Mikor kinyitotta a szem�t m�g minden�tt s�t�ts�g honolt. El�sz�r nem �rtette, akkor mire is �bredt fel, de azt�n �jra meghallotta az egyik szomsz�d szob�b�l kisz�r�d� hangokat. Pontosabban Will kisz�r�d� hangj�t.

- Mi van?! – Azon nyomban kiment az �lom a szem�b�l, felt�p�szkodott, �s a folyos�n botork�lva igyekezett megkeresni a szob�t, ahol Will tart�zkodott val�sz�n�leg az �l-Siriusszal egyetemben.

- Rosszabbra sz�m�tottam. – Nik az ajt�ra nyomta f�l�t, hogy min�l jobban hallja, mir�l besz�l a k�t �jjeli bagoly. - Azt hittem, legal�bb valami el�g felel�ss�gteljes feladatot varrtak a nyakadba, de ez? Naphosszat hal�lra kell unnom magam, �s alig t�rt�nik valami.

- Persze, most csak az�rt akart elk�ldeni, hogy ne itthon t�ltsem a kar�csonyt – reag�lt az �l-Sirius. Hangj�b�l er�sen kihallatszott a g�ny �s a sz�nalom mar� egyvelege. – Musz�j volt valami m�balh�t el�adnia, de tudtam, hogy folytat�sa nem lesz. P�r napig m�g ottmaradsz, azt�n kar�csony ut�n legal�bb gyere vissza.

- Nem is tervezek a hegyekben megrohadni, pajti.

- Na, ja…

- Ugyan, ne g�rcs�lj! – Nagyon �gy t�nt, Nik r�gi bar�tja szint�n el�g j�l ismeri a f�rfit, aki befogadta. A l�ny ugyan el�g keveset �rtett a mondatokb�l, l�v�n azt sem tudta, mir�l volt sz�. M�r alig v�rta, hogy Will hazaj�jj�n, ha minden igaz, kar�csony ut�n. Lesz, mir�l mes�ljen. - Ink�bb mondd, hogy �llsz Nikkel.

- Hogy hogy �llok? H�t… - az �larcos hangja elcsuklott, a l�ny arc�n pedig kaj�n vigyor jelent meg.

- �ssze is j�ttetek? – Will hangsz�n�b�l �rezhet� volt, hogy nagyon elk�pedt.

- Mi? – a m�sik f�rfi kicsit hangosabban k�rdezett vissza a kellet�n�l. – Nem, dehogyis.

- Akkor?

- Semmi – v�laszolt egyszer� t�mondatban az �l-Sirius. Ezzel �gy t�nt, lez�rtnak tekinti a besz�lget�s ezen r�sz�t.

- Sz�pen �llunk. Meg se akarod magyar�zni m�r. M�gis ki az, aki elv�llalta a m�siknak sz�nt feladatot, hogy mindenk�ppen �sszefussatok a b�lon?

- Hi�ba a h�lye duma, akkor is a v�lasz ugyanaz; semmi. Kicsit furcs�n viselkedik…

- M�rmint azon k�v�l, amit megbesz�lt�nk? – Nik idegesen ciccentett egyet. Nem igaz, hogy nem lehet konkr�tan besz�lni!

- Igen. Teljesen az ellentettje annak, amit felv�zolt�l. Nem, hogy visszah�z�d�, �pp, hogy nem.

- �h�m… Azt hiszem, mikor felvil�gos�tottalak nem vettem figyelembe, hogy neki is kell a t�rs. Igaz�b�l b�rmit megtesz az�rt, ami kell neki. De ilyen szempontb�l eddig nem volt szerencs�m ehhez, �gyhogy ez�rt felejthettem ki.

- Na, sz�pen �llunk! �s akkor �n mit is csin�ljak?

- Term�szetesen hagyjad – egy�rtelm�en kihallatszott Will kaj�n hangs�lya.

- Remek…

- Most lenne egy ep�s megjegyz�sem, de ink�bb azt aj�nlom, hogy vonulj vissza, mert a v�g�n m�g felkel a mad�rka – erre a mondatra Nik majdnem felnevetett. Ha azt hitt�k, hogy az el�g hangos besz�lget�s�kre nem kel fel, akkor el�gg� t�vedtek.
Mivel egyszer�en levonta a k�vetkeztet�st, hogy t�bb inform�ci� nem fog elhangzani, ez�rt a l�ny visszacammogott a szob�j�ba, hogy aludjon egy kicsit reggelig.

Pedig, ha maradt volna m�g egy pillanatot, tal�n meghallja, ahogy Will elk�sz�n az �ll�t�lagos bar�tj�t�l, kimondva az egyetlen nevet, amit�l Nik rettegett.

***

Nik kifejezetten nem szerette, mikor saj�t akarat�t nem tisztelve b�rki is felkeltette �t. Ha fel akart kelni kor�n, hogy leck�t �rjon, az a saj�t �nsanyargat�sa volt, de m�sok nem pr�b�lkozhattak ilyenekkel. Vagy viselj�k a k�vetkezm�nyeket.

A mai – sz�munkra oly fontos – reggel�nk�n, azonban kifejezetten �r�lt, hogy Luny f�l kilenckor egy hangos pukkan�ssal jelezte, hogy el�rkezett a reggel, �s ideje felkelni. Ez a nap azon p�rak k�z� tartozott, mikor mosolyogva m�szott ki az �gyb�l, tudva, hogy kellemes �r�knak n�z el�be. Mondjuk ez az �tlagos temp�j�n semmit sem v�ltoztatott. V�nszorgott a f�rd�ig, bealudt fogmos�s k�zben… Nem is � lett volna, ha nem ugyanazokkal a gyakorlott fog�sokkal v�gezte volna el a ritu�lis fel�bred�si proced�r�t.

Majd mikor elk�sz�lt, mag�hoz vette a napl�j�t, valamint egy penn�t, �s les�t�lt az eb�dl�be, ahol sejt�sei szerint a h�zigazda fogyasztotta �pp a nap legfontosabb �tkez�s�t – a reggelit. Mosolyogva konstat�lta, hogy a sz�m�ra el�k�sz�tett ter�t�k imm�ron az �l-Sirius mellett lett elhelyezve. Dudor�szva �lt le, �s miut�n szedett mag�nak a r�ntott�b�l, kinyitotta a napl�j�t, �s elkezdte �rni az �jabb bejegyz�s�t, m�g a m�sik kez�vel �gyetlen�l pr�b�lta az �telt a sz�j�ba navig�lni. A m�sik ekkor b�jt el� az �js�gja m�g�l.

- J� reggelt! – mondta egy cs�ppet ny�zottan.

- Neked is – reag�lt mosolyogva a l�ny. Fel nem adva terv�t tov�bb folytatta az este elkezdetteket: - Ha j�l hallom, valaki nem aludt eleget az �jjel. T�n t�l hangos voltam, mikor kimentem a toalettre? – tettette az agg�d�t, mire el�rte, hogy a f�rfi az �ppen kortyolt narancslev�t f�lrenyelje.

- Volt�l… kinn? – k�rdezte fuldokolva.

- �, igen, de tudod, nem nagyon ismerem m�g ki magam itt. Bonyolult az a sok szoba. J� p�rba benyitottam, mire meglett, amit kerestem – mondta, mik�zben a tegnap esti esem�nyeket v�ste a k�nyv�be. – Azt hiszem, hozz�d is benyitottam. Hallottam a szuszog�sod. Akkor lehet, hogy m�gis aludt�l…

- Aludtam is. Csak megvisel a kor�nkel�s.

- De mi�rt kelt�l kor�n? – n�zett fel az �r�sb�l – most el�sz�r – �rdekl�dve a l�ny.

- Elmentem f�t keresni – morogta az orra al� a m�sik. Amit viszont ez a reakci� v�ltott ki Nikb�l, azt nem k�sz�nte meg.

- V��! – ki�ltott fel �r�mtelien, kiejtve a kez�b�l a tollat. – Ugye m�g nem szerezted meg?!

- Nem, m�g sajnos nem… - ny�gte rem�ny vesztve az �l-Sirius. �gy t�nt, nem fogta fel Nik reakci�j�t.

- Remek, akkor ezt gyorsan befejezem, azt�n kimegy�nk, a kertbe. Ha j�l sejtem, van feny�d is – magyar�zta mosolyogva.

- Te ki akarsz v�gni egy feny�t a kertb�l? – az �l-Sirius hangja hitetlens�ggel volt tele.

- Persze! Minek v�s�rolni… Az sokkal igazibb, ha a feny� a te saj�t kertedben n�tt. Ugye fel is d�sz�thetem?

- Fel, hogyne. �n �gyis ut�lom azt csin�lni minden �vben.

- K�szi! Na, akkor indul�s!

Nik a d�lel�tt nagy r�sz�t dirig�l�ssal t�lt�tte. Magyar�zta a f�rfinek a kar�csonyfa l�nyeg�t, �s azt, hogy � mindig el�bb d�sz�tette fel, mint kellett volna, ezzel is el�rve, hogy p�r �r�ra nyugton hagyj�k a sz�lei. Majd f�t v�lasztott. B�r nem volt t�l sok p�ld�ny, m�gis els�re rendszerezte mindegyiket, szemrev�telezte �s hosszan ecsetelte a j� �s rossz tulajdons�gaikat, �s v�g�l megk�rdezte:

- Na, mit gondolsz, melyiket? – �llt meg a kert k�zep�n, �s n�zett k�rbe. A sok gondolkod�s alatt el�gg� �sszej�rta a havas ter�letet, �s �rezte, hogy a nadr�gja a s�pcsontj�ig vizes. Tal�n f�zott is volna, ha nem egy ilyen sz�rnyen l�nyeges feladatra koncentr�lt volna.

- Fogalmam sincs! – �gy t�nt, a m�sik nem �lvezi olyan nagyon az eg�sz „fav�laszt�s” dolgot. Nem is csoda, hiszen a h�m�rs�klet j�val a nulla alatt volt, amire a sz�l is tett egy lap�ttal. – Mondjuk azt ott – mutatott egy v�letlenszer�en kiv�lasztott fel�, mire Nik lesajn�l�an elmosolyodott.

- Ejnye, rossz v�laszt�s. Az ott egy szimpla normann, ami nem el�g mutat�s. Igaz, hogy legal�bb a t�sk�i nem olyan sz�r�sak, de tekintve, hogy �n d�sz�tem, mert a h�zigazda t�l lusta, ez�rt nem is baj, ha ink�bb azt az ez�st�t v�lasztjuk – intett a kert legmagasabb ez�stfeny�je fel�, mire az �l-Sirius t�relm�t vesztve felhorkantott.

- Ne h�ly�skedj velem, az be se f�r!

- �, h�t akkor majd be fog! – �ll�totta Nik sziklaszil�rd elhat�roz�ssal. – Van valami kunsztod a t�rt�g�t� b�b�jok ter�n?

- Van…

Az �l-Sirius nyafogva, �s folyton morgol�dva ugyan, de v�g�l kiv�gta a m�teres ez�stfeny�t, �s nagy neh�zs�gek – �s rengeteg elhullott t�ske – �r�n bevar�zsolta a nappaliba. A fa nemhogy a k�tm�teres nagys�got el�rte, de m�g olyan sz�les is volt mell�, hogy a b�torokat is �t kellett rakosgatni, hogy el is f�rjen. Mikor pedig m�r a hely�n �llt, v�rva a feld�sz�t�st, Nik kitess�kelte a m�sikat, mondv�n ne zavarja a mestert munka k�zben.

***

- De m�gis meddig kell kint maradnom? –d�r�mb�lt az ajt�n a f�rfi �r�k m�lt�n.

- Ameddig sz�ks�ges! – emelte fel a hangj�t Nik.

- Na, j�, de m�g nem vagy k�sz?!
V�lasz helyett, egy fej jelent meg az ajt�ban.

- Nem, m�g nem – v�laszolta a l�ny mosolyogva. – Majd holnap.

- Jaj, de j�… Viszont �n m�g ma be akarok menni oda.

- H�t… Az akkor pech – vigyorgott gonoszul.

- ����… K�rlek? –pr�b�lkozott az �l-Sirius, mire Nik felnevetett.

- Nem lehet lekenyerezni, bocs.

- Na, de m�gis! – h�borodott fel. – Unatkozom!

- Csak nyugodtan – azzal Nik becsukta az ajt�t, �s hogy v�letlen se tudjon a m�sik bej�nni, kit�masztotta egy sz�kkel.

- Te most kiz�rt�l? – k�rdezte hitetlenkedve a f�rfi.

- �, nah�t, hogy tal�ltad ki? A kisz�r�d� hangokb�l �llap�tottad meg, vagy abb�l, hogy a kilincs nem mozd�that�?

- J�, elmegyek s�t�lni! Majd j�v�k…

- Rendben, szia!

Az igazs�g az volt, hogy Nik m�r r�g k�szen volt a fa d�sz�t�s�vel, csakhogy nem szerette volna, ha a m�sik el�re megn�zi a kar�csonyf�t. V�gt�re is, kar�csonykor kell k�sz lenni vele, vagyis csak akkor szabad teljes eg�sz�ben l�tni. Mivel � maga az els� �s a m�sodik szab�lyt is �th�gta, ez�rt �gy v�lte legal�bb valaki legyen, aki be is tartja �ket.

Mikor megbizonyosodott r�la, hogy az �l-Sirius elment, felbattyogott az ideiglenes szob�j�ba, hogy egy kicsit �rogassa v�gre a napl�j�t, ugyanis a reggel nem siker�lt befejeznie.