Az �breszt� �les hangja r�gt�n kirobbantotta Niket az �gyb�l. �r�lt is, hogy v�gre �bresztik, ugyanis az �lma nem volt t�l bizalomgerjeszt�. El�sz�r Aaronnal tal�lkozott, aki egy v�rengz� sz�rnny� v�ltozott, �s meg akarta �lni, azt�n az apja rajta pr�b�lta ki az �tkait �jra �s �jra. �rezte, hogy valami forr� folyik v�gig az arc�n, �s a k�retlen k�nnyek ellept�k a szem�t. Percekbe telt, mire �jra �sszeszedte mag�t �s kicsoszogott a f�rd�be. A t�k�rben egy el�g ramaty �llapotban lev�, k�cos kisl�ny hunyorgott a t�l sok f�nyt�l. Lef�rd�tt, fogat mosott, �s rendbe szedte mag�t. Lemond�an s�hajtott, mikor fogkef�j�t a l�d�j�hoz vitte, �s belerakta, azt�n a t�bbi dolg�t is ut�na dob�lta, nem foglalkozva vele, hogy ezzel el�g nagy kupit csin�l. Egyetlen mondat j�rt a fej�ben:

„Az �g�ret sz�p sz�, ha megtartj�k �gy j�.”

Nos, ez jelen helyzetben cs�ppet sem volt j�. Aaron t�nyleg k�pes volt azt mondani neki, hogy elj�n, mikor nem is? De… Mi van akkor, ha baja esett? Ha amiatt nem tud j�nni? Nik t�relmetlen�l megr�zta a fej�t. Aaron vigy�z mag�ra, azt mondta, nem lesz semmi baj, nem is lesz emberek k�z�tt, akik megt�madhatn�k. Minden bizonnyal csak nem tudta befejezni a munk�j�t. De be kellett volna fejeznie, meg�g�rte! Nik inger�lten bev�gta az egyik pulcsij�t a l�d�ba. Nincs igazs�g…

V�g�l nem ment le reggelizni. Olyan elveszettnek �rezte mag�t, kedve sem volt, ak�r �tel k�zel�be menni. Az inger�lts�g�t ki�lte a ruh�in, majd az �gyra zuhant, �s b�multa a plafont, eg�sz f�l tizenegyig, amikor elcipelte a csomagjait a klubhelyis�gig. A szoba k�zep�n kisebb csoport ver�d�tt �ssze, a h�tt�rben pedig McGalagony hangja hallatszott:

- K�rem, mindenki induljon a fi�kerekhez, m�r �gy is k�s�sben vannak. A l�d�kat Mr. Friccs int�zi. Ms. Miller! J�jj�n egy pillanatra – intette le Niket a h�zvezet�n�, mire a l�ny kedvetlen�l odaballagott el�. – Legyen sz�ves �s k�vessen.

S Nik k�vette. Fogalma sem volt, hova akarja vinni a tan�rn�je. Egyetlen emeletet mentek le csup�n, k�zben McGalagony nem sz�lt hozz�, biztos el volt foglalva a saj�t dolgaival. Mikor meg�rkeztek egy k�sz�rny el� azt�n, k�t sz�t mondott csup�n:

- T�k�s Derelye.

A sz�rny pedig f�lreugrott �s egy csigal�pcs� jelent meg a hely�n. McGalagony indulni k�sz�lt, de m�g visszasz�lt Niknek.

- Menjen csak b�tran, az igazgat� �r szeretne besz�lni �nnel . – A l�ny b�lintott �s fell�pett a mozg� l�pcs�sorra.

M�g sosem j�rt a Ketyeg� Szob�ban. �gy nevezte mag�ban Dumbledore irod�j�t, ami h�res volt r�la, hogy mindenf�le ismeretlen t�rgy tal�lt otthonra ott, amik k�l�nb�z� hangokat adtak ki – t�bbek k�z�tt ketyegtek, innen j�tt az elnevez�s is.

Az igazgat� a saj�t sz�k�ben �lt, az �tlagos s�vege helyett most mikul�ssapk�ban �s boldogan vigyorgott Nikre. Kicsit �t�d�tten n�zett ki, ahogy a B�v�s Bizser�ket v�logatta, egyiket hol a bal oldali kisebb kupacba t�ve, m�sikat a nagyobb jobb oldaliba, k�zben pedig rend�letlen�l d�dolt egy kar�csonyi n�t�t. Nagyon eluralkodhatott rajta az �nnepi l�z – gondolta a l�ny, ahogy elfoglalta az igazgat�val szembeni sz�ket.

- Tudod az ut�bbi id�ben beleett�k magukat a Chizpurfle-k a cukork�imba. Tal�n nem k�ne olyan sokat tartani rakt�ron – mondta fel sem pillantva �s tov�bb v�logatta a Bizser�ket.

- �hm… – Nik pr�b�lta meger�ltetni mag�t, hogy mit reag�ljon erre, de semmi �rtelmes nem jutott esz�be. – Igazgat� �r, mi�rt h�vatott?

- �, j� is hogy sz�lsz! Ma nagyon kar�csonyi hangulatom van – mintha eddig nem vett�k �szre, gondolta Nik – �gyhogy gondoltam megleplek valamivel. A sz�leidnek m�r sz�ltam, hogy csak k�s� est�re �rsz haza, mert a d�lut�ni vonattal m�sz.

- Van d�lut�ni vonat?

- Nincs, de most lesz – mosolygott rend�letlen�l az �reg var�zsl�.

- Nah�t… K�sz�n�m – Nik nem �rtette, mi�rt kap effajta aj�nd�kot, de �r�lt, hogy legal�bb egy kicsit k�s�bb megy haza, ez nem roncsolja tov�bb a kedv�t. Menni k�sz�lt, �m ekkor az igazgat� v�gre felpillantott.

- Nik hova m�sz, hisz nem is ez az aj�nd�k! Ez mind semmi – a l�ny visszafordult. – Ugyanis arra k�rn�lek, hogy majd miut�n elmennek a h�zt�rsaid menj, �s j�rj egyet a parkban. Sz�p a t�j, tegnap lehullott az els� h� – kacsintott.

Nik kin�zett az ablakon. Dumbledore-nak igaza volt, t�nyleg minden feh�r sz�nben pomp�zott, amit eddig �szre sem vett, val�sz�n�leg a rossz kedv�nek h�la.

- Rendben, uram – b�lintott �s hagyta, hogy Dumbledore visszat�rhessen a m�k�ba, �s a dudor�sz�sba.

Amint az ajt�n k�v�lre ker�lt, meg is hallotta, ahogy az �reg var�zsl� hangosan �nekelni kezd, mert �gy hitte m�r egyed�l van:

Should auld acquaintance be forgot,
and never brought to mind?
Should auld acquaintance be forgot,
and days of auld lang syne?

For auld lang syne, my dears,
for auld lang syne,
we'll take a cup of kindness yet,
for auld lang syne.

Nik egy m�sodpercre minden baj�t elfelejtve elmosolyodott, megcs�v�lta a fej�t.

- �s ez a mi igazgat�nk, a suli feje…

Nem tudta, mi�rt marad val�j�ban, azt meg pl�ne, hogy az igazgat� mi�rt k�ldte ki, hogy j�rjon egyet. Persze, mag�t�l is megtette volna, de m�r maga a sz�nd�k, hogy szeretn�. Valamit itt nagyon cs�ny�n eltitkolnak el�le. A k�rd�s csak az, mit?

Igaz�b�l, m�r nem is volt �rtelme visszamennie a h�l�k�rlet�be, �gy ink�bb lefel� igyekezett. Mikor egyed�lik�nt kinyitotta a roxforti t�lgyfaajt�t egy pillanatra elvak�totta a feh�rs�g. Minden feh�r volt, a f�k a t�, a kis kunyh�, mintha egy gumiszob�ban lenne az ember. Azzal a k�l�nbs�ggel, hogy itt szabad volt, �s hat�rtalan. Nik sz� szerint beleg�zolt a h�ba, �s pr�b�lta �lvezni a hideget, mik�zben becsukott szemmel h�angyalt k�sz�lt csin�lni.

Ez�rt lehetett, hogy nem vette �szre az �t figyel� alakot, aki ut�na szint�n kij�tt a birtokra.

M�r �pp k�sz�lt megfagyni, mikor egy h�goly� csap�dott egyenesen az arc�ba. Nik lend�letb�l fel�lt.

- Mi a…? – befejezni sem volt es�lye a mondatot, mert egy �jabbat kapott, ez�ttal a h�t�ba. Odakapta a tekintet�t, de m�g mindig senkit sem l�tott. – Ki az?

A v�lasz azonban ism�t egy h�goly� volt. Nik megunta az egyszer� c�lpont imidzset, fel�llt, �s igyekezett taktik�t ki�p�teni az ismeretlen h� dob�l� ellen. Az m�r biztosnak l�tszott, hogy az illet� direkt nem akarta megmutatni mag�t.

Viszont Niknek gyorsan j�rt az agya. Lehet, hogy l�thatatlan, de nem s�lytalan… Megkereste tekintet�vel a m�sik l�bnyom�t, maga is csin�lt egy kis h�labd�t, �s nekiv�gta teljes er�b�l a semminek, mire az panaszosan felny�g�tt.

- H�h�, nem olyan kellemes, ha gyomorsz�jon dobnak, mi? – Nik tekintete gonosz volt, ugyanakkor ott csillogott benne a j�t�koss�g.

�d�z csata kezd�d�tt. B�r Nik j�l tartotta mag�t, az�rt olykor-olykor elvesztette az embere nyom�t, �gy szabad teret adva, am�g a k�vetkez� h�goly� el nem tal�lta. A sokadik alkalom ut�n azt�n, megunta a cs�ppet sem fair-play j�t�kot.

- Na, j�, ha �gy j�tszol Mr. Havat Dobok A K�pedbe, akkor �n is �gy fogok – azzal hatalmasat koppintott a fej�re, s a k�vetkez� pillanatban m�r � se volt sehol. – L�ssuk, �gy ki a leg�ny a talp�n – a hangj�b�l ki�rz�d�tt a g�ny �s a vigyorg�s gyakori egyvelege, majd felkapott egy �jabb adag havat, hogy megdobja a l�bnyomok tulajdonos�t.

�m a tehets�ges m�sik valahogy m�gis tal�lt egy egyszer� m�dszert arra, hogy �jra �s �jra el�rje Niket, �gy az illet� m�g mindig el�nyben volt. A l�nynak m�r mindene csurom v�zben �zott, ez�rt megpr�b�lt hatni az illet�re.

- Nem lehetne, hogy mondjuk, j�tszunk, kapj el, ha tudszot? Teszem azt, �n elb�jok, te meg megkeresel, rendben? – v�lasz ism�t nem volt t�bb, mint egy h�goly�. – J�lvan, ha ennyire f�lsz, akkor nem kell… – ez m�r viszont betett, ugyanis az illet� kiejtette a kez�b�l az �jabb adag havat, �s a ropog�sb�l valamint a l�bnyomokb�l �t�lve Nik fel� tartott.

A j�t�k sokkal biztons�gosabb �s egyszer�bb volt a l�ny sz�m�ra, ugyanis csak egy kicsit kellett figyelmet eltereljen, mire a m�sik az ellenkez� ir�nyba indult megkeresni. Az eg�sz olyannak hatott, mint k�t vak a vil�gban.

Nik �pp egy fa m�g�l lesett ki a t�jra, h�tha megpillantja a l�bnyomokat, mikor k�t k�z cs�szott a derek�ra, �s valaki k�zvetlen mell�le a f�l�be s�gott.

- Megvagy – A l�nyon – b�r el�z�leg megsz�r�totta mag�t – most j�l �rezhet� borzong�s futott v�gig. H�t m�gsem szegte meg az �g�ret�t…

Nik alig akarta elhinni, hogy t�nyleg visszaj�tt. Miut�n teljes letargi�ba k�sz�lt esni, most m�gis itt van. Lassan fordult meg, nehogy egy pillanattal is kor�bban t�nj�n el a sz�p �lom, �s a v�g�n kider�lj�n, hogy valaki teljesen m�sr�l van sz�.

De az �lom nem t�nt el.

H�t m�gsem szegte meg az �g�ret�t.