Nik Miller a szob�ja plafonj�n �tfut� s�t�t �rny�kokat figyelte, amik a hold f�nye el�tt vonultak odakinn a t�volban. Szeretett volna nem idegeskedni, szerette volna csak egyszer�en �tv�szelni a mai est�t, mikor �jra l�tja nem t�lzottan sz�vlelt sz�leit, de nem siker�lt. Az ember sok minden olyat akar, ami nem lehets�ges, �s val�sz�n�leg sosem fog megt�rt�nni. Ez is az olyan dolgok k�z� tartozott.

Nem volt az apja sokkal szemetebb, mint norm�lisan, de most is el�rte, hogy nehogy v�letlen�l k�z�mb�s �rz�sekkel vonuljon el aludni. Niket csak az az egyetlen t�ny dobta fel, hogy az apja egy olyan emberben b�zott meg, aki ugyan�gy ut�lta �t, mint a saj�t l�nya. Eg�sz este olyan el�z�keny, kedves, �s udvarias volt Willel, hogy aki am�gy j�l ismeri, az azt hinn�, elvar�zsolt�k. S maga Nik azt hitte, ez csak sz�nj�t�k, m�g a v�g�re r�j�tt, hogy nem. Nem tudta, Will hogy csavarta ilyen m�rt�kben az ujja k�r� az apj�t, de olyan nagyon siker�lt neki, amilyet azel�tt m�g sosem l�tott.

Ugyanakkor, ahogy esz�be jutott, hogy a k�vetkez� napokat sz�l�i enged�llyel t�vol a k�t sz�rnyetegt�l t�ltheti, kezdett megnyugodni. Will remek terv�nek k�sz�nhet�en, �gy n�zett ki, hogy a sz�rny�s�gesen borzalmas r�ms�g szint helyett csak r�ms�g szintj�t fogja meg�tni az idei kar�csonyi sz�net. B�r t�ny, hogy sokkal kellemesebben telt volna mondjuk a Roxfort meg�resedett klubhelyis�g�ben, de nem lehet az �let mindig fen�kig tejfel. Meg, ha hozz�vessz�k, hogy minden bizonnyal a tan�rok nagy r�sze nem vonult el �d�lni, akkor m�g csak j�l is j�rt. Hisz nem kell az apr� probl�m�j�val t�r�dnie.

Megoldotta. Hihetetlen, de p�r �ra alatt az eg�sz dolgot megoldotta. J�, tal�n nem teljesen, de egy r�sz�t siker�lt. Biztos tervet eszelt ki.

Egyszer�en levezette a logikai menetet. Mi miatt alakult ki ez az eg�sz? Mert tipikus tin�dzser-k�rban szenved. Vagyis mit kell tenni? Keresni valaki m�st. A tin�dzser-k�r nem v�logat. Vagy egy kicsit m�gis, de lehetetlen, hogy ne tal�lna m�g egy olyan szerepl�t az �let nev� j�t�kban, aki hasonl�k�pp megfelel az elv�r�soknak, �s p�tolni tudja a hi�nyt – illetve kik�r�lja a tin�dzser-k�rban szenved�ket.

Azt�n m�r csak az a l�nyeg, hogy ezt b�rd kitartani el�g ideig, hogy legyen is bel�le valami. Mert m�sk�l�nben sosem siker�l, �s akkor… Na, akkor azt�n t�nyleg bajok lesznek.

T�k�letes volt a terve. M�r alig b�rta kiv�rni, hogy elmondja Willnek, aki rem�lhet�leg hasonl�an kit�r� �r�mmel fogadja majd ezt az eget renget�en furfangos, �s m�gis egyszer� alapokon nyugv� megold�st.

De a terven k�v�l a megval�s�t�s is k�szen �llt. Az apja nem is rendezhetn� jobbkor azt a b�lt… Ha ott nem tal�l mag�nak valakit – b�rkit – akkor sehol. Nem lehet, hogy csak Will verte �t az apj�t ilyen m�don. Biztos van m�s is, aki hasonl�an cselekedett. �gy csak az sz�ks�ges m�g, hogy norm�lis legyen, lehet�leg ne t�l �reg, �s kell�en elb�v�l� modorral rendelkezzen. Mell�kesen pedig, hogy �szrevegye Niket.

S ha mindez megvan, akkor nincs m�s h�tra, mint el�re, �s minden probl�ma megold�dik. Nik sosem volt �nz�, de most r� volt k�nyszer�lve. M�sk�l�nben az apr� probl�m�ja se felejti el soha ezt az eg�szet, �s Nik sem. � pedig nem akarja, hogy mindketten szenvedjenek, egy olyan dolog miatt, ami nem lehets�ges.
Mert nem volt az. S ezt � maga szent�l hitte.

Nem tudta volna elk�pzelni, mennyire nagyot t�vedett.

***

Reggel, ahogy el�zetesen megbesz�lt�k Willel, Nik kor�n kelt, lelop�zott a man�konyh�ra, �s szerzett mag�nak egy kev�s �telt, azt�n a kedv�hez ill�en visszament a szob�j�ba, meg sem �llva az erk�lyig, ahova kivitt egy asztal, egy sz�ket, �s reggeliz�s k�zben a t�jat b�multa.

Az igaz volt, hogy Blackfriarst �gy, ahogy volt ut�lta, de a kil�t�st semmi p�nz�rt nem adta volna m�snak. �gy tervezte, hogy ha egyszer majd egyed�l marad a Millerek l�nc�ban, �s az �v� lesz az eg�sz hely, akkor �talak�tja, �s mindenhova ablakokat tesz majd, hogy l�thassa a hegyeket, a lent cs�rgedez� foly�t, �s az mellett�k h�z�d� r�tet. De az m�g el�g messze volt.

Reggeli ut�n hamar elk�sz�lt, mag�hoz vette a r�g�ta gy�jt�getett mugli-p�nz�rm�ket tartalmaz� sz�ty�j�t �s miel�tt a sz�lei felkeltek volna, kis�t�lt a birtok sz�l�re, ahol megv�rta a szok�s szerint k�s� Willt, majd azzal a mozdulattal bel�karolt, �s mindennem� k�sz�n�sforma helyett csak ennyit mondott:

- Menj�nk m�r.

- De morcos itt valaki – reag�lt a fi�, de a k�r�snek eleget t�ve elhoppan�lt a londoni Foltozott �st fel�.

***

- Nem arra megy�nk – h�zta vissza Nik, mikor az �pp bement volna a mugli kocsm�ba, s elindult a k�t sarokra lev� metr�meg�ll� fel�.

- Hogyhogy nem?

- �gy, hogy egy egyszer� b�li ruh�t lehet Londonban is venni.

Erre a kijelent�sre Will �gy n�zett r�, mintha meg�r�lt volna.
- �… s?

- �s, pont. Id�tlen id�k �ta nem l�ttam Londont.

Ha ez lehets�ges, Will m�g jobban elcsod�lkozott a hozz�f�z�tt megjegyz�sre.

- Te most viccelsz, ugye?

- Nem. Megy�nk egy kicsit s�t�lni. L�ttad m�r a Buckingham Palot�t? – tette hozz� mintegy kieg�sz�t�sk�pp, ahogy tov�bbhaladt.

- Nik Miller, neked idi�t�bbn�l idi�t�bb �tleteid vannak – suttogta maga el� Will, de nem el�g halkan, hogy a l�ny ne hallja meg.

- Nincs igazad. Majd megl�tod, hogy j� lesz. – N�zett vissza bar�tj�ra.

Igaz�b�l maga sem tudta, honnan j�tt ez az �tlet, hogy k�rben�zzen az angol f�v�rosban. Kedve nem sok volt otthon maradni, de m�g csak a k�zelben se, am�g a sz�lei ott vannak, �gy egyszer�bbnek t�nt, hogyha olyan helyet v�laszt, ami �rdekes, �s le tudja foglalni. London pont annak n�zett ki.

S �gy l�tszott, igaza volt.

***

M�r maga a metr� egy igazi kalandnak sz�m�tott. Vagy ink�bb az oda val� bejut�s.

Ugyanis, Willnek halv�ny fogalma se volt, hogy m�k�dik ez az eg�sz, �s egyszer�en csak tov�bb akart haladni az ellen�rz�n, lem�solva az emberek k�zmozdulatait, amint hozz��rnek egy kerek, k�rty�t �br�zol� iz�hez.

Mindek�zben pedig Nik pr�b�lta megszerezni az utaz�shoz sz�ks�ges jegyeket, de amint megl�tta, mit csin�l �pp a bar�tja, fullaszt� hahot�ba kezdett, �s a jegyeket kifizetve, k�nnyeit t�r�lve, csatlakozott a m�sikhoz, aktiv�lva a jegyellen�rz�t, hogy tov�bbmehessenek.

V�g�l 5 meg�ll� ut�n Will nagy �r�m�re – ”idi�ta mugli j�rm�vek, m�g lass�ak is, nemcsak t�mve vannak” – lesz�lltak a Nik sz�m�ra igaz�n �lvezetes metr�r�l, �s a t�bl�kat k�vetve s�t�ltak a f�ld alatt.

M�gnem egyszer csak, a fi� hihetetlen f�lelm�re a f�ld megmozdult alattuk.

- Mi a… ?!

Nik pedig csak a fej�t cs�v�lta, �s megragadta bar�tja v�llait.
- Ez csak a mozg� folyos�, nyugi. Nem b�nt – magyar�zta, mint egy �t�vesnek, �s kaj�nul mosolygott, – hacsak nem �llsz t�l k�zel hozz�.

Erre a mondatra Will igyekezett megtal�lni a j�rda pontos m�rtani k�zep�t, �s er�sen szor�tatta a l�ny kez�t, m�g v�ge nem lett a k�l�n�s utaz�snak. Ekkor pedig valami �rdekes �tl�tt fel benne.

- Honnan ismered te ezeket a dolgokat?

Nik nyugodtan haladt tov�bb el�re a libasorban k�zleked� t�megben, �s h�trafel� sand�tva magyar�zta a m�siknak.

- Nem vagyok h�lye – r�ntotta meg a v�ll�t.

- Sz�val akkor �n igen? – tettette a felh�borodottat a fi�.

- Mondtam �n ilyent? – k�rdezett vissza. – Val�j�ban nem, csak t�l besz�k�lt a l�t�k�r�d. A Parlamentet mikor l�ttad utolj�ra?

- Nem t’om, r�g! L�nyeges?

- Igen, l�nyeges. Na j�, v�rj meg itt.

Nik bement a legk�zelebbi szuvenirboltba, �s addig n�zte �jra meg �jra a polcokat, ameddig meg nem tal�lta, amit keresett, s egy k�nyvet lapozgatva intett Willnek, hogy k�vesse.

***

Lehet, hogy Will Shore el�g er�s egy�nis�g volt, lehet, hogy nem sz�vlelte a muglikat, �s lehet, hogy nem �rdekelte annyira a kult�ra, mint amennyire mutatta, de az t�ny volt, hogy a Nikkel t�lt�tt p�r napja nem siker�lhetett volna jobban. A mugli-Londonban ott szerepelt a mugli sz�, teh�t eredetileg unalmasnak, �s egyszer�nek kellett volna lennie, ehhez k�pest viszont a v�rtn�l sokkal jobbnak t�nt. Az els� napot azzal t�lt�tt�k, hogy k�rbej�rt�k az �sszes l�nyeges m�eml�ket, �s az �p�tm�nyeket, amiket a Nik �ltal v�s�rolt k�nyvben a ’fontos’ c�msz� alatt illettek. Cudar kis t�l volt az idei, �s Will m�r az elej�n h�zta a sz�j�t, hogy � bizony nem fog hal�lra fagyni, holmi gagyi helyek miatt.

De Nik Miller, az Nik Miller, �s a l�nyt ez mind nagyon hidegen hagyta. Nem �rdekelte, hogy Will nyafogott, fogta mag�t, �s ment egyed�l. Tudta, hogy k�t l�p�s m�lva �gyis csatlakozni fog hozz� a sz�ke.

S t�nyleg �gy volt. �gy l�tszott, Will v�gre belet�r�d�tt a helyzet�be, hogy fagyoskodni kell a csod�latra m�lt� szobrok el�tt. De mikor Nik �jra kiszedte a k�nyv�t, hogy Willnek kisel�ad�st tartson a Big Ben �ramutat�inak nagys�g�r�l, �s elk�sz�t�si m�dj�r�l, akkor m�r f�l� volt, hogy � most t�nyleg hazamegy.

V�g�l csak egy f�radt s�hajjal hallgatta v�gig a besz�mol�t.

***

Azt�n, ahogy k�zeledett a kar�csony, �s a h�m�rs�klet is egyre lejjebb sz�k�tt v�gre bementek egy-k�t helyre is. Els� felbuzdul�s�ban Will �r�lni kezdett. Majd mikor megl�tta az �p�let nev�t, elment az �sszes �letkedve:

British Museum

- Ilyen nincs! – t�rt ki hirtelen, minimum egy okt�vval feljebb.

- De van – b�logatott kaj�n vigyorral Nik. – J� hely ez, ne agg�dj.
Azzal pedig Nik bes�t�lt az �p�letbe, �s a t�megen �tverg�dve elindult k�rben�zni a m�zeumba. Will meg mit tudott tenni? K�vette �t.

***

Nik a t�k�rben �llt, �s onnan b�mult vissza a saj�t, elveszett tekintet�re. �lvezettel gondolt vissza az elm�lt napokra. Remek�l sz�rakozott, de mint minden, ami j�, ez a p�r nap is hamar elsz�llt.

Ma pedig ott �llt, �s m�r csak �r�k v�lasztott�k el, hogy bel�pjen a lenti b�lterembe. Hogy megpr�b�lja �jb�l elj�tszani a szerelmest azt�n. Esz�be jutott, hogy Siriusszal is ezen f�radoztak h�rom h�napja, �s az se j�tt �ssze. B�r t�ny, hogy az az�rt el�g sil�nyan m�k�d�tt, mivel t�l k�zel voltak egym�shoz, �s �gy �lland�an sz�nlelni kellett, hogy egy�tt vannak. Ha most v�gre tal�l valakit, aki egy kicsit is megfelel neki, akkor m�r nem lesz probl�ma, mert az illet� �gyse Roxfortos, teh�t akkor fog r�la besz�lni a t�bbieknek, �s annyit, amennyit � akar.

Most m�gse t�nt olyan k�nny�nek �s egyszer�en megoldhat�nak ez az �tlet, mint azel�tt. De tudta, hogy meg kell tennie.

M�g egyszer v�gign�zett a z�ld ruh�s l�nyon vele szemben, majd elindult, hogy megv�rja az ism�t k�s� t�ncpartner�t; Willt.