A Kövér Dáma számára ez a nap is úgy indult, mint a többi. Szunyókálásából hajnalban a barna kisfiú keltette fel, aki hajnalban szokott kimenni, és levelet küldeni az anyukájának. Utána egy félóráig még lustálkodhatott, de csak amíg egy idősebb, vörös hajú lány meg a barátnői áthaladnak rajta. Ekkor már nincs mese, fel kell ébrednie, hiszen a következő adag diák már öt perccel ezután kitessékeli magát a portrélyukon, és onnantól kezdve nincs megállás. Ki-be nyitogatják egész reggel. Borzasztó unalmas. Később persze, reggeli után egy jó tucat visszaszállingózik a táskájáért, vagy könyvekért, amiket itt hagytak, de utánuk már bátran elhagyhatja a képkeretet, hiszen elkezdődött az első óra, és a szemközti képen sakkozó hálóinges varázslók majd úgyis küldenek érte, ha valaki be akar jönni. Ő pedig nyugodtan elmehet barátnőihez. Ebédidőre természetesen vissza kell térnie, de utána újból élvezheti a pletykálás minden előnyét. Délután egy körül épp megérkezett a méregkeverő idős hölgy portréjába, mikor egy házimanó festett mása rángatta meg a ruhája szélét. - Egy fiatal fiú sürgősen be akar menni a klubhelyiségbe – sipította a kis akrillény. - Jaj, pedig már épp elkezdtünk volna beszélgetni! – sóhajtott, majd fáradtan felkelt, és elindult visszafelé a keretébe. Ám, mikor odaért, nem lemondóan csóválta a fejét. - Ez nem is griffendéles – mondta szemrehányóan a manónak. Attól még be akar menni! – dobbantott a lábával a festékalak, majd visszament a saját keretei közé. - Végre itt van – dörmögte a fiú. – Nem az a dolga, hogy itt legyen, és beengedje a diákokat? – kérdezte felszegett fejjel, és összehúzott szemmel. - Nincs előírva, hogy a nap minden percében itt legyek! – vágott vissza sértődötten a dáma. - Nekem mindegy. Attól még engedjen be. - Jelszó? - Nem tudom – hangzott a tömör felelet, de mielőtt a dáma előadta volna a monológját, a fiú hozzáfűzte -, de ha jól tudom, Dumbledore tájékoztatta a festményeket arról, hogy a most megrendezett verseny idején a versenyzők szabad bejárási jogot kaptak a társuk klubhelyiségébe. Nyilván akkor sem tartotta fontosnak, hogy ott legyen, ahol lennie kellett volna. Így eshetett, hogy nem jutott el Önig ez a különben elég fontos információ. A Kövér Dáma most már rendesen forrt a haragtól és legszívesebben hátsó fertályon rúgta volna a szemtelenkedő, mardekáros fiút, de mivel a legmodernebb tudomány szerint sem felelt meg a harmadik dimenzió törvényeinek, csak felhúzott orral kitárta magát. - Végre – vágta oda neki az elhaladó fiú búcsúzóul. Perselus Piton sosem gondolta volna, hogy valaha is lesz közös tulajdonsága a Kövér Dámával, ám most be kellett látnia, hogy ő is épp olyan dühös és sértett volt, mint az említett portréalak. Hogy tehetetlenségét leplezze, körbenézett ebben az amúgy idegen klubhelyiségben. Ahogy gondolta. Felszínes és gyermeteg. A sok pirostól egyenesen kirázta a hideg. Persze nagy volt a rendetlenség is. Az asztalokon össze-vissza hevertek a pennák, könyvek, pergamenek. Egy megvető fintorral nyugtázta, hogy bizony több diák is nyílván óra előtt írja itt a házi feladatát, ráadásul, ahogy közelebb ment, és megnézte a lapokat, rögtön láthatta, hogy bizony nem egy diák egymásról másolja azt. Az egyik sarokban látott egy karosszéket, amit egy könyvespolc árnyékolt be. Úgy döntött, az pompás hely lesz, hogy megvárja a fiatalabbik Malloryt. o¤O¤o James! – kiáltotta valaki a bájitaltanterem előtti folyosón. A teremből kifelé tartó fiú felkapta a fejét, és a hang irányába fordult. - Szólt valaki? – kérdezett vissza hangosan. - Mr. Potter, valami baja van? – kérdezte mögötte Lumpsluck. - Nem, uram – motyogta a fiú, majd arrébb állt. - Noel? – kérdezte döbbenten. – Mi lehet olyan rohadt fontos, hogy itt ordítasz? Noel felborzolta szőke haját, és vigyorogva közölte a nagy infót. - Pipogyusz a klubhelyiségünkben van, és az én lökött nővéremet várja. James szája a füléig szaladt, majd hátranézett, kijött-e Dawn a teremből, majd karon ragadta, és futva rángatta őt a klubhelyiségig. - James, mi van… én… nem tudok ilyen gyorsan… - Egy kis testedzés sosem árt – vágott közbe James ügyet sem vetve arra, hogy Dawnnak közben kiszakad a tüdeje. Mikor a Kövér Dáma elé értek, James türelmetlenül odavágta a jelszót, majd Dawnhoz fordult. - Te várj itt kint. Elvileg Piton van odabent, csak azért, hogy találkozzon veled. Kicsit morbid, nem? – vigyorgott töretlenül. – De most hazai pályán fogom kimosni a száját! Dawn megszeppenve állt a nyílt portrélyuk előtt. El nem tudta képzelni, mi vitte rá Pitont, hogy idejöjjön. Hallgatózni kezdett. Odabent pedig James a lehető legkifinomultabb módon odasétált Pitonhoz. - Öhm, Uram! – szólította meg a karosszékben üldögélő fiút. – Kérem, hagyja el a termet, most, különben kénytelen leszek kitessékelni. Piton felnézett Jamesre, majd csak ennyit mondok. - Nem megyek, míg nem beszéltem Malloryval. - Értem – bólintott James. – Noel, kérlek, Pipogyusz beszélni szeretne veled! – kiáltott a most érkező fiúnak. – Az elkerekedett szemmel nézett vissza, és kérdőn mutatott saját magára. A fiú láttán az alsóbb éves lánykák kuncogni kezdtek. - Te is tudod, hogy nem vele – suttogta Piton gúnyos fintorral az arcán. Erre a kijelentésre Noel kifújta a benn tartott levegőt, és úgy tett, mint aki épp letörli az izzadtságot a homlokáról. - Sajnálom, de Leon nem hiszem, hogy ráér, Auroráról meg inkább te mesélhetnél, hiszen elvileg vele vagy egész délután, szóval… - Dawnt keresem, te gyengeelméjű – tört ki egy fokkal hangosabban Piton. James erre még szélesebben vigyorgott. - Sajnálom, neki nem szabad ilyen alakok miatt felizgatnia magát, szóval, tünés… Pipogyusz! – Ezt már sokkal halkabban mondta, hogy csak az hallja meg, akinek címezte. Piton felemelkedett a székből, mire hátulról vihogni kezdett a nézőközönség, többen azt suttogva, műsor van, fiúk. - Potter, veled nincs semmi elintézni valóm, de azzal a lánnyal annál több. James szeme összeszűkült. - Igazán hálás vagyok, hogy engem megkímél a szuper hatalmas Perselus Piton, de tudod, sajnos én nem tudok eltűrni egy ilyen férget itt, mint te. Piton tekintete vészjóslóan égette Jamest. Illetve a fiú hátát, ugyanis az a most érkező kisebb csapat, abból is barátja. Sirius felé fordult. - Tappmancs! – siránkozott drámaian. – Nézd minő hatalmas vendéget köszönthetünk otthonunkban. Képzeld, Dawnyt keresi. - És még nem dobtad ki? – húzta fel a szemöldökét Sirius. – Mégis minek tartalak, Ágas? - Én azt hittem, hogy… hogy szeretsz! – borult a fiú lábai elé James, még nagyobb vihogást kiváltva a női közönségből. - Elég a komédiából! – csattant fel Piton. – Szánalmasak vagytok. Én csak Malloryt keresem, mit nem lehet ezen megérteni? Ha még ennyi műsor nem lett volna elég, ezen a ponton megjelent Leon is néhány évfolyamtársával. Mikor meglátta, milyen tömeg gyűlt össze, utat vágott magának. - Mi dolgod van a húgommal? – kérdezte, mikor meghallotta a fiú utolsó mondatát. Ahogy Leon odaállt a testvére, Noel mellé, Piton elhúzta a száját. - Már az egész sárvérű família itt van, csak az nem, akit én keresek. Leon kivételével erre a megjegyzésre mindenki felhördült, sőt, Noel már rá is vetette volna magát puszta kézzel, de a bátyja visszafogta. - Látszik, hogy nincs benned varázsló vér, a nyers erőszak, mikor az embernek pálcája is van… - mondta Piton megvetően - Kifelé innen! – Ezt már Leon mondta hidegen. Kék szemében semmi harag nem volt, csak azon lehetett látni, hogy dühös, ahogyan kezével hátrahúzta öccsét. – Nem tűröm, hogy a saját klubhelyiségünkben sértegess engem, és testvéreimet. Szóval, tünés. - Jogom van itt lenni, te meg tudtommal nem vagy prefektus! – vágott vissza Piton. – Amíg nem beszéltem Malloryval, addig… - Itt vagyok! – jött be fáradtan sóhajtva Dawn. – Most már mondhatod, mit akarsz? Piton odalépett a lányhoz, majd a képébe sziszegte. - Bevallom, jó kis tréfát űztél azzal, hogy elhitetted velem… - Piton itt jött rá, hogy bizony nem csak Dawn hallgatta, amit mondott. – Gyere ki! Dawn szó nélkül ment utána. - Akkor most minek volt ez a hiszti, ha még itt bent sem maradt? Mikor kiértek, Piton folytatta. - Elhitetted velem, hogy a nővéred szerelmes belém! - Nem értelek – rázta a fejét Dawn. – Én nem hitettem semmit, tény! - Dehogy tény! Rákérdeztem, és letagadta! Dawn összekulcsolta a kezét. - Ki az az agyalágyult, aki neked bevallja, ha szeret? – csóválta a fejét mosolyogva. - Nem erről van szó! – csattant fel a fiú. – Tényleg nem így van! Nem is ő írta azt bele a naplójába. Mindegy, a lényeg, hogy átvertél, és emiatt én… - Én nem vertelek át – mondta Dawn csüggedten. – És tényleg sajnálom, ha voltál olyan lüke, és rákérdeztél nála! Én is azt hittem, hogy igaz! Annyiban mondjuk tényleg én vagyok a hibás, hogy megállás nélkül kavarok. - Most kivételesen egyetértünk. Hihetetlen, hogy belerángadtál ebbe, csak mert odavagy Blackért. - Hogy kiért van oda? - Dawn és Piton egyszerre fordultak meg. Észre sem vették, hogy a lelkes közönség majd kiesett a portrélyukon, úgy hallgatózott, élükön James Potterrel és Sirius Blackkel.