Idegesen j�rk�lt fel s al� a szob�j�ban, Willt v�rva, aki nem volt sehol. Tudta, hogy k�sni fog, mert William Shore nem tud pontosan j�nni, soha �s semmilyen esetben sem, de az�rt ez m�r m�gis csak t�lz�s volt. F�l �r�val ezel�ttre rendelte ide a fi�t, hogy az �t perce kezd�d�tt nyit��nneps�gre azt�n t�nyleg itt legyen, erre tess�k. Legal�bb sz�lt volna, hogy nem j�n…

Amint ez a mondat �tsuhant az agy�n, az ablak fel�l kopog�s hallatszott; egy barna kuvik k�rt bebocs�t�st, egy lev�llel a l�b�n. Nik idegesen felt�pte az ajt�t, leszerelte Teofilr�l az �zenetet �s lend�letesen �tnak engedte. Hi�ba, sosem tudott a m�rg�n uralkodni.

Dr�ga Nik!
Sajn�lom, hogy csak most sz�lok, de k�zbej�tt valami. Egy bar�tom megk�rt, hogy seg�tsem ki, mert fontos. �hm… T�bbet nem mondhatok, majd �gyis meg fogod tudni id�vel, ha minden j�l megy, ne par�zz.

B�r nem d�jazom a terved, az�rt a saj�t boldogs�god �rdek�ben, szor�tok, hogy �sszehozd.

�lel,
Will

U.i.: Igyekszem visszat�rni a sz�net v�ge el�tt, de nem garant�lok semmit!

U.i.2: Te�t m�g a reggel elk�ldtem, de tudod, milyen �reg m�r. Rem�lem az�rt id�ben oda�rt, �s nem �pp azon gondolkozt�l, hogy hogyan gyilkolsz le, mert megint „elk�stem”.

A l�ny p�r m�sodpercig mozdulatlanul �llt. Az egy dolog, hogy Will mindig k�sik, de most m�r mag�ra is hagyja?! Na, sz�pen �llunk.

- Tudod ki fog egyed�l lemenni azokhoz az idi�ta sznobokhoz – suttogta alig hallhat�an, �s egy lend�lettel le�lt az asztal�hoz, hogy jobbat ki nem tal�lv�n, rajzolgasson.

***

Nik maga sem tudta mi�rt, m�gis lement a b�loz�k k�z�. A h�ts� l�pcs�nek h�la, �szrev�tlen maradt, az�rt is, mert az apja �pp a nagyon puccos besz�d�t adta el�, �gy mindenki fel� figyelt. Lassan k�zel�tette meg a sznob-t�meget, �m annyira g�rcs�sen figyelt, hogy ne vegy�k �szre, hogy nem l�tta az egyetlen szemp�rt, ami v�gig rajta tartotta a szem�t.

Azonban b�rmennyire is pr�b�lt elrejt�zni, az apja csakhamar �szrevetette, �s mag�hoz intette.

- Aj�nlom, hogy viselkedj, vagy a f�jhatod a bar�todat – sziszegte oda, hogy csak Nik hallja. Majd hangj�t ism�t feler�s�tve a vend�gekhez sz�lt. – S most, hogy l�nyom is csatlakozott hozz�nk, k�rem, �lvezz�k az este tov�bbi r�sz�t! – Csak egy csettint�s volt. A f�nyek elhalv�nyultak kifejezve ezzel a b�lterem gy�ny�r�, k�k, �tl�tsz� mennyezet�t �s az arany szeg�lyez�st. A halk zene pedig olyan volt, mintha a falakb�l j�nne.

Nik – ha nem lett volna rossz hangulatban, ami�rt Will v�g�l nem tudott elj�nni – tal�n m�g el is l�gyult volna a f�l�pcs� alj�b�l ny�l� l�tv�nyt�l.

Felhangzott az els� kering�s zene, amit a terem k�zep�n a h�zigazda �s neje nyitott meg, l�nyukat �gy egyed�l hagyva, aki kapva kapott az alkalmon, hogy visszat�rhessen szob�ja rejtek�be.

A Sors azonban nem �gy akarta.

- Szabad? - k�rdezte egy m�ly �s hat�rozott hang k�zvetlen Nik h�ta m�g�tt, hogy a l�ny beleremegett, miel�tt megfordult volna.

A magas, fiatal f�rfi �mely�t�en n�zett ki, �s ezt nagy val�sz�n�s�ggel tudta is mag�r�l. A feket�n�l tal�n csak egy leheletnyivel z�ldebb �lt�nyt viselt, feh�r csokornyakkend�vel, ami akaratlanul is az �tlagosn�l �ppen csak egy kev�ssel hosszabb nyakra emelte a tekinteteket. Az arc�t Nik nem l�tta, mert java r�sz�t az �larc tette ki, ezzel az idegent m�g vonz�bb� v�ltoztatva. A megjelen�se kifog�stalannak mondhat� lett volna, hidegnek �s sznobnak, azonban volt valami, amit�l az eg�sz l�nye igazi lett; a haja. Az emberek els� gondolata az lenne, hogy egy s�ndiszn� n�tt r� a f�rfire. A kicsit hosszabb, barna haj, �gy �llt, mint ezer apr�, szerte�gaz� t�ske.

Nik kisz�radt sz�jjal, laposakat pislogva k�sz�lt �pp elrontani az am�gy el�g sz�p �sszhat�s�t, �s a lehet�s�get, hogy bev�ltsa az �tlet�t, m�g v�g�l nagy nehezen meg tudott sz�lalni.

- Legyen – v�laszolt, �s igyekezett �sszeszedni mag�t, ahogy elfogadta partnere fel� ny�jtott kez�t.

A t�ncol� p�rok nem zavartatt�k magukat, senki sem vette �szre az �jabb csatlakoz�kat, csup�n a h�zigazda. Beesett szemeit egy pillanatra �sszeh�zta, mert sehogy sem eml�kezett a z�ld �lt�ny�s f�rfire, azonban nem tudott sokat t�prengeni, ugyanis az egyik koll�g�ja tartott �pp fel�, val�sz�n�leg, hogy �jabb �res cseveg�st folytasson Mr. Millerrel.

K�zben Nik pr�b�lta megtartani kocsonya l�bait, �s csod�lkozott, hogy k�pes volt nem �sszeesni az elm�lt percekben. Az m�r azt�n t�nyleg maga volt a csoda, hogy r�ad�sul egyetlen l�p�st sem rontott el. Az izz� tekintet, amivel az ismeretlen folyamatosan �t n�zte, olyannak t�nt, mint valami r�ntgensug�r, s abban a pillanatban, mikor Nik hajland�nak l�tszott viszonozni a pillant�st, �gy �rezte, az idegen mindent tud r�la. B�r – amint azt Nik nagyon alaposan meg�llap�totta – sz�p �v� sz�ja nem mosolygott, a szemei akkor is csillogtak. Val�ban k�l�n�s egy f�rfi volt �… S ugyanakkor a c�lnak t�k�letesen megfelelt. Vagy legal�bb is, nagyon �gy n�zett ki.

�m Nik b�rmennyire is pr�b�lta �tadni mag�t a nyugodt hangulatnak, teljesen az�rt nem tudta. Minduntalan ott lebegett el�tte az apja k�pe, ahogy egy-egy forg�sn�l megpillantotta �t a t�meg sz�l�n, �s elgondolkodott rajta, vajon j� �tlet ez az eg�sz.

Ahogy az apja visszan�zett r� egy m�sodpercre elt�nt a boldogs�g �larca �s elkomorodott a tekintete, ami partner�nek is felt�nt.

- H�t hallod, ha �n a helyedben lenn�k, m�r r�g nem itt lakn�k… - mondta halk-lemond�an, �gy, hogy szinte csak egy s�hajt�snak hatott.

- Mir�l besz�l? – Nik arca riadt csod�lkoz�snak adta �t a hely�t, �s egy pillanatra t�ncolni is elfelejtett.

- Ne �llj meg, mert l�tja – karolt �jra t�rs�ba a m�sik. – Mellesleg, igen, pont arr�l besz�lek – magyar�zta jelent�s�gteljesen, mire Nik elfeh�redett.

- De… De h�t… Honnan tudja? – a l�ny hangja remegett, �s p�ni f�lelem j�rta �t minden porcik�j�t. Ha ez az ember tudja, akkor a t�bbi is?!

- Megvannak a saj�t kapcsolataim – v�laszolt a f�rfi, amit r�gt�n meg is b�nt, l�tva, hogy Nik arca – ha ez egy�ltal�n m�g lehets�ges – m�g ink�bb a feh�r fal sz�n�t vette fel. – Ne f�l, nem olyan kapcsolatok. Senki m�s nem tud r�la.

- De ugye… nem fog csin�lni semmit?

- Kedvem lenne egy kicsit m�resre tan�tani az ap�dat – az arca elkomorult, ahogy a t�volban kisz�rta Mr. Miller alakj�t. – Viszont nem fogok vele semmit tenni. �m sz�modra van egy aj�nlatom.

- M�gis milyen aj�nlat? – k�rdezte Nik hitetlenkedve, ahogy felvetette mag�ban azt az elvetem�lt �tletet, hogy a f�rfi m�r tudja is, mit akar t�le. Vagyis hogy…

- Iskol�ba j�rsz m�g, ugye?

- Igen, de ez hogy j�n ide? - a l�ny m�g mindig nem tudta �sszerakni a k�pet. T�nyleg arra gondol, amire �?

- Nos, �gy, hogy akkor csak a t�li sz�netre kellene elmenned innen. Ut�na visszam�sz tanulni, �s v�gan �led az �leted. Akkor nem szenvedn�l t�bbet.

- De m�gis hol lakjak? Nincs saj�t p�nzem, lopni pedig nem fogok…

- Ez�rt aj�nlom fel, hogy lakj n�lam – b�lintott r� a m�sik, tov�bbra is fenntartva a szemkontaktust.

- Mi? Hisz azt sem tudom, ki maga! – emelte fel a hangj�t Nik, mik�zben a teremben tapsvihar t�rt ki, mert v�get �rt a zene.

- Elhiheted, egy oldalon �llunk, �s nem verlek �t. Ha elfogadod, akkor menj, pakold �ssze a dolgaid, nyisd ki az erk�lyajt�d, �s f�l �ra m�lva elmegy�nk innen. �r�kre. – V�lt el a f�rfi Nikt�l, t�voz�shoz k�sz�lve.

- �s ha nem? – k�rdezett �jra.

- Akkor k�sz�n�m a t�ncot – biccentett a furcsa idegen, �s otthagyta a zavart Niket.

A l�ny lelk�ben apr� f�nysug�r gy�lt. F�ny, amely gy�gy�t �s meleget hoz. F�ny, ami rem�nyt ad a kop�r, fekete f�knak, hogy ism�t elj� a tavasz, ne agg�djanak. Mert nincs mi�rt, itt az id� �jra vir�gba borulni, hagyni, hogy a j�s�gos f�ny k�r�l�lelje �ket, s a kellemes vil�goss�g meghozza gy�m�lcs�t. Olyan f�ny ez, amely keveseknek adatik meg, a kiv�lasztottaknak, akiket a fentiek megaj�nd�koznak…

Nik nem gondolkodott, csak cselekedett. V�g�l is, �gy k�t legyet �t egy csap�sra. Ez biztos siker. �szrev�tlen�l felment a szob�j�ba, bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, kinyitotta az erk�lyt, �s azt a kev�s cuccot, amit kinn hagyott gyorsan bedob�lta a roxforti l�d�j�ba.

Azt�n le�lt az �gy�ra, �s v�rt. Hitetlen�l meredt maga el�. T�nyleg elmegy? De mi lesz, ha az apja megtal�lja? Rem�lte, hogy az idegen erre is gondolt.

Hallgatta a lentr�l kisz�r�d� halk zen�t, mik�zben odabent �resnek �rezte mag�t. Nem j�n vissza. Soha t�bbet. Soha. Soha…

M�g akkor is ez a sz� csengett f�l�ben, mikor az �larcos hoppan�lt az erk�lyre.

- �, sz�val most nem makacskodsz – jegyzete meg nevetve, ahogy beljebb l�pett.

- Honnan veszi, hogy am�gy igen? – n�zett r� les�jt� pillant�ssal a l�ny.

- Mert mindig visszak�rdezel. Nos, k�sz vagy?

- Mindj�rt. – Egy pap�rt vett ki az �jjeliszekr�ny�b�l.

„Rem�lem j�l telt az est�tek. R�szemr�l elk�lt�ztem. �gysem tal�ltok meg, s ha m�gis akkor el�re sz�lok, hogy vannak kapcsolataim. N”

- K�sz – Nik a pap�rt az �gy k�zep�re tette, �s v�rakoz�an fordult a m�sik fel�.

- Akkor indul�s – b�lintott az, kivitte a l�d�t majd megv�rta am�g Nik belekarol. – H�romra.