Nik a beteg�gy�ban fek�dt, minduntalan mosolyogva. Nem tudta, mit�l volt ez a hangulatingadoz�s; egyszer m�rges, azt�n boldog, majd szomor�, most meg… �gy �rezte mag�t, mint egy kisl�ny, akit �pp cukorlop�son kaptak. Egy olyan kisl�nyt, aki m�g a szid�s alatt is csak huncutul mosolygott, mert tudta, hogy val�j�ban b�rmennyire is nem szabadott volna megtennie, att�l m�g a cukorka az �v� marad, ez�rt nincs mi�rt agg�dni, s�t, kifejezetten b�szk�nek kell lenni, mert ugyan ki n�zte volna ki abb�l az �rtatlan szomsz�d kisl�nyb�l, hogy ilyen cselesen el tudja lopni a kedvenc nyal�k�j�t? Igen, a kisl�ny mindent megkapott, amit akart. J� mese lenne bel�le – gondolta Nik, �s elmosolyodott, ahogy elk�pzelte az apr� l�nyk�t az �dess�gbolt el�tt, nagy szemeit az ablak�vegre szegezve, m�r-m�r cs�p�g� ny�llal, ahogy �pp a legfinomabb �dess�get szugger�lta. Persze sokat k�zdene a cukork��rt, de a v�g�n – mint minden igazi mes�ben – megszerezn� a nyavaly�s nyal�k�t, �s boldogan �ln�nek, csak a kisl�ny �s csak a nyal�k�ja. Ugr�ndozva hagyn�k ott az �dess�gboltot, ami sokat seg�tett nekik, �s �r�kre a sz�v�kbe z�rt�k…

- �llj - Nik hangja a hal�los cs�ndben �gy hatott, mint hideg v�z a r�szegekre, � pedig megdermedt, mert �gy �rezte, t�nyleg r�szeg.  Biztos, hogy az, m�sk�l�nben nem t�volodott volna el egy egyszer� gondolatt�l eg�szen egy bizonyos emberig. Cukorkabolt, mi? Akkor m�r azt mondan�, amire val�j�ban �rtette…

Nik pr�b�lta megac�lozni mag�t. De t�nyleg. Csak, nem siker�lt, mert folyamatosan elkalandoztak a gondolatai, vagy �pp a tan�ra f�le, vagy a k�zelg� kar�csonyi sz�netre. �gy pillanatonk�nt v�ltozott a kedve, mert m�g Aaron feldobta, addig az elviselend� hajcih� ann�l kev�sb�. Nem �rtette, minek kell neki is minden�ron arra az idi�ta, unalmas, sz�p szavakkal nem illethet� b�lra mennie. R�ad�sul �larcos b�l?! Mi ez, k�z�pkor? M�gis mi �rtelme sok fens�bbs�g�rzet� sznobnak �larcba b�jni? Nem �t�vesek m�r…
De egy�ltal�n, m�r’ megy haza, m�rt nem maradhat itt a Roxfortban? Nem gondolhatja komolyan az apja, hogy nem fogja kiverni a botr�nyt, ha elmegy erre a h�lyes�gre. Abszol�t elk�pzelhetetlen, hogy � is �larcot h�zzon. Majd fog egy legyez�t, �s akit ez tal�n zavarni meri, annak megmutatja a helyes haszn�lat�t, vagyis, hogy hogyan takarja el az arc�t m�sok el�l…

- Hel�, a kis beteg�nknek! – rikkantotta egy nagyon k�cos, szem�veges sr�c, ahogy szinte bet�rtek a haverj�val a Gyeng�lked�re. Nik egy pillanat alatt elfelejtette, hogy min gondolkodott eddig, �s sz�les mosollyal k�sz�nt�tte a zajos Tekerg�ket, akik mind odah�ztak egy sz�ket az �gy�hoz, �s t�lteng� energiatakar�k�kat kifejezve, egym�s szav�ba v�gva mondt�k a Griffend�lben �s azon t�l t�rt�nt esem�nyeket.

- K�pzeld Nik, az egyik kisebb csaj r�m sz�llt! Alig b�rtam levakarni! Ott sip�tozott, hogy �r�kre csak az eny�m, meg mit tudom �n, mit, �n pedig komolyan azt hittem megfojtom, mert mindezt Lily el�tt tette!

- Igen, igen, mert te elk�telezted magad Evans mellett, aki persze �szre sem vesz – intette le Sirius hevesen, mivel �gy t�nt, neki is lenne, amit mondjon. – De! Ami l�nyeg, azt nem is mondtuk szeg�ny Niknek… Tegnap hallottuk, hogy mi t�rt�nt, �s garant�lhatom, hogy Pipogyinak nem lesz kedve t�bbet m�g csak a k�zeledbe se menni!

- Fi�k, legal�bb ne k�rkedjetek ezzel, nem hiszem, hogy j� �tlet… - kezdett bele a v�d�besz�dbe Remus, akit Sirius ism�t leintett, �s a sz�t James vette �t.

-  Remus, nem kell mindig a konzervat�v p�rtatlant j�tszanod, n�zd csak meg, mit csin�lt az a denev�r Nikkel – emelte fel a beteg bek�t�tt karj�t James, mire egy pillanatra mindenki elhallgatott. Nik, aki eddig is csak alig tudta k�vetni az esem�nyek folyam�t, most teljesen elveszettnek �rezte mag�t. Mit tettek ezek Pitonnal?

-  Sz�val, miut�n ezt megtudtuk, mondanom se kell, hogy el�gg� felh�ztuk magunkat- dar�lta tov�bb Sirius. - Mert egyr�szt l�ny vagy, �s b�rmennyire is paraszt Mardek�ros az ember, l�nyokat nem b�nt, m�sr�szt pedig nem is tett�l semmit, annak a nyomor�knak, �gyhogy egy�ltal�n nem �rdemelt�l ilyesmit…

- Ti b�ntott�tok Pitont? – k�rdezte Nik elh�lve, ahogy v�gre siker�lt �sszeraknia mag�ban a k�pet. Nem igaz, hogy a fi�k b�ntott�k �t, ugye nem?!

- Mi? M�g sz�p, hogy b�ntottuk – b�r �n nem �gy fogalmazn�k – tette hozz� kaj�nul Sirius, – de azok ut�n, hogy ezt tette veled, azt hiszem meg�rdemelte…

- Mi van?! – Nik hangja kicsit hiszt�rikusan csengett, amit�l a fi�knak egy pillanat alatt elt�nt a mosoly az arcukr�l. – De h�t � nem tehet semmir�l! Direkt csin�ltam! � ott se volt, mikor az �st felrobbant! Nem is tudott r�la, hogy ezt akarom csin�lni! Egy�ltal�n nem hib�s!

�gy t�nt, Sirius �s James nem tudnak mit kezdeni a hirtelen j�tt v�ltoz�ssal, ami azt v�lte mutatni, hogy a kedvenc denev�r�k most az egyszer nem tett semmit. A d�bbenet hatalmas cs�ndet var�zsolt, amit a k�vetkez� pillanatban megt�rt egy b�tortalan kopog�s az ajt� fel�l. Mindenki egy emberk�nt kapta oda a fej�t, hogy az egy nagyon s�t�t �br�zat� Perselus Pitonnal tal�lkozzon. James �s Sirius arca r�gt�n elkomorult, fel�lltak a hely�kr�l, �s mint valami test�r�k, oda�lltak a szoba k�zep�re, kez�ket a mellkasukon �sszefonva.

- Mi az, Pipogyi, nem volt m�g el�g a reggeli? – vicsorogta Sirius, �s abban a pillanatban komolyan hasonl�tott a kuty�ra, amiv� mindig v�ltozott.

Piton azonban nem vette fel a provok�ci�t, �s amilyen hamar bej�tt, m�r k�sz�l is kimenni, ekkor viszont Niknek v�gre megeredt a nyelve.

- V�rj, Piton! – sz�lt a siet�sen elmenni k�sz�l� fi�nak, majd a t�bbiekhez fordult: -Kimenn�tek egy kicsit? Szeretn�k vele v�ltani n�h�ny sz�t – az esdekl� tekintet �gy t�nt, nem nagyon hatja meg Siriust vagy Jamest, azonban Remus gyorsan vette a lapot, �s elkezdte kir�ncig�lni a bar�tait a Gyeng�lked�r�l.

- M�g tal�lkozunk, Pipogyi – sziszegte oda James, mikor Piton mellett kimentek az ajt�n, mag�ra hagyva a zavart Mardek�rost �s a m�g zavartabb Griffend�lest.

- Nem �lsz le? – k�rdezte a l�ny, ezzel pillanatnyilag megt�rve a furcsa helyzetet. A fi�, b�r nem v�laszolt, odas�t�lt az egyik t�volabbi sz�khez, �s elhelyezkedett rajta, t�sk�j�t a f�ldre ejtve. K�zelebbr�l n�zve el�g rosszul festett, �gy t�nt, mint aki mindj�rt el�jul, �s a sz�ja sarka is kicsit t�ls�gosan v�r�s volt. Val�sz�n�leg a Tekerg�k m�ve…

- Val�j�ban nem akarok t�lont�l zavarni, se t�ged, se a kol�ni�d, csak gondoltam sz�lok, hogy leadtam Lumpslucknak a b�jitalt, �s hozz�tettem, hogy a te munk�d is benne van.

- Nekem nincs kol�ni… Mi?! De nem is csin�ltam semmit!

- Az egy�ltal�n nem fontos, a legt�bben ugyanezt tett�k. R�hagyt�k a jobbikra a munk�t. Meg, �gyis a j� jegy kell, nem, Miller?

- De nem �gy! �s ez k�z�s munka! �s mit �rdekel engem, hogy a t�bbiek mit, hogy oldottak meg! Csak keljek ki innen, Piton, �s megyek is sz�lni Lumpnak, hogy egy�ltal�n nem csin�ltam semmit, �gyhogy azt a munk�t vegye �rv�nytelennek!

- Te teljesen meg vagy h�zatva, igaz? – k�rdezte a Mardek�ros g�nyos mosolyra h�zva a sz�j�t.

- Kett�nk k�z�l azt hiszem, te vagy megh�zatva! – ki�ltott fel Nik m�rgesen, mire a fi� elnevette mag�t, azonban �t m�g ez a k�l�n�s dolog se �rdekelte, annyira megd�bbent azon, hogy valaki k�pes ekkora pof�tlans�got kital�lni, �s beadni a saj�t tan�r�nak. – Nem fogsz kib�jni, akkor is k�z�sen csin�ljuk meg a b�jitalt!

- Nem fogadj�k engedni… Azok ut�n, ami legutolj�ra t�rt�nt, Lumpsluck be fog osztani valaki m�s mell�. Sz�val vagy ezt elfogadod �gy, vagy csin�lhatod megint az egyik k�z�pszint� h�zt�rsaddal, aki val�sz�n�leg nem tud olyan j� b�jitalt k�sz�teni, mint �n.

- De felv�gunk a semmire, kis… - Nik bossz�s�g�ban nem tal�lta a megfelel� jelz�t – felv�g�s!

- �, de eredeti vagy! – tette az elcsod�lkoz�t Piton, �s �gy t�nt, menni k�sz�l, mert �sszeszedte a cucc�t, �s fel�llt. – Jobb, ha megyek, mindj�rt kezd�dik az �ra. Jobbul�st Miller!

- Neked meg kellemes �r�kat, Piton! – k�sz�nt el Nik is, �s m�g l�tta, hogy Perselus elh�zza a sz�j�t miel�tt kimegy.

***

H�la Nik csod�s meggy�z� k�pess�g�nek – �s j� p�r �ra f�lsiket�t� nyafog�snak – v�g�l k�t nappal k�s�bb Madam Pomfrey a napi ellen�rz�s felt�tel�vel kiengedte a Gyeng�lked�r�l. Nik – mint minden bar�t n�lk�l maradt str�ber – igyekezett senkir�l se figyelmet venni, �s belemer�lni a tanul�sba, ami valamilyen k�l�nleges okn�l fogva nem ment olyan j�l, mint azel�tt. Nem tudta teljesen felfogni az anyagot, �s az �r�n se figyelt oda sz�zsz�zal�kosan, b�r halv�ny hupilila g�ze nem volt, hogy mi�rt. A napl�ja sem k�t�tte le a figyelm�t k�l�n�sebben, �s ilyen nagy passzivit�s mellett nehezen tudta volna nem elunni mag�t.

Legnagyobb gondja az �tv�ltoztat�stannal volt, amib�l el�gg� lemaradt, �s az �j anyagot se �rtette teljesen. �gy t�rt�nhetett, hogy egyik este �pp a korrepet�l�sr�l indult vissza a Griffend�l-toronyba, mikor az egyik folyos�-keresztez�d�sben kin�zett a mer�leges ir�nyba, �s egy v�r�s haj� l�nyt pillantott meg a f�ld�n �lve.

Niknek nem volt neh�z kital�lni ki �l t�le nem messze. Nincs m�g egy ilyen v�r�s �st�k az �terben. Viszont az m�r �rdekesebbnek t�nt, hogy mit csin�l ilyenkor, itt, �gy. A k�rd�sek egyenk�nt v�laszolt�k meg magukat, ahogy k�zelebb mer�szkedett. Egyr�szt �gy t�nt, k�zel �ll az ideg�sszeroppan�shoz. M�sr�szt s�rt, �s g�rcs�sen tartott a kez�ben egy r�gi f�nyk�p�t. �gy l�tszott, t�nyleg nagyon rosszul lehet, mert am�g Nik nem �lt le mell�, �szre se vette a vil�got maga k�r�l. Azonban amint felfedezte, hogy lebuktatt�k, m�r r�gvest azon volt, hogy min�l jobban takar�sban maradjon, let�r�lje a k�nnyeit, �s eldugja a f�nyk�pet a tal�rj�ba.

- Miller, kicsit k�s� van a k�borl�shoz… nem gondolod? – k�rdezte remeg� hangon, de igyekezett hozz� kem�ny tekintetet v�gni.

- Neked is j� est�t, Lily. Tudod, csak korrepet�l�son voltam McGalagonyn�l. Nem akartam k�borolni, de kisz�rtalak, gondoltam megn�zem, h�tha valami probl�m�d van. – v�laszolt Nik hal�li nyugalommal.

- Mint l�tod, semmi bajom, �gyhogy mehetsz is, mert nem akarlak b�ntet�munk�ra k�ldeni…

- Megint miatta vagy ki? – Nik nem hagyta mag�t ler�zni. Ha m�r mindenki azt mondja, hogy any�skodik, akkor legal�bb csin�lja azt.

- Ki miatt, Miller?! Musz�j mindenbe belesz�lnod, ugye? – Tipikus v�dekez� reakci�. K�rdezz vissza �s l�gy pimasz, akkor a m�sik – ha szerencs�d van – elfelejti az �v�t.

- Lily, nyugodj meg, csak seg�teni szeretn�k…

- Nincs sz�ks�gem a seg�ts�gedre, se m�s�ra! – a l�ny hangja enyh�n hiszt�rikusan csengett �s ism�t k�nnyek lept�k el z�ld szemeit. M�rgesen elfordult Nikt�l, de val�sz�n�leg nem jutott sokra a m�rg�vel, mert p�r pillanat m�lva m�r nem f�jtat�s, hanem szipog�s hallatszott fel�le.

Nik tov�bbra is nyugodtan �lt �s figyelte az esem�nyek cs�ppet sem meglep� folyamat�t. Tudta mi k�vetkezik, l�tta Lily-n, hogy most nagyon nincs veszeked�s kedv�ben. S mit ad Merlin, p�r perccel k�s�bb h�zt�rsa saj�t akarat�b�l fordult �jra fel� �s k�rd�s vagy k�r�s n�lk�l is belekezdett a magyar�zatba:

- Biztos hallottad, mit csin�ltak megint James�k… Pitonnal. Tudom, hogy egy szem�t mardek�ros, de akkor is. N�gyen egy ellen az olyan igazs�gtalan! �s r�ad�sul az eg�sz iskola el�tt! De nem, hogy seg�tettek volna a h�zt�rsai, �h, dehogy… R�h�gtek, mint a t�bbi idi�ta. �s � ezekkel bar�tkozik – Lily ekkor nem b�rta tov�bb, ism�t eleredtek a k�nnyei, m�g Nik pr�b�lt valami b�ztat� dolgot keresni, amivel egy kicsit seg�thet neki.

- Figyelj, m�rt nem pr�b�lod megbesz�lni Jamesszel, hogy hagyja b�k�n �t?

- M�gis mit gondolsz, h�nyszor pr�b�ltam vele meg�rtetni? – k�rdezett vissza k�ts�gbeesetten a v�r�s haj� l�ny.

- Csak rossz a m�dszered. Nem �gy kell meg�rtetni valakivel valamit, hogy le�v�lt�m a fej�t. Tal�n ink�bb l�gy vele kedves. Akkor biztos hallgat r�d.

- Nem �rdemli meg – mondta elf�l� hangon.

- Az igaz – b�lintott r� r�gvest Nik, hab�r tudta, hogy James val�j�ban igenis, hogy meg�rdemli, de �gy gondolta, jobb, ha a saj�t v�lem�ny�t most mell�zi. – De �gy nem hatsz r�. �gy m�g esetleg.

- Majd megpr�b�lom – egyezett bele Lily.

- Helyes, ha kell seg�ts�g, csak sz�lj. Viszont most menj�nk vissza a k�rletbe, mert egyr�szt nem akarok b�ntet�munk�t kapni, m�sr�szt pedig fel fogsz f�zni, ha ezen a hideg k�v�n �lsz. – Ny�jtotta a kez�t imm�r �llva Nik.

- K�szi – jelent meg egy apr�, szomork�s mosoly Lily arc�n. Majd ahogy felfel� igyekeztek hozz�tette – anyu.

- M�r megszoktam…