Azon gondolkodom, hogy hol kezdjem. Igaza van ap�nak, mint mindig. Igaza van neki is, meg Potternek is, �s mindenkinek. Hib�ztam. De most itt az id�, hogy megford�tsam a sorsom, mert ezt egyed�l �n rendezhetem le. Csak �n.
    Ekkor toppan be Alice. Ez a Sors Keze. Vele kell kezdenem.

-    Alice, besz�lhetn�nk? – k�rdezem kiss� idegesen.
-    �h… - n�z r�m d�bbenten, - h�t persze – mondja v�g�l. Le�l mell�m az �gyamra, �s v�rja, hogy belekezdjek.
-    N�zd, mostan�ban a bar�ts�gunk nem volt �ppen a topon, �s tudom, hogy ennek t�lnyom� r�szben �n vagyok az oka. Potter elmondta, hogy szerinted nem volt helyes a meg�t�l�sem vele kapcsolatban, �s most bel�ttam, hogy mekkor�t t�vedtem. Igazatok volt, �s megb�ntam. Szeretn�k v�ltoztatni az �letemen, �s szeretn�m azzal kezdeni, hogy meg�j�tjuk a bar�ts�gunkat. Mit sz�lsz hozz�? – n�zek r� k�rd�n.
-    Hib�zt�l, de bel�ttad, �gyhogy fel�lem semmi akad�lya – mondja lelkendezve, �s a nyakamba veti mag�t. – De hogy �rted azt, hogy szeretn�l v�ltoztatni az �leteden? – k�rdezi, mikor ki�rvendezte mag�t.

    Elj�tt az id�. Arra, hogy ki�ntsem egy bar�tnak a sz�vem, ahogy annak idej�n Dumbledore professzor is javasolta. Hogy elmes�ljem neki mindazt, ami a sz�vemet nyomja. Hogy apa meghalt, a vagdos�st, azt, hogy a sz�netben majdnem meghaltam, hogy milyen mag�nyos voltam, �s hogy mennyire b�nt a hamis v�d, amivel Pottert illettem.

-    Jaj, Lily, �n nem tudtam, hogy neked ilyen rossz volt! Bocs�nat! Nem kellett volna ennyire magadra hagynom! Ne, haragudj, nem tudtam, hogy ez lesz a v�ge! – borul s�rva a v�llamra.
-     Css… ne s�rj! – csit�tgatom. – Nem a te hib�d! Nem tudhattad!
-    Oh, Lily! Engedd meg, hogy seg�tsek! Hogy rendbe hozhassak mindent! – k�rlel.
-    De nem te rontottad el! Ne but�skodj! – nyugtatom tov�bb.
-    De igen! Nem szabadott volna �gy magadra hagyni! – er�sk�dik.
-    Nem, ez nem igaz! – ellenkezem. – De nem ezen vessz�nk m�r �ssze! Nyugodj meg!
-    Igazad van! – mondja, �s megt�rli a szem�t, kif�jja az orr�t. – Akkor seg�thetek neked?
-    Nem tudom, mire gondolsz, de megengedem – mosolygok r�.

    �s elkezdte. Mondtam neki, hogy mit akarok, �s elkezdte a nagy �tv�ltoztat�st.

Az arcom imm�r ism�t ugyanolyan sz�p, mint hajdan volt, Alice saj�t recept� f�zet�nek k�sz�nhet�en m�r egy mitteszer sincs az arcomon, h�t m�g pattan�s. A hajamra is kital�lt egy nagyszer� pakol�st, �gy most m�r selymes �s f�nyes, mint valamikor. Az iskolai egyenruh�mat is kiss� �tszabta egy nyisszant� b�b�j seg�ts�g�vel, �gy egy kicsit szexibb, mint volt. A l�bamr�l is leszedte a sz�rt, azt�n egy manik�r-pedik�r k�vetkezett, aminek k�sz�nhet�en most m�r sz�pek, �s eg�szs�gesek a k�rmeim, �s franci�sra vannak kifestve. Kital�lt nekem egy nagyszer�, enyhe, de mutat�s sminket, amit �n is k�nnyen elk�sz�thetek magamnak, nem tart sok�ig. R�j�tt, hogy a hajam sokkal jobban n�z ki, ha fufrut v�g neki, h�t v�gott neki fufrut. Egy p�lcaint�ssel egyenesre alak�totta, egy magas l�farokba �sszefogta, �gy most nagyon j�l n�z ki a hajkoron�m. Mikor befejezte, �s megn�ztem magamat a t�k�rben, alig gy�ztem h�l�lkodni neki. �gy lettem r�t kiskacs�b�l ism�t gy�ny�r� hatty�. Sz�, ami sz�, nagyon meg voltam el�gedve az eredm�nnyel.

    Most �ppen a Potter-�gyet t�rgyaljuk:

-    Lily! Bocs�natot kell k�rned t�le! Tudom, hogy nem lesz k�nny�, de ezt el kell int�zned, �s �gy te is megnyugszol! – biztat a r�gi-�j bar�tn�m.
-    Tudom, �s bocs�natot is akarok k�rni, de m�g egy kicsit v�rnom kell! Hogy felk�sz�ljek lelkileg, �s hogy eld�ntsem, hogy mit akarok neki mondani – magyar�zom neki.
-    Te tudod, de ne h�zd sok�ig! – mosolyog r�m bizalommal. – De most gyere, menj�nk le vacsizni, hadd l�ssa mindenki a meg�jult Lily Evanst! 
-    Ok�, de el�bb elmegyek a mosd�ba
-    �-�! Nem kezded el megint vagdosni magad! – mondja m�rgesen �s parancsol�an.
-    De Alice! �n csak pisilni akarok! Vagy be akarsz velem j�nni esetleg, hogy megbizonyosodj r�la? – nevetek a t�lzott aggodalm�n. Most valahogy nem is hi�nyzott a dolog.

             Mikor le�rt�nk a Nagyterembe, Frank fogadott minket, pontosabban Alice-t:

-    Alice, sz�vem, hol volt�l eg�sz d�lut�n? Kerestelek, de sehol sem tal�ltalak.
-    Lilyvel voltam. Egy kicsit rendbe szedtem – mosolygott el�gedetten. Ekkor vett �szre engem is Frank. J�l megn�zett mag�nak, majd h�v�sen k�sz�nt�tt:
-    J� est�t Lily!

    H�t igen, a megr�gz�tt Potter-p�rti. Semmi baj, sejtettem, hogy nem lesz k�nny�. Ink�bb kedvesen r�mosolygok:
-    Szia, Frank! – � meg csak n�z r�m zavartan. Nem tudja hova tenni az eg�szet. Meg�rtem. A hely�ben �n sem tudn�m.

-    Gyere Lily! – h�vogat engem Alice, k�zben megindul a Griffend�l asztala fel�.  Frank �gyszint�n. �n csak megyek ut�na, m�g v�g�l meg�ll, �s helyet foglal… Na, ne! Remusszal �s Peterrel szemben! F�l�nken �llok, m�r mindketten le�ltek, a k�t fi� pedig v�rakoz�an n�z r�m.

-    �lj le! – mutat Alice kedvesen a maga mellett lev� helyre, mire Remus diszkr�ten, de ellenz�en k�hint.

-    Vel�nk eszik! – n�z r� m�rgesen a bar�tn�m. – Na, gyere, �lj m�r le! – b�tor�t szel�den. �gy h�t ledobom magam mell�.

-    Hogyhogy �jra j�ban vagytok? – tudakolja n�mi cs�ndes �tkez�s ut�n Frank Alice-t�l. Erre a m�sik k�t fi� is felfigyel, ez biztos �ket is �rdekli.

-    Km… - k�sz�r�li meg a tork�t a l�ny: - Lily beismerte a hib�it, �s �gy semmi akad�lya nem volt a dolognak – mondja v�g�l egyszer�en, mire mindenki r�m n�z. �n csak b�nb�n�an lehajtom a fejemet, egyr�szt, hogy l�ss�k, Alice igazat mondott, m�sr�szt, hogy ne kelljen �llnom a vizslat� tekintet�ket.

-    Milyen hib�kra gondolsz pontosan? – faggatja tov�bb a bar�tn�met Remus.

-    Nos… �gy �rtettem, a hib�kat, amelyeket elk�vetett. Amikkel mi nem �rtett�nk egyet. Tudod! – magyar�zza rezzen�stelen arccal Alice.

-    �s � tudja m�r? – k�rdezte cincogva a kis Peter. Azt hiszem, nekem m�r magas ez a t�ma. Fogalmam sincs, hogy mir�l van sz�.

-    Nem – feleli a k�rdezett.

-    �s mikor? – k�rdezi egyszerre mind a h�rom fi�.

-    Majd – hangzik a t�m�r felelet.

    A vacsora tov�bbi r�sze esem�nytelen�l zajlott, azt kiv�ve, hogy n�h�ny ismer�s fi� megjegyezte, hogy milyen j�l n�zek ki ma. Ez eg�szen feldobott.

    Vacsora ut�n �ltal�ban j�r�r�zni szoktam egy-k�t �r�t Remus Lupin t�rsas�g�ban. Ez ma sem volt m�sk�pp.

    �ltal�ban ezek az �r�k n�mas�gban teltek, kiv�ve, ha elkaptunk valaki szab�lyszeg�t, mert olyankor az�rt t�mondatokban megvitattuk a teend�inket. F�lek, hogy ma mi lesz.

***

Egy f�l �ra hallgatag baktat�s ut�n v�g�l Remus t�rte meg a csendet:

-    �r�l�k, hogy bel�ttad.

    Ennyit mondott. Se t�bbet, se kevesebbet. �n csak n�zek r� but�n, � pedig bar�ts�gos mosollyal tekint az arcomra. Meg�llunk, csak n�z�nk egym�sra. �n �rtetlen�l, � kedvesen. Az arcomat l�tva v�g�l az�rt folytatja:
-    Nem volt igazad, de ezt �n is megmondtam. Nem tudom, hogy mi okozta ezt a v�ltoz�st n�lad, de nagyon �r�l�k.

�s ekkor… sz�vb�l meg�lel. Mint egy igazi bar�t. Akkor tal�n m�g sincs minden veszve! � boldogs�g! Visszakaptam az �letemet! A bar�taimat! �jra �lek!

-    Mikor akarod megmondani neki, hogy bel�ttad? �s persze bocs�natot k�rni? – k�rdezi p�r perc �lelkez�s ut�n. Igen, ez a t�ma az�rt m�g mindig zavar, mert eszembe juttatja, hogy milyen h�lye is voltam…

-    Majd, ha felk�sz�ltem r�… - mondom neh�z sz�vvel. K�r, hogy ezt a j�tszm�t m�g le kell rendeznem. Legsz�vesebben kihagyn�m. Mi�rt nem veheti � is tudom�sul ezt, mint Remus, csak �gy, egyszer�en, �s mi�rt nem lehetne minden a r�gi?

    Megint legy�nk bar�tok Potterrel? De h�t… Ok�, nem tette t�nkre az �letem, � nem csin�lt semmit, csak szeretett, �n meg el�ld�ztem. �s most ut�l. �s igaza is van. A hely�ben �n is ut�ln�m magamat. S�t, egy kiss� ut�lom is. Sz�vtelen voltam �s gonosz. �s ink�bb �n tettem t�nkre �t. Vajon meg fog bocs�tani valaha? Ha megbocs�tana, �n… Akkor mi �n? Akkor mit tenn�k?

    Nem szeret, gy�l�l, �s nem akar t�lem semmit. Egy bocs�natk�r�s ezen nem v�ltoztatna. �s, ha m�gis?

    Akkor mi lenne? Bocs�natot k�rn�k, �s bel�m szeretne megint? �s akkor �n mit tenn�k? J�rn�k vele? De minek?

    Vagy ha elmondan�m neki, hogy bel�ttam a hib�imat, akkor tal�n k�sz lenne arra, hogy ism�t bar�tok legy�nk? �s az j� lenne? Hi�ba nem tett semmit, akkor sem �ppen az a t�pus, akikkel bar�tkozn�k. Mert att�l m�g �ntelt �s egoista, �s szadista, �s… Na, mindegy, ezt �jf�lig folytathatn�m. Teh�t van egy csom� tulajdons�ga, ami unszimpatikuss� tesz a szememben. �gyhogy: nem akarok vele bar�tkozni. Bocs�natot k�rek t�le, �s k�sz. Minden marad a r�giben. Az �n lelkem megnyugszik, az �v� is, �s ism�t nem sz�lunk t�bbet egym�shoz. Ugyanis: m�g mindig ut�l, �s igaza van, �s ett�l ne fog jobban szeretni, ami nem baj. Kinek hi�nyzik? Ezt csak az�rt kell elint�znem, mert apa „tanai” szerint is �gy helyes.

-    Lily! – �breszt fel mereng�semb�l Remus.
-    Igen?
-    Elbambult�l. Valami baj van? – n�z r�m aggodalmasan. Ilyen egy igazi bar�t!
-    Nem, csak elgondolkodtam. Egy�bk�nt, mi �js�g veled, �s a Tekerg�kkel? – v�ltok sz�lsebesen t�m�t.
-    Oh, csak a szok�sos! – mosolyog r�m rejtelmesen.
-    Naaa! K����rlek, mooond eeeeel! – ny�vogok, mint egy �t �ves. Ezen nagyot nevet, �s belefog a mes�l�sbe azzal a felt�tellel, hogy a m�lyen tisztelt prefektus kisasszony titokban tartja.

    Mire vissza�r�nk a portr�lyukhoz, m�r minden tekerg�s t�rt�netet tudok. Vagyis: hogy honnan vannak a fi�k �j becenevei, vagyis a Holds�p, Tapmancs, �gas �s F�regfark, hogy mennyit csavarognak holdt�ltekor, �s, hogy csin�ltak egy t�rk�pet a Roxfortr�l, mit Tekerg�k T�rk�p�nek kereszteltek el, �s hogy ez megmutat mindenkit az iskola ter�let�n. Annyit mes�lt, hogy m�r r�gen v�get �rt a j�r�r�z�s ideje, mi m�g �r�kig r�ttuk a folyos�kat, � csak ontotta a viccesebbn�l viccesebb t�rt�neteket mag�b�l, �n pedig folyamatosan nevettem. Most, itt a klubhelyis�gben, b�cs�z�ul megjegyzem neki:

-    Nektek, Tekerg�knek olyan izgalmas �letetek van! B�rcsak �n is k�z�tek tartozhatn�k!
-    Lily, te ugye beteg vagy? – k�rdezett nevet�sen Remus.
-    Nem! Ezt komolyan mondtam! – nevetek most m�r �n is. Ennek a sok nevet�snek, egy hatalmas, meg�ll�thatatlan nevet�g�rcs a v�ge, amely tal�n 10 percig is letart. A v�g�n m�r nagyon f�j a hasunk.
-    Majd besz�lek az �rdekedben a t�bbiekkel – mondja fuldokolva r�gi-�j bar�tom.
-    Az nagyon j� lesz!
-    Holnapra tal�n meghozza a tan�cs a d�nt�s�t – vigyorog ostob�n.
-    H�, az nagyon j� lesz! – lelkendezek, mint egy kisgyerek. – Akkor megyek is aludni, hogy kipihent �llapotban fogadhassatok magatok k�z�! – mondom, �s elballagok a szob�m fel�, egy �rva sz� n�lk�l. M�g hallom, hogy Remus nevet, ett�l �n is elmosolyodom! Milyen sz�p ez a vil�g!