Bolyongok �ssze-vissza a folyos�kon, �s kutatom azt az �rd�gfajzatot. De… Ekkor jut eszembe egy kellemetlen gondolat: mi van, ha egy csajjal l�tom? Hogy sm�rolnak… vagy… esetleg… M�ST… csin�lnak? Merlinre, ne! Te j� �g! Biztos, hogy �n meg akarom tal�lni �ket?

    Teljesen bizonytalan vagyok. Lehet, hogy nem olyan j� �tlet, hogy �n keressem meg. Lerogyok egy fal t�v�be: musz�j �rtelmesen gondolkodnom: �r�ra nem mehetek vissza n�lk�le, de �t nem tal�lhatom meg. Menjek vissza, �s mondjam meg, hogy nem tal�lom? Azt nem lehet, nem olyan nagy az�rt ez a kast�ly, hogy ne tal�lhassam meg. Legal�bbis a tan�rok ezt mondan�k. De �k nem tudj�k, hogy Potter a suli minden szeglelt�t �gy ismeri, mint a tenyer�t. Vagyis � igen is el tud b�jni annyira, hogy sose tal�ljam meg! Meg kell h�t v�rnom, hogy v�get �rjen a dupla-b�jitaltan, �s addig keresnem kell. De ha komolyan egy csajjal �ppen… nos… h�t, na!

    De az is lehet, hogy a gyeng�lked�n van. Vagyis… az nem lehet, mert a h�r nagyon hamar k�rbeszaladt volna a suliban. Mert, b�r Potter m�r lassan egy �ve nem randizott senkivel, az�rt m�g �rdekli a l�nyokat, �s… MI? EGY �VE NEM RANDIZOTT??? H�t igen, ez igaz. Akkor mit agg�dom, nem fogom senkivel sem f�lre�rtetetlen helyzetben tal�lni, sz�val nyugodtan megkereshetem. Fel�llok h�t a f�ldr�l, �s tov�bb indulok a folyos� hossz�ban, hogy megkeressem Pottert.

    De ha nincs csaja… Mert h�t t�nyleg nincs neki, azzal m�r tele lenne a suli, �s minden sarokban �ket lehetne l�tni, k�zen fogva, szerelmesen andalogva. �n h�lye, vajon honnan szedtem azt, hogy van neki? Sz�val: ha nincs csaja, akkor kit szeret ennyire? Biztos nem az anyuk�ja ir�nti szeretetteljes �rzelmeit vetette pap�rra, de nem is az apuk�ja ir�ntit. Teh�t egy l�nyr�l sz�l. De kir�l? Tudni akarom, hogy ki gy�z�tt le!

Mi? Hogyhogy ki gy�z�tt le? Legy�z�tt egy�ltal�n valaki? Lassan t�nyleg meg�r�l�k. Nem gy�z�tt le senki. De ha m�gis, az mi�rt lenne baj nekem? Hiszen �n nem szeretem Pottert, de m�g csak nem is kedvelem. Akkor ez mit izgatja ennyire a fant�zi�m?

De att�l m�g �rdekel, hogy ki a szerelme. Mivel nem j�rnak, csak pl�t�i szerelemr�l lehet sz�. Kiz�r�lag err�l. Lehet, hogy a l�ny nem is l�ny, hanem n�, vagy asszony, �s ez�rt nem. De az is lehet, hogy van a csajnak esze, �s kosarat ad neki mindig. De m�gis ki lenne a suliban az a csaj, aki kikosarazn� James Pottert? De most komolyan! Ki az, akit randira h�vna, �s nemet mondana. Minden csaj elmenne vele. Ha valakinek van bar�tja, m�g az is otthagyn� �rte.
De lehet, hogy nem h�vhatja randira, mert… T�nyleg? Mi�rt? Mi lenne az, ami megakad�lyozhatn� James Pottert abban, hogy �sszej�jj�n egy le�nyz�val?

�s ha Alice az? Te j� �g! Alice a szerelme? �t t�nyleg nem h�vhatn� randira, mert � Frank bar�tn�je, �s Frank meg az egyik legjobb bar�tja a Tekerg�k mellett. Te szent �g! Alice az!

K�zben sorra j�rom a folyos�kat a hetediken, bekukucsk�lok minden ajt�n, h�tha valamelyik m�g�tt � tal�lhat�. �s egy m�ves ajt� m�g�tt…

-    Potter!
-    Evans! – mondjuk egyszerre.

Egy sz�ken �l, h�ttal nekem. A fej�t az ajt� nyit�d�s�nak hangj�ra ford�totta fel�m. A jobb karja az �l�ben fekszik, k�zfeje lel�g a combjair�l oldalra, �s egy levelet szorongatnak az ujjai. Feltehet�en azt, amit a sz�netben kapott. Az arca k�nny�ztatott, a szemei v�r�sek �s dagadtak. Vajon mi baja?

-    T�nj el innen! – morog nem t�l bar�ts�gosan. Az � hely�ben �n sem �r�ln�k, hogy leleplezt�k a „Megt�rhetetlen James Potter” imidzsemet. Hi�ba sz�lt r�m, nem mozdulok. Ak�rmennyire is nem kedvelem, most megsajn�ltam. De komolyan.
-    Menj m�r! – �v�lt�zik velem. De �n nem f�lek t�le. Nem megyek sehov�.
-    Nem hallod! H�ZZ M�R EL INNEN! – kiab�l mag�b�l kikelve. De legal�bbis a sz�kb�l. Most eg�sz test�vel fel�m fordult, �s m�r l�tom, hogy mit szorongat a m�sik kez�ben: egy �veg l�ngnyelv-whiskyt.
-    James! K�rlek, nyugodj meg! – mondom neki szel�den. Mintha csak az anyuk�ja lenn�k. Lassan, de hat�rozottan odal�pkedek hozz�, meg�llok vele szemben. Kicsavarom finoman a kez�b�l az �veget, majd elt�ntetem.
-    HOGY K�PZELED EZT EVANS?! – �v�lt r�m. �gy n�z ki, nem tetszik neki, hogy elvettem a pi�j�t. Nekem meg az nem tetszik, hogy f�nyes nappal leissza mag�t a s�rga f�ldig. M�r �gy is b�zlik a whiskyt�l.
-    Nyugodj meg! – emelem fel kiss� a hangomat, de m�g mindig nyugodtnak hat.
-    Ez nem megold�s semmire. Ha r�szegre iszod magad, att�l m�g nem v�ltozik meg az, ami miatt ezt csin�lod. Ne tedd t�nkre magad!
-    EZT PONT TE MONDOD? TE? MISS. VAGDOSOM MAGAM KISASSZONY! – �v�lt�zik velem.
-    Az m�s volt. Nekem… meghalt az apuk�m – vallom be kicsit szomork�san.
-    NEKEM MEG AZ ANYUK�M HALT MEG! HA TE VAGDOSHATTAD MAGAD AZ AP�D MIATT, AKKOR �N HAD R�GJAK BE AZ ANY�M MIATT!
-    James! – finoman visszatuszkolom a sz�kbe. Var�zsolok magamnak egy m�sikat, pont vele szemben �s le�l�k r�. Sz�rok r� egy kij�zan�t� b�b�jt, amit�l m�r kev�sb� �veges a tekintete. Odahajolok hozz�, finoman meg�rintem az imm�r szabadd� v�lt bal kez�t, �s megsim�tom. Finoman simogatni kezdem a kez�t, amit�l libab�r�s lesz. V�g�l abbahagyom, �s megszor�tom a kez�t. Nagyon megsajn�ltam, �s tudtam, hogy nem mehetek el mell�le, nem hagyhatom mag�ra a gy�sz�val. Nem j�rhat ugyan�gy, mint �n.

M�g k�zelebb hajolok hozz�, a m�sik kezemet az arc�ra teszem. A szem�be n�zek, �s azt mondom neki:

-    Nagyon sajn�lom, ami az anyuk�ddal t�rt�nt.
-    �n is sajn�lom az apuk�dat – mondja f�l perc m�lva rekedten. – �s k�rlek, ne haragudj, hogy olyan cs�ny�n besz�ltem veled. Csak… - �s itt m�r annyira remegett a hangja, hogy egyszer�en elcsuklott. �s �n… fogalmam sincs, hogy mi�rt, de ekkor olyat tettem, amit azt hiszem, �lmaimban sem tettem volna: az �l�be �ltem. Nem tudom, hogy mi�rt, de ezt tettem. �tkaroltam a nyak�t, az arcom a v�ll�ra fektettem, �s magamhoz szor�tottam. �s � nem l�k�tt el mag�t�l, hanem � is megszor�tott.
-    Olyan a parf�m�d, mint any�nak – mondta, mikor kiss� eltolt mag�t�l, hogy az arcomba n�zhessen. De alighogy befejezte ezt a mondatot, felzokogott. Keservesen, meg�ll�thatatlanul. Az arc�t a mellkasomba f�rta, �s er�sen szor�tott. �n a karjaimba z�rtam a fej�t, az ujjaimmal a haj�ba t�rtam, mire borzong�s futott v�gig a h�t�n.
-    J�l van, semmi baj, s�rd csak ki magad! – csit�tgatom, �s a h�t�t simogatom.
-    �n… �n annyira szerettem! – zokogja.
-    Tudom.
-    �s m�r olyan r�g �ta beteg volt. M�r r�g �ta tudtuk, hogy egyszer elj�n ez a nap, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan. El sem k�sz�nhettem t�le…
-    James – m�r az �n hangom is remeg, �s kibuggyannak a k�nnyeim. Nem tudom, mi�rt s�rok �n is.
-    Nekem m�r csak anya volt. Ap�t m�r �vekkel ezel�tt meg�lt�k a Hal�lfal�k. Nincs senkim ezen a vil�gon. Mag�nyos vagyok. M�r nincs senkim, aki szeretne, �s vigy�zna r�m. Egyed�l vagyok – mondja megt�rten, de m�r nyugodtabban, m�r nem zokog. Egy k�nnycsepp sebesen sz�ntja v�gig az arc�t. Nagyon sajn�lom.

Ugyanakkor… �gy olyan emberi! Nem az a g�g�s, bek�pzelt ember, akinek m�sok el�tt mutatja mag�t. Ebben az �llapot�ban az az ember… ezt most be kell vallanom magamnak, mert ez az igazs�g: az az ember, akit meg tudn�k szeretni, akibe beleszerethetn�k, akihez ak�r hozz� is menn�k, �s gyereket is sz�ln�k neki. Egy kicsi Harryt, ahogy apa k�rte. �s a m�sodik nev�t az apja ut�n kapn�. Harry James Potter.

Csak egyetlen egy a b�kken�: James m�st szeret. Ett�l a gondolatt�l megszakad a sz�vem. Megmondta, hogy nem szeret, hogy nem �rdeklem, a k�pembe v�gta az �sszes rosszat, amit vele tettem, �s most, hogy megszerettem, meg�rdemlem, hogy neki m�r m�s kell. Ha nem lettem volna olyan b�szke, ha bel�ttam volna…

M�r nagyon r�gen be kellett volna l�tnom, hogy szeretem. Nem tudom, hogy mi�rt menek�ltem el�le. Azt hiszem, f�ltem t�le. Az�rt b�jtam hideg �larc m�g�, az�rt j�ttem �ssze azzal a Johnnal, vagy Jackkel, vagy hogy is h�vj�kkal. Nagyon j�, hogy az�ta se tudom a nev�t. Kiss� szelekt�v a mem�ri�m. Na, mindegy. Sz�val, lehet, hogy nekem m�r r�g �ta tetszik?

Igaz�b�l, amikor Alice m�g negyedikben megjegyezte, hogy tetszem Jamesnek, valami elindult bennem, csak akkor m�g szinte kisl�ny voltam, �s nem �rtettem. Akkor j�ttem r�, hogy James Potter, James Potter, vagyis akkoriban vettem �szre igaz�n. N�ha r�n�ztem, �s pr�b�ltam benne hib�t tal�lni, �s mivel a k�lsej�ben (h�t igen, valljuk be, hisz’ ez az igazs�g) a vil�gon semmi probl�ma nem volt (oh, az a koromfekete, k�cos haj, �s milyen j�l �ll neki, ahogy borzolja, meg azok a csokibarna, �des, kiskutya szemek!), a viselked�s�t kifog�soltam, �s innen indult a „Potter egy id�tlen, bek�pzelt, egoista majom” kezdet� v�lem�nyez�sem.

Azt�n �t�dikben James t�nyleg elkezdett (volna, ha hagytam volna) udvarolni, �s ez megijesztett. Eddig csak azt hallotta t�lem mindenki, hogy mennyire nem kedvelem �t, �s hogy n�zett volna ki, hogy erre �sszej�v�k vele. De h�t nem is kellett, mert mi „nem ill�nk �ssze”. De h�t kit �rdekel? Ha most h�vna randira, biztos nem ezt mondan�m. De t�bb� nem fog randira h�vni.

„Engem felejts el egy �letre, �s nem hiszem, hogy valaha randira h�vlak m�g!”

H�t igen. Ezt elrontottam.

„�s engem mi�rt nem tudn�l megszeretni? Engem mi�rt ut�lsz?”

„Nem ut�llak, ezt te is tudod, k�l�nben most nem �ln�k itt veled. Am�gy, m�r bocs, hogy ezt �gy kijelentem, de nem akarok hazudni neked, nem hiszem, hogy mi egym�shoz val�k lenn�nk. M�rmint, ha valami feladat van, vagy valami, akkor igen, de egy p�rk�nt nem hiszem. Mert am�g p�ld�ul a b�jitalf�z�s�n�l j�, ha k�l�nb�z�nk, mert jobbat alkotunk t�le, addig az �letben egy�ltal�n nem j�, hogy nagy k�l�nbs�gek vannak k�zt�nk. Ezt most nem �rted ugye? Ha mi egy�tt j�rn�nk, a kapcsolatunkat meg�ln� a sok ellent�t, ami k�zt�nk fesz�l. Ha ezt most nem is �rted, de hidd el nekem, tudom, hogy ebben nekem van igazam. Keress ink�bb m�s l�nyt, hisz’ �gyis annyi rajong�d van. Hidd el, hogy mi ketten �GY, nem lenn�nk j� p�ros�t�s. T�ls�gosan m�sok vagyunk.”

„�s ha megv�ltozn�k? �rted komolyan k�pes lenn�k r�!”

Eldobtam magamt�l. Ezzel tettem t�nkre mindent. Nem hagytam, hogy szeressen. Ut�lom magam.

K�zben halkan s�r a v�llamon, �n pedig a h�t�t simogatom nyugtat�an. Az arcomat finoman nekinyomom a feje b�bj�nak, �s az egyik kezemmel meg�lelem.

-    James! Nem vagy egyed�l. Rengetegen szeretnek. Van egy csom� bar�tod, �s ott vannak a Tekerg�k, meg Frank!
-    Igen. De �k csak a bar�taim. Nem a csal�dom. A csal�domat elvesztettem. Egyed�l vagyok a vil�gon. Ki vigy�z r�m? Ki szeret?

H�t elj�tt a pillanat. Fogalmam sincs, mi�rt, de most �gy �rzem, le kell vennem a zord �larcomat, �s meg kell mondanom. Ez az utols� alkalom. Meg kell al�znom magam, de ez a minimum azut�n, ahogy a lelk�be g�zoltam, �s amennyit b�ntottam �veken �t.

-    James. �n. �n szeretlek – jelentem ki nemes egyszer�s�ggel. Nem kell felki�lt�jel, nem kell semmi. Csak egyetlen sz�, amit valaha is a tudatalattimban k�z�lni akartam vele. Hogy szeretem. Mindig is szerettem. Amikor veszekedtem vele, amikor elhajtottam, amikor bar�ts�gos voltam vele, amikor egy�tt dolgoztunk az �r�kon, amikor egy�tt k�sz�lt�nk a vizsg�inkra, amikor �sszevesztem vele, amikor b�ntott, amikor b�ntottam, amikor egy�tt voltunk �v elej�n a gyeng�lked�n, amikor megl�ttam f�lmeztelen�l, amikor v�gre kiosztott, �s igen, nem vagyok hajland� tov�bb titkolni senki el�l, hogy amit kar�csonyra k�ld�tt k�pet, a meztelen fels�test�r�l, azt megtartottam, �s egy l�thatatlan er�, melyr�l m�r tudom, hogy a szeretet �s a szerelem, arra k�nyszer�tett, hogy a p�rn�m al� tegyem, �s most azt is vil�gg� akarom k�rt�lni, hogy amikor Alice tegnap „�tv�ltoztatott”, neki akartam tetszeni. Csak neki, �s senki m�snak. Mert �t szeretem. Csak �t. � a szerelmem. �s ezt most ki is jelentettem neki, mintha csak azt mondtam volna, hogy kis�t�tt a nap. �s ez �gy j�.

-    Tess�k? – n�z r�m �rtetlen�l.

-    James, �n szeretlek –mondom neki m�g egyszer.

-    Nem �rtem – mered r�m m�g mindig bamb�n.

-    Mit nem �rtesz? – n�zek most m�r �n is k�rd�n.

-    H�t csak azt, hogy te ut�lsz engem. Nem akarom, hogy sajn�latb�l… Hagyj b�k�n! – az elej�t m�g bizonytalanul mondja, de v�g�l m�r d�h�sen besz�l, �s lel�k az �l�b�l.

-    James! �n nem sajn�latb�l! –kiab�lok neki k�ts�gbeesetten. Igaz�b�l nem tudom, hogy mit v�rok t�le.

-    Jaaaa, peeeersze! – mondja emelt hangon, tov�bbra is k�tked�en.

-    James! �n t�nyleg szeretlek! M�r nagyon r�g �ta! De csak most j�ttem r�! Nagyon k�rlek, higgy nekem! – k�ny�rg�k neki. Most m�r a k�nnyeim is kibuggyannak.

-    Nem hiszem! Hagyj b�k�n! – mondja, �s elindul kifel�. �n szaladok ut�na, kiel�z�m, �s a karjaimmal meg�ll�tom. Valamit musz�j tennem, hogy elhiggye v�gre, hogy �n az igazat mondom. Jobb h�j�n:

Megcs�kolom. Szenved�lyesen, szerelmesen. Nem hiszem, hogy szor�tott m�r b�rki ennyi �rzelmet egyetlen cs�kba. A karjaimat a nyaka k�r� fonom, eg�sz testemmel neki fesz�l�k, �s szor�tom, mintha nem lenne holnap.

El�sz�r meglepetten konstat�lja, hogy mit is csin�lok �ppen, majd lassan � is �t�lel, �s finoman visszacs�kol. Ez… ez a cs�k �letem legjobbja. Nem is �rtem magam, hogy mi�rt akartam eddig elz�rk�zni t�le. Ezt eg�sz �letemen �t el tudn�m viselni.

A cs�k v�get �r, �s �n t�relmesen n�zek a szem�be. Most vajon mi lesz? Elhiszi? Vagy nem? Lehet, hogy teljesen h�ly�nek n�z. Merlin! � Alice-t szereti! Semmi es�lyem n�la…

-    Bocs�nat – mondom v�g�l lehajtott fejjel szomor�an.

-    Mi�rt k�ne bocs�natot k�rned? – kerekedik el a szeme.

-    Te Alice-t szereted, �s ezt nem lett volna szabad.

-    Mi? – nevet fel j��z�en. �gy n�z r�m, mint egy s�ltbolondra. – Te ezt honnan szedted?

-    H�t…  - m�r kezden�m mes�lni a napl�t�l, de azt�n rem�nykedni kezdek:

-    Akkor nem vagy szerelmes Alice-be?

-    Mi�rt lenn�k? � Frank bar�tn�je. – mondja m�g mindig nevetve.

-    De… akkor most mi lesz? – csak rem�lem a v�laszt.

-    M�gis mi lenne? Mit v�rsz t�lem? – h�t ennyi volt.

-    �rtem. Te nem szeretsz engem. Semmi baj. Igazad van. Bocs�nat – mondom a k�nnyeimmel k�szk�dve, �s eloldalgok. Mit oldalgok! Egyenesen elfutok.

-    H�! Lily! V�rj m�r! – szalad ut�nam. Kiab�lva. Gyorsabb, mint �n, hamar utol�r, �s h�tulr�l a karjaiba z�r.

-    Hagyj b�k�n! Ha nem akarsz t�lem semmit, akkor hagyj elmenni. Ne k�nozz! – kiab�lom, mik�zben pr�b�lok szabadulni t�le. De nem enged a szor�t�s�n.

-    Mi�ta? – egyetlen sz�t k�rdezett. �s �n nem tudom a v�laszt.

-    Nem tudom. R�g �ta. De csak most j�ttem r�. Olyan emberi volt�l, ahogy ott s�rt�l a karjaimban, �s r�j�ttem. Nem tudom – mondom neki s�rva. A szor�t�s lassan enged, majd a karjaival maga fel� ford�t, �s a szemembe n�z:

-    Akarsz m�g b�ntani?

-    Nem.

-    Akarsz m�g hazudni?

-    Nem.

-    Akarsz m�g titkol�zni?

-    Nem.

-    �r�kk� szeretni fogsz?

-    Igen.

-    Szeretlek! Jobban, mint az �letemet. �s akkor is szerettelek, amikor kikosarazt�l,�s akkor is, amikor b�ntott�l, �s akkor is amikor azt mondtam, hogy m�r nem szeretlek, akkor is, amikor b�ntottalak. Mindig is szerettelek, �s �r�kk� szeretni foglak. Cser�be csak egyet k�rek.

-    Mit? – ha azt k�ri, ugorjak le az �gb�l, vagy, hogy m�sszam meg a Himal�j�t, azt is megtenn�m. B�rmit.

-    Ne b�nts t�bb�, �s ne harcolj ellenem!

-    Ez nem nagy k�r�s! – mosolygok r�.

-    Szeretlek.

-    Szeretlek.

Csak �gy. Egyszer�en. Nem kell ezt elt�lozni. Egyetlen sz�, �s m�gis ez jelenti a vil�got.

-    James! Ha akarod, �n vigy�zok r�d. Leszek a csal�dod, leszek az aki t�r�dik veled, leszek az aki mindig veled lesz, amikor akarod. Megengeded?

-    Nem is fogadn�k el m�st erre a szerepre – r�m mosolyog szeretettel, bizalommal, �s �n boldog vagyok. Megcs�kol. Finoman, szeretettel.

-    James, ugye most m�r �r�kre ilyen maradsz?

-    Milyen?

-    Ilyen emberi.

-    H�t… �n nem �g�rek neked semmit – mondja mosolyogva �s ism�t kapok egy �des cs�kot. H�t lehetne enn�l szebb az �let?

-    �r�l�k, hogy levetted v�gre az �larcodat – mondja p�r perc n�ma �lelkez�s ut�n.

-    �n is �r�l�k, hogy te is magadat adod v�gre – mosolygok r�. - Na, gyere, menj�nk vissza b�jitaltanra. M�g a v�g�n Lumpsluck azt hiszi, elveszt�nk – majd megfogom a kez�t, �s h�zni kezdem magammal a pinc�k fel�.

Mikor be�r�nk a terembe, a prof m�r a t�bbiek munk�j�t �rt�keli. mindenki felfigyel az ajt� nyikordul�s�ra, �s mindenki szeme egyetlen ponton �llapodik meg: az �sszefon�dott kez�nk�n.

Alice sz�lal meg mindent tud�, vid�m mosollyal az arc�n:

-    H�t vannak m�g csod�k…

THE END