Szia!

Mindj�rt kiugrik a sz�vem a hely�r�l. De t�nyleg, �s komolyan. R�mesen �rzem magam, �s az csak tet�zi, hogy nincs velem senki, �s egyed�l utazom ezen a rohadt Roxfort Expresszen, nehogy v�letlen�l egy pillanatra is elfelejtsem, ami majdnem t�rt�nt. Nem tudom, mikor eredtek el a k�nnyeim, csak azt, hogy ez egy ideje m�r �gy folyik – sz� szerint. Rossz vicc, igen, tudom.

F�j.

Istentelen�l f�j.

Hogy micsoda? Mi az, hogy micsoda?

H�t…

Nem �rtem, mi�rt tettem. Minden t�k�letes volt, a roxforti park enn�l szebb m�r nem lehetett, j�tszottunk, j�l �rezt�k magunkat, �s szerintem legbel�l az elej�t�l kezdve tudtam, hogy � az, �s amikor elkapott, �s megfordultam… T�nyleg � volt az! Pontosan, Aaron nem szegte meg az �g�ret�t, de most azt k�rn�m legsz�vesebben, hogy szegte volna meg…

Szent Merlin, hiszen a tan�rom!

�n… nem tudom, mit akarok. Akkor sem tudtam, mikor majdnem elk�vettem �letem legnagyobb hib�j�t.

Mi�rt nem tettem meg? Mi�rt?! Merlin, akkor m�g tal�n most is ott lenn�k! Egyszerre borzongok a f�lelemt�l �s valamit�l, amit azt hiszem jobb k�r�kben v�gy n�ven szoktak illetni. R�mes vagyok.
Nem, nem r�mes, egy ny�l! Egy f�l�s ny�l, aki nem �rdemli meg, hogy griffend�lesnek nevezze mag�t. Elfutottam, elfutottam,

Merlin, mi�rt?

Pedig t�nyleg, egyszer�en t�k�letes lett volna…

***

Borzong�s.

- Megvagy.

Hitetlenked�s.

- Szia.

Remeg� hang.

- Hi�nyozt�l.

B�nb�n� tekintet.

- Te is nekem. B�r tudtam volna el�bb j�nni.

Z�ld szemek.

- Jobb lett volna, de legal�bb most itt vagy.

Pajkos csillog�s.

- Rem�lem, nem lett�l nagyon vizes.

Vonz� f�lmosoly.

- Nem tudsz velem elb�nni.

G�nyos arc.

- Szeretn�d, ha m�g egyszer bebizony�tan�m az
ellenkez�j�t?

Kipirult orc�k.

- K�szi, ink�bb kihagyom.

Diadalittas pillant�s.

- Valahogy sejtettem.

Egy elmozdult k�z.

- Nemsok�ra mennem kell…

Apr� s�hajt�s.

- Tudom. De ha m�r ezt a h�rom hetet kib�rtad, azt a kett�t is ki
fogod.

Magabiztos ki�ll�s.

- El�g nehezen… Boldog kar�csonyt.

Fekete doboz k�t csillog� z�ld szem t�kr�ben.

- A te aj�nd�kod csak szentest�re �r ide. �gyhogy addig tartsd meg, azt�n majd visszak�ld�d.

Elt�vedt smaragd.

- Rendben, akkor �n… Jobb, ha megyek.

Zavart bizonytalans�g.

- Menj.

Forr� lehelet, rekedt s�hajt�s, egy f�hoz szorult l�ny, egy magas f�rfi, k�t d�b�rg� sz�v, k�t p�r lehunyt szem…

***

Nik riadtan �bredt fel, ahogy a Roxfort Expressz egy utols� l�k�s ut�n meg�llt. Legal�bb �lm�ban hagyn�k m�r nyugton… De nem, m�g ott sem lehet. Ny�jt�zva �llt fel, �sszeszedte a leesett napl�t �s a penn�j�t, beledobta a t�sk�j�ba, �s slisszolt is ki a kup� ajtaj�n. A peronon gyeng�n vil�g�tottak a l�mp�k, s csak ennek volt k�sz�nhet�, hogy a l�ny nem vette �szre a sz�ke haj� bar�tj�val besz�lget� idegent, aki amint �szrevette az �rkez�, �s�toz� l�nyt, r�gvest elt�nt a s�t�tben…

- Szia, Will! – k�sz�nt egy szer�ny mosoly k�s�ret�ben a l�ny, mikor oda�rt bar�tja mell�.

- Szervusz, Niko. Hossz� lett a hajad – jelentette ki a sz�ke haj� nemes egyszer�s�ggel. – �s… – j�rta k�rbe a l�nyt – megn�tt�l?

- Biztos, hogy ezt akartad k�rdezni? – n�zett r� gyanakodva.

- Mib�l gondolod, hogy nem, Niko? – k�rdezte a sz�ke egy kaj�n vigyorral.

- Ne Nikozz�l, l�gy sz�ves, tudod, hogy nagyon ut�lom – reag�lt t�relmetlen�l.

- De nekem mindig eln�zted. Mehet�nk?

- Menj�nk. �s az r�gen volt – eml�keztette Nik a m�sikat, mik�zben kifel� igyekeztek a p�lyaudvarr�l.

- Most mi�rt nem lehet? – nyafogott Will, ami er�sen eml�keztette a l�nyt egy �vod�sra, de b�rmennyire is pr�b�lt bossz�s k�pet v�gni, de a sz�ja szeglet�ben ott bujk�lt egy apr� mosoly.

- Mert m�r elvesztetted a preszt�zsed. R�mlik?

- Nem lehet, hogy…?

- Nem! – Nik meg�tk�zve n�zett a m�sikra. – �s ha ezt elmondom Jule-nak? – fenyeget�z�tt.

- Neki azt�n mondhatod, nem hiszem, hogy k�l�n�sebben meghatn�.

- Lemaradtam valamir�l? – k�rdezte meglepetten.

- K�z�s megegyez�s alapj�n megint kiverte a hisztit �n meg kiadtam az �tj�t – v�laszolt Will mosolyogva.

- �hm… Ebbe hol a k�z�s megegyez�s?

- Nem t’om, csak j�l hangzott – r�ntotta meg a v�ll�t a sz�ke. – L�nyeg, Nikonak kell sz�l�tsalak, sz�val k�rem sz�pen vissza a preszt�zsem.

- Te sem akarod, �n sem akarom, akkor minek? – �llt meg Nik. Ez m�r nem t�nt viccnek.

- �n igenis akarom. �s m�r elmondtam. Tudtommal a Nikoz�st nem csak a pasijaid haszn�lhatj�k, vagy igen?

- Csak te haszn�ltad… – s�hajtott belet�r�d�en a l�ny. – J�, akkor Nikozz csak nyugodtan, ez �gy megfelel?

- Szuper! �gy sem hagytam volna ott Jule-t.

- Mi az, hogy nem hagytad volna ott? – pislogott �rtetlen�l Nik – Nem azt mondtad, hogy kiadtad az �tj�t?!

- �, de az m�r r�gen volt, olyan szeptember v�ge fel�, az�ta minden rendben.

- Hazudt�l?! Te szem�t…

- A�! – ki�ltott fel Will, mikor Nik el�g er�teljesen fejbe v�gta. – Olyan�rt �tsz, amit el se k�vettem! Azt nem k�rdezted, hogy mikor…

- Ne is pr�b�lj h�r�tani – vigyorgott gonoszul a l�ny. – Meg�rdemelted, ha nem, akkor valami k�s�bbi cs�nyed�rt.

- Igen persze… Te m�r csak tudod mi, Niko?

- Jaj, hossz� k�t h�t lesz ez… - s�hajtott, s belekarolt a bar�tj�ba, hogy a k�vetkez� pillanatban a gumics�v�n kereszt�l egy hideg, s�t�tsz�rk�be �lt�z�tt t�jon tal�lja mag�t.

- Gondoltam, nem akarsz r�gt�n haza hoppan�lni.

- Nagyon j�l gondoltad. Blackfriars se v�ltozott sokat – reag�lt a m�sik. F�radt volt, �s a nyomott hangulat �jra kezdett eluralkodni rajta, ahogy v�gign�zett a havas erd�s�gen.

- Akarsz r�la besz�lni? – k�rdezte meg�rt�en Will.

- M�rmint mir�l?

- H�t arr�l, amit�l ilyen rossz a hangulatod.

- Nekem nem is rossz a hangulatom! – v�laszolt Nik felv�ve a „boldog �s kiegyens�lyozott tin�dzser” �lc�j�t, de bar�tj�t �gy sem tudta �tverni.

- J�, akkor ne mondd el, de legal�bb ne hazudj – h�zta �ssze szemreh�ny�an a szemeit, majd most � fogta karon Niket, �s indulatosan elindult a f�kkal szeg�lyezett, havas �ton.

P�r perc cs�ndes s�ta ut�n – mialatt Nik lelkiismerete kem�nyen dolgozott azon, hogy a l�ny m�g rosszabbul �rezze mag�t – v�g�l a l�ny csak megsz�lalt:

- Most haragszol?

- Nem – j�tt a gyors �s kurta felelet.

- Sz�val haragszol… De mi�rt?

- Mert szeretlek – jelentette ki egyszer�en Will, majd miut�n r�j�tt, hogy hangoztak a szavai gyorsan hozz�tette: - Nem �gy az r�g volt, ahogy mondtad. Hanem, mint egy bar�t a m�sikat, es a bar�tok nem szeretik, ha azok, akiket b�rnak, rosszul �rzik magukat. Seg�teni szeretn�k, de ha nem tudom, miben kell, m�g azt sem tudom, hogy k�pes lenn�k-e r�. Az elm�lt f�l �vben alig hallottam fel�led, nem is �rt�l, fogalmam sincs, mi t�rt�nt veled. Most meg nem akarod elmondani, hogy mit�l vagy �gy ki, pedig ny�ron m�g azt is elmes�lted volna, ha az egyik mardek�ros iskolat�rsad h�g�nak a macsk�j�t el�t�tte volna egy aut�! Tudom, hogy a bizalmat ki kell �rdemelni, de azt hittem, nekem ezt m�r siker�lt el�rnem…

- Nem err�l van sz� – ny�gte megt�rten Nik. Sz�p is ez a mai nap…

- Akkor?

- Nem tudom. Legyen, elmes�lem.

- Nem kell, ha nem akarod, csak…

- De kell. A bar�tom vagy, �s meg�rdemled, hogy megtudd.