Andrew Lovegood sosem t�r�d�tt az �t k�r�lvev� l�nyokkal. S�t, ha �szint�k akarunk lenni, nem is tudatosult benne, hogy a napi 50-60 olvadoz� tekintet, ami az �t k�r�lvev� l�nyok arc�ra ki�l, val�ban �r� ir�nyul. Teljes nyugalommal szokott k�z�j�k a nagyteremben le�lni, �s cseppet sem zavarta az ev�sben, hogy k�r�l�tte meg�llt az �let a l�nyok r�sz�r�l.
�m egyszer a napi rutinja egy ponton megszakadt. �pp s�t�t�klevet k�sz�lt t�lteni a serleg�be, mikor hirtelen megsz�l�tott�k.

- Nem akarlak zavarni, de tehetek egy k�s�rletet? – Andrew meglepve fordult az �rkez� Dawn fel�.

- Mif�le k�s�rlet? – k�rdezte meglepve.

- Nos, kicsit k�nyes �gy – halk�totta le a hangj�t a l�ny. - Jobb esetben nem k�rn�k senkit ilyesmire, de most a b�szkes�gemet kell megv�denem. – Sokat sejtet� hat�ssz�net tartott, majd folytatta: - Megcs�kolhatlak? Tudom, fura k�r�s, de fontos lenne most nekem. Cser�be k�rhetsz b�rmit! Ak�r v�rmint�t is adok, ha kellene valamihez. 0-s vagyok, sz�val az k�l�n j�. Na?

Andrew v�szjelz�je �ramsz�netet kapott. P�r m�sodpercig tan�cstalanul pislogott, majd arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy egy h�lgy �haj�t minden esetben teljes�teni kell, ak�rmennyire furcsa is. Sz�j�hoz emelte a serleg�t, ivott egy j� nagy korty s�t�t�klevet, majd miut�n lenyelte, zavartan v�llat vont.

- Ahogy akarod.

-�-

�gy mondj�k, az id� csak rep�l, ha j� a hangulat, viszont a rossz hangulat eset�n arr�bb rugdosni sem lehet, �gy v�nszorog.
Nos, f�h�seink eset�n egy�rtelm�en a m�sodik verzi� l�pett �rv�nybe. Miut�n Dawn �nk�ntes megs�rt�d�sbe vonult, �s t�ntet�en kereste Andrew Lovegood t�rsas�g�t, hat�rozottan unalmas napokat tudott maga m�g�tt. Szimpatikus volt sz�m�ra a fi�, de sajnos egy k�z�s t�m�t sem tal�lt vele. Besz�lget�s�k �ltal�ban Andrew lelkes sz�noklat�b�l �s Dawn mindent kifejez� h�mm�g�seib�l �llt.
Sajnos ugyanez a helyzet �llt fenn Aurora �s Piton eset�n is. Szeg�ny l�ny tehetett b�rmit, felhozhatott b�rmilyen t�m�t, besz�lhetett eg�sz este is, a fi� legnagyobb �rdekl�d�se is csak arra ir�nyult, meddig �haj m�g besz�lni hozz� a l�ny. Aurora h�rom h�t ut�n m�r szinte feladta.
Sirius az eltelt hetek alatt gy�keres v�ltoz�son ment kereszt�l. Vagyis, ink�bb tervezett kereszt�lmenni. Az a t�ny, hogy szemmel l�that�an �rtelmetlen lenne tov�bb �lmodoznia Aurora ut�n, visszar�ntotta a val�s�gba. Az els� h�ten �jb�l k�rben�zett a l�nyok k�zt, ha �r�ra ment, vagy �pp a nagyteremben voltak. Ilyenkor legt�bbsz�r Remus vagy James is vele volt, b�r nem �nsz�ntukb�l, hiszen Siriust ilyenkor neh�z volt elviselni.

- Ma m�r biztos tal�lok valakit – jelentette ki minden alkalommal. – Hogy lehetek ilyen szerencs�tlen, hogy nem tudok v�lasztani valakit? Rem�nytelen eset vagyok, mi?

- Ne mond ezt – sz�rta k�zbe James. – Csak megv�logatod, kivel �llsz �ssze, ez �rthet�.

- Mindenesetre ma nincs kit�tel, b�rmilyen l�ny j� lesz – emelte fel elsz�ntan a fej�t Sirius.

- Akkor mondjuk, legyen �! – mutatott James egy viszonylag helyes, hugrabugos l�nyra, aki �pp az els� sorba �lt le b�b�jtanon.

- Meg�r�lt�l? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel Sirius. – Str�ber, hugrabugos, m�g �letemben nem hallottam a hangj�t, pedig �vfolyamt�rsam, r�ad�sul sz�ke!

James a szemeit forgatta, majd mikor a padjukhoz �rtek, s�hajtva be�lt a hely�re.

- Tudod, igazad van… – mondta b�logatva.

- Na, ugye…

- …t�nyleg rem�nytelen eset vagy.

A m�sodik h�tt�l �j korszak k�sz�nt�tt Sirius �let�be. Lemondott az eg�sz „kell egy l�ny” elv�r�l, �s a tanul�snak szentelte mag�t.

Nos, ez a korszak sem tartott k�t h�tn�l tov�bb.

- Teljesen felesleges ez az eg�sz maszlag! – fakadt ki egy d�lut�n alkalm�val, mikor Remusszal tanult. – Minek megtanulni minden eddigi m�gia�gyi miniszter nev�t? Nem mindegy? Am�g nem Dumbledore lesz az, mindegyikre csak k�t sz� illik: j� vicc.

- Nem �rtek egyet – tette le a k�nyv�t Remus. – Hol lenn�nk, ha annak idej�n �gy gondolj�k, le kell s�p�rni a muglikat a vil�gr�l? Val�sz�n�leg m�r egy l�lek sem �lne.

- T�ves. �n �ln�k, James is, max te nem. – L�tva bar�tja felh�borodott arckifejez�s�t, gyorsan hozz�tette: - J�l van, csak vicc volt. Am�gy t�nyleg j� dolog ez a tanul�sdi – d�lt h�tra a kanap�n, �s kez�be vett egy m�sik tank�nyvet.

- Val�ban… Ennyit m�g sosem besz�lgett�nk, mint most, a tanul�snak szentelt �r�kban – jegyezte meg Remus. – De legal�bb kitart� vagy.

Aurora �s Piton alkuj�nak utols� el�tti vas�rnapj�ra virradt. Lily �s Alice m�r megszokt�k, hogy est�nk�nt f�lv�d�t kell venni�k, ugyanis Auror�t az �breszt�var�zslat hajnali hatkor kelti m�g h�tv�g�n is. Tudt�k, fontos a l�nynak, hogy a n�gy h�t alatt elnyerje Piton bar�ts�g�t, ez�rt nem vitatkoztak a korai szir�na �gy�n, ink�bb alkalmazkodtak a helyzethez.

A var�zslat id�ben fel�bresztette Auror�t. Mint �ltal�ban, most is hamar felkelt, �s�t�s n�lk�l fel�lt�z�tt, elk�sz�lt, �s igaz, rosszkedv�en, de elindult lefel�, hogy megkeresse szok�sos falk�nt funkcion�l� c�lpontj�t. Nem lep�d�tt meg, hogy a fi� f�l h�tkor m�r a nagyteremben reggelizett. Mint mindig, most is a Mardek�r asztal�nak legsz�l�n, az ajt�hoz legk�zelebb foglalt helyet.
Aurora megborzongott az �res terem l�tt�n. A hossz� asztalok a f�lhom�lyban v�gtelennek t�ntek, a mennyezeten k�dfelh� �szott, az ablakokon pedig nem lehetett kil�tni a p�r�t�l.

- J� reggelt! – er�ltetett egy zavart mosolyt az arc�ra. Piton csak biccentett, majd belem�lyedt az el�tte fekv� k�nyv tanulm�nyoz�s�ba.

- Mi �js�g? – huppant le vele szembe a l�ny. – K�pzeld, �n tegnap festettem. Olyan r�gen nem ragadtam ecsetet, m�r vagy h�rom �ve, de megihlett�l a p�nteki b�jitallal, amit �r�n pluszban k�sz�tett�l. Olyan gy�ny�r� f�stje volt! A sz�nvil�ga egyszer�en r�m ord�tott, hogy fessem le. – L�tva, hogy a fi� nem figyel r�, csal�dottan m�s t�m�ra v�ltott. – Mit olvasol? Megn�zhetem?

- T�l sok – morgott fel Piton.

- T�l sok mi? – k�rdezett vissza �rtetlen�l a l�ny. – T�l sok �js�g?

- T�l sok ideges�t� k�rd�s – vetette oda neki a fi�.

Aurora s�rt�d�tten felh�zta a l�bait, �s elfordult. Ahogy az asztal fel� fordult, ez�st �tk�szlet jelent meg az asztalon egy szem�lyre, �s hozz� reggeli v�laszt�k. Bossz�san �t�lelte a t�rd�t, �s csak bambult az el�tte fekv� �res t�ny�rra.

Piton nem zavartatta mag�t. Kom�tosan vizet t�lt�tt a pohar�ba, majd oda se n�zve a sz�j�hoz emelte, �s belekortyolt. Ahogy az els� korty lecs�szott a tork�n, f�lren�zett, �s tekintete tal�lkozott Auror��val.

- Nincs jobb dolgod? – vonta fel a szem�ld�k�t. – L�thatod, az elm�leted nem j�tt be. H�rom h�t ut�n sem �h�tozom a t�rsas�godra. Igaz�n megsp�rolhatod ezt az utols�t.

Aurora nem v�laszolt, csak a fi� arc�t f�rk�szte.

Mikor � is �szrevette, hogy nem lesz ebb�l szerves kommunik�ci�, visszafordult a k�nyv�hez. Olvas�s k�zben is mag�n �rezte a l�ny tekintet�t, �gy nem jutott sokra. Hevesen becsapta a k�nyvet, majd egy zseml��rt ny�lt, �s Aurora t�ny�rj�ra v�gta.

- Egy�l, �s ne n�zz �gy! – sziszegte.

- Ne n�zzek hogy? – pislogott a l�ny.

- �gy, ahogy most is! – csattant fel Piton. – Ilyen ideges�t�en. Nem volt el�g eddig? A nyakamon l�gsz eg�sz nap. Mindenhov� k�vetsz, �s olyan dolgokr�l fecsegsz, mint egy b�jital lefest�se! Ekkora id�pocs�kol�st sem l�ttam m�g… Menj, keress m�sik j�tsz�t�rsat magadnak, mert �n ezt nem b�rom tov�bb, kisz�llok.

Aurora tekintete b�san elf�tyolosodott. �gy �rezte, hogy egy l�thatatlan t� bel�lr�l k�zel�t a tork�hoz. Gyorsan feln�zett a mennyezetre, �s pislogott p�rat.

- Megegyezt�nk – suttogta rekedten. – Egy h�nap a hat�rid�, �s m�g el�ttem van egy h�t.

- T�gy, amit akarsz, �n csak id�t sp�roltam volna – vont v�llat Piton, majd lehajtotta a vize marad�k�t. – L�tszik, hogy muglik k�zt nevelkedt�l. Fogalmad sincs az id� �rt�k�r�l, ahogy a hasznoss�g fogalm�r�l sem. Sz�nalmas. Nem �rtem, minek ez a fene nagy szeretethajh�sz�s. Any�d is sokra ment vele.

Aurora behunyta a szem�t. A t� el�rte a tork�t, a sz�r�sa pedig k�nnyet halmozott a l�ny szem�be. A h�ten m�r t�bbsz�r el�fordult ilyesmi. Aurora nyomorultul �rezte mag�t, megal�zottnak, holott csak kettesben volt ilyen vele a fi�. Norm�lis esetben nem besz�lt volna t�bbet azzal, aki ennyire negat�v vele szemben, de minden esetben, mikor egy-egy ilyen s�rt�s elhagyja a fi� sz�j�t, Aurora valami m�st is l�t a szem�ben. Valamit, amit a fi� nem akar kimutatni, �s ez a pillanatnyi embers�g, ami visszatartja att�l, hogy abba hagyja az eg�szet.

Most is l�tta. L�tta, de t�l gyenge volt ahhoz, hogy �jb�l k�z�mb�ss�get tettessen. Lehajtotta a fej�t, hogy gyenges�g�t kicsit leplezni tudja. Ahogy pislogott, utat engedett k�nnyeinek, �s ajk�ba harapva n�zte, ahogy a padl�deszka felissza �ket

Piton f�lre�rtelmezte a l�ny testtart�sv�lt�s�t. G�nyosan elh�zta a sz�j�t �s fel� fordult.

- Visszamehetsz aludni. Igaz�n nem k�rtem, hogy miattam ilyen kor�n kelj. Biztos meger�ltet� volt. – V�rta a l�ny v�lasz�t. Mindig volt neki egy okos vagy �pp naiv v�lasza, amivel azt�n �jabb magaslabd�t dobott fel Pitonnak, aki ugye sosem hagyja ki, hogy a maga szarkasztikus m�dj�n le�sse.

Most nem j�tt ez a v�lasz. Helyette egy sokkal er�tlenebb, kev�sb� megkompon�lt mondat hagyta el a l�ny ajk�t.

- F�j… Amiket mondasz… Nem tudom, mi�rt, de f�j…

Felemelte fej�t, �gy Piton m�r l�thatta kipirult arc�t, enyh�n v�r�s szemeit, �s most el�sz�r nem tudott mit mondani. Szemei v�gigcik�ztak a k�nny�ztatta arcon, �s az �lesen r� szegez�d� tekinteten �llapodtak meg. A tengerk�k szemek szinte k�ny�rg�en csillogtak. Egy v�gtelennek t�n� m�sodpercig belefeledkezett a s�t�tk�k �rv�nybe, �s a keze is �szt�n�sen mozdult a l�ny kez�nek ir�ny�ba. Ahogy meg�rintette, bizserg�s futott v�gig az eg�sz test�n. Aurora szeme is megremegett egy pillanatra. Nem �rtette a fi� viselked�s�t, de a vil�g�rt nem szak�totta volna meg ezt a percet…

Megtette helyette valaki m�s.

- L�m-l�m. Milyen aranyos, ahogy p�tyolgatod Pipogyuszt! – Sirius hangj�ra a l�thatatlan bubor�k kipukkadt, Piton �gy h�zta vissza a kez�t, mintha s�rba ny�lt volna.

- Ki k�rdezett t�ged, Black? – mordult r� Piton. – Nem tudt�l aludni, bl�ki? Felvert a farkasvony�t�s?

Sirius indulatosan k�zelebb l�pett, de James visszar�ntotta.

- Edz�sre megy�nk, ha mindenk�pp tudni akarod – vetette oda Pitonnak. – Te nyugodtan zab�lj tov�bb, mi ment�nk is.

James figyelmeztet�en h�tba verte Siriust.

- Fontos meccsem lesz, edzenem kell, �gyhogy ne csin�ljunk jelenetet.

- Ugyan m�r – r�zta le mag�r�l Sirius. – Csak mi vagyunk itt, meg Pipogyusz. Nem lenne jelenet, m�gis j�l sz�rakozn�nk. – A fi� arc�n furcsa, k�r�rvend� kifejez�s jelent meg.

Hirtelen egy csoport holl�h�tas di�k jelent meg a terem ajtaj�n�l, k�zt�k Andrew �s Dawn is. Mikor �szrevett�k a Mardek�r asztal�n�l kialakul� jelenetet, elhalt a zsibong�s, �s p�ran k�zelebb l�ptek.

- Sirius, gyere m�r! – unszolta James.

- Hallgass r� – tan�csolta Piton. A l�tszat kedv��rt, teljes nyugalommal beleharapott egy �jabb pir�t�sba, pedig m�r egy�ltal�n nem volt �hes, �s t�le rendk�v�li teljes�tm�ny, ha akkor is eszik, amikor nem �hes. – Igaz�n nem �rdemes itt megal�znod magad.

Siriusn�l elszakadt a c�rna. F�l szemmel l�tta, hogy Dawn �t n�zi, ez�rt nyugalmat er�ltetett mag�ra, �s Auror�hoz fordult, de a m�rget �gy is kiadta.

- Hihetetlen mennyire aranysz�ved van, Rora – n�zett a l�nyra. – M�snak felfordult volna a gyomra, ha hozz��r Pitonk�nkhoz. Minden elismer�sem. Hogy �lted t�l?

A k�vetkez� f�l percben, ha lehet, m�g jobban megfagyott a leveg�. Az a kev�s di�k, akik most a teremben tart�zkodtak olyan esem�nynek lehettek tan�i, aminek eddig m�g senki.

Miut�n Sirius ezt a roppant h�zelg� mondatot befejezte, l�tszott rajta, hogy visszasz�vn� nyomban, de b�szkes�ge ezt az�rt nem engedte meg. Piton arca kifejez�stelen maradt, csak tekintete lett �resebb. Aurora viszont remegve �llt fel, odal�pett Siriushoz, majd egy kezdetben bizonytalan, de ann�l hat�rozottabb hat�st el�r� pofonnal jutalmazta a fi�t.

Senki sem sz�lalt meg. Sirius b�ne tudat�ban �llta a pofont. Nem kapott az arc�hoz, csak �llt n�m�n, �s a padl�ra szegezte tekintet�t.

Aurora megszeppenve Pitonra n�zett, �s att�l, amit l�tott, megr�ndult a sz�ja sarka. Perselus Piton arc�n ugyanis egy j�l kivehet�, �szinte mosoly �lt, amit m�sok tal�n k�r�rvend�nek tal�ln�nak, de Aurora sz�m�ra ink�bb t�nt el�gedettnek. Visszafordult Siriushoz, majd egy biccent�ssel kis�t�lt a teremb�l.

A csend m�g p�r m�sodpercig tartott, majd Piton fel�llt, mag�hoz vette a k�nyv�t, �s kim�rt l�p�sekkel k�vette a l�ny p�ld�j�t.

- Hogy te mekkora egy bunk� tudsz lenni – t�rte meg a csendet Dawn hangja.

- �n? – Sirius ink�bb meger�s�tve k�rdezett, mint meglepetten.

- Mi�rt, l�tsz m�g bunk�t a teremben rajtad k�v�l? – fintorgott a l�ny.

Sirius kutyany�sz�t�sszer�en s�hajtott egyet, majd h�trasim�totta s�t�t haj�t, �s Dawnra n�zett.

- Nem – v�laszolt. – N�lam nagyobb bunk�t m�g a F�ld�n sem lehet l�tni, nemhogy itt.

Dawn nem erre a v�laszra sz�m�tott. Sz� szerint leesett az �lla. Sirius nem v�rta meg az �jabb visszav�g�st, ink�bb intett Jamesnek, �s elt�ntek a hatalmas ajt� m�g�tt.

- �rdekes fazonok, nem? – n�zett Dawnra Andrew.

- De – motyogta a l�ny, m�g mindig arra n�zve, ahol egy perce m�g Sirius �llt. Furcsa �rz�s kavargott benne, amit a fi� utols� mondata keltett.

- Szerintem egy�nk! – �lt le Andrew. – Vagy menj�nk Black ut�n, �s k�rj�nk bocs�natot, nekem mindegy – tette hozz�, l�tva a l�ny arckifejez�s�t.

- Micsoda? – kapta fel a fej�t Dawn.

- J�l hallottad – mosolygott a fi�. F�lbev�gott egy zseml�t, �s lekv�rt kent r�. – Tudom, hogy odavagy �rte, ne tagadd! � meg m�r nem tud mag�val mit kezdeni, annyira hi�nyzol neki. Tiszta �gy. A mand�r teveszekn�l ez mindennapos. Az � �letk�z�ss�g�kben az az �let rendje, hogy megverik t�rsukat, majd kib�k�lnek vele, �s k�l�nb�z� egyes�l�si t�ncot lejte…

Dawn kiz�kkent gondolatmenet�b�l. Ez az inform�ci� els�bbs�get nyert az agy�ban.

- Mand�r micsod�k? – pr�szk�lte.

- Mand�r Teveszek – biccentett Andrew. – Nem hallott�l m�g r�luk? – Dawn remeg� sz�jjal a fej�t r�zta. - Skandin�viai barb�r var�zsl�t�rzs tagjai, akik nincsenek tudat�ban annak, hogy van m�gi�juk. Nem valami intelligensek. Csak n�v�nyt esznek, �s �llati fogakat morzsolnak hozz�…

Dawn p�r hete el�sz�r komolyan k�tr�t g�rnyedt a nevet�st�l. Nem gondolta volna, hogy meg�ri a napot, mikor Andrew Lovegood megnevetteti.

-------------------------------------
Nos, r�vidke, de l�nyeges fejezethez �rt�nk, amir�l v�lem�nyeket v�rok :) K�vetkez� r�sz c�me m�g hom�ly el�ttem... Bocs.