Igen. A szörnyű vihar, ha tombol, néha nagy pusztításokat tud okozni. Fákat csavar ki, házakat dönt romba, embereket tesz földönfutóvá, életeket tesz tönkre. Viszont, ha elvonult, és megtisztul a viharfelhőktől az ég, újból feltűnik a ragyogó nap, és helyre lehet állítani mindazt, amit tönkretett. Nem lesz ugyanaz, mint volt, de a nincstelenné váltaknak már ez is több mint a semmi. Új életet kezdhetnek, s rajtuk áll, tudják-e élvezni, ugyanúgy szeretni, mint az előzőt.
James Potter szeme másnap már egész korán, fél hatkor kipattant. Szörnyű volt számára az ébredés, ugyanis Lily szavai ott csengetek a fülében. Képtelen volt eleget tenni a lány kérésének. Nem akart más lányt, csak Lilyt. Nem tudott volna mással boldog lenni, csak Lilyvel. Nem kellett neki más lány elfogadása, csak Lilyé. És nem tudta elviselni, hogy szombaton mással fog randizni. Nem! Ez nem hagyhatja! Tennie kell valamit! Gondolt egyet, kikászálódott az ágyból, pergament és pennát vett elő, majd írni kezdett:

Kedves Lily,

Tudom, hogy azt mondtad nekem, hogy keressek mást, de rájöttem, nekem nem kell senki, csak te. A tegnap esti viselkedésedből azt szűrtem le, hogy már nem hiszed, hogy csak azért szeretnék veled lenni, hogy még eggyel több rajongóm legyen. Legalábbis remélem, hogy már nem hiszed ezt, ugyanis ez nem így van. Te nem ezért vagy különleges számomra, hanem mert okos vagy és kedves, meg persze gyönyörű is. Az csak a hab a tortán, hogy nem vagy egy ostoba, visítozó kiscsaj, hanem egy igazi, önálló egyéniség, aki nem megy a csorda után, hanem a saját útját járja. Szeretném, hogy ezt tudd, és jusson ez mindig eszedbe, ha rám gondolsz. És még annyit: én nem adom fel! Nem vagyok hajlandó erre, akármilyen szépen is kérsz rá. Én mindig várni foglak, mikor még azt hiszed, hogy nem, akkor is!
 Szeretettel:
 James

Mikor ezt pergamenre vetette szálkás, határozott betűivel, felöltözött, és elsietett a bagolyházba. Amint odaért, megkereste baglyát, majd a csőrébe adta a levelet. Elmagyarázta neki, hogy kinek adja, végül útnak eresztette a madarat. Bámult még utána, amíg el nem tűnt. Korán volt, csak negyed hét, a diákok nagy része, az igazak álmát aludta. James még maradt egy kicsit a bagolyházban. Kint fújdogált a csípős, reggeli szél, úgy nézett ki, aznap hűvös lesz. Közben a fiú tűnődött magában: Lily vajon hogy fog reagálni a levélre? Haragudni fog, és egész nap nem szól hozzá? Utálja, ha ellent mondanak neki. De az is lehet, hogy meghatja, és elfelejti Slopert, és vele akar majd lenni. Hajaj, ki tudja?
***
 Lily, álmosan pislogott körbe a szobájukban? Mi lehet ez a kopácsolás? Mikor az ablak irányába tekintett, meglátta, hogy mi is az: egy bagoly. Gyorsan kimászott az ágyából, és beengedte a madarat, mielőtt még Alice-t is felébreszti. De elkésett, egy morcos fej bújt ki a takaró alól:
- Csendet! Itt nem lehet aludni!- de mikor meglátta Lilyt, amint a bagolytól átvett levelet olvasgatja, kíváncsi lett, így ő is kikelt az ágyból és odament barátnőjéhez: - Ki írta?
- James- válaszolta a lány, és pont befejezte az olvasást.
- Megnézhetem?
- Persze!
 Mikor Alice elolvasta a levelet, nem értett semmit. Mikor Lily este felért, szüksége lett volna arra, hogy valakinek mindent elmondjon, de barátnője addigra már aludt. Látva azonban értetlenkedő arcát, mesélni kezdett.
- Hát, Lily, ne haragudj, de én téged egyre inkább nem értelek! Az egyik percben öntelt hólyagnak nevezed, másik percben pedig a lelkét ápolgatod.  Most akkor utálod, vagy sem?
- Nem, dehogyis utálom! Meg van a véleményem róla, de ettől függetlenül nem utálom. Egyébként tegnap egész normális volt. Ott ült szerencsétlenül a bűbájtan házija mellett, megsajnáltam és segítettem neki. Aztán beszélgettünk, de ennyi.
- Rendben. Na, de mesélj már Joshról! Hogyhogy randizol vele?- kíváncsiskodott Alice.
- Tudod, hogy eddig is egész jól megvoltunk, aztán most randira hívott. Igent mondtam neki, mert szerintem is lehet még ebből valami komoly- mondta tárgyilagosan Lily – és, mi újság Frankkel?
- Hát… - pirult el a másik- Végülis sokat szemez velem, meg szoktunk beszélgetni.
- Akkor biztos hamarosan randit kér tőled- örvendezett Lily és átölelte barátnőjét.
  Még beszélgettek egy darabig, végül teljesen eltelt az idő és sietniük kellett készülődéssel, ha nem akarták lekésni a reggelit. Mire leértek a nagyterembe, már csak alig pár tanuló volt rajtuk kívül. Tíz perc alatt gyorsan megtömték a hasukat és siettek órára, ami SVK volt. Új tanáruk jött, mint eddig minden évben, tehát az órát azzal kezdték, hogy a professzor bemutatkozott. Természetesen hallhattak egy újabb felemelően unalmas beszédet tanáruktól az RBF vizsgák fontosságáról, majd ismételtek. Gyakorolniuk kellett az eddig tanult rontásokat és ártásokat egymáson, hogy lássa a tanár, hogy mit tudnak. Lilyt legnagyobb szerencsétlenségére Averyvel osztották párba.
- Te kis sárvérű! Most megkapod a magadért a tegnapi büntetőmunkánk miatt!- mondta neki a Mardekáros fiú, gonosz és dühödt arccal. Mikor megkapták az utasítást, hogy kezdhetnek, a lány és a fiú közt vad párbaj bontakozott ki. Sorra lőtték egymásra a különböző átkokat, illetve védték ki a másik támadását. Pár percen belül már mindenki őket nézte. James közbe akart avatkozni, de Remus mondta neki, hogy jobb, ha inkább nem szól bele. Így csak nézte őket az első sorból.
- Capitulatus!- mondta Lily.
- Obstructo!- kiáltotta Avery a lánnyal egyszerre. Valahol félúton a két fényes csík, mely a pálcájukból tört elő, találkozott, és eggyé válva kétfelé csapódtak. Az egyik levert egy gyanuszkópot a polcról, a másik viszont eltalálta Jamest. A fiú először megtántorodott, majd hasra esett, végül a feje elkezdett dagadni és lilulni. Csak dagadt, és lilult, egyre jobban. Végül a folyamat véget ért. Az eredménye: Jamesnek az eredetinél kétszer nagyobb, lila feje lett. Mindenki nagyon megijedt, szóhoz sem jutottak. Végül a professzor törte meg a csendet:
- Black, vigye Pottert a gyengélkedőre!- a fiú engedelmeskedett, majd eltámogatta barátját az említett helyre. Ezzel vége is lett az órának, mindenki legnagyobb örömére a tanár elfelejtett házit adni, így legalább azt megúszták. A többi Tekergő pedig elment a gyengélkedőre, hogy megnézzék, hogy van a barátjuk.
- Még kell pár óra, hogy leeresszem a fejét. Nem tudom gyorsabban, nehogy valami károsodása legyen. Ejnye, ez a fiú mindig bajba keveredik. Tavaly is több időt töltött a gyengélkedőn, mint azon kívül!- zsörtölődött a javasasszony.
- Nem túlzás azért ez, Madame Pomfrey? – kérdezte Sirius, legszebb bájvigyorát felöltve. Ezen mindenki nevetett.
  Pár perc múlva a Madame kitessékelte a fiúkat a kórteremből, így azok visszabattyogtak a klubhelységbe. Mikor beléptek, Lily azonnal odaszaladt hozzájuk, hogy James hogyléte felől érdeklődjön. A három Tekergő elmondta, hogy barátjuk jól van, csak még pár óráig bent kell maradnia, hogy visszaállítsák fejét eredeti méretét. A lánynak hatalmas kő esett le a szívéről, ugyanis nem akarta, hogy Potternek az ő hibájából valami baja essen. A délelőtt nagy részében nem történt semmi. A délutáni órák után Perselus sétára invitálta Lilyt, aki örömmel elfogadta ezt. Késő délután kettesben rótták útjukat a parkban, a selymes, zöld füvön, a tiszta ég alatt, melyen a nap már készült lenyugodni.
- Ma harmadik napja, hogy elkezdtük ezt a tanévet, de mégis most tudunk beszélgetni először. Kár, hogy így alakult, de örülök, hogy most végre erre is sor került. Mindenek előtt, szeretnék köszönetet mondani neked, hogy megvédtél tegnap azzal az aljas Potterrel szemben, de egyben meg is kérnélek valamire: ha lehet, ilyenkor inkább fogd vissza magad, főleg ha a barátaim is a közelben vannak, ugyanis ők annyira nem kedvelik a társaságodat, mint én. Nagyon kedves vagy, hogy segíteni szeretnél, de inkább ezt hagyd, mert nem akarom, hogy valami történjen veled. A fiúk annyira nem örülnek annak, hogy mi jóban vagyunk, és nem tudok hatni rájuk, hogy szálljanak le rólad- mondta aggodalmas arccal a fiú.
- Nos, ha ezt szeretnéd, akkor megpróbálok nem beleszólni az ügyeitekbe. De ne félts engem, ki állok én magamért, ha arra van szükség!- mosolygott Lily. Perselus azon gondolkodott, ahogy elnézte a lányt, hogy milyen gyönyörű, mikor mosolyog. Órákon át el tudná nézni. Elmerült a zöld szemeiben, és kikapcsolt az agya teljesen. Egy hang ébresztette mámorából:
- Perselus, valami gond van? Mi történt veled?
- Nem, nincs semmi bajom Lily – tért magához kábulatából - de beszélgessünk, mi minden történ veled eddig?
- Hát… Josh Sloper elhívott a Roxmortsba- lelkendezett, és hosszú perceken át beszélt még arról, hogy mennyire várja már a szombatot, hogy jobban megismerhesse.
- Belezúgtál?- kérdezte komolyan, talán egy kicsit szomorúan Piton.
- Nem, csak tudod, hogy mennyire szeretek ismerkedni, ez minden. Persze nem kizárt, hogy beleszeretek…- mondta Lily vigyorogva.
- Oh, akkor talán egyszer Potternek is lesz esélye nálad, nem?
- Miket beszélsz Perselus! Soha! Egyébként honnan tudod, hogy próbálkozik?
- Hogy úgy mondjam: csicseregték a madarak. De hogy ki, az titok.
- Akkor tartsd is meg magadnak!- játszotta a sértődöttet a lány, majd folytatta kicsivel komolyabban:- igen, valóban próbálkozik, de én nem akarom őt.
- És miért nem?- kérdezte a fiú. Lily pedig sokáig ecsetelte neki, hogy mennyire nem illenek össze szerinte. Perselus közben figyelmesen hallgatta őt, szinte itta minden szavát.
 Még sétáltak egy órácskát, aztán úgy döntöttek, visszamennek a kastélyba vacsorázni.
Lily evés után fáradtan igyekezett a klubhelység felé. Mikor egy átjáró elé ért, elővette a pálcáját, hogy elmotyogjon egy lumost, mert tudta, hogy ott sötét van. Mielőtt azonban kimondhatta volna a varázsigét, kiröppent a pálcája a kezéből, és szép ívben vagy 10 méterre repült tőle. Meg akart fordulni, hogy lássa, mit történt, de ekkor egy gumiláb rontás találta el, amelyet egy másik valaki küldött. A fejét gyorsan a hang irányába fordította. Már látta, hogy kik a támadói: Avery és Mulciber. A két Mardekáros fiú, sorra küldték rá az átkokat és rontásokat, Lily pedig magatehetetlen volt. Már körülbelül öt perce tarthatott a kínzása, mikor legnagyobb szerencséjére a kihalt folyosóra tévedt valaki: James Potter.
- Capitulatus!- rikkantotta James kétszer, és így a támadók kezéből is kiröppent a pálca.
- Petrificus totalus!- kiáltotta ismét kétszer, mire a fiúk megdermedtek.
- Jól vagy? – kérdezte a megmentő, miközben odaszaladt Lilyhez. Egy nyöszörgés volt a válasz. James odaguggolt mellé, és gyorsan levette róla a rontásokat, amitől a lány kicsit jobban érezte magát - Mi törtét veled?- kérdezte aggodalmasan, közben pedig az ölébe húzta a lányt, mire az elmesélte neki a történteket.
- De jól vagyok, köszönöm- fejezte be mondandóját Lily – Egyébként szeretnék veled beszélni, a ma reggel történtekről- valóban akart, csak Potter a jóvoltából egész napra a gyengélkedőre került - Hm… én meg mondtam neked, hogy tőlem jobb, ha nem vársz semmit. De te úgy döntöttél, nem akarsz mást keresni. Én rád hagyom, tégy, amit akarsz, de mondom még egyszer, tőlem ne számíts semmire. Egyébként örülök, hogy jobban vagy, és a balesetednek nem lett semmilyen következménye. Ja, és bocsi, hogy miattam is történt ez veled. De most mennem kell, szia!- azzal elsietett. Út közben felvette a pálcáját, majd kerülő úton ment fel a klubhelységbe. James még pár percig dermedten állt egyhelyben. Furcsa volt, hogy azt, amit este olyan kedvesen elmondott neki Lily, most hidegen a képébe vágta. De ha bele gondolt, ez a mostani sokkal kevésbé esett neki rosszul. Végülis ez most azt jelenti, hogy udvarolhat neki, nem? Az más kérdés, hogy azt mondta: ne várjon tőle semmit. De be kell adnia egyszer a derekát. És az lesz majd élete legszebb pillanata.
 ***
James a következő napokban szorgalmasan próbált bevágódni Lilynél, aminek legtöbbször az lett a vége, hogy bolondot csinált magából az egész iskola előtt, és mindenki nevetett rajta. Életében először nem azért mutogattak rá a folyosókon ujjal, mert ő a Nagy James Potter, a szuper kviddicsező, a csapatkapitány, a tehetség, a legnagyobb sármőr, hanem mert ő James Potter, egy idióta balfék, aki folyton beég. De Lily nagyon élvezte a helyzetet, hiszen annyit még sosem nevetett, mint azokban a napokban. A fiú rettenetesen kínos helyzetbe került, szinte óránként. Folyton vagánykodni akart, így történt, hogy több ízben leöntötte magát, hasra esett, vagy nekiment valaminek vagy valakinek. Aztán, mint akinek fel sem tűnt, hogy mások rajta nevetnek, hatalmas vigyor kíséretében randira hívta Lilyt, aki néha válaszolni sem tudott a röhögéstől.  James „mutatványai” néha ráadásul annyira balul sültek el, hogy a gyengélkedőn kötött ki. De ha ez nem lenne elég, nem csak magát juttatta olykor oda, még a barátai épségét is veszélyeztette. Egyszer felgyújtotta Sirius haját, ami teljesen leégett, és a fejbőre is egy cseppet megpörkölődött, máskor egy véletlen varázslattal felkente Petert a falra, amitől öt csontja eltört szerencsétlennek. Egyszer pedig megbűvölte az egyik vaskos tankönyvét, de a varázslatot nem sikerült tökéletesen végrehajtania, mivel nem koncentrált eléggé, ezért az teljes erőből belevágódott Remus arcába, amitől kitört a négy első foga. Ez a hét James és a Tekergők számára a katasztrófa jegyében telt el, és a főkolompos komolyan fenyegette a Nagyszerű Tekergők jó hírnevét. Persze semmire nem ment vele, Lily legfeljebb csak még magamutogatóbbnak tartotta. Péntek este egy használaton kívüli terembe Sirius Tekergő-gyűlést hívott össze. Mivel mindenki felépült addigra (Sirius fejbőrét meggyógyították, és kendővel a fején járt, hogy ne látszódjon kopaszsága, Remus visszakapta fogait és Peter csontjait is összeforrasztották), úgyhogy meg is jelent mindenki. Mikor így együtt voltak, Sirius szólásra emelkedett:
- Haver! Remélem, belátod, hogy ez így nem mehet! Eddig az egész Roxfort minket csodált, hogy milyen ügyesek, nagyszerűek, zseniálisak vagyunk. Azonban most, az egész suli rajtunk röhög, mert egyfolytában bénázol. Oké, aláírjuk és elfogadjuk, hogy szerelmes vagy, de a hírnevünket nem áshatod alá! Ha már egyszer muszáj felfordulást csinálnod, legalább csináld rendesen, ne égess minket!
- Rendben, pajti, de most mit csináljak? Muszáj valamivel felhívnom magamra a figyelmét!- mondta James.
- Öregem, ugye nem képzeled, hogy Lily valaha is járna egy rakás szerencsétlenséggel? Vagy te talán nem vetted észre, hogy kiröhög téged? Tegnap járőrözés közben rákérdezett nálam, hogy szedsz-e valamit, ami miatt így viselkedsz. Egyébként tényleg olyan vagy, mint aki beszívott…- csatlakozott be a beszélgetésbe Remus.
- Lehet, hogy igazatok van!- mondta hosszas gondolkodás után James, majd felderült az arca, és felpattant a padról, ahol eddig ült- Igen! Menő leszek! Igazi vagány arc! Nem akarom, hogy kiröhögjön! Azt akarom, hogy csodáljon!- kiabálta önfeledten.
- Ez a beszéd, haver!- mondta Sirius, majd témát váltott- A másik dolog, ami miatt összehívtalak titeket, az, hogy ugyebár két hét múlva holdtölte. Mivel eddig nem nagyon foglakoztunk vele, javasolnám, hogy folytassuk az animágia gyakorlását, hogy legközelebb már Remusszal tarthassunk.
- Hm… tényleg!- jutott eszébe valami Jamesnek- Lily kérdezte, hogy láthatná-e, amikor átalakulunk. Nos?
- TE NORMÁLIS VAGY??? HOGY MONDHATTAD EL EVANSNEK A TITKUNKAT???- mennydörögte Sirius magából kikelve.
- Hé, öreg nyugodj le! Szerintem nem ő mondta el, hanem Lily jött rá magától. Azt is tudja harmadik óta, hogy én vérfarkas vagyok. Lehet, hogy most is ez történt- nyugtatta barátját, közben kérdően pillantva Jamesre.
- Igen, valóban kitalálta, de nem mondja el senkinek. Szóval? –tekintett körbe, elégedett pillantással nyugtázva, hogy Sirius megnyugodott- Itt lehet, mikor először megtesszük?- közben kiskutya szemeket meresztett barátjára.
- Ne, nézz így rám! Én nem a csaj vagyok, hanem a legjobb haverod!- mondta „komolyan” Sirius, majd megenyhült-, Aj, na, legyen akkor!- és közben maga sem hitte igazán, hogy ezt komolyan kimondta.
- Kösz, pajti! Tudtam én, hogy te vagy a legjobb Sirius!- mondta, majd kitárt karokkal elkezdett közelíteni a másik felé.
- Hé, srácok! Vigyázzatok vele, mert ez cső buzi!- és közben menekült James elől, aminek az lett a vége, hogy feldöntött egy padot, amely nagy robajjal csattant a földön. Néhány perces hulla csönd után, mindannyian röhögő görcsben törtek ki. Még percekig nevettek, de még utána is sokáig rázkódtak, és vigyorogtak, félig James reakcióján, félig Sirius kijelentésén és menekülésén. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre napirendre térjenek a dolgok felett. Végül az eredeti állapotába helyezték a padot, majd Remus emelkedett szólásra:
- Akkor foglaljuk össze a mai gyűlés eredményeit: James többet nem bénázik, ti pedig megpróbálkoztok az átalakulással, amelyen Lily is részt fog venni.
- Azt se felejts ki, hogy feldöntöttünk egy padot, és meghatároztuk Jamsie nemi identitását- szólalt meg most először Peter is, közben komolyan nézett, majd újabb nevetőgörcs jött rá. Ezt a többiek már annyira nem nevettek, Remus türelmetlenül folytatta:
- Tehát, ha mindenki elkomolyodna, talán megbeszélhetnénk, hogy mikor és hol kívánjátok felvenni először állati alakotokat.
- Hm…- gondolkodott Sirius – szombatig át tudjuk nézni az elméletet, tehát aznap megpróbálhatnánk.
- Nem jó, nem jó!- vágta rá James- aznap lesz az öreg Sluki bulija, és engem is meghívott.
- Ja, tényleg, oda mi is hivatalosak vagyunk, ugye Sirius?- eszmélt fel Remus is.
- Aha. Lehet nyalizni az öregnek, mi haver?- forgatta a szemét a megszólított, majd folytatta- Akkor legyen hétfő este kilenckor, ugyanitt. Ellenvetés?- mivel nem szólt senki semmit így szólt. Akkor maradunk ebben az időpontban. Mivel még nincs olyan késő, egy kicsit gyakorolhatnánk, nem?
- Persze, gyakoroljatok csak- mondta Remus,- de nekem most mennem kell járőrözni. Sziasztok!- azzal elsietett.
***
Másnap este Lumpsluck professzor szobájában csinos tömeg gyűlt össze. A helyiség szokatlanul nagy volt a több tanár szobájához képest, így a sok vendég kényelmesen elfért. Mikor Lily betoppant, már javában tartott a buli. Odament volna köszönni a tanárhoz, de hirtelen megtorpant, mikor látta, hogy a Remus- Black- Potter hármas épp bájcseveg vele. Prefektustársától tudta, hogy aurornak készülnek mind, és próbálnak jóban lenni a professzorral, hátha segít majd nekik. Nem akarta őket megzavarni a bájcsevegésben, ezért odament az egyik Hollóhátas barátnőjéhez, Rosalie Tylorhoz, és élénk beszélgetésbe kezdtek:
- Na, mesélj, milyen volt a randid Joshsal?- kérdezte a Hollóhátas lány.
- Hááát… nagyon jó volt- fejezte be Lily pirulva- Elmentünk a Három Seprűbe, ittunk vajsört meg minden, közben beszélgettünk. Mármint nem úgy, szóval nem barátilag, az egész olyan romantikus volt, mint amilyennek lennie kellett. És, hát, szóval, mikor visszajöttünk, és elköszöntünk, megkérdezte, hogy járnék-e vele. Igent mondtam, és aztán megcsókolt. De csak olyan finoman. Naaaagyon édes volt, és helyes, meg aranyos…- ezt már úgy mondta, mint aki a felhők fölött jár.
- Ó jaj, Lily belezúgott!- vigyorgott Rosalie.
- Nem, vagyis nem tudom. Lehet. Mindenesetre most nagyon boldognak érzem magam- mosolyodott el.
- Az a jó. Sok boldogságot nektek.
- Köszi. De most megyek, köszönök Lumpsluck professzornak, úgy látom Potterék végre elhúzták a belüket onnan.
- Jó, persze, menj csak!
Lily odasietett tanárához, és üdvözölte. Kellemesen csevegtek, Lumpsluck az egekig magasztalta Lily tehetségét, kedvességét és rafinériáját (ami, valljuk be, a lánynak nagyon jól esett valahol), amikor odament hozzájuk egy korosodó nő.
- Áh, Horatius! Csak nem ő az, akiről annyit mesélt nekem? A bájitalok ifjú mesternője?
- Igen, ő az,- válaszolt a professzor, majd Lilyhez fordult ismét- Kedves lányom, ismerd meg Phillida Sporát!
- Jó estét, Mrs. Spora!- üdvözölte a nőt, miközben kezet rázott vele- Igaz, ön írta az elsős bájitaltan könyvünket, az Ezer bűvös fű és gombát?
- Oh, milyen jó az emlékezőtehetsége a kisasszonynak!- érzékenyült el a vendég.
- Igen, Lily, ő írta. És most nem véletlenül van itt. A Mágiaügyi Minisztérium, vagyis inkább a Nemzetközi Máguskapcsolatok osztály kísérletezik egy bájitalfőző versennyel, amelyben részt venne a három legismertebb mágusiskola, a Roxfort, a Beauxbatons és a Durmstrang. Valami olyasmi, mint két évvel ezelőtt a Trimágus Kupa, csak ez a bájitalokról, azaz azoknak az elkészítéséről szól. Bármely diák indulhat, aki betöltötte a 15-öt. A versenyzőket a tanárok állítják ki. Minden iskola egy fiút és egy lányt indíthat. Tudom, hogy ez az RBF éve önnek, de Mr. Piton mellett maga a legjobb, talán még őt is túlszárnyalja a maga tehetsége, és leleményessége. Szóval a lényeg, hogy Mr. Piton mellett én magácskára gondoltam. Persze ha elvállalja.
- Ezt a versenyt biztos, hogy megrendezik? Vagy miért mondta, hogy ez még csak kísérlet?
- Brávó! Látja Phillida, hogy vág az esze ennek a kislánynak? Olyan éles, mint a beretva, hogy mugli szólással éljek. Nos, hogy megválaszoljam a kisasszonyka kérését, ez egy majdnem eldöntött dolog. A másik két iskola beleegyezett, de nem tudni még, hogy hol tartsuk. A Beauxbatons és a Durmstrang iskolák nem szeretnék felfedni épületük hollétét, de itt tartani is veszélyes, tekintve, hogy háború van. Folyamatosan azon dolgoznak a minisztériumi emberek, hogy alkalmas helyet találjanak. Szóval, elvállalná? Mr. Piton már beleegyezett.
Lily hosszasan gondolkodott. Ha így bízik benne a professzor, akkor illene igent mondania. De mi értelme indulnia, ha nem venné ki a részét a munkából? Egy ilyen eseményre készülni kell, tanulni egy csomót, de neki készülnie kéne a vizsgáira, vannak prefektusi feladatai is, amelyeket el kell látnia, ráadásul most jött össze Joshsal, akit szintén nem akar elhanyagolni. Mi tévő legyen most? Ránézett professzora bizalomteljes arcára, és ettől görcsbe rándult a gyomra. Számítanak rá. Nagyon utálta magát azért, amit ezután kimondott, de tudta, nem tehet mást:
- Persze, szívesen elvállalom!
- Oh, Miss. Evans! Köszönöm!- mondta meghatódottan Lumpsluck.
- Igazán örülök, hogy rám gondolt. De ugye nem haragszik meg, ha most távozom?
- Nem, menjen csak Miss.!
Lily nagyon haragudott magára, hogy rábólintott, de tudta, nem volt más választása. Friss levegőre vágyott, ki akarta szelőztetni a fejét, ezért elkezdett sietni az ajtó felé, mikor összefutott Remussal.
- Szia! Hát, te csak így, egyedül?- kérdezte a fiútól.
- Aha. Petert nem hívták, James meg Sirius pedig épp nagymenőt játszik- ezzel, fejével egy nagyobb társaság felé bökött, melynek központjában a két barátja állt, és épp a „Legveszélyesebb mutatványaink Top 10” listát ecsetelték hangosan az őket körülvevő lányoknak, akik szájtátva hallgatták őket. Ezen Lily mosolygott egyet, majd megkérdezte:
- Most komolyan! Mi ütött Potterbe?
- Most is csak azt tudom mondani, amit tegnap előtt. Szerelmes. Beléd. De most elhatározta, hogy oltári menő lesz.
- Ezt elhatározta a múltkor is, és mind a gyengélkedőn kötöttetek ki- jegyezte meg a lány rosszmájúan.
- Na ja. Az a balfék James Potter volt. Sirius elmagyarázta neki, hogy ezzel mindannyiunkat csak éget. Szóval most az ellenállhatatlan James Potter akar lenni. Menő, meg akit mindenki csodál. Főleg te.
- Jaj, Istenem, nem tudom, miért akar folyton bolondot csinálni magából.
- Ahogy elnézem őket, most épp mindenki olvadozik tőlük.
- Na jó, odamegyek beszélni hozzá.
- Mit akarsz csinálni.
- Ajánlok neki egy kis alkut- mondta Lily, azzal elsietett a társaság felé. Betolakodott a kör közepébe, megfogta Jamest a karjánál fogva, és kirángatta a lányok gyűrűjéből.
- Van egy ajánlatom számodra. Legyünk barátok- azzal kezet nyújtott a fiúnak, mire az csak értetlenül nézet rá.
- Mi van, mit nézel? Legyünk barátok! Ez így elfogadható, nem? Nem leszek se a csajod, se a rajongód, viszont lehetünk barátok- James még mindig értetlenül meredt a felé nyújtott kézre. Több gondolat cikázott az agyában. Egy része elfogadta volna, mert legalább akkor közel lehetne hozzá, de a másik része nem akart belemenni, hisz’ ő ettől többet akar. Mi legyen most. Ez egy soha vissza nem térő alkalom, nem szalasztatja el. Talán még később kialakulhat valami. Végül mosolyogva elfogadta a felé nyújtott jobbot, mire Lily egyszerűen átölelte. Erre mindenki felfigyelt, de ők rájuk se hederítettek. Inkább otthagyták az egész társaságot, visszamentek a klubhelységbe és beszélgetni kezdtek. Már mindenki visszaszállingózott, Lumpsluck bulija véget ért, de ők még mindig beszélgettek. Már hajnal kettő fele járhatott az idő, de James még mindig nem kérdezte meg azt, ami igazán érdekelte. Végül már nem bírta tovább és kibukott belőle:
- Mi volt a randin Sloperrel?- próbálta könnyednek szánni a hangját, de nem nagyon sikerült.
- Jó volt, összejöttünk- hangzott a tömör felelet.
- Oh - sötétedett el a fiú arca- hát ennek nagyon örülök. Legyetek boldogok!- mondta végül, de nem úgy nézett ki, mint aki komolyan is gondolja. Lily felfedezte a féltékenységet James szemében, és ez gondolkodásra kényszerítette. Akkor tényleg igaz, amit a levelében írt, hogy szereti. Komolyan nem csak az ő csodálata hiányzik még neki. Most, hogy erre rájött, kicsit elszomorodott. Akkor ez kegyetlenség vele szemben. De sebaj, próbálta meggyőzni magát az ellenkezőjéről. Hisz’ úgysem illenének össze. Túlságosan mások mindketten. 
Csak ültek egymással szemben, és hallgattak. Valahogy a csend nem volt kínos, hanem egy jóleső, simogató érzés. Valahogy átérezték egymás baját. Végül Lily szólalt meg:
- James, szerintem menjünk lefeküdni. Nagyon álmos vagyok- majd be is bizonyította ezt egy ásítással.
- Igazad van, menjünk- és ezzel el is indultak a hálótermeik felé. Mindketten félúton jártak a lépcsőn, mikor James azért még visszaszólt:
- Amúgy, ha Sloper bántana, csak szólj! Bármikor szívesen részesítem dupla edzésben!- mondta mosolyogva, amitől Lilynek is felfelé görbült a szája. Még vetett egy pillantást újdonsült barátjára, és távozott.
James még bámult utána egy kis ideig.  Sejtette, hogy Lily mai lépése, vagyis, hogy legyenek barátok, egy új élet távlatát nyitja meg előtte. Örült is neki, mert legalább a közelében lehet, ugyanakkor végtelenül szomorú volt, mert ő nem „csak” a barátja akar lenni, ráadásul ezen túl nézheti, hogy enyeleg szerelme Sloperrel. Nem akart beletörődni ebbe az új rendbe, pedig érezte, hogy muszáj, ha meg akarja tartani jó kapcsolatát Lilyvel.
Sejtette, hogy rajta fog múlni, hogy lesz-e valaha több is köztük, mint barátság.