Mary Ferguson gyors l�ptekkel kocogott v�gig a kihalt Central Parkon. Hajnali hat �ra volt, �s kellemesen h�s leveg�.

Szerette, ha egyed�l lehet…
Szerette a cs�ndet, ami most k�penyk�nt borult a v�llaira, pedig p�r kilom�terrel arr�bb m�r az �ledez� New York-i forgalomt�l voltak hangosak az utc�k.

A n� gyors�tott egy kicsit, m�zsz�ke copfja z�szl�k�nt lobogott m�g�tte.

Sz�lcsend volt, s�t a cs�nd szinte m�r ijeszt�en vibr�lt k�r�l�tte de a n� nem t�r�d�tt vele.
�tja a h�res sz�nh�z� kutya, Balto szobra mellett vezetett, amikor Mary feleszm�lt…

A szobor most m�g csillog�bbnak t�nt, a l�gy fuvallat, ami eddig t�rsa volt megsz�nt, a falevelek se rezzentek. Mary meg�llt, �s szapor�n dobog� sz�vvel n�zett k�rbe. Furcsa volt ez a teljes cs�nd…

Egy r�gi �rz�s ker�tette a hatalm�ba, amit�l megijedt… hiszen annak az �rz�s�t, m�r ki�lte mag�b�l…

Cs�nd volt… h�tborzongat�… a tavon sem fodroz�dott egyetlen hull�m…

Mary m�g mindig a furcs�n csillog� szobor mellett �llt. Nem mozdult.

Csak �llt… �s n�zett… �r�knak t�n� percekig.

Azt�n megt�rt�nt…

A sz�l elemi er�vel, panaszosan s�v�tett v�gig az eg�sz parkon, dallam�ban hordozva a n� f�lelm�t, viszolyg�s�t, �s m�ltj�t…

Mary tudta, hogy ez csakis valami �jat, s�t rosszat jelent.
Tudta, mert ismerte a szelet.
A szelet, amivel m�r majdnem h�sz �ve nem tal�lkozott…
Tudta, mert ez a V�ltoz�s-szele volt…

*

- H�, Ferguson! Sz�veskedn�l felemelni a form�s kis seggedet, �s idehozni azt a jelent�st? – kiab�lt be az irod�mba Jerry, a f�n�k�m.
- Ha m�r itt vagy, akkor ink�bb odaadn�m – v�laszoltam kelletlen�l.
- Egye fene – l�pett be az ajt�n a magas f�rfi.
- M�g valami? – k�rdeztem unottan.
- Mi ez az arckifejez�s? Hol marad a mel� ir�nti lelkesed�sed?
- Otthon maradt az �gyik�mban. Mellesleg, Jerry…
- Heh?
- Gusztustalan a nyakkend�d.
- K�sz. Ez�rt nem kapsz szeretetpontot.
- Hmm, gondolhattam volna – v�laszoltam elm�lked�st tettetve.
- Viszont megaj�nd�kozlak egy �jabb �gy akt�j�val – ny�jtott fel�m egy fekete dosszi�t.
- Ezt ez�rt kapom, mert nem tudok j�l nyalizni? – k�rdeztem nyafogva.
- Nem, Mary. Ezt az�rt kapod, mert te vagy a legjobb emberem. Most kilenc �ra, a k�rboncnok f�l �ra m�lva szeretettel v�r – kacsintott r�m.
- Hulla hopp! M�r alig v�rom – jegyeztem meg ep�sen.
- Ne agg�dj, kapsz…

- Mary! Jerry! �h, hello! – esett be az ajt�n az �jonnan kirendelt t�rsam, Charles. Gy�r�tt ing, �s zak�, nyakkend� a kez�ben, a pisztolyt�sk�ja f�lig a f�ld�n… tuti elaludt…
- Szervusz, Charlie! Esetleg meg tudn�d indokolni ezt a r�pke egy �r�s k�s�st? – n�ztem r� �rtatlanul.
- Lerobbantam – motyogta.
H�t persze.
- De ez nem l�nyeg! Most sz�ltak a bronxiak… sik�tor… gyilkoss�g…
- Bocs, nem �rek r�. F�l �ra m�lva jelen�sem van. K�v�zok egy hull�val.
- Az r��r. Ilyet m�g tuti nem l�tt�l!
- Mir�l is van sz�? – sz�lt k�zbe Jerry.
- A j�r�r�k sz�ltak be a k�zpontba, hogy tal�ltak egy f�rfiholttestet, de k�ls�relmi nyomokat nem vettek �szre rajta.
- Biztos t�l sok krekket nyomott be este a tag – forgattam meg a szemem.
- Lehet, de biztos�tanunk kell a helysz�nt. F�n�k?
- J�l van. A hulla megv�r. Mary, Charlie, j� munk�t! – mondta vidoran, azt�n kil�pett az irod�mb�l.

- Ut�llak, Charles! – mondtam a kocsiban �lve.
- Mi�rt is?
- Mindig pluszmunk�t varrsz a nyakamba.
- Ugyan, Mary! Valld be, hogy �lvezed! Tudom, hogy munkam�ni�s vagy, m�sk�l�nben mi�rt lenn�l bent reggel h�tt�l ak�r hajnalig, lemondva az alv�sr�l?
- Ha majd ennyi �vet leh�zol helysz�nel�k�nt, majd megl�tod – morogtam, �s magamban �tkoztam a forgalmat.
- A tapasztalt v�n r�ka! – g�nyol�dott.

Hirtelen beletapostam a f�kbe, �gy a kis z�ldf�l� megfejelte a m�szerfalat.
- Itt vagyunk. �h, csak nem meg�t�tted magad? – k�rdeztem any�skod�an.
- Szadista n�szem�ly!
- Hozd a cuccot, �n besz�lek a j�r�r�kkel.
- Nem vagyok a hord�rod!
- Nem-e? Jobban szeretn�l a l�bt�rl�m lenni? Megoldhatjuk, kicsi Charlie!

Tudom, tudom… sz�rnyen arrog�ns, �s ideges�t� a viselked�sem, de mit tegyek? Harminchat �vesen ezt m�r nem fogom kin�ni.
Kisz�lltam a kocsib�l, �s elindultam a helysz�nre, hogy tegyem a dolgom.

A j�r�r�k leadt�k a jelent�seiket, azt�n a halotthoz mentem, hogy lef�nyk�pezzem, �s begy�jtsem a nyomokat…

Ahogy a holttesthez l�ptem meg�reztem egyfajta furcsa er�t… egy er�t, ami megijesztett. R�n�ztem a hull�ra �s…

- Adava Kedavra – suttogtam t�gra ny�lt szemmel.
- Abrakadabra? J�l mondod, Mary! De majd a doki megmondja, hogy milyen m�reg, vagy drog v�gzett a szerencs�tlennel – l�pett mell�m Charles.

Hirtelen sz�d�lni kezdtem, �s �gy �reztem, hogy gomb�c n�tt a torkomba. H�nyingerem lett…
- Charlie! Befejezn�d n�lk�lem?
- Mi? – fordult fel�m. – Te j� isten, Mary! Majdnem olyan feh�r vagy, mint �! Rosszul vagy?
- Semmi komoly, csak azt hiszem a tegnapi k�nai…
- �n mondtam, hogy ne edd meg azt a…

Egyre jobban forogni kezdett a vil�g. Hirtelen megragadtam Charlie v�ll�t, hogy ne essek el.
- Mary, szerintem sz�lok a ment�orvosnak – mondta komoly hangon.
- Nem kell. Mindj�rt jobb lesz… - de nem lett jobb, s�t egyfajta f�lelem �rasztotta el a testem, �tj�rva minden porcik�mat a fejem b�bj�t�l a l�bujjamig. El akartam futni… min�l messzebbre, de a l�bam nem engedelmeskedett…
- Mary!
- J�v�k �rted, Deborah!
- NE!
- Mary…
- Engedj el! � m�r nem l�tezik!
- Mary!

*

Halk suttog�sra �bredtem fel. K�r�l�ttem iszonyatos k�rh�zszag, �s vak�t� feh�rs�g volt.
- Nyugodtan besz�ljetek hangosan, nem egy haldokl� �gy�n�l vagytok – nyitottam ki a szemem.
- �h, Mary! – pattant fel a fal mellett fotelb�l Cas. Meglep�dtem, hogy itt l�tom.
- Cas? Neked most nem a K�n�ba tart� g�pen k�ne �ln�d?
- Hmm, lek�stem. Am�gy is ut�lok rep�lni – mondta fintorogva, mik�zben hossz� fekete haj�t csavargatta.
- Csal�di von�s – h�ztam el a sz�m, azt�n Charlie-hoz fordultam. – Ki engedte meg, hogy behozz ide?
- Bocs, legk�zelebb beteszlek egy hullazs�kba!
- L�tod Mary, tanul t�led – kacsintott Charlie-ra Cas.
- Te csak ne fl�rt�lgess�l a munkat�rsaimmal.
- Mi ez a kir�lyi t�bbes, M? – n�zett r�m rik�t� k�k szemeivel, orr�t olyan fintorba h�zva mint… nem l�nyeg.
- Legut�bb a f�n�k�mmel fl�rt�lt�l, aki SOKKAL id�sebb n�lad, ut�na a korboncnok fi�val, aki SOKKAL fiatalabb n�lad…
- Csak n�gy �vvel.
- �s te nem sok�ra h�sz leszel…
- Khm – k�sz�r�lte meg a tork�t Charles.
- Ja, te m�g itt vagy, Don Juan? – veregette v�llon a t�rsamat.
- K�pzelj�tek, de ezek szerint nincs r�m sz�ks�getek. Mary, a f�n�k �zeni, hogy h�tf�ig ne is l�sson.
- �s �n addig malmozzak otthon? – �ltem fel.
- Dehogy! Majd �n lefoglallak. Elmehetn�nk fodr�szhoz, manik�r�sh�z, v�s�rolni, k�rbeutazhatn�nk a F�ldet, adakozhatn�nk az eti�p �rv�knak, fiatal fi�k�kat sz�ktetn�nk a strandr�l �s…
- Egyel�re �rd be annyival, hogy idehozod a ruh�imat, �s hazaviszel. Azt�n j�hetnek a tervek.
- J�l van, j�k legyetek! Mary, jobbul�st – b�cs�zott Charlie.
- J� munk�t!
- Azt�n j� kisfi� legy�l Charles! – rebegtette a szempill�it ez a d�moni n�szem�ly.

Ahogy a t�rsam kil�pet, Cas r�gt�n let�madott.
- � volt, igaz?
- Milyen �?
- Jaj, M. Att�l m�g, hogy a homokba dugod a fejed, � m�g l�tezik!
- Nem akarok most err�l besz�lni. �s most ha megbocs�tasz, szeretn�k fel�lt�zni.
- A kocsiban megv�rlak, �s �n vezetek! – mondta csillog� szemmel.
- Az�rt kifel� menet, ha lehet ne cs�b�tsd el a f�l orvosi kart – mondtam fejcs�v�lva.
- Nem �ll sz�nd�komban. B�r az egyik gyakornok j�l n�z ki – vigyorgott, azt�n t�vozott.

Apja l�nya…

A kocsiban nem t�rt�nt semmi k�l�n�s, lesz�m�tva, hogy minden piros l�mpa z�ldre v�ltott, ahogy mi oda�rt�nk… �s nem nekem k�sz�nhet�en. Viszont gyorsan a lak�somhoz �rt�nk.

A liftben Cas v�gig csicsergett a f�lembe, s�t m�g f�zni is akart nekem.
- Mi�ta vagy ilyen h�zias?
- Nem vagyok h�zias, t�szt�t mindenki tud f�zni – forgatta a szemeit.
- Nincs itthon semmi kaja – vontam meg a v�llam.
- �h, sz�val �gy csin�lod!
- Mit is?
- H�t �gy �rz�d meg az alakodat! No kaja, no zaba!
- Cas…
- Igen?
- Csak egy percre maradj cs�ndben.
- Tudod mit? – k�rdezte, amikor kil�pt�nk a liftb�l.
- Nem, de �gyis meg fogom tudni.
- Elmegyek boltba! Bev�s�rolok, �s hozok pizz�t is! Na?
- Ilyenkor �ldom a sorsot, hogy egy angyal vagy – veregettem v�llon.
- �n is szeretlek, M! – vigyorgott, �s b�josan integetve visszasz�llt a liftbe.

Mosolyogva indultam el a l�pcs�n, de furcsa kisug�rz�st �reztem egyenesen a lak�somb�l. Ez most nem volt ijeszt�, se s�t�t, m�gis szapor�bban kezdett el verni a sz�vem. El�h�ztam a pisztolyomat, �s lassan a kilincsre tettem a kezem. �vatosan lenyomtam… az ajt� nyitva volt. Nagyot nyeltem…

V�gigmentem az el�szobafolyos�n, eg�szen a nappaliig, ahonnan az er� forr�s�t �reztem. Ismer�s volt… de nem akart bennem tudatosulni, hogy honnan…

- Szervusz Deborah. Megv�ltozt�l – l�pett a szob�ba az erk�lyr�l egy az agyamban m�lyen eltemetett emberek egyike… Dumbledore.
- Nem…
- Azt kell mondjam, m�gis.
- Nem! Ezt most �lmodom, ezt az eg�szet! Egy rossz �lom!
- Nem �lom – somolygott.
- Hogyan tal�lt meg? – k�rdeztem, de a pisztolyt m�g mindig nem tettem el.
- �gy, ahogyan Voldemort is hamarosan megtal�l – mondta teljesen nyugodt hangon.
- Mi a garancia, hogy maga t�nyleg Dumbledore? – szor�tottam meg a fegyverem.
- Nincs garancia, de te is tudod, hogy �n vagyok. Esetleg helyet foglalhatok az egyik fotelban?
- Mi? Ja, csak tess�k. B�r jobban �r�ln�k, hogy ha elmenne min�l gyorsabban.
- N�lk�led nem megyek el.
- Akkor rendezkedjen be, vagy a szomsz�dban van kiad� lak�s, de �n nem megyek sehov�.
- Deborah…
- NE h�vjon �gy! Deborah Fontanell meghalt! Meghalt azon a napon, amikor felsz�llt a vonatra! Megsz�nt l�tezni! Elment, elt�vozott! Hogy mondjam m�g?
- Akkor itt az ideje, hogy felt�masszuk.
- Eddig megvoltak n�lk�le, nem hinn�, hogy olyan n�lk�l�zhetetlen.
- Eddig Voldemort halott volt. H�rom �ve t�rt vissza, az�ta �jra h�bor� d�l a var�zsvil�gban.
- Vagyis Angli�ban, maximum Eur�p�ban. Mert itt b�k�sen elvannak a var�zsl�k… tudtommal.
- Igen, de Voldemort keze messze el�r. Mit gondolsz ki miatt halt meg az az ember a sik�torban?
- Jogos, b�r Rajta k�v�l is minden var�zsl� ismeri a Hal�los �tkot.
- Ez �gy van, de a haszn�lat�t mindenhol s�lyosan b�ntetik. Szerintem eml�kszel r�…
- Jobban szeretn�k nem eml�kezni semmire. Nekem m�r ez az �letem, Deborah Fontanell meghalt, ha tetszik mag�nak, ha nem! �s most viszl�t! – mutattam az ajt�ra.
- Tudod hi�ba m�s a neved, te semmit sem v�ltozt�l bel�lr�l.
- Az l�nyegtelen.
- Vissza kell j�nn�d! Nem r�g tiszt�z�dott az �gyed, �s m�g sok m�sik ember �gye.
- Majdnem k�t �vtized ut�n? Ezt nevezem gyorsas�gnak. Tudja mi volt a legtov�bb elny�l� �gyem? H�rom h�nap! H�rom h�nap! Mugli m�dszerekkel!
- Meg�rtelek…
- Dehogy �rt meg. �n m�r nem vagyok t�bb� ugyanaz az ember! Meggy�l�ltem a var�zsvil�got, mindent elvett t�lem. Egyetlen dolgot adott, �s ez�rt sem mehetek vissza.
- Nem k�rem, hogy �r�kre maradj vel�nk, csak a h�bor� v�g�gig. Seg�ts�gre van sz�ks�g�nk. A F�nix Rendj�nek minden seg�ts�g sz�m�t ebben az id�ben. Arra k�rn�lek, hogy gyere vissza a Roxfortba tan�tani.
- Mi? �n tan�tani?
- S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t, ezen k�v�l mint minden tan�r, var�zsl�, boszork�ny seg�ts a h�bor� megnyer�s�ben. Ez mindenkinek az �rdeke. Nem hagyhatjuk, hogy a vil�got a s�t�ts�g uralja!
- �n most az v�rja el, hogy annyi �v ut�n t�rjek vissza, mintha mi sem t�rt�nt volna? – rogytam le a kanap�ra.
- Szeretn�m, ha megtenn�l nekem ennyit. Azt�n azt teszel, amit j�nak gondolsz.
- Nem ir�ny�thatja az �letem, Dumbledore! Egyszer m�r megtette, nem mondom, hogy h�l�s vagyok… annyit k�sz�n�k, hogy megmentette az �letemet, de nem k�rheti azt, hogy r�szt vegyek egy h�bor�ban, ami ki tudja, meddig tart m�g…
- Akkor most j�l figyelj, mert most t�bb es�ly�nk van legy�zni Voldemortot, mint b�rmikor a t�rt�nelem folyam�n.

�s Dumbledore mindent elmondott, ami h�sz �v alatt t�rt�nt a var�zsvil�gban… H�sz �v �r�m�t �s f�jdalm�t, nyeres�g�t �s vesztes�g�t. Mes�lt Harry Potterr�l… akinek a sz�leit ismertem… �s akinek a sz�lei meghaltak egy bar�tjuk/bar�tom(?) �rul�sa miatt. Mes�lt Siriusr�l, Azkabanr�l…

Teh�t ebben is sorst�rsak vagyunk, csak velem kegyesebb volt az �g…

Sz� volt a horcruxokr�l, a F�nix Rendj�r�l… Mindenr�l, amib�l kimaradtam, �s r�szese lehettem volna, �s most felaj�nlotta a lehet�s�get, hogy r�szese legyek.

K�nnyekkel a szememben �lltam fel a kanap�r�l, �s n�ztem ki az ablakon. A horizonton m�r l�tszott a lemen� nap. Annyi vesztes�g… Annyi ember�let egyetlen lelketlen l�ny miatt.
De akkor sem…

- Nem mehetek vissza – fordultam �jra Dumbledore fel�. – Ha akarn�k se mehetn�k vissza… Sirius meg�lne…
- Mi�rt? Nem mondom, hogy nem haragudna, vagyis ink�bb neki is f�jnak az eml�kek. Ezt nektek kell megbesz�lni.
- De � nem fog velem sz�ba �llni. F�leg, ha megtudja…

- Megj�ttem! Vettem friss z�lds�get, gy�m�lcs�t, sajtokat, t�szt�kat, sz�szokat, innival�t…hmm s�tit. Ja, M, majd a p�nzem add m�r vissza… �h – n�zett fel – vend�g j�tt? – l�pett be Cas a szob�ba.
- ���…
- Ez a Mikul�s szem�lyesen? – b�k�tt Dumbledore-ra.
- Nem, Albus Dumbledore vagyok – �llt fel az igazgat�, �s kezet ny�jtott Casnek. Tekintet�t v�gig k�ztem �s a l�ny k�z�tt j�ratta.

H�t igen, nem lehet nem �szrevenni a hasonl�s�got. A szeme, az arcform�ja, a sz�ja, az alkata az eny�m. Tal�n kev�sb� h�z�kony… Az orra, az �lla �s a szem�ld�kvonala pedig tipikus apja… ugyanazok a finom �s nemes von�sok…

- Sz�val � Cas Ferguson, a l�nyom, vagy az anyak�nyvezett nev�n Cassiopeia Black, Deborah Fontanell, �s Sirius Black l�nya…