Ez a pillanat olyan volt Dawnnak, mint amikor egy k�vel �sszet�rte a t�kr�t, ami el�tt �llt, mert gy�l�lte, hogy �gy hasonl�t Auror�ra. Most is �gy �gett benne a gy�l�let… - V�laszolj! – Sirius k�zelebb l�pett. A l�ny nem mert r� n�zni. Igaz�b�l a f�ldet p�szt�zta a tekintet�ve. Nem tudta elhinni, hogy ennyire megal�z� helyzetbe ker�l valaha. - Dawny, mondd m�r, igaz, amit ez a kis g�rcs mondott? A k�rdezett az ajk�ba harapott, k�l�nben �sszekoccantak volna a fogai a remeg�st�l. - Untass m�st a h�lye k�rd�seiddel, Tappmancs! – Dawn felkapta a fej�t. Remus v�lt ki a t�megb�l, �s egyenesen fel� tartott. - Pipogyusz nyilv�n j� viccnek tal�lta, hogy ekkora marhas�ggal be�gesse szeg�nyt. – A fi� Dawn mell� �rt, �s b�ztat�an r�tette a kez�t a l�ny v�lll�ra. – Te pedig tudhatn�d, Sirius, hogy ennyi tolakod� tekintet mennyire sokkolhat valakit. Remus jelent�s�gteljesen n�zett Siriusra �s Jamesre, majd a karj�n�l fogva elvonszolta onnan Dawnyt. - Sz�p m�sor volt, Lupin! – ki�ltott ut�na Piton. – De k�r, hogy nem �rt semmit. Mallory a f�ld�n cs�szva �h�tozik korcs Black ut�n, aki meg, min� trag�dia, a csal�d m�sik lib�ja ut�n liheg. Dawn nem b�rta volna tov�bb, ha nincs ott Remus. Er�sen belekapaszkodott a fi�ba, hogy sz�d�l�s�t leplezze. Sirius �s James pedig nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, csak �lltak ott, �s most �let�kben el�sz�r nem tudtak megsz�lalni. - Menj, �s k�sz�r�ld m�son a nyelved, te m�regkever� sz�rnyeteg! – Na ez m�r Lily Evans volt. – Remus �s �n is prefektusok vagyunk, �s nini! M�r le is vontam t�led t�z pontot az�rt, mert nem azt tetted, amit mondtam. �, �s figyeld! �jabb t�z pont az�rt, mert l�tezel. Ha m�g most elhordod a cs�kot, akkor megk�m�llek m�g m�nusz sz�z pontt�l, amit az�rt kapn�l, amit most mondani akarsz! Piton egy nemt�r�d�m mosollyal elfordult, �s egy pillanat m�lva m�r csak tal�rj�nak susog�sa maradt m�g�tte. Lily remegett a d�ht�l. Sosem kedvelte t�ls�gosan Dawnyt, de ezt m�r � sem b�rta n�zni. Szeg�ny l�ny meg csak �llt ott, Remus mellett, �s nem gondolt semmire. A gondolatai elhagyt�k, csak a sz�gyen�rzet maradt meg, csak az k�nozta m�g ezut�n is. Remus levitte a l�nyt a t�hoz, hozott neki egy b�gre te�t, majd le�lt mell�, �s egy�tt n�zt�k a fodroz�d� t� viz�t. Dawn t�rte meg a b�k�s hangulatot. - K�sz�n�m – motyogta halkan. – Remus, te t�nyleg egy igazi bar�t vagy. �n meg csak folyton Siriusszal l�gtam, pedig mi �rtelme volt? Remus elmosolyodott, majd kivette a meg�r�lt b�gr�t a l�ny kez�b�l, �s var�zslattal �jrat�lt�tte. - Ezt meg hogy csin�ltad? – k�rdezte Dawn �mulva. – �gy tudtam, �telt �s italt sem lehet csak �gy el�var�zsolni a semmib�l. - Ez igaz – b�lintott a fi�. – De ha tudod, hol van, �s mennyi van abb�l, amit szeretn�l, akkor �gy m�k�dik, mint az egyszer� begy�jt�b�b�j. Valahogy �gy m�k�dik a nagyteremben is a dolog. – A fi� feln�zett az �gre, �s mereng� tekintettel hozz�tette – Szeretn�k ezzel foglalkozni. Dawn felvonta a szem�ld�k�t. - �teltranszporttal? - Dehogyis! – v�gta r� nevetve a fi�. – Hanem var�zslatok kutat�s�val. �j var�zsig�ket szeretn�k feltal�lni, �s tan�tani is �ket! Nem felt�tlen�l itt, a Roxfortban, de valahol. Dawn eld�nt�tte a fej�t, �s oldalr�l a fi� arc�ra n�zett. Remus, ami�ta csak ide j�rt, a Roxfortba, mindig tele volt hegekkel, horzsol�sokkal, majd, mikor m�r kezdenek elt�nni, egy nap megint �jak �s �jak j�nnek. Persze a l�ny tudta, mi�rt volt ez, de sosem tulajdon�tott ezeknek a hegeknek nagyobb jelent�s�get, hiszen szerette a fi�t, �gy a „k�ls� hib�k” nem keltett�k fel a figyelm�t. Most viszont sorra vette Remus arc�n az �sszes apr�bb-nagyobb s�r�l�st. - Ez az eg�sz olyan igazs�gtalan – s�hajtott a l�ny k�nnyes szemmel. Remus fel� fordult, �s meglepetten ny�lt zsebkend��rt. – M�gis mi? – k�rdezte �rtetlen�l. - Te… te annyira kedves vagy, �s �n meg itt sajn�ltatom magam, mikor az �n bajom semmi ahhoz k�pest, amit te �t�lsz minden h�napban, �s te ezt viselni fogod eg�sz �letedben. Mindig lesznek olyanok, akik ez�rt nem vesznek embersz�mba, akik nem fognak megismerni, mert nem akarnak, �s... �s �k ezzel annyit fognak vesz�teni! – Dawn m�r szab�lyosan zokogott. A fi� szeme megremegett a hallottakra, �s lehajtotta a fej�t. - Ezzel te most ne t�r�dj! – sz�lt a l�nyra, de az csak nem hagyta abba a s�r�st. – Na, gyere m�r ide! – t�rta ki a karj�t a fi�, majd p�r pill�anat m�lva m�r a r�zk�d� l�ny h�t�t paskolta, aki k�zben fej�t a fi� v�ll�ba f�rva lassacsk�n megnyugodott, v�g�l elnyomta az �lom. *** K�zben a bolyg� m�sik fel�n, illetve az iskola egy t�volibb pontj�n, Aurora d�h�sen berontott Lily szob�j�ba. - Szia, te meg hogy…? Valami baj van? – Lily ijedten felpattant, ugyanis m�g sosem l�tta a bar�tn�j�t ennyire d�h�snek. Mondjuk, nem kell itt v�rengz� piros szemekre gondolni, csak Auror�t�l m�g az enyh�n felpaprik�zott hangulat is messze szokatlan volt. - Lily, ugye nem te �rtad bele EZT az �N napl�mba?! – d�rrent r� a szoba k�zep�n �lldog�l� l�nyra, aki m�g nem igaz�n d�nt�tte el, hogy k�zelebb menjen-e hozz�. - Micsod�t? – cincogta Lily. - Ezt! – dobta oda a l�nynak a k�nyvet Aurora. Lily v�gigp�rgette a lapokat az ujjai k�z�tt, majd megakadt egy ponton. Olvasni kezdett �s… - Jaj, Rora, rendk�v�l sajn�lom! M�g Alice-szel tal�ltuk ki r�gebben tr�f�nak. Ne haragudj! Lily el�tt r�gt�n megvil�gosodott minden, tudta, hogy ez az �rtatlan tr�fa okozta valamilyen m�don a lenti jelenetet. Kifutott minden sz�n az arc�b�l, v�r�s haj�t idegese h�trasim�totta, �s bocs�natk�r�en n�zett Auror�ra. - Megbocs�tasz? – k�rdezte remeg� hangon. Aurora leveg�t vett, mintha d�hkit�r�sre k�sz�lt volna, de csak ennyit mondott. - Ja, persze. Semmi gond. M�r elm�lt. Lily kicsit f�lve n�zett bar�tn�j�re, aki minden jel szerint v�gzett a t�m�val, ugyanis m�r valami m�son kezdett gondolkodni. Le�lt mell� az �gyra, �s egy nagy s�hajjal belekezdett, hogy elmes�lje, mi t�rt�nt p�r perccel ezel�tt. Aurora teljesen k�z�mb�s arccal hallgatta a t�rt�netet, majd mikor Lily a v�g�re �rt, b�lintott. - Minden vil�gos – mormogta. – Az, hogy Dawn mi�rt ut�l, hogy � vitte el �s mutatta meg a napl�m Perselusnak �s, hogy �, a k�zt�nk lefolyt k�nos szitu�ci� miatt rajta �llt bossz�t. Lily a fej�t cs�v�lta. - Valamit tenni k�ne. Aurora k�rd�n h�zta fel a szem�ld�k�t. - M�gis mit? �n eddig sem nagyon engedtem Siriusnak, �s ezut�n f�leg nem fogok. T�nyleg nem �rtem, mi�rt vannak �gy oda �rte, hiszen minden jel szerint vak, ha nem vette �szre, hogy a l�ny, akivel eg�sz nap egy�tt van, teljesen szerelmes bel�. Lily az ajk�ba harapott, majd fel�llt. - Igazad van, ebbe nem kellene beleavatkozni, ami pedig Siriust illeti, � csak akkor fog r�lad lesz�llni, ha f�rjhez m�sz, �s legal�bb n�gy gyereked lesz. Aurora elnevette mag�t, de a j�kedve nem tartott sok�ig. Csal�dottan h�trad�lt az �gyon, �s Lily fel� n�zett. - Tudod, t�nyleg kezdtem megkedvelni Perselust, de amit m�velt Dawnnal, meg amiket a fejemhez v�gott, hogy � egy s�rv�r�vel azt�n soha… h�t ez kicsit sok volt. K�l�nben is, teljesen egyed�l kellett megoldanom a tegnapi feladatot is. Ennyi felel�ss�g�rzet sincs benne. Lily m�r �pp v�laszolni akart, mikor odakintr�l k�t hatalmas puffan�s hallatszott. A l�nyok gyorsan odaugrottak az ajt�hoz, �s kin�ztek rajta. Minden jel szerint egy fi�, illetve a morg�sokb�l �t�lve kett�, fel akart jutni a l�nyl�pcs�n. - Nem igaz, hogy ezt mindig besz�vom! – ki�ltotta ny�gve James, majd felt�p�szkodva leny�lt, hogy seg�tsen az alatta fekv� fi�nak is felkelni. - �gas, te kicsit gyakran j�rsz ki mostan�ban a konyh�ra, nem gondolod? – ny�sz�r�gte Sirius. – H�ny kil� vagy, he? James elengedte a f�le mellett a megjegyz�st, majd feln�zett Lilyre. - Evans! – ki�ltott neki vid�man. – Azt hittem, ma m�r nem l�tlak, de ez m�ris beragyogta az est�met. - Fafej – d�rm�gte pirulva Lily. - Figyelj, R�me�, nem akarlak zavarni, de nem ez�rt j�tt�nk – suttogta cinikusan Sirius. - Ja, ez igaz. Sz�val, sz�ps�gem, nem sz�ln�l Dawnynak? K�rlek! James az arcizmait olyan �gyesen tudta aranyoss� r�ncig�lni, hogy a l�ny kicsit megingott. - Mib�l gondolj�tok, hogy itt van? – k�rdezte az id�t h�zva. - Most l�ttuk felrohanni – v�laszolt Sirius r�snyire �sszepr�selt szemmel. - Nyom�s �rv – fintorgott Lily. Ajt�nyikorg�s hallatszott, �s a szomsz�d szob�b�l kil�pett Dawn. Azon k�v�l, hogy kiss� remegett, semmi nem jelezte, hogy megviselte volna, ami t�rt�nt. Egyenes h�ttal, �s nemt�r�d�m tekintettel az imm�r �jra l�pcs�k�nt funkcion�l� berendez�si t�rgyhoz l�pett, majd lassan, ki�lvezve, hogy mindenki r� b�mul, lel�pkedett a l�pcs�fokokon. Volt is mit b�mulni, ugyanis Dawnnal t�rt�nt valami. Valami, ami teljesen kicser�lte a l�nyt. Nem arra c�lzunk ilyenkor, hogy hipp-hopp lefogyott, vagy befestette, lev�gta, megn�vesztette, kontyba csavarta, ne adj isten, feltup�rozta a haj�t, �s nem is vett fel kisest�lyit erre az alkalomra, csak egyszer�en a kisug�rz�sa m�ss� tette. Hi�nyzott bel�le az a pajkos mosolyt �g�r� r�ndul�s, a sz�ja sz�l�n, a szem�ben az a csillog�st, ami mindig arra k�sztetett b�rkit, m�g Pitont is, hogy megcsod�lja a z�ld szemp�rt. Most �nbizalommal teli, kiegyens�lyozott l�ny j�tt le a l�pcs�n, minden l�p�ssel kev�sb� remegve. - Nos, Sirius, mi az �bra? – k�rdezte cs�p�re tett k�zzel. – Mir�l akarsz tudni? Csak mert amit Piton mondott, az mind sz�nigaz. De t�ged nyilv�n nem ez izgat, ugye? A fi� egy f�l percig meg sem tudott nyikkanni, helyette James besz�lt. - Dawny, mi csak tudni akartuk, hogy vagy – mondta a tark�j�t vakargatva. - Tess�k, t�k�letesen eg�szs�ges vagyok, egy kis apr� dolgot lesz�m�tva, de arr�l tudtok. Ami t�rt�nt r��bresztett arra, hogy mennyire gyerekesen viselkedtem. Igaz�b�l – n�zett a l�ny �jb�l egyenesen Sirius szem�be n�zve -, ez csak ugyanaz a rajong�s, amit rajtam k�v�l m�g sz�z m�sik l�ny �rez itt, a Roxfortban. Dawn elkapta a fej�t, majd Jameshez fordult. - M�g valami �haj s�haj? Sirius megh�kkenve, �s valami�rt enyh�n megb�ntva �rezte mag�t. Hallotta a l�ny k�rd�s�t, de esze �g�ban nem volt r� v�laszolni. Egy olyan �rz�s ker�tette hatalm�ba, ami rendesen zavarta. Egyszer�en nem b�rta elviselni azt a gondolatot, hogy Dawn is be�llt azok k�z�, akik ut�na s�v�rognak. Valami buktat�t sejtett itt, �gy gondolta, olyan egyszer�en nincs, hogy egy ilyen butas�g miatt, mostant�l Dawnnal m�shogy kell besz�lnie, m�shogy kell majd vele viselkednie... Mire felocs�dott gondolatmenet�b�l, a l�ny m�r nem volt ott. - Te, Tapi! – b�kte meg bar�tj�t James. - Nehogy m�g egyszer �gy sz�l�ts! – sziszegte neki a fi�. - J�l van, bocs. Sz�val, Sirius valami Black, k�rlek, valahogyan t�gy r�la, hogy Dawn visszat�rjen k�reinkbe, j�? Sirius felh�borodottan lev�gta mag�t egy fotelbe. - M�gis mi a csud�t tegyek? - Halv�ny dunsztom sincs! Mondjuk cs�nyulj meg, vagy n�vessz egy p�pot a h�tadra, esetleg jelentsd be, hogy a f�rfiakhoz vonz�dsz… James mindezt olyan hangosan mondta, hogy a klubhelyis�gben maximum az nem hallhatta, aki �pp kihajolt volna az ablakon, �s engedve a gravit�ci�nak tovasz�llt volna. Na, de ilyen egy�n szerencs�re nem akadt egy sem, �gy a l�nyok egy n�pes csoportja komoly sokkba r�ndult az utols� megjegyz�s hallat�n, de Sirius mindent tagad�, g�nyos mosolya megnyugtatta szeg�ny szerencs�tleneket. - �gas, �n semmir�l nem tehetek – mondta Sirius s�hajtva. – Ha csak sejtettem volna, mit �rez, �n… - Te? – Remus hangja f�lbeszak�totta Siriust a mondand�j�ban. A k�t fi� a harmadik fel� fordult, aki eddig megb�jva egy rak�s k�nyv �s pergamen m�g�tt csendesen hallgat�zva dolgozott. – Akkor mit tett�l volna, hm? – n�zett felvont szem�ld�kkel Siriusra, k�zben nem figyelt arra, hogy a penn�j�r�l a tinta egyenesen az am�gy is csupafolt tal�rj�ra cs�ppent. - Most mi�rt n�zel �gy? – k�rdezte a fi�. Remus elengedte a f�le mellett a megjegyz�st. - Akkor te nem k�rted volna meg annyi mindenre Auror�val kapcsolatban? Akkor nem �radozt�l volna neki �r�kat a n�v�r�r�l? Akkor nem ragaszkodt�l volna a t�rsas�g�hoz mindig, ism�tlem, MINDIG? Valaki m�snak bemes�lheted, hogy te azt�n nem is sejtetted, hogy Dawny �gy �rez, de nekem nem. Azt hiszed, nem l�tom, hogy n�zel r�, mikor valaki m�ssal van? Amikor egy m�sik fi� hozz��r, vagy csak besz�l vele, te az idegess�gt�l a falra tudn�l m�szni. El�sz�r azt hittem, hogy az�rt, mert szereted. Nem tudtam kiigazodni rajtad, de most m�r tiszt�n l�tom, hogy csak tetszett a gondolat, hogy van egy saj�t bej�rat� rajong�d, aki b�rmit megtesz neked, amit csak k�rsz t�le. Remus t�bbet nem sz�nd�kozott mondani, �gy egy megvet� pillant�s k�s�ret�vel visszahajolt a pergamen f�l�. - Neked elment az eszed! – ki�ltott r� Sirius. – Komolyan, Remus, ha nem ismern�lek, azt hinn�m, meg�r�lt�l. �gy csak egy kis mell�khat�s lehet, hiszen k�zeleg a piros bet�s havi �nnepnap. - Sirius, kicsit csendesebben – sziszegte James. – K�l�nben is, van abban valami, amit mond! Ha belegondolok, r�m is �gy n�zt�l aznap, mikor a fotelben h�ly�skedtem Dawnyval, mintha meg akarn�l �lni. S�t, t�nyleg mindig vele v�geztett�l mindent, hogy k�zelebb juss Auror�hoz. Sirius vadul r�zta a fej�t, �s felv�ltva n�zett Remusra �s Jamesre. - Ez nem igaz. �n t�nyleg nem… vagyis nem direkt. �n… Csak olyan nekem, mintha a h�gom lenne. Semmi m�s! Komolyan, Holds�p, �n nem hittem volna, hogy Dawn ennyire… Na, �lljon meg a menet! – csapott a karf�ra. – Az�rt nyavalyogsz, mert savany� a sz�l�! – vigyorgott Sirius. – Te tot�l bele vagy z�gva, de neki �n kellek, mondjuk �rthet�, te nem vagy egy sz�kimond� t�pus. Ilyen szerelmi h�romsz�get sem kaptam ki! S�t, ha �gy vessz�k n�gysz�g vagy mi. James az ajk�ba harapott, majd ijedten n�zett Remusra, aki ezek ut�n csendesen letette a penn�t, �sszerendezte a k�nyveit, majd az asztalra t�maszkodva fel�llt. - Tudod, Sirius, te vagy a legnagyobb seggfej, akit �letemben l�ttam – suttogta fotelben gubbaszt� fi�nak, majd a legfels� k�nyvet megragadva a fi�k l�pcs�je fel� vette az ir�nyt. - Ezt nem kellett volna – �llap�totta meg Sirius, let�rten Remus ut�n n�zve. - Nos, ebben egyet�rt�nk – verte h�tba bar�tj�t James. – Holnap sz�pen t�rden �llva bocs�natot k�rsz, azt�n tal�n megenyh�l. Ugye tudod, hogy igaza van? Sirius nyelt egyet, de nem v�laszolt. Aznap este k�sz focimeccset j�tszottak a gondolatok a fej�ben, �s a legrosszabb, hogy a meccsen � volt a labda.