Riadtan n�zek r�. Annyi h�t a titoknak. De h�tha m�gsem. M�g alig mondta ki, m�r h�zom is el a karomat. Nem sz�m�t, hogy ott van a cuccom, de elszaladok. Ki a teremb�l, �t rengeteg folyos�n, futok, �s nem is n�zem, hova. Most fogalmam sincs, hol vagyok, ezen a helyen m�g sosem j�rtam.

    �rdekes. Egy helyet akartam, ahol elb�jhatok, ahol senki sem tal�l meg, �s ahol egy cs�ppet kif�jhatom magam. Erre itt egy ici-pici terem. Ha h�rom-n�gy n�gyzetm�ter megvan tal�n. Nincs benne semmi, csak egy k�nyelmesnek t�n� karossz�k. Kipr�b�lom. T�nyleg k�nyelmes.

    Mi legyen h�t most? �szrevette. Vajon tudta, hogy mi az? Ha igen, vajon most mit gondol, mi�rt csin�ltam? �s vajon mit gondol r�lam?

    De ez badars�g! Kit �rdekel, hogy mit hisz Potter? Hogy vajon tudja-e? Ha tudja, akkor mi van? Nem � fog megakad�lyozni benne. Nem �rdekel. Kit izgat? Ha l�tta, h�t l�tta. �gysem �rdeklem �t. �s ha �n nem �rdeklem, akkor ez sem fogja. Lehet, m�r el is felejtette. Biztos jobb dolga is van, minthogy ezen gondolkodjon. S�t, biztos. Nem foglalkozik vele, nem mondja el senkinek. De az is lehet, hogy azt hiszi, elestem, vagy ak�rmi. Teljesen mindegy. Teljesen mindegy, hogy mit gondol az a barom.

    Ha m�r �gy magamra maradtam, ink�bb ap�ra gondolok, �s az eml�kekre. Lehunyom a szemem, �s eml�kezek. A k�z�s �lm�nyeinkre, az arc�ra, a szok�saira, arra, hogy mindig k�t cukorral itta a k�v�t, �s hogy a fogkr�mes tubust a v�g�n nyomta, �s hogy mindig k�nosan pontos volt, arra, hogy milyen rendet tartott mindig a dolgoz�szob�j�ban, hogy minden tavasszal megmetszette a r�zs�inkat, �s lenyeste a bokrokat, ahogy magyar�zta nekem kisl�ny koromban a matek leck�t, �s hogy mindenr�l milyen sokat tudott. Mennyit mes�lt nekem arr�l, hogy fiatal kor�ban merre utazott. Bej�rta Eur�p�t, azt mondta, l�tta az Alpokat, �s j�rt a Mont Blancn�l, hogy elment Norv�gi�ba a fjordokhoz, hogy eljutott egyszer Indi�ba, �s l�tta a T�dzs Mahalt, �s m�g megannyi csod�s helyet fedezett fel. Mindig tan�tott minket Petuni�val az embers�gre, arra, hogy a t�bbi emberrel szemben mindig toler�nsnak, kedvesnek kell lenni, hogy a kin�zetbeli k�l�nbs�gekt�l el kell tekinteni, �s hogy el kell fogadni a m�ss�got. Nem szabad k�l�nbs�get tenni az emberek k�z�tt csak az�rt, mert m�s a b�re sz�ne, m�s a gondolkod�sm�dja, vagy ak�rmilyen szempontb�l elt�r t�l�nk, mert nem vagyunk egyform�k, �s ez �gy van rendben. El kell fogadni h�t az embereket olyanoknak, amilyenek. Ha valaki szomor�, vigasztalni, ha valaki seg�ts�get k�r, megadni neki, ha valaki �hezik, etetni, ha valaki szomjazik, itatni, ha f�zik, ruh�t adni, �s �gy tov�bb. Mert ezt a vil�got csak az emberek ir�nti szeretet�nk �s elfogad�sunk teheti jobb�. Nem szabad ellens�geskedni, ha van haragosunk meg kell b�k�teni, �s �gy �lni, hogy szeressenek minket a t�bbiek. �gy �lni, ha egyszer meghalunk, sz�vesen eml�kezzenek r�nk. �gy �lni, hogy, ha egyszer meghalunk, �s az �r sz�ne el� ker�l�nk, ne kelljen sz�gyenkezn�nk a V�gs� Elsz�mol�sn�l.
   
    Apa olyan j�, �s b�lcs ember volt. �s �n pr�b�lok �lni a tanai szerint. Neki siker�lt. Mindig is rengeteg kedves ismer�se, j� bar�tja volt, sokan ismert�k, szerett�k, sosem �rtott senkinek, �s nem voltak ellens�gei. � olyan t�k�letes volt. J� csal�dapa, kiv�l� munkaer�, kedves bar�t, rendk�v�l okos, �s b�lcs ember. �s most egy ilyen embert�l fosztatott meg a vil�g. Mi�rt pont �? �s mi�rt ilyen hirtelen?

    Azt eddig is tudtuk, hogy az eg�szs�ge nem volt teljesen rendben, de szedett gy�gyszert, j�rt kivizsg�l�sra, senki nem gondolta volna, hogy ez lesz a v�ge. �s ez olyan sz�rny�. �gy hi�nyzik! Most �rzem igaz�b�l, hogy mennyire szerettem, �s szeretem �t. Most, hogy elvesztettem. Sosem mondtam neki eleget, hogy „szeretlek Apa”. Ezt nem lehet el�gszer mondani. De most m�r hi�ba mondan�m, �gysem �rten�. � m�r nincs t�bb�.

    M�r s�t�t van odakint. A helys�gben l�v� egyetlen ablakon kereszt�l l�tom, hogy a s�t�ts�g mindent ellepett. Nem is vettem �szre, hogy �gy elrep�lt az id�. R�n�zek az �r�mra, l�tom, este hat is elm�lt. Lemegyek a nagyterembe, vacsor�zom, azt�n f�lmegyek tanulni. Ma is rengeteg h�zit kaptam.

    Fura. Itt �ltem vagy �t �r�n kereszt�l, �s nem �rzetem k�sztet�st arra, hogy megv�gjam magam. Azt hiszem, ez att�l lehet, hogy r� gondoltam. �gy kicsit kev�sb� hi�nyzott, kev�sb� f�jt. De sajnos ezt nem tehetem meg minden nap. Vagyis, hogy itt �l�k �r�kon �t, �s ezen merengek. Tanulnom is kell. Hamarosan v�ge az �vnek, �s tanulnom kell. �s lehet, hogy t�bbet nem tal�lom meg ezt a szob�t.

***

Eltelt k�t h�nap. Nem volt t�l esem�nyd�s. Tanul�s, vita Potterrel, tanul�s, vita, vita, vita, vita, tanul�s, �s �gy tov�bb. Igaz�b�l nagyon egyhang� az �letem. �s unalmas.

    A szob�t nem siker�lt megtal�lnom m�g egyszer, sz�val a penge maradt. H�tk�znapokon jobban hajtok a tanul�ssal, hogy a h�tv�g�kre mentes�ljek a tanul�s al�l, �s ap�ra gondolhassak. Olyankor nem vagdosom magam, mert enyh�bb az a szor�t�s bent, a sz�vemben, mintha a hurok kiss� engedne.

    �gy, j� k�t h�nappal k�s�bb, m�r nagyj�b�l elfogadtam, hogy elment. �r�kre. F�j. De m�r belet�r�dtem. Kicsit az�rt mintha enyh�lt volna. M�r sokkal kev�sb� zaklat fel, ha eszembe jut.

    De m�g mindig vagdosom magam. Ez n�lam m�r l�tk�rd�s. Ha nem tudom megv�gni magam, rosszul �rzem magam. Pedig m�r nem ny�jt olyan nagy �lvezetet. A mozdulatok egyhang�ak, rutinosak, �s m�r t�bb sebet kell okoznom magamnak egy-egy alkalommal, ha azt akarom, hogy j�l �rezzem magam.

    Ut�na viszont mindig olyan vagyok, mint akit kicser�ltek. Jobb a k�z�rzetem, vid�mabb vagyok, mindenkivel t�rsalgok, m�g Alice-szel is v�ltok p�r sz�t. Az �r�kon megint a r�gi �nmagam vagyok, Potter az „eset” �ta ritk�bban piszk�l bele a munk�mba. A tan�rok megint kedvelnek, �s �szrevett�k, hogy javult a teljes�tm�nyem. Legal�bb ezen a ter�lten a topon vagyok.

    Egy bagoly kopogtat az ablakon. Vajon mit hozott?

Gyere f�l kett�re a hatodik emeleti folyos� jobb oldalon l�v� els� term�be! Ott v�rok r�d!

    Ennyi. Al��r�s nincs. A bet�k ismeretlenek. Nem az Alice-�, nem Remus�, vagy Sirius�, nem Frank�, de m�g csak nem is Potter�. Szerencs�tlen bet�i vannak az illet�nek mindenesetre.

    Menjek? Ne menjek?  F�l kett� mindj�rt itt van. De ki tudja, ki �rta ezt. Tal�n meg akarnak t�madni, vagy elrabolni. Vagy csak a bolondj�t j�ratj�k velem. De az is lehet, hogy egy titkos udvarl�. Sosem lehet tudni…

    Megyek. K�v�ncsi vagyok. V�gig a folyos�kon a hatodik emeletre, a kijel�lt terembe. Bent…

    … Potter van. De h�t hogy? Nem az � �r�sa volt!

    Az ajt�n kattan a z�r, �s t�volod� l�pteket, valamint nevet�st hallani. Potter erre fordul meg, �s most vesz �szre engem.

-    Te? – k�rdezi d�bbenten. Ezek szerint nem erre sz�m�tott. �n se…
-    Na, j�, �n most megyek – jelentem ki vill�mgyorsan, �s m�r h�zok is az ajt� fel�.
-    Alohomora! – szegezem a p�lc�mat az ajt�ra. De nem t�rt�nik semmi. �s nem a var�zslat volt rossz. R�ngatom az ajt�t, eg�sz testemmel nekifesz�l�k, �s pr�b�lom kil�kni, de nem mozdul. Hirtelen �tlett�l vez�relve h�tramegyek a terem v�g�be, �s nekifutok az ajt�nak, a v�llammal pr�b�lom kit�rni, de semmi. Azt lesz�m�tva, hogy rettenetesen f�j a v�llam. Potter persze csak somolyog mag�ban. Pedig � sem tudna m�st tenni.

-    Mi van, mit vigyorogsz? Te tal�n tudsz jobbat? – ripakodom r�.

-    Nem – v�laszolj egyszer�en. – De ha mugli m�don, azaz kulccsal z�rt�k be az ajt�t, nem fogod tudni kinyitni var�zslattal. �s egy ilyen er�s ajt�t hi�ba pr�b�lsz kil�kni, ha nem vagy egy k�tajt�s szekr�ny, nem fog siker�lni.

-    K�sz, ezzel most ki vagyok seg�tve – mondom panaszosan, majd lerogyok az ajt� t�v�be. – Mikor jutunk ki innen?

-    Amikor kiengednek –v�laszolja hal�los nyugalommal. Ez gyan�s.

-    Te tudsz valamit, amit �n nem? – k�rdezem, mik�zben �t vizslatom a szememmel.

-    �n sok olyat tudok, amit te nem, Evans – v�laszolja hetyk�n. Olyan ideges�t�!

-    Barom! – reag�lom le el�bbi besz�l�s�t m�rgesen.

-    K�szi! – mondja vigyorogva. T�nyleg bosszant� ez a viselked�s!

-    Minek h�vatt�l ide? – t�rek a l�nyegre ink�bb.

-    Nem. TE minek h�vatt�l ide? – k�rdezi hevesen. Akkor m�gsem � szervezte?

-    �n kaptam egy levelet, hogy j�jjek ide – mutatom neki a pap�rt.

-    �n is kaptam – veszi el� az �v�t. Most a m�sik �zenet�t vizsg�lgatjuk.

-    Ezt az �r�st ismerem! – ki�ltunk fel egyszerre d�bbenten.

-    Ez Peter�! – sz�l �.

-    Ez Alice-� – mondom �n.

-    Ezek most �sszez�rtak minket? De minek? – �rtetlenkedik. Most az egyszer osztozom az �rz�s�ben.

-    Ezt tervelt�k teh�t! Ezen gondolkodtak akkor �v eleje �ta! Hogy… - �s itt elakadok a magyar�zatad�sban. – Ennek mi az �rtelme? – n�zek r�.

-    Fogalmam sincs, hogy minek terveltek egy�ltal�n valamit ellen�nk – von v�llat.

-    Nem lehet… nem lehet, hogy… �ssze akarnak minket b�k�teni? – k�rdem f�l�nken.

-    �gy? Hogy bez�rnak minket ide, ki tudja meddig? – k�rdezi k�ts�gbeesetten, k�zben f�l�nken mustr�lja a falak egym�shoz val� k�zels�g�t. Vagyis, hogy kicsi a terem.

-    Klausztrof�bi�s vagy? – gonoszkodom. Egyre k�ts�gbeesettebb a n�z�se. Szorongva forgol�dik k�rbe-k�rbe, �s a falakat b�mulja, n�ha az ajt�ra n�z, h�tha kiny�lik. Szerintem t�nyleg f�l a bez�rts�gt�l. Kicsit megsajn�ltam.

Na, ne! Ez… ez… ez el�jult!

Most mit kezdjek vele? V�rjam meg, am�g fel�bred? Vagy �bresszem fel �n?

Az ut�bbi mellett d�nt�k. Var�zsolok egy poharat, bele vizet, �s le�nt�m. K�h�gve t�r mag�hoz.

-    Te meg akarsz �lni? – k�rdezi d�h�sen. Felsz�r�tja mag�r�l a vizet a p�lc�ja seg�ts�g�vel.

-    Nem, de el�jult�l, �s… - kezdek magyar�zkodni.

-    H�ha… milyen okos vagy te, Evans! – mondja m�melt meglepetts�ggel. – Mintha �n nem vettem volna �szre azt az apr�cska t�nyt, hogy el�jultam! Komolyan te akkora zse…

-    Ok�, �n nem fogok neked magyar�zkodni. Mi�rt k�ne neked megmagyar�znom b�rmit is? – v�gok inger�lten a szav�ba.

-    Elegem van a folyamatos hisztiz�sedb�l! Hogy neked mindig van valami bajod! – d�h�dik fel.

-    Ezt te mondod? �ppen te? Mr. Klausztrof�bia? – g�nyol�dom.

-    �gy csin�lsz, mintha te t�k�letes lenn�l! – csattan fel.

-    Mi�rt, te tal�n annak k�pzeled magad? – tudakolom idegesen.

-    Te sem vagy az! –v�gja r�.

-    De te sem! – vitatkozom vele.

-    Neked tulajdonk�ppen mi bajod van velem? – k�rdezi d�h�sen.

-    T�nkretetted az �letemet! – v�laszolok egyb�l. Csak azt ne k�rdezze, hogy mivel!

-    �n? Te komolyan �gy gondolod, hogy a te �leted f� elront�ja �n vagyok? – k�rdezi elk�pedve.

-    Igen! – jelentem ki.

-    �n? �N? – k�rdezi egyre hangosabban, �s d�h�dtebb hangs�llyal. – Pedig szerintem a te �leted elront�ja egyed�l te magad vagy, �s senki m�s – mondja sz�razon.

-    Te meg�r�lt�l! Neked mi bajod velem? – k�rdezem �n is inger�lten. Ezt meg m�gis hogy k�pzelte? Mit tettem �n?

-    �n �r�ltem meg? Pedig szerintem te vagy az, aki megbuggyant! N�zz vissza a m�ltadba! Tavaly ilyenkor rengeteg bar�tod volt, kiegyens�lyozott volt�l, �s norm�lis! Az �leted mes�be ill� volt. Meg volt mindened, ami a t�k�letes �lethez kell: j�l tanult�l, a tan�rok im�dtak, sz�p volt�l, ott voltak a bar�taid: mi, Tekerg�k, Alice, Frank, m�g Pipogyi is. Rendesen viselkedt�l, lehetett veled besz�lni. M�g bar�tod is volt, Josh Sloper! – �h, sz�val �gy h�vt�k! – �s �n akkor m�g szerelmes voltam bel�d!

    Azt�n mintha meg�r�lt�l volna! Egy nap alatt elmartad magad mell�l az �sszes bar�todat, csak az�rt, mert az a balf�k szak�tott veled, vagy te szak�tott�l vele, vagy mit tudom �n, mi volt, nem tartom sz�mon a szerelmi �letedet. Pitonnal �sszeveszt�l. Ezt meg�rtem, mert olyat mondott r�d, a bar�tj�ra, mit �rtelmes ember m�g az ellens�g�re sem mond.
    �sszeveszt�l velem, azzal a dum�val, amivel az�ta is egyfolyt�ban j�ssz nekem, hogy t�nkretettem az �letedet. Meg hogy az a szerencs�tlen miattam csalt meg t�ged, mert �n hoztam �ssze a ribanc�val. Pedig �n nem csin�ltam semmit. Az volt az egyetlen b�n�m, hogy szeretni mertelek. �s ez�rt mit kaptam? A nagy lecsesz�st, hogy bek�pzelt vagyok, �s �nim�d�, �s ezt pont te mondtad, aki ugyan�gy el van �julva mag�t�l. T�l sokat k�pzelsz magadr�l! Hogy j�nn�k �n ahhoz, hogy ilyet tegyek? Hogy? �n szerettelek, �s az volt nekem a fontos hogy boldog l�gy, ha nem is velem, de akkor m�ssal. �s a kapcsolatotok t�k�letesnek l�tszott, �n nem akartam belepiszk�tani. Ilyet soha, senkivel nem tenn�k! De te megmaradt�l amellett az elm�leted mellet, hogy err�l igenis �n tehetek. Pedig egy�ltal�n nem �n! Az a fi� nem szeretett, csak a szexet akarta, �s addig nem akart elmenni mell�led, am�g fel nem ker�lsz a „list�j�ra”. �s am�g n�lad nem kapta meg, addig is szerezett m�s skalpot. K�t vasat tartott a t�zben, te egy�ltal�n nem vetted �szre? Ehhez nekem semmi k�z�m. �s ezt mindenki tudja, nem v�letlen�l nem �ll veled sz�ba Remus, �s p�rtolt el t�led Alice.
    A hib�s elm�letednek k�sz�nhet�en te tetted t�nkre a magad �let�t! N�zz m�r magadra! Egy roncs vagy. Egy emberi roncs. Nincsenek bar�taid, teljesen elcs�f�tottad magadat, nem vigy�zol a kin�zetedre! A hajad most is k�cos, a szemed hatalmasra dagadt, mert �lland�an s�rsz, a k�rmeid be vannak szakadva, tiszta pattan�s az arcod, nem is figyelsz oda magadra! A fi�knak m�r egy�ltal�n nem tetszel, mert nem v�letlen, hogy senki nem k�r t�led randit m�r mi�ta. Josh �ta.
    A tan�rok csak megr�k�ny�dve n�znek r�d, hogy mi lett abb�l a szel�d, de ugyanakkor t�zr�lpattant, rendes l�nyb�l, akit ismertek, �s szerettek. Most egy idegbeteg vagy! Folyamatosan veszekszel, ordib�lsz, pofozkodsz, mint akinek elmentek otthonr�l. Te nem vagy norm�lis!
    Mag�nyos vagy, egy hell�n k�v�l nem nagyon besz�lsz te senkivel, legfeljebb az id�j�r�st vitatod meg. Nincs senkid! Senkid, akivel le�lhetn�l besz�lni, aki meghallgatna, akivel megbesz�lhetn�d a gondjaidat. Senkid! Egyed�l vagy a vil�gon.  A sz�nalmas kis �letedet azzal akarod jobb� tenni, hogy a karodat vagdosod k�ny�kig. Ez is csak azt bizony�tja, hogy te megbolondult�l.
    �s te m�g k�rdezed, hogy mi bajom van veled. Hogy mi? Az, hogy olyat �ll�tott�l, ami nem igaz. Olyan dolgokat mondt�l r�m, amit�l b�rki megut�lt volna t�ged. �n szerettelek, �s az �letemet is odaadtam volna �rted. De minek?
    Te folyamatosan csak szidalmakat v�gt�l a fejemhez, m�g sz�p, hogy belef�radtam. Te sosem nekem adt�l igazat. Senkivel szemben sem. Hi�ba fogadt�l be a bar�ti k�r�dbe, nem lett ez m�sk�pp. �n mindig az utols� voltam neked a sorban. Tudom, hogy csak az�rt akart�l bar�tkozni velem, hogy ne nyomuljak r�d. Ezzel megtagadtad t�lem, hogy szeresselek. Gonosz vagy! �s sz�rny�. De legal�bb t�bbnyire rendes volt�l. Akkor. Ha �gy tartotta kedved. �s te �lvezted, hogy k�r�l�tted ugr�ltam, hogy hajb�koltam neked, hogy a kedvedet lestem, hogy a sz�vedbe pr�b�ltam f�rk�zni. �lvezted, �s r�m mosolyogt�l, de csak k�v�lr�l, mert ut�na is egy arrog�ns, szadista alaknak n�zt�l. �s m�g bar�tk�nt sem szerett�l.
    �s most azt k�rdezed, hogy mi bajom veled. Ez. Ne is csod�lkozz ezek ut�n, hogy besz�lok neked, hogy s�rtegetlek, hogy b�ntalak, �s hogy elrontom az �rai munk�dat. �s nem �rdekel, hogy neked rosszul esik. Ez m�g csak a t�red�ke annak a f�jdalomnak, amit �n �ltem �t miattad. Ez m�g semmi. �s nem �rdekel, hogy ezzel gy�t�rlek. �n is gy�t�rni akarlak. �n is gonosz akarok lenni veled, egyszer tal�n kvittek lesz�nk.
    Annyi f�jdalmat okozt�l m�r nekem, olyan sz�vtelen volt�l. GY�L�LLEK!

    Befejezte. Nagyon liheg, kif�rasztotta a sok besz�d. A v�g�n m�r �v�lt�z�tt.
   
    Ez a sz�vembe mart. F�jt. T�nyleg. Kegyetlen volt. �s igaza volt. Most j�ttem r�, hogy mekkor�t t�vedtem. K�nnyezve �llok el�tte. Nem tudok mit mondani. Csak meredek r� n�m�n. Percekig. �gy n�z ki, nem k�v�n t�bbet sz�lni. Csak n�z a szemembe, �n meg az �v�be. A tekintete olyan, mintha s�savat �nt�ttek volna a szemembe. A k�nnyeim f�tyl�n �t, m�r alig l�tom a barna szemeit. Nem tudok mit mondani. H�t sarkon fordulok, kirobbantom az ajt�t egy n�ma var�zslattal, �s elviharzok.