Péntek reggel Lily meglehetősen fáradtan ébredt. Tegnap megint hajnalig tanultak az aznap esedékes SVK vizsgára. Ebben kivételesen James és Sirius nem vettek részt, mert tökéletesen meg voltak győződve arról, hagy ezt kirázzák a kisujjukból.

A lány nyújtózott egyet, és ránézett az éjjeli szekrényén álló órára. Fél nyolcat mutatott. Másfél óra múlva kezdődik az írásbeli. Még lustálkodott egy negyedórát, majd úgy döntött, felkelti világ lustája barátnőjét, Alice-t. Persze ezzel az ötletével nem volt osztatlan sikere, de a lány végül belátta, hogy ez nem éppen az alvás ideje már, és kikászálódott az ágyból, hogy megcélozza a fürdőszobát, Lily nagy bosszúságára. Már bánta, hogy nem ment hamarabb. Mit volt mit tenni, hát várt a sorára.

A tekintete egy képre vándorolt, mely az ágya melletti ablak párkányán állt. A varázsképen ő volt, és a barátja, Josh Sloper. Egymást ölelték, boldogok voltak. Lily visszagondolt, hogy milyen régen csinálták azt a képet magukról. Még épp csak két hete jártak, Ő szerelmesnek érezte magát, s úgy tűnt, viszont szeretik. Milyen kedves, figyelmes volt még akkor Josh! Teljesen levette a lábáról a lehengerlő dumájával, a nagyszerű stílusával. Azt hitte, megfogta az Isten lábát, megtalálta azt, akit keresett. Akkoriban milyen édesek voltak a csókjai, milyen kedvesek az érintései! És most? Most a csókok követelőzőek, az érintések durvák.
A lány gyakran kérdezte magától: Miért nem szakít vele?
A válasz: Mert szeretem.
És ilyenkor jött az újabb kérdés: Valóban szereted, vagy csak szeretnéd hinni, hogy szereted? Miért vagy vele, ha nem jelent neked semmit, és csak nyűg már a kapcsolat?
A felelet: Nincs szívem szakítani vele, hisz’ azt mondta, szeret engem.
Kérdés: Mikor is mondta utoljára ezt? Úgy fél éve? És hány nap után is? Három? Aki ilyen könnyen kimondja ezt, az nem szeret igazán. Mert ugye te sem hiszed, hogy komolyan így érez irántad? Ha így lenne, nem lenne veled olyan bunkó, mint szokott néha, és nem követelné a testi szerelmet. Miért hiszel neki?
Válasz: Ha azt mondta, akkor biztos úgy van. Hiszem, hogy nem hazudna nekem. Hiszen a barátnője vagyok, akit szeret. Kérdés: Ha a barátnője vagy, és szeret, akkor miért nem véd meg sosem, ha a barátai neked támadnak, hogy stréber vagy? És miért sértődik meg, ha rászólsz, hogy beszéljen velük?
Válasz: Fontosak neki a barátai. Én se örülnék, ha azt akarná, hogy változtassak Alcice-n.  
Kérdés: Igen? Fontosak neki a barátai? De ugye téged mindemellett szeret. Az persze mellékes, hogy neked folyton csak rinyál, hogy kapcsolatotok így rossz, meg úgy nem jó, de ha rákérdezel, sose mondja meg miért. De persze az idióta barátaival megosztja azt, amit veled kéne. Nem gondolod, hogy ahelyett, hogy te lennél a barátnője, a fiúk meg a haverja, inkább te vagy a haver, a barátai pedig a párkapcsolata? Végülis velük, sokkal többet foglalkozik, mint veled.
Válasz: Hagyni kell neki szabad teret.
És végül a zárszó: Lily Evans te tiszta nem normális vagy, hogy egy ilyen féleszű, nimfomán barommal jársz, aki mellesleg nem is törődik veled!
Mivel erre a lány nem tudott mit felelni saját magának, így abba hagyta a másik, reális énjével a kérdezz-felelek játékot. Révedezéséből arra eszmélt, hogy Alice rá néz, kérdő tekintettel.
- Min bambultál el ennyire, kedvenc barátném?- kérdezte végül.
- Jaj, semmi, csak visszagondoltam, hogy hogyan kezdődtek a dolgok Joshsal.
- Úgy örülök, hogy ilyen boldogok vagytok!- lelkendezett Alice.
- Aha- mondta Lily túlságosan nagy, és színlelt örömmel a hangjában, és megszólalt ismét a reális énje, vagyis, hogy miért hazudik nemcsak saját magának, de a legjobb barátnőjének is. Erre megint nem talált semmi értelmes(nek tűnő) magyarázatot, úgyhogy jobb híján ő is elballagott a fürdőszobába. Vette egy forró zuhanyt, közben „meggyőzte” magát arról, hogy Joshsal a kapcsolatuk magaslatán állnak, és nincs semmi baj köztük. Mikor befejezte a tisztálkodást, megtörölközött, bekente magát a kedven mangó-joghurt illatú testápolójával, felvette fehérneműit, fogat mosott, megcsinálta a sminkjét (azaz egy leheletnyi púder, fekete szemceruza, szempillaspirál és egy kis szájfény), majd megfésülködött, és egy pálcaintéssel laza kontyba fésülte dús, mélyvörös haját. Végignézett magán a tükörben, elégedett volt az eredménnyel. Visszament a szobába, felkapta a ruháit, és mikor teljesen elkészült, Alice döbbenten nézett rá:
- Lily, ugye nem a szexi külsőddel akarod megszerezni a K-t?
- Nem! Csak tetszeni szeretnék Joshnak- mondta nemes egyszerűséggel.

Lementek reggelizni, ahol már ott ült az asztalnál Josh. Lily rögtön megindult felé. Megállt mögötte, kezeivel eltakarta a fiú szemét, és mielőtt az még bármit is tehetett volna, a fülébe susogta.
- Jó reggelt, édesem! Szeretlek!- majd várta a hatást, amely, bár nem maradt el, hideg zuhanyként érte: a fiú letépte magáról a kezeit, és felcsattant:
- NE TÁMADJ HÁTBA!- erre mindenki felfigyelt a teremben. James indulatosan nézett a fiúra, látszott, hogy legszívesebben leütné.
-  De, édesem, csak köszöntem neked, és annyit mondtam, hogy szeretsz. Miért nem mondod, hogy te is szeretsz?
- NE HÍVJ ÉDESEMNEK! TUDOD, HOGY UTÁLOM!- Lily annyira zavarban volt. Ugyan már kábé két hónapja alig érintkeztek, hol miatta, hol a fiú nem ért rá, de nem hitte volna, hogy ilyen hatással lesz a fiúra a közeledése. Egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Te már nem szeretsz? Miért nem mondod, hogy szeretsz?- kérdezte nagyon, nagyon halkan.
- Ezt nem fogod tőlem hallani addig, amíg a kapcsolatunkat magasabb alapokra nem helyezzük- mondta, és közben közel hajolt Lilyhez, hogy ezt csak ő hallja.
- De…- kezdte a lány, folytatni azonban nem tudta, mert kitört belőle a zokogás.
- Mit, bőgsz itt? Ki kíváncsi a hisztidre?- harsogta erélyesen. Jamesnek ezen a ponton elfogyott a maradék türelme, és felpattant, de többet egyelőre nem tett.
- Hagyd abba a nyavalygást, és szállj le rólam, oké?- kérdezte még mindig tűrhetetlen hangnemben Josh. Félő volt, hogy felpofozza a lányt, aki annyira megszeppent, hogy már se nem sírt, se nem szólt, de még levegőt venni sem mert. Csak állt, és félelmében egész testében remegett. Josh csak bámult rá dühösen és megvetően, végül egyszerűen kiviharzott a nagyteremből. James pár másodpercig csak bámulta Lilyt, valamit Sirius fülébe súgott, majd Josh után ment. Míg rohant kifelé, barátja odament a lányhoz, és próbálta vigasztalni, mint ahogy a többiek, kivéve Petert, aki nem mert beleavatkozni, és Alice-t, aki csak bámult döbbenten maga elé, mert eddig abban a hitben élt, hogy barátnője és annak a fiúja között minden tökéletes. Végül erőt vett magán, és minden kérdezés nélkül ő is beállt a lány könnyeit szárítgatók közé.

James eközben sebesen rohant Josh felé.  Meg akarta neki mondani, hogy nem viselkedhet így Lilyvel. Meg akarta ütni. Fájdalmat akart neki okozni, amiért így bánt a lánnyal. Azt akarta, hogy nagyon fájjon neki. Nem érdekelték a következmények, csak fizessen meg a tiszteletlenségéért. Azt hitte egy pillanatra, hogy elvesztette. Útelágazáshoz ért, s szerencséjére a jó irányt választotta, mert rátalált Joshra, de nem éppen abban a pózban, amit elvárt volna egy párkapcsolatban élő valakitől. Főleg nem attól a valakitől, aki Lilyvel él párkapcsolatban. 

Egy szó, mint száz: Josh egy feltűnően kivágott ruhában lévő lánnyal csókolózott olyan szenvedélyesen, amitől még James is elpirult. Félő volt, hogy ott helyben egymásnak esnek.
- Melanie, kívánlak!- nyögte kéjes hangon a fiú- menjünk be ebbe az üres terembe, mert már nem bírom tovább!- a lány egyetértően bólintott, és bementek a terembe észre sem véve a döbbenten álldogáló Jamest, aki még 10 perccel később is ott állt, és agyába csak félig jutottak el a teremből kihallatszó félreérthetetlen zajok. Nagyon dühös volt, hogy mégis mit képzel magáról ez a patkány, hogy csak úgy simán megcsalja Lilyt. És nem úgy néztek ki, mint akiknek először van dolguk a másikkal. Egy idő után azonban más érzelmek furakodtak a szívébe: az öröm. Ha ezt elmondja Lilynek, akkor szakítanak, és neki újra lesz esélye nála. A sok hónapnyi barátság alatt igazán jól kijöttek egymással, a lány is megszerette a fiút, persze csak barátilag. James biztosnak érezte magát. Neki ne tudnának ellenállni, mikor már a fél Roxfortot meghódította? Elég egy jó duma, egy lehengerlő vigyor, máris a karjaiban tarthatja. És végre valóra válhat ezzel a legnagyobb álma. Ez az! Ezt kell tennie! Ránézett az órájára. Még volt 15 perc a vizsga kezdete előtt.

Elszaladt hát sebes léptekkel a nagyterem felé, ahol ott várakozott Lily, kissé nyugodtabb állapotban, mint ahogy otthagyta.  Odalépett hozzá, karon ragadta, és gyengéden húzni kezdte egy üres sarok felé, ahol nyugodtan kitálalhat neki mindent, amit megtudott. A lány kérdő pillantással várta, hogy vajon,mi következik most. James belekezdett:
-  Lily! Amit most fogok mondani, tudom, hogy hihetetlen lesz számodra, de mégis arra kérlek, hogy higgy nekem, mert ilyet sose találnék ki!
- James, a lényeget! Mindjárt kezdődik a vizsga- mondta a lány türelmetlenül-
- Nem akartam ilyen nyersen a fejedhez vágni, de ha ezt akarod, ám legyen: Josh megcsal téged, méghozzá NAGYON! Már, ha érted mire célzok- Lily elsápadt, és el is ájult volna, ha James nem kapja el, mert ez valamelyest magához térítette. Ez a második sokkja volt aznapra. Csak azt hajtogatta egyre, hogy: ez nem lehet igaz. Ekkor azonban arra sétált elégedett mosollyal az arcán Josh, aki a szeretője, Melanie kezét fogta. Teljesen elfelejtette, hogy Lilynek épp arra lesz dolga, úgyhogy enyhe pírral, de még mindig önelégült vigyorral az arcán annyit mondott:
- Hopsz!
- Hopsz bizony!- üvöltött magából kikelve Lily, és lekevert egy hatalmas pofont a fiúnak- Hopsz bizony!- ismételte, és adott egyet a másik oldalra is- HOGY MERÉSZELSZ ENGEM ILYEN MEGALÁZÓ HELYZETBE HOZNI? HOGY MERÉSZELSZ ENGEM MEGCSALNI? MIT KÉPZELSZ MAGARÓL? KI VAGY TE? AZ ATYAÚRISTEN? VEDD TUDOMÁSUL? HOGY EZENNEL SZAKÍTOK VELED! ÉS MOST KOTRÓDJ INNEN A SZUKÁDDAL EGYÜTT!- tajtékzott Lily,közben kezével az ellenkező irányba mutatott, amely az újdonsült exének, és annak a szeretőjének a helyes közlekedési irány volt. A párocska útnak indult, a lány pedig vett egy 180°-os fordulatot, és szembe találta magát Flitwick professzorral, aki eddig csak döbbent nézője volt az eseményeknek, és most is csak ennyit tudott kinyögni:
- Na, de Miss. Evans!- még fél percig álldogált, mire magához tért zavarából, és beterelte az ötödéveseket, hogy megírhassák a SVK vizsgájukat. Mindenki bement, csak Lily és James állt még mindig odakint.

- Nos, Lily Evans- mondta a fiú nyájasan, ugyanakkor nem kevés önelégültséggel a hangjában- eljönnél velem egy randira, most hogy újra szabad vagy?
Ez volt az a pont, ahol Lilynél betelt a pohár. Egy kicsit örült magában, hogy vége Joshal, de a fiú kétség kívül kellemetlen helyzetbe hozta. Így most mindenki azt fogja gondolni, hogy még egy fiút se képes megtartani a tisztelt prefektus kisasszony. És maga sem tudta miért, de nem Josh hibáztatta, amiért megcsalta, nem is a libát, aki elcsábította, de még csak nem is magát. Hanem Pottert. Biztos volt benne, hogy direkt tette ezt, hogy aztán önelégült pofával megint ráhajthasson. Ez a szemét, aljas, felfuvalkodott, beképzelt, öntelt, gerinctelen alak, és még csak nem is szégyelli magát, hanem itt vigyorog rá.
- NEEEEEEEEEEEM!- üvöltötte Lily önkívületi állapotban- És nem merészelj még egyszer az életben hozzám szólni, vagy Lilynek nevezni! Te utolsó szemétláda! Látni sem akarlak! Gyűlöllek! Érted? Gyűlöl…- és ezen a ponton egy kicsit elbódult attól a vidító varázstól amit Flitwick szórt rá, hogy csillapítsa az indulatait (a nagy patáliára felfigyelt az öreg tanerő, is kijött megnézni, hogy mi történt). A tanár várt egy fél percet, és visszaordította a bűbájt, mert a lány csak idétlenül vigyorgott.
- Miss. Evans! Sok éves pályafutásom alatt ilyen viselkedést még nem tapasztaltam egyetlen diákomtól sem! Főleg nem egy lánytól. Egy éltanulótól. Egy prefektustól. 30 pont a Griffendéltől, és örülnék, hogyha ön és Mr. Potter végre befáradnának, és elkezdenék az írásbeli vizsgájukat!- sipította indulatosan a tanár. Ezek a szavak kijózanítóan hatottak Lilyre, és minden ezt megelőzőt elfeledve gépiesen ment be a nagyterembe. Potter a nyomában.

Nagyon hamar végzett az írásbelivel, könnyűek voltak a kérdések. Néhány átok és ártás lényegét kellett leírni, a főbenjáró árkokat jellemezni, és pár veszélyes állat, például a vérfarkas, vagy a kákalag főbb ismertetőit megnevezni.

Tehát Lilynek bőven volt ideje elgondolkodni a történteket. Végül arra jutott, mint egy órával ezelőtt: Potter tehet mindenről. Megvetően gondolt a fiúra, és a hát közepére kívánta. Josht is. Azt a macát is. Alice-t, akiről tudta, hogy ki fogja faggatni, és vigasztalni fogja. Az embereket, akik majd sajnálkozóan néznek rá. Mindenkit. Az egész világot. Még Flitwicket is, aki most szólalt, fel, hogy jelezze: be kéne fejezniük:
- Pennát le! Te is fejezd be, Stebbins. Maradjatok a helyeteken, amíg beszedem, a dolgozatokat! Invito!- abban a minutumban több száz pergamentekercs röppent a levegőbe. Mikor megérkeztek a professzor kitárt karjaiba, a nagy súly és a lendület miatt a tanerő hátravágódott. Lily és Alice, akik az első padban ültek, gyorsan segítettek talpra állni a professzornak. Lily bocsánatkérően nézett tanárára, próbálta elfeledtetni vele a vizsga előtti kis esetet.
- Köszönöm… köszönöm- hebegte a kis professzor- Jól van, gyerekek, most már kimehettek!

A nagy tömeg gyorsan hömpölygött az udvar felé, amely hívogatott mindenkit. Május vége volt, jó meleg, a nap hétágra sütött, a park nagy tava hűsen várta azokat, akik lábukat bele kívánták tenni. Lily és néhány lány az évfolyamáról rögtön elindultak a  tó felé, megvitatni a vizsgakérdéseket. A lány nagy örömére, nem firtatták a bő egy órával ezelőtt történt dolgokat. Csak békésen beszélgettek arról, hogy mennyire nevetségesen egyszerű volt a vizsga, és valószínűleg mindannyiuknak K minősítésű lesz. A kis csoporthoz hamarosan csatlakozott Frank is, aki eddig kereste szerelmét. Csókot váltottak, majd a fiú az ölébe húzta Alice-t, mire néhány lány irigy pillantást vetett rájuk, hisz’ mindannyian az övékhez hasonló igaz szerelemről álmodoztak. Egészen belemerültek a foglalatosságaikba, ki a vizsga elemzésébe, ki az irigykedésbe, ki pedig a turbékolásba. Egy idő után arra lettek figyelmesek, hogy egy nagy tömeg verődik a közeli bükkfa felé, ahonnan kiabálás, és nevetés hallatszott. Lily, aki eddig csak magába fordulva üldögélt, így nem is vette észre csak egy fél perc múltán, hogy társai otthagyták és a nagy tömeg gyarapítói lettek. Gondolta, megnézi ő is, mi történt, de nem is volt szüksége arra, hogy közelebb menjen, egy ismerős hangot hallott:
- Ráfér egy kis mosás a mocskos szádra. Suvickus!- ez az a szemét Potter, fortyant fel magában Lily, és sejtette, hogy épp Piton van szokás szerint terítéken. Gyorsan utat tört magának a tömegben, és odament Potterékhez:
- Hagyjátok békén!- és olyan leírhatatlan undorral és utálattal nézett szerelmesére, ahogy még senkire az életben.
- Á, Evans- biccentett neki a fiú kellemes, zengő hangon, ez Lilyt nem hatotta meg. Egyre csak nézte a szappanbuborékokat köpködő Pitont, majd ismét ráemelte tekintetét a fiúra:
- Hagyjátok békén! Mit ártott nektek?- kérdezte kendőzetlen gyűlölettel, megvetéssel és egy jó adag indulattal a hangjában.
- Vele, tudod az a gond, hogy él…- válaszolt flegmán Potter.
- Humorosnak tartod magad, Potter? Pedig tudod mi vagy? Egy beképzelt, öntelt, undok, szadista alak! Szállj le Pitonról!- mondta most már csak pusztán megvetéssel a hangjában.
- Rendben, ha megígéred, hogy randizol velem!- mondta James akkora egóval a hangjában, hogy az talán nem is volt igaz- Áll az alku?Ígérj meg egy randit, és Pipogyi többé nem látja a pálcámat.

Lily nem ismert Potterre. Nem tudta elhinni, hogy ez a beképzelt egoista tuskó az a fiú, akivel majdnem egész tanévben olyan jóban volt. De villámgyorsan rájött, hogy ez Potter igazi énje, hisz’ ilyen volt mindig is, idén játszotta meg magát. Ezért még jobban undorodott a fiútól.

Ezek a gondolatok egy pillanat alatt futottak végig az agyán, s már készen is állt a válasszal:
- Előbb fogok randizni az óriáspolippal, mint veled!
- Ez nem jött össze, Ágas- szólt bele Sirius, majd felfigyelt Piton akciójára-, Hé!- de elkésett, mert a fiú már kiszórt egy átkot legjobb barátjára, mire annak egy széles vágás keletkezett az arcán, amelyből spriccelve folyt a vér. Persze James válasza sem maradt el: Piton egy pálcaintésre a levegőben lógott. Így mindenki számára látható lett a fiú kissé régi, megszürkült alsógatyája, amelynek látványa még a dühös Lilyt is mosolyra késztette, de ez csak egy pillanatig tartott:
- Tedd le, Potter!
- Kérésed parancs- mondta a felszólított. Leeresztette a pálcáját, mire Piton nyekkenve landolt a puha fűben.
- Petrificus Totalus!- zengte Black.
- Szálljatok le róla!- üvöltötte Lily, ismét teljesen kikelve magából, és elővette a pálcáját.
- Hagyd ezt, Evans!- szólt komolyan James- Nem akarok rontást küldeni rád.
- Akkor vedd le róla az átkot!- a fiú elgondolkodott, hogy mit csináljon, végül megtette, amit Lily kért:
- Tessék, parancsolj- majd Pitonhoz fordulva folytatta:- Nagy szerencséd, hogy itt van Evans, Pipogyusz…
- Nem szorulok rá a mocskos sárvérűre!- morogta a megszólított, át sem gondolva, hogy mit mond.
Lily teljesen elhűlt. Nem hitte volna, hogy a fiú valaha is így nevezi. Ha más mondta volna neki, akkor fel se vette volna, de Perselus! A szíve úgy érezte megszakad. Mint ahogy a barátságuk is. Lám, végül igaza lett: átvette a mardekáros barátai szokását, a sárvérűzést. És őt is így nevezte! Egy világ dőlt össze benne. A Perselus Piton személyéhez fűződő világ. Nagy nehezen csak ennyit nyögött ki minden érzelem nélkül:
- Értem. Többet nem szólok bele. De ha van egy kis időd, mosd ki a gatyádat, Pipogyusz.
- Kérj bocsánatot Evanstől!- tért magához James is, és pálcát fogott ellenségére.
- Nem kértem a segítséged! Semmivel se vagy különb nála!- vágta hozzá Lily.
- Micsoda!? Én sose neveznélek… tudod minek!
- Folyton a hajadat túrod, hogy úgy álljon, mintha most szálltál volna le a seprűről, kapkodsz a hülye cikeszed után, a folyosón rontást küldesz mindenkire, aki épp nem szimpatikus neked! Akkora felfújt hólyag vagy, hogy seprű nélkül is repülhetnél! Hányok tőled Potter!- mikor ezt végighadarta, sarkon fordult és elviharzott. Nem foglalkozott azzal, hogy a másik a nevén szólongatja. Nem érdekelte senki és semmi. A világ összeesküdött ellene. Egy napon vesztette el a fiúját, és két barátját. Nem, nem! Nem szabad sajnálni őket! Josh nem is szerette, és megcsalta. Ráadásul büszke is erre a tettére. Potter… Egy utolsó, aljas szemétláda! Miatta jutottak odáig Sloperrel. Pfuj! Piton pedig… nem is volt igazán a barátja, ha képes volt ilyet mondani rá. Mégis, a három esetből ezt az egyet sajnálta igazán. Hiszen ő mondta el neki, hogy boszorkány. Ő mesélt neki a Roxfortról. Ő mesélt neki az egész varázsvilágról. Már 10 éves kora óta ismeri, és azóta barátok. Szörnyen bántotta, hogy egy ilyen sok éves barátságnak ezennel vége. Bármennyire is fájt neki, de vége volt. Próbált neki megbocsátani, de ezt nem tudta. Ezzel az egy szóval valami örökre megszakadt köztük. Közben beért a kastélyba, és megtorpant. Körülnézett, hogy hol van: egy folyosón találta magát. Gondolt egyet, felült a széles ablakpárkányra, hátát nekivetette a falnak, és nézett ki az ablakon. Nézte a napsütötte parkot, a sok vidám diákot, akik örülnek annak, hogy lassan vége a vizsgaidőszaknak, nézte a tavat, ahol az óriáspolip a parton ülő lányokkal játszott, nézte a Tiltott Rengeteget, ahonnan Hagrid éppen kijött kutyája kíséretében. Végignézett az embereken, és úgy érezte ő a világ legboldogtalanabb, legszerencsétlenebb teremtése. Így merengett magában, mígnem egy hang ütötte meg a fülét, mely őt szólongatta. Piton volt az.
- Lily! Lily!- a lány nem akart vele beszélni, ezért tovább indult, hogy lerázza, de a fiú nem adta meg könnyen magát.
- Lily! Kérlek, várj! Beszéljük meg! Bocsánatot akarok kérni!- a lánynak most már pattanásig feszültek idegei, és kibukott belőle:
- Megbeszélni? Mit akarsz megbeszélni Pipogyi? Talán azt, hogy lesárvérűztél? Vagy miről akarsz beszélni velem?
- Szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, hogy ez nem mentség, de csak véletlenül szaladt ki a számon, nem gondoltam komolyan.
- Amit az ember hirtelen felindulásában mond, az általában igaz is. Ha valamit gondolkodás nélkül mondasz, az a valódi gondolataidat tükrözi.
- De, Lily, én esküszöm az életemre, hogy nem gondoltam komolyan!
- Megmondjam, hogy ÉN mit gondolok? Szerintem teljesen kifordultál önmagadból, mióta azokkal a féleszű barmokkal barátkozol. Elvadítottak téged. Emlékszem, régen nem érdekelt, hogy ki milyen származású, de amióta az őt társaságukban vagy, nagyon megváltoztál. Aki itt áll előttem, az már nem ugyanaz a Perselus Piton, aki 10 éves koromban felvilágosított boszorkányi mivoltomról. Ez egy teljesen új ember. Egy rossz ember. Ezzel azt hiszem, elválnak útjaink. Ég veled!- mondta és faképnél hagyta a döbbenten álldogáló fiút.

Csak rohant, ahogy a lába bírta. Menekülni akart. Az érzései, a világ elől. Rohant, de nem nézte, hogy merre. Így egyszer csak nekiütközött valakinek. Egy kócos, fekete hajú fiúnak.
- Már megint te vagy, Potter?- mondta gorombán, és megvetően nézett rá. Íme, hát itt van élete megrontója is.
- Öhm…- kezdte bizonytalanul a fiú- Bocsánat!- azzal talpra állt, és segédkezet nyújtott Lilynek, aki viszont visszautasította.
- Nem szorulok a segítségedre!-  feltápászkodott, majd folytatta- És örülnék, ha a jövőben nagyívben elkerülnél! Látni sem akarlak!- harsogta, a hangja betöltötte az egész folyosót, továbbindult, de egy kéz egy cseppet sem finoman megragadta, és visszarántotta. James volt az, aki ezután a lányt a falhoz lökte, és a két kezét úgy tette, hogy „foglya” ne tudjon elmenekülni.
- Így. Most pedig végig hallgatsz Lily Evans! Nem tudom, hogy mi a bajod, de azt hiszem, inkább nekem lenne okom azt mondani, hogy: „Látni sem akarlak!”. Eddig teljesen normálisan viselkedtél, de reggel óta olyan vagy, mint aki meghibbant. Egyfolytában nekem esel, a fél iskola előtt porig alázol. Nem tudom miért. Jó esik neked, hogy bántasz? Jól esik neked, hogy újabban minden egyes szavad egy tőrdöfés a szívembe? Mi a franc bajod van, mondd már meg!

Lily, aki eddig szólni sem mert a döbbenettől, kifakadt, bele adta ennek a napnak minden fájdalmát és keserűségét, minden dühét Potter nyakába zúdította:
- Hogy mi a bajom? Te ezt komolyan kérdezed? Pont te, mikor te tudhatnád a legjobban? Tönkretetted az életemet!
- Mi van?- nézett döbbenten James- ÉN? ÉN tettem tönkre az életed? És mégis mivel, ha szabad tudnom?
- Hogyhogy mivel? Volt egy jól működő kapcsolatom, erre a Nagyságos James Potter gondol egyet, és felrúgja. Mert neki épp úgy szottyan kedve. Nem is érdekelt, hogy ez nekem hogyan esik, vagy, hogy kínos helyzetbe hozol mindenki előtt. Nem számít. Csak meg legyen, amit te akarsz. Hát büszke lehetsz magadra igazán, mert sikerült tönkretenned az életemet!- Puff! Egy pofon. Puff! Egy másik. Ezt már zokogva adta, és zihálva. Teljesen kiakadt, de a fiú ezt figyelembe sem véve üvöltött vele:
- Te komolyan gondolod, hogy miattam ment tönkre a kapcsolatod? Egyébként nincs igazad, hogy jól működött. A jól működő kategóriába szerintem nem fér bele egy olyan reggeli jelenet, mint ma. És szerintem az sem, hogy valaki megcsalja a másikat. Vagy tán azt is ráma akarod kenni, hogy miattam csalt meg?
- Hát persze, hogy miattad- vágta rá szent meggyőződéssel Lily - Hiszen te hoztad össze azzal a hugrabugos szajhával. Tudom, én nem kell hozzá túl nagy ész, hogy kitaláljam.
- Neked elment az eszed te nő! Mégis miért tettem volna?
- Mert nem neked hajbókoltam, hanem valaki másnak, és ez piszkosul bökte a csőrödet!
- Na, jó, nekem ebből elegem van. Egy ilyen dilis némberbe, mint te, nem is tudom, hogy hogy lehettem szerelmes! Mindenesetre: engem felejts el egy életre, és nem hiszem, hogy valaha randira hívlak még!- azzal elviharzott.

***

James Potter be is váltotta Lily Evansnek tett ígéretét, miszerint nem zaklatja többet. Nem szólt hozzá, rá sem nézett. Nem is foglalkozott vele. A gyakorlatban persze. De a lelke és a szíve darabokban hevert. A lány miatt. Sokszor visszhangzottak fejében a sértések, amiket Lily vágott hozzá: „Beképzelt! Egoista! Felfuvalkodott! Utálatos! Szadista! Tönkretetted az életemet!” Eddig szerelmet érzett a lány iránt, most viszont, ha rágondolt, elfogta a tömény gyűlölet. Mert sértegette. Mert azt gondolta, hogy szándékosan ártana neki. Mert eszes volt. Mert okos volt. Mert élt. Mert nem szerette. Mert ő viszont gyűlölte.

***

Lily Evans végtelenül szomorú volt. Rá nézett exbarátjára, és a hugrabugos csajára, és fájdalmat érzett. Látta Pitont Averyvel és Mulciberrel, és fájdalmat érzett. Hallgatta Alice beszámolóit Frankkel való randijairól, fájdalmat érzett. Hallgatta a vigasztaló szavakat, fájdalmat érzett. Látta a vidám diákokat, fájdalmat érzett. Látta Pottert. Gyűlöletet érzett.

***

 A baráti kör feloszlott. A Tekergők négyen elszigetelték magukat, mint ahogy Alice és Frank is. Lily magára maradt. Néha ugyan beszélgetett Alice-szel, vagy Remusszal, vagy más házból való társával, de nem volt ugyan az. Azon a május végi napon valami végleg megváltoztatta eddigi életét.

***

 A Roxfort Express először lassított, majd a kerekei csikorogva fékeztek a végállomáson. Lily Evans összeszedte a csomagját, és kiment a fülkéből. Szeretett volna elbúcsúzni Alicetől, vagy Remustól, de mindketten a Tekergőknél voltak vendégségben, így e nélkül hagyta el a kilenc és háromnegyedik vágányt.