Gyönyörű volt aznap a délután. A madarak csiripeltek volna, ha nem lettek volna már mind valami melegebb helyen, a nap is sütött volna, de azok a fránya hófelhők keresztülhúzták a számításait. Ráadásul a szél sem fújt volna, ha a meleg nem szállt volna el olyan hamar a madarakkal együtt. Ilyenkor öröm kint lenni, nyugodtan sétálgatni, vagy épp… - Sirius, az egy gyerek volt! - Tökmindegy, nem fájt neki. Reducto! - Az meg Madam Hooch seprűje… - Nem érdekel! Most szépen kiverem egy elsősből, hogy mi a Mardekár jelszava, felmegyek, elintézem Pipogyuszt, kimentem Dawnyt, aztán még megátkozok pár kígyóképűt, hogy helyreálljon a napom egyensúlya. Remus fejcsóválva beletörődött, hogy barátját bizony már elég nehéz lesz lebeszélni erről. Aurora viszont még cseppet sem adta fel. - Sirius, térj észhez! – állt a fiú elé. – Csak azért, mert Dawn Perselus szobájában van, nem kell mindjárt azt feltételezned, hogy kényszerítik rá. Sirius úgy nézett Aurorára, mintha még sosem látta volna. Döbbenten pislogott párat, majd arrébb terelte a lányt és folytatta útját. Tíz perc múlva James és Lily is csatlakozott a csapathoz, immár a kastélyon belül. - Te, Remus, mi történt, amíg nem voltunk itt? – lépett barátja mellé James. - Á, semmi – morgott a fiú. – Csupán az utóbbi tíz percben már vagy kétszáz pontot le tudtam volna vonni Siriustól. Ötvenet azért, mert megátkozott egy elsőst, húszat, mert rongálta az iskolatulajdont, harmincat a bájitaltanszertárba való betörés miatt és úgy kábé százat azért, mert most épp a Mardekárba tart, ahova griffendéles nem teheti be a lábát, ha nem hívják. o¤O¤o Dawn lassan ébredezett. Ásítozva kinyitotta a szemét, de csak egy sötét függönyt látott, ezért a másik oldalára fordult, közben ügyelve arra, hogy a fejtámasza kényelmesen maradjon. Lustán ásított egyet, majd megpróbált visszaaludni, mikor a fejtámasza megmoccant. - Hohó! – kiáltott ijedten, majd amilyen gyorsan csak lehetett felült. Ez sajnos azzal a mellékhatással járt, hogy beverte szép kobakját a falba. Közben látta, hogy a mellette fekvő ember is hasonló ijedtséggel pattan fel, de ő olyan elegánsan, semmi fejsérüléssel. - Mallory, most már igazán elmehetsz – törte meg a csendet Piton, és karjával egy kicsit remegve az ajtó felé mutatott. - Aha, azt hiszem, tényleg az lesz a legjobb – motyogta Dawn, de mielőtt felkelt volna, valami nagy robaj hallatszott a lépcső felől. Egy fiú ordítozott, egy lány felsikoltott, és az ajtó, kitárult. - Na, figyelj, Pipogyusz! – rontott be Sirius Black az ajtón. – Capitulatus! Piton pálcája szép ívben felrepült, majd Sirius kezében landolt. - Fogd, nekem nem kell – dobta oda a mögötte lihegve érkező Remusnak. – Dawny, te menj ki! Te pedig – fordult vissza a döbbent, de nem meglepődött Pitonhoz -, most szépen elmeséled, mit műveltél Dawnyval! - Ne parancsolgass nekem! – kiáltotta Dawn, majd Sirius elé állt, és egy laza kézmozdulattal kicsavarta a pálcát a kezéből. - Figyeld meg, Black, egyszer még egy nő miatt fogsz meghalni! – mondta gúnyosan Piton. – Akitől egy egyszerű kislány el tudja venni a pálcáját. - Fogd be! – nyögött fel Dawn. – Mi meg most elmegyünk – nézett Sirius szemébe. A fiú egy másodpercig még habozott, majd egy utolsó megvető fintorral elfordult, és kezét Dawn vállán nyugtatva, kiment a szobából. Remus pedig a biztonság kedvéért becsukta az ajtót. Ami viszont odakint várt rájuk, az már keményebb dió volt. - Sirius, amikor nagy dirr-dúrral bejöttél a Mardekár klubhelyiségébe, nyílván készítettél egy tervet, hogy hogyan is fogunk épp bőrrel kijutni - közölte a fiúval Dawn, kicsit magát is nyugtatva. - Persze - vágta rá a fiú. - Úgy terveztem, hogy kirugdosom Pipogyuszt, és elintézzük odakint. - Tipikus - morogta Remus. - De a problémánkat nem oldja meg. Nem igazán tudták megszámolni, hány mardekáros várta őket a lépcső aljánál, de az biztos, hogy egyik sem tűnt kedvesnek. - Most mi lesz? - súgta Dawn Siriusnak. Közben Piton is kijött élvezni a műsort, de tisztes távolságban Dawntól. - Amikor szólok - suttogott Sirius -, akkor fuss. - Ez a nagy terv? - nyögött fel a lány. - Remus, valami? - Azt hiszem prefektusként jogom van bemenni más klubhelyiségbe, de nektek nem, szóval sziasztok - mondta, majd lassan leballagott a lépcsőn, előre mutatva a prefektusi jelvényt. - Hasonlítok Aurorára? - nézett fel hirtelen ötlettel Siriusra. - Persze, még hogy! De ez most hogy jön ide? Dawn nem válaszolt, hanem egy mozdulattal megnövesztette a haját, majd lefutott a lépcsőn azt hangoztatva, hogy ő a verseny miatt volt kénytelen beszélni Pitonnal. Szerencséjére bevették. - Ezt még nagyon megbánod! - ordított utána Sirius. Később a Griffendél toronyban nagy nevetések közben épp azt találgatta mindenki, vajon, hogy mászott ki ebből Sirius. Lily nevetgélve üldögélt James mellett. A mai nap kivételesen jól kijöttek. Olyannyira, hogy James minden elég durva teóriáját, amit Sirius sorsáról szőtt, hatalmas, csengő kacagassál jutalmazta. Dawn, fejét Remus vállára döntötte, lábtámasznak pedig Peter könyveit választotta, amik a fotelre voltak felrakodva egy jó nagy oszlop képében. Mikor Lily fáradtságra hivatkozva elvonult, újabb ötletek kerültek felszínre. - Szerintem bement Pitonhoz, átment kutyába, és elslisszolt - tippelt Peter. - Ezt az ötletet csakis te tudtad kitalálni - csóválta a fejét James. - Drága csökkent értelmű barátom, egy hatalmas fekete kutya elég feltűnő jelenség, főleg ha hozzátesszük, hogy mi bejegyzetlen animágusok vagyunk. Jó, mondjuk a te rokonaid százával vannak a kastélyban, de kutyát még egyet sem láttam. - Amúgy meg, biztos kidumálta magát a helyzetből. Hisz az öccse is mardekáros, meg a nővére is az volt - érvelt Remus. - Bellatrix az unokahúga! - De én arról a másikról beszéltem. Valami egoista istenről van elnevezve. - He? - Megvan, Narcissa. - Ő is unokatestvér, de ne strapáld magad, az egész banda mardekáros volt vagy lesz, vagy az - intett a lány, majd ásítva felült. - Jöhetne már. Kíváncsi vagyok, mi volt. James arcára nézve, Dawn szemei elkerekedtek. A fiú enyhén ferdén tartotta a fejét, és álmodozó arckifejezést öltve, valami nagyon aprót nézegetett a kezében. - Valami baj van, James? - kérdezte Dawn, majd, mivel a nyaka lassan kicsavarodott, felült, és úgy nézett a fiúra. - Ez az ő hajszála - motyogta. - Láttátok, ma milyen rendes volt? Pedig ma egy bókot sem mondtam neki. - Lehet, épp ezt csináltad jól. Próbálj meg nem rátapadni! James bólogatott. - Igen, ez lenne a legjobb. Csöndben megemésztették ezt a tényt, majd a portrélyukra szegezték a tekintetüket. Az említett tárgy lassan kinyílt. - Végre, már azt hittük, csak te rekedsz ott! - sóhajtott fel Lupin, nem törődve azzal, hogy Sirius veszettül rázza a fejét, és csendre inti. - Mi a… Jó estét, McGalagony professzor - nyögte megsemmisülten. - Minek köszönhetjük a megtiszteltetést? - kérdezte rögtön James. Az említett tanerő a maga teljes valójával tornyosult a fiatalok fölé, hiába volt két szeme, annak szigorú hatósugara mindenkire eljutott. - Hányan?! - dörrent rá Remusra. - Hányan voltak a Mardekár klubhelyiségében ma? Tudom, hogy Black és most már maga is nyilván ott voltak. Gondolom, Potter ki nem hagyta a bulit. Már csak az a kérdés, Mallory és Pettegrew kimaradtak-e. - Persze asszonyom! - állt fel rögtön James. - Dawny nem ér rá mostanában velünk szórakozni. - Ha utánajárok a mardekárosok körében, ők is ezt fogják mondani? - jött a következő eldöntendő kérdés. - Én azt nem tudhatom, tanárnő, hogy mit mondanak azok a… többiek - vakarta a tarkóját a fiú. - Értem. Akkor a biztonság kedvéért mindenkitől levonok tíz pontot. És csak azért tízet, mert nem tudnék holnap Lumpsluck professzor szemébe nézni. Büntető munkára pedig még a héten sort kerítünk. Természetesen külön mennek. Együtt csak botrányt okoznak. Azzal mérgesen kicsörtetett, és úgy becsapta a portrélyukat, hogy a Kövér Dáma sértődött monológja kísérte végig a folyosón. - Azért kösz - szólalt meg halkan Dawn. Remus vigyorogva visszaült a kanapéra, a többiek meg felhúzott szemmel kisérték. - Tudjátok - szólalt meg sóhajtva -, most nem mondta, hogy "egy prefektustól elvárná, hogy felelősség teljesen viselkedjen". o¤O¤o A hét rendkívül izgalmasan alakult, mindenki számára. Kezdjük ott, hogy McGalagony olyan büntetőmunkát szabott ki Siriusnak, amit a fiú röhögve teljesített. El kellett mennie Hagriddal az erdőbe megnézni, hogy vannak az egyszarvúcsikók. James meg is jegyezte, hogy a McGalagony titkon nagyon is kedvelheti a fiút. Bezzeg neki a seprűtárolót kellett rendbe raknia Peterrel. Ami megint igen jól végződött. Peter takarított, ő meg levelet írt Lilynek. Remusnak, talán, hogy McGalagony pótolja az elmulasztott leszúrást, az eddigi prefektusok névjegyzékét kellett sorba rendeznie. Természetesen ez neki nem okozott problémát. Dawn pedig azt a „büntetést” kapta, hogy az újabb versenynap idején csak a versenytársával találkozhat, mással nem. - Nyugi, majd egész nap szórakoztatlak – nevetett fel Sirius, mikor Dawn ezt közölte vele. És ezt ő is pontosan így gondolta. Addig viszont még volt egy nap. És ezen a napon Aurora és Piton párosa következett. Piton szokatlanul mogorva volt, Aurora viszont fáradt, ugyanis előző este hajnalig olvasott egy nagyon izgalmas könyvet. Már jó ideje barangoltak céltalanul, ugyanis azt az utasítást kapták, hogy fél kettőkor legyenek a csillagvizsgáló toronyban, most meg csak negyed egy volt. - Nem vagy szomjas? – kérdezte a lány ásítva Pitontól. - Nem. - Jó, de én lementem inni. Ha akarsz jössz, ha nem, nem. - Nem. - Gondoltam – sóhajtott a lány, majd sarkon fordult. - Várj! – szólt utána Piton. – Kérdeznem kell valamit. Aurora meglepetten visszafordult. - Kérdezz nyugodtan – mosolygott bátorítóan. Piton pár másodpercig még nem igazán találta a szavakat, de érezte, hogy a helyzet csak rosszabb így. - Nos – kezdte, a legtermészetesebb, cinikus hangján. – Valaki azt mondta, és ezt teljes bizonyossággal állította, sőt bizonyítékot is hozott, hogy neked valamilyen szinten tetszek. Piton maga is meglepődött milyen könnyű közömbösséget tettetni egy ilyen kényes témában. Aurora arcáról lehervadt a mosoly. Szemöldökét összehúzta, szólásra nyitotta a száját, de nem tudott mit mondani, ezért becsukta. - Szóval – folytatta Piton, miután nem hallott reagálást -, csak azért kérdeztem erre rá, mert úgy gondoltam, jobb, ha tudod, semmilyen hasonló, hm… viszonyt nem tudnék veled kialakítani. Egyrészt, mert sárvérű vagy, ami már alapban meggátol ebben, másrészt griffendéles, és idegesítő. Aurora szemöldöke az egekig szaladt ezt hallva. Elég ritkán éri ilyen öblös sértés. Valami megmozdult benne, valamilyen eddig ismeretlen érzés, kifejezetten a dühvel tudta azonosítani. Közelebb lépett Pitonhoz, majd a szemébe nézve beszélni kezdett. - Tudod, világéletemben azon voltam, hogy sose legyek rossz viszonyban valakivel, hiszen az élet rövid, a harag meg csak még rövidebbé és nehezebbé teszi. Viszont most kész öröm nekem a képedbe vágni, hogy amit hallottál hazugság. Én soha nem lennék szerelmes egy önző, egoista… gonosz emberbe. Ha nem lenne ez a verseny, életemben többet nem szólnék hozzád, és nem azért, mert megsértettél, hanem mert világossá vált számomra, hogy neked a legszörnyűbb álmod, ha valaki beszél veled. Egyébként, csak a poén kedvéért, miféle bizonyítékot adott az a valaki neked? - A naplód – sziszegte Piton. Aurora már semmit sem értett. - Majd utána járok, mi ez az egész, de én biztos nem írnék a naplómba ilyet, hiszen bárki elolvashatja a szobámban. Mit gondolnának rólam, ha kiderül, hogy beléd vagyok szerelmes? Ugyan, kérlek! Most pedig lemegyek inni, te meg csak főjél a nagy mardekáros véredben. Piton nem nézett a lány után, nem nézett ős semmire. Most csak mérhetetlen megalázottságot érzett, és az ezzel járó hatalmas haragot, amit le kellett vezetnie valakin. És az a valaki egyértelműen az a személy volt, aki mindennek az okozója. Dawn.