Nik m�g egyszer r�n�zett a szob�j�ra, �s csak tomp�n �rz�kelte, amikor t�rsa kimondta a h�rmas sz�mot. �tpassz�rozva mag�t egy keskeny gumics�v�n, egy h�z el� �rkeztek. Egyszer�, belv�rosi �p�let volt, narancs t�gl�b�l, piros tet�vel. �rdekes sz�n�ssze�ll�t�s – gondolta a l�ny.

- Befel� –suttogta a f�rfi, ahogy kinyitotta a bej�rati ajt�t. Az el�szoba hossz� folyos�ja egyszer� volt �s �res. Ha nem lett volna az a j� p�r k�p a falon, ak�r m�g kop�r is lehetett volna. Niket el�sz�r k�z�mb�sen �rintett�k a fot�k, azt�n esz�be �tl�tt, hogy kell lennie olyan portr�nak is, amin a furcsa, titokzatos �s nem kev�sb� vonz� t�rsa van. M�r �pp azt tervezte, hogyan k�zli majd a m�sikkal, hogy m�skor az�rt legyen �vatosabb �s k�r�ltekint�bb, mikor leolvadt arc�r�l a mosoly, �s megdermedt.

- Az ott az �desany�m – mutatott a m�sik a megfakult csal�di portr�n az egyetlen n�re. A v�kony asszonyon megl�tszott az id� nyoma, apr� r�ncai a szem�n�l �s a sz�j�n�l azonban kellemes mosolyra h�z�dtak. Egyik kez�t egy hasonl�kor� f�rfi v�ll�n pihentette, aki Niket er�sen eml�keztette valakire. Csak azt nem tudta, kire.

- Az, az �desap�m – intett az el�bb eml�tett illet� fel�, mikor Niknek �jabb furcsas�g t�nt fel.

- Hogyhogy nem mozog a k�p?

- Any�m mindig �gy v�lte a dolgok egyszer�en j�k. – L�tva a l�ny pillant�s�t, hozz�tette: - Igen, ebben nem hasonl�tunk.

- Ez itt maga, ha j�l sejtem – b�k�tt a kisk�ly�kre, akinek �larc fedte az arc�t. – Maga mindig �larcot hordott, vagy csak volt olyan okos, hogy elvar�zsolja?

- Mire tippelsz? – k�rdezett vissza amaz, hangj�b�l kihallatszott,
hogy fennk�lten mosolyog.

- Hogy tudott maga arcot mosni… - kezdte Nik hasonl�
kifejez�ssel az arc�n, mire a f�rfi t�relmetlen�l k�zbev�gott.

- Te vagy az egyetlen, aki �larcban l�t – mondta t�relmetlen�l. – Mindenki m�s szem�ben az igazi arcom van a fot�n. Erre van a nappali – tolta szel�den Niket a folyos� v�g�ben ny�l� ajt� fel�.

***

- Sz�p szoba – reag�lt a l�ny k�rben�zve.

Egyszer� antik b�torokkal volt tele, egy s�t�tbarna, f�b�l k�sz�lt vitrinnel, egy feh�r kanap�val, egy doh�nyz�asztallal, valamint az ajt� fel�li oldalon k�nyvespolcokkal. Nikkel szemben k�t nagy ablak hirdette, hogy a h�ts� udvar m�g sz�z h�val fedett. Ekkor �rezte �gy el�sz�r a sz�net �ta, hogy itt helyben els�llyed sz�gyen�ben. Ha Aaron ezt l�tn�… Elsz�k�tt egy idegennel, azt sem tudja, hova. Mi lesz, ha kider�l, t�nyleg becsapt�k?

- Gyere, megmutatom a szob�d – fogta karon a m�sik, �s � hagyta, hogy vezess�k, ahogy esz�be jutott, ami az elm�lt napokban is a fejf�j�sa f� okoz�ja volt. A kis, fekete doboz a l�d�ja m�ly�n lapult, benne a zseb�r�val. Aaronnak vette, teh�t egyszer musz�j lesz odaadnia neki. De ha egyszer m�g csak a szem�be se tud n�zni… - Min gondolkodsz ilyen nagyon? – �bresztette fel a l�nyt egy t�preng� hang.

- Csak, hogy t�nyleg j� �tlet volt-e elsz�kni – hazudta az szemrebben�s n�lk�l.

- A legjobb. Sokkal kellemesebb kar�csonyod lesz, �g�rem.

- Ez igaz�n kedves �nt�l, Mr. �hm… Mit is mondott, hogy h�vj�k? – emelte a tekintet�t a f�rfire Nik. Nem kellett volna… Azok a szemek! Csak tudn�m, honnan olyan ismer�sek…

- H�vj, ahogy akarsz – v�laszolta, mire Nik megtorpant, ezzel �t is meg�ll�sra k�sztetve.

- Ak�rhogy?

- B�rhogy – b�lintott a f�rfi.

- Akkor legy�l… - a l�ny elgondolkodva meredt maga el�, majd egy pillanat m�lva felragyogtak a szemei. – Legy�l Sirius. – Egy apr� villan�s vagy tal�n annyi se, csup�n ennyi volt az �larcos reakci�ja. – Egy kedves bar�tom ut�n. – A f�rfi ism�t biccentett.

- Ez lesz a te szob�d – l�kte be az ajt�t a l�pcs�t�l legt�volabbi szob�ban a h�zigazda, �s el�reengedte a l�nyt, hogy maga csod�lhassa meg a helyis�get, amit a sz�net v�g�ig mag��nak mondhat.

Amint Nik bel�pett egy pillanatra a nev�t is elfelejtette. A vend�gszoba – mert k�ts�get kiz�r�an az lehetett – pont olyan volt, mint az a terem, ahol Aaronnal tal�lkozott, csak �pp kicsiben. Nagyj�b�l kerek, magas mennyezet�, f�nyl� parkett�s, egy r�sz�n ablakok sor�val, szorosan egym�s mellett.

Az ajt�t�l jobbra lev� kov�csoltvas �gy szint�n kerek volt, vele szemben a lak�negyed havas t�jk�p�vel, mellette k�t oldalt szekr�nnyel. Az ablakok el�tti p�dium-szer�s�g arra engedett k�vetkeztetni, hogy egy zongora is a b�torzat r�sze lehetett valamikor. Hisz m�sk�l�nben mi�rt pont ilyen jellegzetesen csin�lt�k volna a szob�t?

- Rendezkedj be, �n addig int�zkedem vacsora �gyben. Nyolckor esz�nk.

- Te f�z�l? – n�zett r� meg�tk�zve Nik, mire a f�rfi elnevette mag�t.

- Nem, �n sz�lok a h�ziman�nak – v�laszolt, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

***

- Nik, azt�n te is kifogtad Merlin l�b�t – s�hajtatta a l�ny, ahogy eld�lt az �gyon, �s a plafont kezdte k�mlelni.

A terve els� r�sz�t �gy-ahogy megcsin�lta, vagyis ott volt, tal�lt mag�nak egy illet�t, aki az apj�t szint�n nagy bizonyoss�ggal �tveri, �s ugyanakkor norm�lis. Vagy legal�bb annak t�nik.
Most m�r csak azon volt a hangs�ly, hogy hogy v�ltsa be a terve m�sodik r�sz�t. Igaz�b�l nem �rtett � az ilyesmihez, de Will hathat�s m�dszer�nek felv�zol�s�val kezdett valamit � is kony�tani ehhez az eg�szhez.

Visszaeml�kezett a fi� szavaira…

Na, dr�ga Niko, mikor keltetted fel valakinek az �rdekl�d�s�t? Ha el�rted, hogy valami�rt benne ragadj a gondolataiba. Ahhoz pedig mi kell? Hogy legyen benned valami, ami nagyon… vonz�. Nem mintha nem lenne! A�! Ok�, nem �gy �rtettem… Sz�val a l�nyeg, hogy ilyen dolog nagyon ritk�n van, ez�rt kell „legy�rtani” a gondolatot. Na, akkor most. Mivel lehet a legjobban �rdekl�d�st, �s �rzelmeket sz�tani? Pontosan. �ssze kell veszni vele. Nem nagyon, csak egy kicsit piszk�lni. P�ld�ul, �gy sz�l�tod, ami nem tetszik neki, ahogy �n teszem veled. �s l�tod, el is �rem a c�lom, mindig r�m figyelsz. Vagy valami m�ssal cukkold. Mondj f�lre�rthet�t! Az a legjobb, b�r tal�n az t�l r�men�s. Te nem vagy olyan…

J�, a cukkol�s nagyj�b�l megvolt. Az �larcos dologgal. De akkor mivel j�jj�n el�?

Nikbe hirtelen �t�tt a felismer�s szikr�ja, felpattant az �gyb�l, �s �gy d�nt�tt lecser�li az ugyan sz�p, de el�gg� k�nyelmetlen b�li ruh�t. Csak tal�lok valamit helyette – gondolta �rd�gi vigyorral az arc�n, mik�zben belemer�lt a csomagja tartalm�ba.

***

- A vacsora t�lalva! – sip�totta egy kis man� Nikre a fr�szt hozva, aki �ppen pr�b�lta mag�ra passz�rozni a ruh�j�t.

- Azonnal megyek – b�lintott kurt�n, �s m�g egyszer megn�zte mag�t a t�k�rben, azt�n ahogy a man� egy pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt, �jra felt�nt az igazi, s�t�ni mosolya. – Ezt most nagyon meg fogod j�rni, bar�tom – k�z�lte a t�k�rk�p�vel, aki minderre csak egy egyszer�, �m ann�l kifejez�bb kacsint�ssal v�laszolt.

Niknek ekkor ugrott be, hogy igaz�b�l azt sem tudja, hol az �tkez�. Nem zavartatta mag�t k�l�n�sebben, addig nyitogatta az ajt�kat, am�g meg nem lelte a hossz� asztalt, aminek a k�t v�ge meg volt ter�tve.

Valahogy sejtette, hogy a saj�t kez�be kell vennie a dolgokat.

- Szia! – k�sz�nt az asztal t�volabbi v�g�b�l az �larcos.

- Hell� – v�laszolt nagy laz�n Nik, mik�zben �pp a ter�t�k�t szedte �ssze. Majd az asztal m�sik v�g�b�l fog ord�tozni a m�siknak. Persze…

- Te mit csin�lsz? – j�tt r�gt�n a d�bbent k�rd�s a f�rfit�l.

- Na, mit gondolsz? �gy nem tudn�nk besz�lgetni.

V�gsz�ra a l�ny elhelyezte az ev�eszk�z�ket kicsit tal�n t�l k�zel az ismeretlenhez. Vagyis pont j� helyre tette �ket.

A vacsora pont olyan volt, amilyennek Nik elk�pzelte. Sok, �s isteni finom. Annyi f�le �telt szerv�rozott Luny, hogy a l�nynak csak az az egy alternat�v�ja maradt, hogy ezek m�r el�re elk�sz�ltek, mert egyszer�en nem lehetett ennyi mindent ilyen r�vid id� alatt elk�sz�teni. Mik�zben pedig ettek, � csak �gy �rasztotta a k�rd�seit. Te is roxfortos volt�l, Sirius? Mondd csak Sirius, t�ged is tan�tott Flitwick? Dumbledore volt az igazgat�, ugye Sirius? Honnan is ismered az ap�m, Sirius?

Minden mondatba beletette a kre�lt nevet, igyekezett nagyon boldog-csacsog�sra venni a figur�t, �s minduntalan hozz��rt a m�sikhoz, vagy a kez�vel, vagy a l�b�val b�kte meg „v�letlen�l”, valamint ugyanakkor ny�lt az �tel�rt. Ezzel el�rte, hogy a f�fog�s ut�n az �l-Sirius �br�zata hasonl�tott egy frusztr�lt kiseg�r�hez, aki nagyon szeretett volna menek�lni. M�gis, Nik nem k�l�n�sebben zavartatta mag�t, �s ugyan�gy folytatta a besz�lget�st, mikor a desszert is meg�rkezett.

- Egy�bk�nt nincs bar�tn�d, Sirius? – k�rdezte mosolyogva a l�ny, ahogy nekifogott a csoki fagyij�nak, mire a f�rfi kicsit t�l sokat falt be egyszerre az �dess�gb�l, �s enyhe k�h�g� rohamot kapott. – Ejnye, meg ne fulladj, Sirius – �t�gette meg �vatosan a h�t�t Nik, �s hozz� felvette a leg�rtatlanabb arc�t. – Sz�val?

- Nem, nincs bar�tn�m – v�laszolta a m�sik a kelyh�t fix�rozva. Csak annyi szerencs�je volt, hogy az arc�t eltakarta az �larc, �gy nem l�tszott a minden bizonnyal piros �br�zata.

- �, milyen… - kezdte Nik szomor� hangon, direkt f�lbehagyva a mondatot, hogy a m�sik reflexb�l r�n�zzen. Mikor �sszekapcsol�dott a tekintet�k Nik elmosolyodott: - Sajn�latos.

Az �l-Siriusnak erre nem volt m�s v�lasza, mint egy s�hajt�s, majd �jra a desszertj�t kezdte b�mulni. Mikor pedig a l�ny l�tta, hogy nem figyelnek r�, v�gre megeresztett egy �nel�g�lt, de �szinte mosolyt. �gy d�nt�tt m�ra befejezi a szem�tked�s hadm�veletet, �s ink�bb cs�ndben marad. Hisz egy ilyen mondat ut�n m�g ki akar b�rmit is �berelni.

- Nos, akkor k�sz�n�m sz�pen a vacsor�t, Sirius – intett b�cs�t Nik imm�r az emeleti szob�ja el�tt a m�siknak. – Igaz�n mennyei volt az �tel, a t�rsas�gr�l meg ugye nincs is mit besz�lni – mondta egy sug�rz� mosoly k�s�ret�ben. – Aludj j�l.

- Te is – ny�gte er�tlen�l a m�sik, �s amint becsuk�dott a l�ny m�g�tt az ajt�, egy el�g hangos s�hajt eresztett meg, ami m�r r�gen kik�v�nkozott.