Bocs, hogy az el�bb csak �gy otthagytalak, de s�rg�s kar�csonyfa v�laszt�si miz�ria alakult ki. Sz�val, ott tartottam, hogy j� lenne tudni, honnan ismeri Will az illet�t, akin�l lakom. M�rmint… Biztos mondta volna, ha valami �j bar�tra tett volna szert, nem? J�, persze, nem k�teles k�z�lni mindent, de akkor is! Ahogy hallottam tiszt�ra �gy besz�lt, mint velem szokott, teh�t j� haverok. �s a m�sik tudott is r�lam. „�s Nikkel hogy �llsz?” – valami ilyesmit k�rdezett t�le. Ez az�rt el�g egy�rtelm�… Akarom mondani, t�ny, hogy nem sokat �rtettem abb�l, amir�l besz�ltek, de ez vil�gosan kifejezi, hogy:

1. Az ismeretlennek �n nem is vagyok olyan ismeretlen, mint ford�tva.

2. Valamilyen szinten ez az eg�sz meg lehetett tervezve, hiszen pont ott volt, �s akkor, amikor kellett.

Teh�t minden konkl�zi�t levonva, tal�n m�gsem olyan �rtatlanok az ismeretlen fel�m ir�nyul� �rz�sei. Mert az, hogy „hogy �ll” velem, r�mutat arra az el�idej� cselekv�sre, hogy volt el�ttem szervezked�s.

Jaj, de bonyolultan besz�lek ma… Mintha t�z �vet �regedtem volna, nem?

Mindegy, ezt most felejts�k el, az �reged�s miatti probl�m�im nem ide tartoznak. Az sokkal �rdekesebb t�ma, hogy v�g�l is, mit tegyek az �l-Siriusszal. Mert igaz�b�l halv�ny fogalmam sincs. Az a baj, hogy az�rt nem tudom, mi legyen, mert �n magam se tudom, hogy mit akarok. Egyik pillanatban ezt, a m�sikban meg azt. Ez �gy nagyon nem lesz j�…

De tudom, hogy ha m�r elkezdtem valamit, azt be is kell fejezzem. Mindig ezt szajk�zta Bianca mikor anno j�ban voltunk. Az�rt is volt kiakadva, mikor anim�guss� pr�b�ltam v�lni. Persze, hogy nem ment, �gy el is fogyott az �sszes kedvem az eg�szre, de nem, az�rt m�g r�gni kellett a f�lemet, hogy, ha elkezdted, akkor legyen is v�ge. Ez nem egy rossz film, aminek se eleje se v�ge.

Elgondolkodtat� k�rd�s, hogy Bianca vajon azt a lapot dobta-e ki h�napokkal ezel�tt, ami meg volt b�v�lve, hogy � maga is olvashassa, amit a napl�ba �rok. Mert ok�, hogy l�ttam, amint a t�zben porr� �gett, de mi a garancia, hogy t�nyleg az a lap volt-e? Mert, ha nem… Akkor van egy harmadik szem�lye is a besz�lget�s�nknek. Mondjuk asszem, ha t�nyleg megtartotta volna a lapot, akkor m�g aznap este, mikor elsz�ktem otthonr�l ut�nunk j�tt volna, hogy visszacipeljen, vagy legal�bb, hogy elvigyen magukhoz. De az is lehet, hogy megtartotta a lapot, de nem �rdeklem egy�ltal�n, �s �gy az ott lapul a l�d�ja alj�n. S�t, az is megeshet, hogy ez �gy is volt, de most, hogy kar�csony van esz�be jutottam, el�szedte a lapot, �s most olvassa. Ez esetben, boldog kar�csonyt, Bianca!

J�, tudom, de most kar�csony van! Illetve lesz… de az majdnem ugyanaz, sz�val j� ez �gy, ahogy van. Aj�nd�kot, azt az�rt nem k�ld�k, mert tov�bbra is meg vagyok �m r�d s�rt�dve, csak tudod, az �nnep.

Egy�bk�nt feld�sz�tettem a kar�csonyf�t! �, l�tnod k�ne… Nem siker�lt ilyen j�l mi�ta… mi�ta minden kar�csonykor d�sz�tem �ket. Az eg�sz mardek�ros hat�st kelt, �s most az egyszer nem is b�nom. Amennyire a fa ez�st sz�nben j�tszik, annyira z�ldek a d�szei. Egyszer�en im�dnival�!

�, viszont asszem megj�tt a h�zi, sz�val jobb, ha megyek! L�gy j�, �s kellemes kar�csonyt!

�

***

Nik egy szempillant�s alatt hagyta ott a napl�j�t, �s sprintelt le, amint hallotta, hogy az �l-Sirius �pp Lunynak magyar�z valamit. Rem�lte, hogy az omin�zus szob�ba nem ment be, mert akkor oda az eltervezett hagyom�nyfenntart�s. Szerencs�j�re azonban a f�rfi m�g csak a kab�tj�t k�sz�lt felakasztani.

- Kellemes volt a s�ta? – k�rdezte Nik, m�g� lop�zva, hogy a m�sik megugrott a v�ratlan hangt�l.

- ����… - �gy t�nt az �larcos egy kicsit el lehetett kalandozva, mert nagyon nehezen tudott �rtelmes mondatot �sszedobni. – Hossz� volt. �s gondolkodtat�. Most viszont gyere, menj�nk vacsor�zni.

- �s min gondolkodt�l? – k�rdezte Nik, ahogy az eb�dl� fel� igyekeztek.

- Ezen-azon. Semmi l�nyegesen – v�laszolta, �s b�r tudta j�l, hogy az �larc m�g�l nem sok sejlik ki, de a reflexe megmaradt; legink�bb a padl�t b�multa, mik�zben besz�lt.

- �, �rtem – a l�ny direkt j�tszotta, hogy bevette, �m a g�nyos mosoly�t nem tudta elrejteni.

�

Nik �gy d�nt�tt, ideje k�vetkez� szintre emelni a „h�d�t�si” munk�latokat. Kettes f�zis: ne is t�r�dj vele. �gy, ahelyett, hogy le�lt volna a f�rfi mell�, csak szimpl�n fogta mag�t, �s �t�lt az asztal ellent�tes v�g�be. �rezte a tekintet a h�t�n, viszont nem fordult meg. Le�lt, messze, de pont szembe a m�sikkal, �s szedett mag�nak levest, majd teljesen arra koncentr�lt, mintha nem is lett volna m�s �rdekess�g a k�zelben. Mindez alatt azonban odabent egym�st kergett�k a gondolatok. Megvolt a terve. Megvolt a v�ge a tervnek. S ma este bev�geztetik. Milyen dr�maiak vagyunk ma – gondolta, �s megeresztett egy mosolyt a t�ny�rja felett.

A vacsor�t egy sz� n�lk�l fogyasztott�k el, s Nik sejtette, hogy most az �l-Sirius le lehet tagl�zva, �s nem �rti, mi�rt v�ltozott meg minden ilyen gyorsan, egy pillanat alatt. Ez�rt lehetett, hogy � se sz�lalt meg.

De az, v�g�l csak megtal�lta a hangj�t:

- Siker�lt feld�sz�teni a f�t teljes m�rt�kben?

- Persze! – �l�nk�lt fel Nik. – De nagyon aj�nlom, hogy csak holnap reggel merd megn�zni, mert m�sk�l�nben m�rges leszek! – j�tszotta a durc�st, mire a m�sik felnevetett.

- �s akkor mi lesz? – a l�ny nem akart hinni a f�l�nek… Ez most t�nyleg kih�v�s volt?

- Nem akarod megtudni – mondta �sszeh�zott szemekkel, hat�rozottan. � tudta, mire gondol, �s csak rem�lni merte, hogy a f�rfi j�tszani mer a t�zzel. S akkor; meg�geti mag�t…

- Ijeszt� vagy – reag�lt komoly hangon, m�gis ott volt benne egy j� adag ir�nia.

***

- �n figyelmeztettelek. Ne merd, megtenni. �n elmegyek aludni, de ez nem azt jelenti, hogy nem l�tok mindent – kacsintott gonoszul Nik, �s lenyomta az ajtaja kilincs�t.

- Ne agg�dj, nem k�sz�l�k – v�laszolt teljesen �rtatlan hangon a f�rfi. – Megyek a f�rd�be, ut�na meg aludni. Kif�rasztott a s�ta.

- Akkor j�. J� �jszak�t.

- Neked is!

***

Nik megv�rta, am�g a m�sik elt�nik a f�rd�ben. � sem volt �m mad�rb�l. Tudta j�l, mi lesz ebb�l. El�re �r�lt m�r.

A szoba azon sark�ba ment, ami a legt�volabb volt a f�rd�t�l, �s halkan Lunyt sz�l�totta.

- A kisasszony h�vott? – k�rdezte meghajolva, cincog� hangj�n a h�ziman�.

- Pontosan. Szeretn�m, ha megtenn�l nekem egy apr� sz�vess�get. Megk�rlek, hogy menj a lenti nappaliba, �s figyeld, hogy a gazd�d bemegy-e az �jszaka folyam�n. Meg tudn�d nekem tenni? – n�zett k�rlel�en az elgondolkod� man�ra Nik.

- K�mkedjek gazd�m ellen?

- �, ne, nem… Nem. Fontos lenne, �s ha megteszed a gazd�d nagyon fog �r�lni neki,f�leg ha sz�lsz is nekem, hidd el.

- Biztos?

- Teljesen tuti, na, most menj – s�rgette a l�ny, mire a man� egy �jabb meghajl�s k�s�ret�ben elt�nt. Nik pedig t�k�n �lt. Csak rem�lni mert.

�

Rem�lt, am�g majdnem sz�rnyethalt ijedt�ben, amikor megjelent k�zvetlen a szeme el�tt k�t teniszlabda m�ret� szem. A sz�ve nagyot dobbant, mert tudta, mit jelent.

Most, vagy soha.

Halk l�ptekkel les�t�lt a f�ldszintre, �s a nappali ajtaj�nak keres�s�re indult, ami nem volt nagy feladat, tekintve, hogy mellette nem sokkal, egy apr� cs�kban f�ny sz�r�d�tt ki. �jra el�kapta az agy�ban lej�tsz�dott k�sz tervet, cs�ndben benyitott, bedugta a kez�t, �s lekapcsolta a villanyt.

- Mi a fene? – kapta oda a tekintet�t az �larcos, de l�mpa h�j�n, �s a hirtelen f�nyv�ltoz�s k�vetkezt�ben, m�r nem sokat l�tott. Nik bel�pett a helyis�gbe, �s becsukta maga ut�n az ajt�t. Nagy leveg�t vett. Meg tudja tenni.

- Mondtam, hogy ne gyere le, ugye? �n el�re sz�ltam, hogy ne akard kih�zni a gyuf�t – hangja cs�p�g�tt, mint az olvad� fagyi, �s legal�bb olyan hideg is volt, ahogy a m�sik fel� k�zeledett.

Az, amint felismerte a hangot megdermedt; ez j�l l�tszott az ablakon besz�r�d� holdsug�r �rny�k�b�l.

- Figyelj, Nik, �n… - kezdte volna, de a l�ny lepisszegte.

- Nem, nem �rdekel. Tudod, aki a t�zzel j�tszik, meg�geti mag�t – suttogta az utols� szavakat k�zvetlen a magas f�rfi el�tt.

- Nem n�ztem a kar�csonyf�t, esk�sz�m – ny�gte az �l-Sirius, mire Nik felkuncogott. Minden bizonnyal � is r�j�tt, hogy ezt most megj�rta. Nem is kicsit.

- Persze, gondolom, villanyf�ny mellett neh�z lehetett kisz�rni… Cs�nya dolog a szab�lyok �th�g�sa, h�t nem tan�tott�k meg neked?

- De, de…

- Shh… Nincs de. Szab�lyt szegt�l – suttogott tov�bb v�szj�sl�an, ahogy egyre k�zelebb hajolt a m�sik �larccal rejtett arc�hoz. – Mondtam, hogy ne akard megtudni, mi lesz ez esetben.

- ��… N�zd, sajn�lom, ok�? – k�ny�rg�tt s�ri hangon az �l-Sirius, s b�r ezt � nem l�tta, Nik arca egy pillanat alatt m�rgesb�l �tv�ltott valami eg�szen �jba.

- Ez�rt r�mes b�ntet�st �rdemelsz – mosolygott most m�r kedvesen. – �r�l�k, hogy megszegted a szab�lyokat…

V�gsz�ra, Nik az �larcos nyak�ba kapaszkodott, �s megsz�ntette az ajkaik k�zti t�vols�got. A m�sik erre cseppet sem sz�m�tott, ledermedve �llt egy pillanatig, majd belemosolygott a cs�kba, kezeit a l�ny derek�ra tette, m�g jobban hozz�pr�selve mag�t, s imm�r � ir�ny�tott, Nik pedig hagyta, s�t, �lvezte is, annyira, mint m�g semmi m�st addig. Miel�tt teljesen elveszett volna, az agya m�g elk�ldte utols� �zenet�t: Ezt j�l megj�rta Mr. �l-Sirius.

Mindek�zben pedig, a Hold �ltal kibocs�tott f�nysug�r megv�ltozott; az �larcosr�l elsz�llt a maszk, mintha v�zzel mosta volna le az �jszaka. Felt�nt a szertelen, hosszabb barna haj, a vil�gos b�r, a piros orc�k, �s ha nem lett volna szorosan lehunyva a szeme az els�pr� cs�k k�zben, tal�n a Hold f�nye a z�ld szemp�rra is s�t�tt volna.

Nik Millernek mindig igaza van – mondta egyszer a l�ny , nem is olyan r�g. Nos, ezut�n azt hiszem, kicsit jav�tani kell a mondaton: Nik Millernek csak akkor van igaza, ha a Sors nem sz�l k�zbe, �s nem k�ldi �tj�ba �lete, �s �lmai z�ld szem� f�rfij�t. Hi�ba, nem lehet mindig az, amit akarunk.

�, de ugyan m�r, hisz Niknek nem pont � kellett?