOGY MAG�NSZF�RA?!

De nem, ez a sz�rnyen frapp�ns mondat csak odabent a fejemben �v�lt, mert nem akarom, hogy megint el�rje a c�lj�t. Nagyon lassan lehajolok a k�sem�rt, �s k�zben el�kotrom a p�lc�m, hogy Disaudio b�b�jt sz�rjak a k�rnyezet�nkre. Ez r�juk nem tartozik. Albuszra meg pl�ne, viszont �t most nem tudom v�lasz n�lk�l hagyni.

- M�gis mire gondol? – k�rdem, hal�li nyugalmat er�ltetve a hangomba, mik�zben odabent m�g mindig azon t�r�m a fejem, ki engedte ezt a manipulat�v v�nembert, hogy iskol�t vezessen?!
Tudom, mi lesz a v�lasza, �s hogy hogy fogja elj�tszani a v�letlen r�hib�z�t. Meg sem lep�d�k.

- Mivel azt mondta a tegnap, hogy kell �nnek m�g egy nap, hogy elk�sz�nhessen Ms. Millert�l �s megbizonyodhasson a j�ll�t�r�l, ez�rt merem felt�telezni, hogy a k�s�snek ez az oka. – �s tal�lt, s�llyedt. Igen, most azt�n nagyon el hissz�k Albus, hogy csak v�letlen�l ejtetted ki �gy, �s mondtad pont azt az egy kifejez�st, amit �n ma reggel haszn�ltam. Ez nem j�tt be. �n pedig nem vagyok az az ember, aki t�l sokat kertelne.

- Ha �gyis tudja a v�laszt, hiszen l�tta, akkor m�rt k�rdezi, igazgat� �r? – cs�p�g�k a g�nyt�l, de ezt l�tsz�lag nem veszi �szre, mert tov�bb mosolyog, azonban �n tudom, hogy ilyen fajta v�laszra nem nagyon sz�m�tott, �s most bel�l, bizony el�gg� ki van akadva, mi sem bizony�tja jobban, hogy egy f�l perce meg se sz�lal.

�n sem vagyok azonban rest, a hirtelen be�llt cs�ndben kipattan az a j� �tlet a fejemb�l, hogy szeretn�k a szob�mban pakol�s k�zben majszolgatni pir�t�st vagy amerikai palacsint�t, �gy sitty-sutty �sszepakolok p�rat ebb�l, p�rat abb�l, de m�g miel�tt fel�lln�k, �jra Dumbledore-hoz sz�lok.

- Ha nem haragszik igazgat� �r, a reggelim tov�bbi r�sz�t majd pakol�s k�zben megeszem, de most jobb, ha megyek – �llok fel, mire � felkapja a fej�t �s apr�t biccent. Figyeli, ahogy betolom a sz�ket, v�rja m�r, hogy menjek v�gre, hagyjam b�k�n, de h�t… ha az �let nem j� fej, �n m�rt lenn�k? Musz�j m�g egyszer visszasz�lnom. – Hiszen �n is felett�bb �r�lne, ha mihamarabb visszat�rn�k.

A Nagytermen v�gok kereszt�l, a di�kok k�z�tt, �s k�zben let�r�lhetetlen vigyort �rzek kinn, �s f�l�nyes nyer�st odabent.

***

Kedves Napl�m!

Nem tudom, mennyit hallott�l arr�l, hogy mi t�rt�nt velem, de tal�n m�r Te is tudod, hogy bizony most itt fekszem a Gyeng�lked�n, mert van egy-k�t h�lye �tletem. Na, j�, ne t�lozzunk, csak egy volt. Mondjuk, el�gg� termetes m�ret� h�lye �tlet, de most azt ne firtassuk. Ap�m mindig azt mondja, hogy ami nem pozit�v azt semmik�pp se ragozd t�l, csak akkor, ha nem r�lad van sz�. A tipikus kis sz�m�t� g�r�ny.

Sosem �rdekelt, m�rt nem mes�lek a sz�leimr�l? Vagy hogy m�rt nem eml�tettem �ket amikor arr�l �rtam, m�g r�gen, hogy kit�l mit kaptam aj�nd�kba?

Nos ez ut�bbi az�rt t�rt�nhetett meg, mert t�l�k nem kaptam semmit. Nem viccelek, komolyan. Az elm�lt �vekben, ha kaptam t�l�k �t levelet, sokat mondok. Egyszer harmadikban k�ldtek egyet kar�csony t�j�k�n, hogy menjek haza, mert megy�nk a nagyihoz.

Ha j�l r�mlik, negyedikben is kaptam, szinte ugyanakkor, hogy szeretn�k, ha a kar�csonyi sz�netet vel�k t�lten�m. Akkor m�g voltam olyan j�hiszem�, hogy azt k�pzeltem, tal�n rendbe akarj�k hozni a dolgokat, esetleg szeretn�k, ha �jra a kett�s�kh�z tartozn�k h�rmast alkotva. Ut�lag kider�lt, hogy csak az�rt mentem haza, mert ap�m valamelyik haverja, Abraxas Malfoy (igen, AZ a Malfoy) fogad�st rendez a Malfoy k�ri�ban, �s felt�tlen�l szeretn�, ha �n is elmenn�k, hogy szeg�ny fi�nak legyen t�rsas�ga. Szeg�ny fia, az�ta is b�nja, hogy nem maradt eg�sz este az apuk�ja k�zel�ben, mert akkor – tal�n – nem t�ntetem el az �sszes haj�t egy b�b�jjal. �gy viszont szeg�ny, szeg�ny kicsi Luciusnak nem maradt egy sz�l haja se. Ne tudd meg, milyen j�t nevettem.

Addig, am�g haza nem ment�nk.

Ugyanis, ap�m nem v�lte ennyire humorosnak a t�rt�nteket, �s tudta j�l, hogy �n tettem, b�r a partin mindenki �gy tudta, hogy nem �n voltam a hib�s, hanem a „gyan�s k�p� Avery k�ly�k”, legal�bbis Abraxas Malfoynak ez volt az els� gondolata, mikor a fia, elmondta neki az igazs�got.

L�nyeg az eg�szben, hogy ap�m nem �r�lt. Cs�ppet sem �r�lt.
Mikor hazament�nk, �n gyorsan felspuriztam a szob�mba, ami el�g messze volt az � dolgoz�szob�j�t�l, tekintve, hogy egyik a d�li sz�rnyban, a m�sik pedig a keleti sz�rny elej�n helyezkedik el. Azonban nem �sztam meg, �s f�l �r�val k�s�bb m�r a szobal�nyunk ut�n botork�ltam, eg�sz a dolgoz�ig.

Ap�m pedig, nem kedveskedett hellyel, m�g csak majdhogynem meg se v�rta, hogy becsuk�djon az a rohadt ajt�, m�r nekifogott, hogy kell� jelz�kkel l�sson el, ami az „idi�ta k�ly�kt�l” a „h�lye ribancig” terjedt, �s amit �n nem �lltam meg, hogy meg ne toroljam egy pofonnal. Persze, ap�mnak ez nem tetszett, �gy � is megtette ugyanezt a l�p�st, amit�l �n t�rdre estem (megjegyezn�m, hogy att�l, amit �n adtam neki, � meg se moccant, csak egy kicsit megrezzent). Azt�n otthagyott. A saj�t tulajdon ap�m.

Ez volt az els� eset, de k�pzelheted, hogy nem az utols�. Mikor �t�dik ut�n hazamentem ny�rra, az el�gg� rettenetes volt… Nem haszn�lta t�bb� a kez�t, hogy b�ntson, helyette �gy gondolta, a p�lc�ja t�k�letesen megfelel erre a c�lra. Pr�b�ltam v�dekezni, de �gy t�nt minden haragj�t r�m ir�ny�tja. Nem tudom, a mai napi se, hogy mit tettem ellene, hogy �gy b�nik �s b�nt velem. H j�l sejtem, k�zben ut�na olvasott p�r j� kis sebz��toknak, mert �n ilyen k�l�nf�le kin�zet�, helyileg elhelyezett, �s gy�gyul� �tkokat m�g nem l�ttam. Mit ne mondjak, igazi fel�d�l�s, ha egyszerre v�rzik a cs�p�dn�l, a v�lladn�l, �s a kezedn�l.

A vicc csak az, hogy nem tehetek semmit. Az eg�sz Wizengamot b�rja azt a nyomorultat, sebhelyem pedig egy sincs, mert gondoskodott r�la, hogy minden �tk�nak a nyoma elt�nj�n, persze csak azut�n, miut�n szenvedtem vagy h�rom hetet, m�g meggy�gyult. Ha azt mondan�m a b�r�s�gnak, hogy n�zz�k csak meg az eml�keim, ap�m azzal v�dekezne, hogy garant�ltan manipul�ltam, �s val�sz�n�leg beszervezn� any�mat, aki k�ss�ggel �ll�tan�, hogy l�tta, mikor ezt tettem az eml�keimmel.

Sz�val van ez a k�t alak. Akik miatt ok n�lk�l szenvedek.

Ez a k�t alak pedig ma �rt nekem egy levelet, hogy legyek sz�ves utazzak haza, mert n�lunk tartj�k a b�lt.

Egy�rtelm�en nemet akartam mondani, mert NEM. Nem akarok vel�k �rintkezni, nem akarok hazamenni, hagyjanak b�k�n.

De �k tudt�k, hogy ezt fogom v�laszolni, ez�rt voltak sz�vesek meg�rni, hogy vagy hazamegyek, vagy m�g a v�g�n ki kell venni�k a Roxfortb�l. Sz�p, h�t m�r fenyegetnek is. Azonban, megint nem tudtam t�lj�rni az esz�k�n, mert a lev�l amint elolvastam l�ngokra lobbant.

�gy kelletlen�l, de meg�rtam, hogy ott leszek.

M�r alig v�rom…

Na, de, el�g ebb�l a sz�rny� t�m�b�l, teljesen lelomboz�dtam. Pedig van �m j� h�rem is. P�ld�ul, Aaron.
Hogy mi a j� benne? Hogy hogy mi a j� benne?!
H�t az, hogy van! Illetve… m�r nincs, mert most elutazott, valamit elint�zni az igazgat�nak. De azt mondta, hogy a sz�net el�tt vissza fog j�nni. Vagyis, itt az ideje kital�lnom, hogy milyen kar�csonyi aj�nd�kot akarok neki adni. De nincs semmi �tletem! Ez nem j�…
B�r �gyis van m�g id�m. Majd h�tv�g�n lemegyek Roxmortsba, �s keresek neki valami sz�pet. M�ltkor l�ttam egy kis boltot, ahol mindenf�le csili-vili cuccot lehet kapni, tal�n tal�lok egy sz�p bolyhos r�zsasz�n gy�r�t neki.

Ok�, ezt �n se gondoltam komolyan… De jobb ha megyek…