A gyeng�lked�n �bredek. Egy nagy halom takar� alatt. Egy j� m�ter magasra vannak p�pozva. De nem eml�kszem, hogy hogyan ker�ltem ide.

Emberek k�zelednek fel�m. N�v szerint: Madame Pomfrey, McGalagony �s Dumbledore professzor. �gy t�nik, �szrevett�k, hogy fel�bredtem.

- Miss. Evans – mondja McGalagony. – Mi�rt tette? Meg akart halni?
- Nem, nem akartam. Csak… - �s itt megint els�rom magamat. Nem akarom kimondani.
- Van k�ze ahhoz, hogy ma d�lut�n az �desapja sajn�latos m�don elhal�lozott? – n�z r�m azzal a mindent tud� tekintet�vel Dumbledore. Lassan b�lintok.
- Azt hiszem, a kisasszony nagyon meg van terhelve lelkileg. A mag�ny, az �r�k�s h�bor�skod�s Mr. Potterrel �s most az �desapja hal�la nagyon felbillentette az egyens�ly�t.

Igaz�b�l meg sem lep�d�m, hogy ennyire tiszt�ban van az �letem neh�zs�geivel. �s azon sem, hogy ennyire kiismeri a lelki vil�gomat.

- Nem tudom, hogy mi tenne vele j�t. Tal�n egy kiad�s besz�lget�s sokat k�nny�tene a lelk�n. Egy kis pszichol�giai seg�ts�gre szorulna, azt hiszem – folytatja.

- Nos, Miss. – fordul hozz�m – ha visszaj�n a kedves bar�tn�je a sz�netr�l, azt tan�csolom, besz�lgessen vele sokat a probl�m�ir�l. Nincs is jobb, mint egy meg�rt� bar�t. Azonban a gyeng�lked�n kell maradnia, mert majdnem hal�lra fagyott odakint. M�g szerencse, hogy Hagrid �ppen arra j�rt, �s felhozta mag�t. Lehet, hogy t�d�gyullad�st kapott. Majd a Madame kik�r�lja mag�t, legyen nyugodt.

Ennyit mond, nem t�bbet. Most int McGalagonynak, hogy t�vozzanak.

Madame Pomfrey leer�ltet a torkomon n�h�ny borzalmas �z� l�tty�t.

-    Pfuj! – nyafogok.

-    Mit v�rt, mit kap majd? T�klevet? – zs�rt�l�dik a Madame.

�gy n�z ki, az egyik poh�rban altat� volt, mert most nagyon �lmosnak �rzem magam, �s azt hiszem, mindj�rt elal…

***

-    Miss. Evans, keljen fel! – hallok egy hangot. De nekem nincs kedvem. �n most aludni akarok, �s nem gondolni arra, mi t�rt�nt.

-    Keljen m�r fel! �gy nem tudom beadni mag�nak az orvoss�got! – folytatja a hang. Vagyis a gazd�ja, Madame Pomfrey. Azt hiszem, musz�j lesz felkelni. Azt�n majd k�rek egy m�sik poh�r l�tyit. J�, hogy nem �lmodom.

-    Na, v�gre! Ezeket igya meg! – mondja a javasasszony, mikor l�tja, hogy kinyitom a szemem. El�ttem vagy t�z serleg, benne k�l�nb�z� b�jitalok vannak. Megiszom �ket. Egyiknek rosszabb az �ze, mint a m�siknak. De most m�r nem mondok semmit. Azaz valamit m�gis:

-     Madame Pomfrey, nem kaphatn�k m�g egy serleg altat� f�zetet?

-    Mi? Nem! – jelenti ki szigor�an. – M�g csak az hi�nyzik, hogy m�g egy akkora adagot megigyon, mint tegnap! T�bbet nem is kelne fel! Ha igaz, hogy olyan j� b�jitaltanb�l, akkor tudhatn�, hogy 24 �r�n bel�l nem szabad k�t nagy d�zist bevenni.

-    De �n szeretn�k aludni. �s nem gondolni semmire – mondom neki k�rlel� hangon.

-    Majd alszik a szob�j�ban. Most �lt�zz�n fel, �s menjen. Este nyolcra j�jj�n vissza, akkor megkapja a tov�bbi b�jitalokat. A kast�lyt ne hagyja el, �s ne er�ltesse meg mag�t! �lt�zz�n melegen! Egy�b instrukci�m nincs. Viszl�t este! – mondja kem�nyen, �s kisiet a k�rteremb�l.

 Most, hogy �gy magamra maradtam, nem tehetek m�st, mint hogy fel�lt�z�m. Ahogy kik�sz�l�dom a m�ter magas paplankupac al�l, �rzem, hogy nagyon hideg van itt. Pedig egy�bk�nt f�tenek. Felveszem azt a p�r ruh�mat, amiben nekiv�gtam a fagynak, vagyis a kiny�lt mack�nadr�gom, �s a p�l�m. Egy�ltal�n nincs melegem, de mit tehetek. Elindulok vissza a klubhelyis�gbe.

�t k�zben gondolkodom. �s megint felszakadnak a sebek. Hirtelen hatalmas az �r bennem. Mintha valami megszakadt volna. Tal�n a sz�vem. Megszakadt a sz�vem, mert apuci nincs t�bb�. Az �n apucsk�m. Aki a v�s�rban nyal�k�t vett nekem, �s aki beragasztotta a sebet a t�rdemen, amikor kerget�z�s k�zben elestem, �s felhorzsoltam magam. Az apuk�m, akire mindig olyan b�szke voltam. Hogy � az apuk�m, �s hogy �n lehetek a l�nya. Annyira hi�nyzik. Soha t�bbet nem fogom l�tni, soha t�bbet nem hallhatom a hangj�t. Soha t�bbet. Nem tudom elhinni, hogy nincs t�bb�.

F�j. Nagyon f�j. De ezt csak a lelkemben �rzem. A sz�vemben, ami majd’ meghasad. M�g jobban akarom, hogy f�jjon. Nem �rdekel semmi. Csak az, hogy f�jjon. Hogy a testemen is �rezzem a f�jdalmamat.

Futok. Sz�lsebesen a portr� fel�. Gyorsan elhadarom a D�m�nak a jelsz�t, �s berobbanok a klubhelyis�gbe. Rohanok fel a l�pcs�n, fel a szob�mba. Mivel okozhatn�k f�jdalmat magamnak? Mi az, ami nagyon f�jhat?

    H�zogatom a fi�kokat, de csak k�nyvek, �s ruh�k. Bemegyek a f�rd�be, h�tha ott tal�lok valamit.

    Meg is van. A borotv�m. �gyesen kipiszk�lom a peng�t, �s… Most mit csin�ljak vele?

V�letlen�l megv�gom az ujjam. Felszisszenek, mert f�j. B�ven serken ki a v�r. Reflexszer�en a sz�mba dugom az ujjam, �s leszopogatom a v�remet, nehogy lecs�ppenjen a f�ldre. Ez f�jt. EZ F�JT!

Megvan! V�rszemet kapok. De nem v�gom fel az ereimet. B�rmilyen szarul vagyok, meghalni f�lek. Vagy legal�bbis meg�lni magam. De azt akarom, hogy f�jjon.

H�t nem az v�n�mba m�lyesztem, hanem kicsit f�ljebb a h�sba. Belenyomom j� er�sen. F�j. De j�. V�gigh�zom az alkaromon sz�lt�ben. Er�sen v�rzik. De nagyon j�l esik az �rz�s. Mintha a h�somat simogatn�k. Nagyon f�j. De m�gis j�. Ez hogy lehet? Meg�r�ltem? Tal�n. De ez most nagyon j� �rz�s. Belem�lyesztem m�g egyszer. �s m�g egyszer…

***

A t�li sz�netem tov�bbi napjai el�g egyhang�an teltek. Felkeltem, tanultam, ettem, megint tanultam, vacsor�ztam, azt�n mentem a Madame- hoz orvoss�g�rt. Ut�na lefek�dtem, �s aludtam. De legal�bb az �sszes h�zi dolgozatomat megcsin�ltam.

Amikor m�r nagyon nem b�rtam tov�bb, felmentem a szob�mba, �s el�vettem a peng�t. Olyan j�l esett! Akkor csak arra koncentr�ltam, �s arra, hogy f�jt. Kiz�rtam mindent, �s f�leg apa hal�l�t.

Most m�r mindk�t karom tele van hegekkel. Hamar tele lett a balom, mert k�t-h�rom �r�nk�t sz�ks�gem volt ezekre a megk�nnyebb�l�st hoz� percekre. �gyhogy musz�j volt r�t�rnem a jobb karomra is. �gy m�r mindk�t kezem tele van gy�gyul� sebekkel a v�n�m f�l�tti helyt�l majdnem a karhajlatomig. M�r szinte f�gg�k eme tev�kenys�gemt�l. Ha nem tudom magam megv�gni legfeljebb h�rom �r�nk�nt, d�h�ngeni kezdek. Ideges leszek, t�r�k-z�zok. Sz�val m�r alig tal�lok helyet, ahova m�lyeszthetn�m.

-    Lily, mit csin�lsz ennyi ideig a f�rd�ben? �n is szeretn�k bemenni! – kopogtat Alice az ajt�n. V�get �rt a sz�net, most lesz az els� tan�t�si nap.

Hogy mit csin�lok ennyi ideig? Csak a szok�sosat. Menek�l�k a probl�m�im el�l.

Nem fogadtam meg Dumbledore tan�cs�t. Nem besz�ltem a dolgokr�l vele. M�r egy�ltal�n, r�gen nem besz�ltem vele semmir�l. Nincs is mikor. Folyton Frank-kel l�g, vagy ha nem, Siriusszal, Remusszal, �s Peterrel. M�g mindig tervelnek valamit, de m�r nem �rdekel. Alice sem �rdekel. Milyen bar�t? Semmilyen. Sosincs egy perce r�m. Ami�ta visszaj�tt�nk, alig foglalkozott velem. M�r nem besz�l�nk l�mpaolt�s ut�n az �gyban, nem �runk egy�tt h�zit, nem egy�tt esz�nk, sosem csin�lunk semmit egy�tt. Kivonult az �letemb�l, le se szarja mi van velem, hogy �rzem magam. Fogalma sincs, milyen rosszul vagyok. �s nem fogom neki elmondani. Nehogy m�r �n menjek ut�na, hogy „Bocs, nem �rdekelne v�letlen�l, hogy mi van velem?”. Nem. Majd ha � akar velem besz�lni, akkor majd esetleg fontol�ra veszem, hogy besz�molok neki a sz�nalmas �s siv�r �letemr�l.

    Istenem, mi lett velem! Ahhoz k�pest, hogy tavaly ilyemkor mi volt… M�g mindig nem hevert�k ki a szilveszteri bulit, amit a Tekerg�k szerveztek. Itt voltunk mind: �k, Alice, Frank �s �n, meg az akkori bar�tom, akinek m�r a nev�re sem eml�kszem. Arra sem, hogy hogy n�zett ki. Egy�ltal�n nem eml�kszem semmire vele kapcsolatban, mintha kit�r�lt�k volna az agyamb�l. M�g egy �v sem telt el, �s nem is eml�kszem semmire, mert valahogy nem erre koncentr�ltam. Fontosabb volt minden m�s.

Akkor m�g voltak bar�taim. Alice, akivel mindent megbesz�lhettem. A Tekerg�k, akikkel annyit nevethettem. Piton, akivel nagyon bens�s�ges bar�ts�got �poltam. �s a sulib�l is nagyon sok mindenki, akivel kellemesen el tudtam besz�lgetni. Vel�k m�g mindig besz�lek, de legfeljebb csak az id�j�r�sr�l. �k kellemes ismer�s�k, kedves arcok, akiket innen-onnan ismerek, de nem bar�tok. Nem vel�k fogom megosztani a probl�m�imat.

     Most nincs senki, akivel egy j�t besz�lgethetn�k, az ap�m meghalt, az �tlagom leromlott, �s sz�rnyen �rzem magam. Valami nagyon elromlott. Mi�ta azzal a nagyk�p� Potterrel �sszebalh�ztam, minden t�nkrement k�r�l�ttem, Ut�lom az �letem. Ut�lom magam.

-    Lily! Engedj m�r be! – d�r�mb�l az ajt�n Alice. �gy h�t k�nytelen vagyok engedelmeskedni. Megmosom a kezem, a peng�t visszateszem a hely�re. A tal�rom ujj�t leengedem, hogy ne l�tsz�djanak a hegek, �s kivonulok a f�rd�b�l. Egy sz�t nem sz�lok a „bar�tn�m” - h�z, ink�bb elmegyek �r�ra. Ma valahogy nem vagyok �hes.

***

Ez az utols� �r�m. B�jitaltan. �s Potter m�r megint elrontotta. Mindig elrontja.

-    Miss. Evans, ez a f�zete kritik�n aluli. Mi t�rt�nt mag�val? – k�rdezi szomork�san Lumpsluck. Potter meg csak r�h�g a mark�ba. Mint mindig. Sz� szerint.

-    Nagyon sajn�lom, nem tudom mi az oka. Pedig �n mindent megteszek, higgye el tan�r �r! – pr�b�lom sz�p�teni a sz�p�thetetlent.

-    Pedig a maga f�zete indult a legjobban. Mit rontott el, hogy mostanra t�nkre ment? – folytatja a prof. Most m�r ideges�t. Nem v�ghatom a k�p�be az igazs�got, �gyse hinn� el, nincs bizony�t�k. �gyhogy musz�j itt �llnom egy t�nkrement b�jitalt tartalmaz� �st felett, �s j�pof�zni a tan�rral. Nem ment t�kre a tudom�nyom, de nem tudok dolgozni rendesen, mert Potter mindig elsz�rja nekem. Mivel m�ly hallgat�sba burkol�ztam, Lumpsluck most folytatja:

-    Sajnos erre is trollt kell adnom, hacsak meg nem mondja, mi a hiba a b�jitalban. Akkor tal�n adhatok egy el�gs�gest.

-    A f�tyolkaf� tette t�nkre – mondom neki nyersen. L�ttam, amikor Potter beledobott egy keveset.

-    Igen, t�nyleg az – helyesel a prof, k�zben a b�jitalt vizsg�lgatja. – Rendben, akkor E. Most mindenki mehet, v�ge az �r�nak! – sz�l v�g�l mindenkihez.

A t�bbiek pakol�szni kezdenek. �n is. Most rettent� d�h�s vagyok. Hogy mer�szeli ezt? Hogy meri t�nkretenni? Most azt hiszi Lumpsluck, hogy elh�ly�ltem. Legsz�vesebben megfojtan�m egy kan�l v�zben.

M�r mindenki kiment a teremb�l, csak mi ketten pakolunk. P�r m�sodpercig csendben matatunk egym�s mellett, de azt�n kirobban bel�lem:

-    Most m�r rohadtul elegem van bel�led Potter!

-    Mi van? – n�z r�m �rtetlen�l.

-    Elegem van abb�l, hogy mindig elrontod a b�jitalomat! – adok neki n�mi magyar�zatot. B�r ink�bb egy pofont �rdemelne…

-    Jaj, most az a probl�m�d, hogy nem te vagy az �gyes kisl�ny, ugye? – szemtelenkedik.

-    Nem! De semmi jogod hozz�! – ripakodok r�.

-    �s t�ged mi jogos�t fel arra Evans, hogy te babr�lj az eny�mmel? Merthogy te is szokt�l… - folytatja. De �n k�sz vagyok a v�lasszal:

-    Az, hogy te piszk�lsz bele az eny�mbe! Te kezdted! �n sose kezdem! Vagy ez nem t�nt fel?

-    B�jj m�r el! Olyan sz�nalmas vagy! Tudom, hogy csak az zavar, hogy most nem te vagy az �gyi-prefi. Hogy most nem t�ged isten�tenek, �s hogy a tan�rok most nem t�led vannak el�julva. Olyan g�z vagy! Mi vagy te? Ki vagy te? Egy kis senki, egy ostoba picsa, aki kapar a j� jegyek ut�n, egy begyepesedett, korav�n…

�s itt elszakad n�lam a c�rna. Lend�l a karom, hogy egy hatalmasat lekeverjek ennek a szem�t, piti, nyomorult kis geny�nak, de ekkor…

A kez�vel elkapja a karomat a k�ny�k�m alatt, a tal�rom mindk�t ujja felcs�szik, �gy l�that�ak a hegek, �s egy-k�t seb alatt n�mi alvadt v�r, ami tan�s�tja, hogy mit is csin�ltam az el�z� sz�netben. Potter csak n�z a karomat bamb�n, majd megk�rdi:

-    Ez meg mi?