A haj�, ami Anglia fel� tartott, nagy sebess�ggel szelte az Atlanti-�ce�n hull�mait. A lemen� nap f�ny�ben �lltam a korl�tn�l, �s a sz�ntelen�l hull�mz� vizet b�multam.

Magam sem tudom mi vett r� a visszat�r�sre…

- J� est�t, Deborah!
- Professzor! – viszonoztam egy biccent�ssel Dumbledore k�sz�n�s�t.
- F�lsz?
- Tal�n.
- A f�lelem j� dolog. �berr� tesz!
- Tudja, uram, az elm�lt h�sz �vben sz�mtalanszor megfordult a fejemben a visszat�r�s gondolata, de mindig elfojtottam ezt az �rz�st. �gy v�ltem �gy a legjobb. Deborah elt�nt, Mary �lhet �gy, ahogyan akar. Annyira hittem benne, hogy siker�l, hogy m�r magam is elhittem. �gy �rzem soha t�bb� nem leszek teljesen Deborah… de �gy, hogy visszamegyek Mary sem lehetek. Akkor ki vagyok?
- Egy er�s szem�lyis�g. Nem az a fontos, hogy az �letedet milyen n�ven �led, hanem, hogy hogyan. Mindkett� te vagy, a te feladatod egyes�teni a sz�thullott darabokat. N�zz m�lyen magadba, �s id�vel megleled a b�k�t! – mondta b�lcsen, majd visszavonult a kabinj�ba.

*Bel�lr�l em�szt, sz�tt�p a k�n,
bez�rn�d, ha engedn�… engedn�m.
F�lve n�zel magadba;
csak a darabjaid t�rnek �ssze jobban s�lyod hordozva.
De a k�p m�r nem a r�gi,
a felismer�s most m�r �t is, �t is gy�tri!
A darabok egyszer majd �sszeforrnak,
egyszer a szell�k majd sz�vedbe b�k�t sz�rnak, hoznak.

�breszt�, Deborah Fontanell!

*

K�t nap m�lva �rt�nk London kik�t�j�be. Cas szokatlanul csendes volt eg�sz �ton. Nem is �rtettem, hogy mi�rt akart velem j�nni.

- A Roxfortba megy�nk – t�j�koztatott Dumbledore. – T�rsas hoppan�l�ssal, csak a biztons�g kedv��rt – mondta, azt�n megfogta a karom, �n pedig Cast szor�tottam.

Ismer�s szor�t�s k�vetkezett, hogy azt�n m�sodpercekkel k�s�bb megpillanthassuk az �don kast�lyt.

- Any�m! – t�totta el a sz�j�t Cas.
- K�sz, j�l vagyok – morogtam.
- �n mi�rt nem tanulhattam ilyenben? – k�rdezte a l�nyom, mik�zben elindultunk a vadkanos kapuk fel�.
- Nem el�g, amit tudsz?
- P�lc�m sincs – nyafogott Cas.
- Nem is kell az neked…
- Nincs p�lc�d? – kapta fel a fej�t Dumbledore.
- Mary nem engedte… azt mondta, hogy ami nagyon sz�ks�ges, azt p�lca n�lk�l is meg tudom csin�lni.
- �s t�nyleg tudod?
- Nem neh�z, s�t egy k�nai tud�s szerint kiv�l� �rz�kem van az elemi var�zslatokhoz. Sz�vesen tan�tott volna, de valahogy nem volt kedvem elrep�lni K�n�ba. Mary olyan esetlen n�lk�lem – vigyorgott.
- Azt hiszem nem �rtana neked egy anyai pofon – cs�v�ltam a fejem.
- Hogy micsoda? Hej, de harap�s vagy M.
- Te pedig szemtelen.
- Azt hiszem, ezt tudom kit�l �r�k�lte – sz�llt be a civ�d�sba Dumbledore.
- Haha – ny�gtem ki, de a gondolatban ism�t visszap�rgettem az id�d, hogy v�gign�zzem, ahogy tizenhat �ves �nmagam v�gigmegy azon az �ton, amin �n most visszat�rek.

A kast�lyban egyenesen Dumbledore irod�j�hoz ment�nk. Cas m�g�ttem �muldozva b�multa a mozg� k�peket, csillog� p�nc�lokat, �s az ezer �ves falakat, melyekb�l csak �gy sug�rzott a m�gia.
- Fantasztikus! – ki�ltott fel, amikor bel�pt�nk az igazgat� rezidenci�j�ba. – Szabad? – b�k�tt a k�l�nb�z� ketyer�k fel�.
- Csak nyugodtan – mosolygott r� szel�den Dumbledore.
- Akkor most mi lesz, uram? – k�rdeztem.
- Esetleg �lj�nk le – k�n�lt hellyel az asztal�n�l.
- Ok�.
- Te�t? S�tem�nyt? Citromport?
- Egy k�v� j�l esne.
- Doh�nyzol m�g?
- Leszoktam… Cas miatt… terhesen nem c�lszer�…
- Helyes – b�lintott, majd egy cs�sze k�v�t var�zsolt el�m.
- Akkor most hogyan tov�bb? – k�rdeztem.
- El�sz�r is, szeretn�m tudni, hogy bel�psz-e a F�nix Rendj�be?
- Bel�pek.
- Rendben, akkor a mai gy�l�sen majd leteszed az esk�t is.
- Hol lesz a gy�l�s?
- A f�hadisz�ll�son. Grimmauld t�r 12. Jegyezd meg.
- Grimmauld t�r? Ez most komoly?
- Term�szetesen. Mi�rt? Ismered a helyet? – k�rdezte meglepetten.
- A t�r melletti parkba j�rtam anno deszk�zni. �s azon a t�ren nincs is tizenkettes sz�m. Mindig ezt furcs�llottuk.
- A tizenkettes sz�m l�tezik, csak muglik �s illet�ktelen var�zsl�k el�l rejtve van. �rdekes, hogy pont azon a k�rny�ken band�zt�l.
- Mi�rt lenne az? Nincs ott semmi k�l�n�s, csak p�r kopott sorh�z, meg egy piciny f�ves ter�let.
- �s a tizenkettes sz�m alatt lakott a Black csal�d. A h�z pedig, amit f�hadisz�ll�sk�nt haszn�lunk jelenleg Sirius Black tulajdon�t k�pezi.
- Viccel – esett le az �llam.
- Nem viccelek, elhiheted – mondta der�sen, azt�n el�h�zott a zseb�b�l egy furcsa �r�t. – Phineas! – fordult egy ellenszenves portr� fel�.
- Igen? – k�rdezett vissza kelletlen�l a fekete haj� alak.
- Ha megtenn� nekem azt a sz�vess�get, hogy felkeresn� a Grimmauld t�ri portr�j�t, �s sz�lna az egybegy�lteknek, hogy p�r perc m�lva �rkezem.
- Ha p�r perc m�lva ott lesz, akkor nem mindegy? – �s�tott a portr�.
- H�l�s lenn�k, ha teljes�ten� a k�teless�g�t – v�laszolt neki Dumbledore.
- Rendben van, megyek m�r – mondta a k�p, �s elt�nt a keretb�l.

Az igazgat� megcs�v�lta a fej�t, azt�n egy fekete utaz�k�penyt var�zsolt el�.
- Szeretn�m, hogy ha ebben j�nn�l ut�nam. A kil�tedet a tan�cskoz�s v�g�ig titokban akarom tartani.
- Ahogy akarja, uram – vettem fel a ruhadarabot. – Viszont nem lenne-e baj, ha a l�nyom itt maradna?
- Nincs ellene kifo…
- Mi? – pattant fel Cas a polcok mell�l.
- Cassy, szeretn�m, ha itt maradn�l, am�g nem rendezem a viszonyomat az ap�ddal.
- Honnan tudod, hogy nem fog sz�ba �llni veled?
- Tudom �s k�sz!
- De feln�tt vagyok! Nem parancsolhatsz nekem! – mondta vill�ml� szemmel.
- Az any�d vagyok! M�g akkor is, ha nem is t�nik �gy! Lehet, hogy feln�tt vagy, de erre m�g senki sem �ll k�szen!
- Lehet, hogy a te mim�zalelked m�g nem, de �n igenis k�szen �llok r�, anya - mondta s�rt�d�tten, azt�n bevonult az irod�b�l ny�l� szob�ba, �s iszonyatos er�vel becsapta az ajt�t.

Egy percre a kezembe temettem az arcomat, azt�n s�hajtottam.
- Induljunk!
- Rendben van – mondta Dumbledore, �s �r�ltem, hogy nem kezdett el b�k�t�t j�tszani. – A kandall�n kereszt�l megy�nk. A c�met tudod, �s k�rlek, addig maradj h�tt�rben, ameddig �n azt nem mondom.
- J�, j� csak legy�nk m�r t�l rajta…
- Kitart�s, Deborah! – veregette meg a v�llam, azt�n elt�nt az id�k�zben z�ldre v�ltozott l�ngok k�z�tt.

Besz�v-kif�j…

Felhajtottam a k�peny csukly�j�t, azt�n remeg� k�zzel Hop-port sz�rtam a kandall�ba.
- Grimmauld t�r 12!

*

F�lhom�lyos nappaliba �rkeztem, a fali �ra pedig tizenegyet �t�tt. Dumbledore egy k�v�rk�s asszonnyal besz�lgetett.

A szoba nem volt k�l�n�sebben bar�ts�gos, s�t kifejezetten furcs�llottam, hogy kit�m�tt man�fejek sorakoznak az ajt� mellett. A molyr�gta kanap�n egy ez�stsz�ke fi� �s egy k�cos barna l�ny b�biskolt, mellett�k a fotelben valaki elm�ly�lten olvasott. A szoba m�sik fel�ben egy v�r�s haj� fi�, �s egy szint�n v�r�s l�ny sakkozott az ablak mellett. A kopott sz�nyegen pedig hossz� sz�ke l�ny vajs�r�s dug�kat f�z�tt egy v�kony l�ncra.

�rkez�s�nkre egyik�k sem kapta fel a fej�t, az asszony�g pedig suttogva t�j�koztatta az igazgat�t.
- Molly, k�rem. Menjen be a tan�cskoz�sra, �s jelentsen be – utas�totta Dumbledore az asszonyt.
- R�gt�n, Albus – v�laszolta mosolyogva a n�, azt�n elt�nt egy lefel� vezet� l�pcs�n.

Az Albus megsz�l�t�sra r�gt�n meg�l�nk�ltek a szob�ban tart�zkod�k. A kanap�n szund�t� p�rosnak olyan hirtelen pattant ki a szeme, hogy r�gt�n le is fejelt�k egym�st, a sakkoz�k azonnal f�lbehagyt�k a j�tszm�t, �s a fotelban olvas� fi� letette a kez�b�l a k�nyvet. El�sz�r Dumbledore-ra n�zett, azt�n engem m�rt v�gig.

Smaragdz�ld szeme k�v�ncsian f�rk�szett, azt�n k�rd�n n�zett t�rsaira, majd homlok�ba sim�totta a haj�t, �s fel�llt a fotelb�l.
- Most m�r mi is bemehet�nk, professzor? – sz�lalt meg kicsit rekedtes hangon.
- Nem b�nom, Harry, menjetek – intett az igazgat� a l�pcs� fel�.

A csapat suttogva elindult lefel�, szinte mindegyik�k vetett r�m egy fut� pillant�st. S�t a sz�ke fi� kicsit ijedten �llt meg m�g�ttem… a k�cos l�ny pedig nekiment.
- A fen�be, Malfoy! Menj m�r tov�bb!
- Ne l�kd�ss, Granger! – fintorgott a m�sik.
- Valami gond van, Draco? – fordult Dumbledore a fi� fel�.
- Ugye ez nem egy hal�lfal�? – nyelt nagyot a fi�.
A szob�ban tart�zkod�k mind fel�nk fordultak, �s lassan el�h�zt�k a p�lc�jukat.
- Nem, nem hal�lfal�. A kil�t�re nemsok�ra f�ny der�l, addig is tegy�tek el a p�lc�t, �s induljatok a gy�l�sre, miel�tt meggondolom magam, �s elk�ldelek benneteket aludni.

A fiataloknak nem kellett t�bbsz�r mondani, r�gvest elindultak a megadott ir�nyba. A sz�ke fi� megk�nnyebb�lten s�hajtott, azt�n � is t�rsai ut�n ment.
- K�szen �llsz? – k�rdezte Dumbledore, amint ki�r�lt a szoba.
- Menj�nk – mondtam hat�rozottan, �s megigaz�tottam a csukly�mat. B�r magabiztosnak mutattam magam, bel�lr�l �gy remegtem, mint a ny�rfalev�l.

A massz�v k�l�pcs�k egy hatalmas konyh�ba vezettek. Az asztalt t�bb mint h�sz ember �lte k�r�l, mind elm�ly�lten besz�lgetve. A gyerekcsoport tagjai k�nyelmes sz�keket var�zsoltak a kandall� el�, �s oda telepedtek le, kiv�ve Harry Potter… Egyb�l felismertem �t, aki az asztaln�l foglalt helyet, egy hossz� fekete haj� f�rfi mellett… B�r nem l�ttam az arc�t, a mozdulataib�l r�gt�n tudtam ki �… Sirius Black…

Az ajt� becsap�d�s�ra mindenki fel�nk fordult, �s k�sz�nt�tte Dumbledore-t. �n �g�retemhez h�ven a megh�z�dtam a f�lhom�lyban, nem t�r�dve a k�v�ncsi pillant�sokkal.

Sirius is fel�nk fordult… s�padt arc�r�l nem lehetett �rzelmeket leolvasni. Kez�vel kis�p�rte arc�b�l a szem�be l�g� hajtincseket, majd pillant�sa meg�llapodott rajtam. �ldottam az eget, hogy k�penyt viseltem…
- J� est�t mindenkinek! – k�sz�nt Dumbledore, �s helyet foglalt az asztalf�n. Sirius v�gre elford�totta a fej�t, �s �rdekl�dve hallgatta az igazgat� mondand�j�t… de valahogy �resnek t�nt… m�skor csillog� szem�b�l elt�nt a f�ny, arcvon�saib�l belet�r�d�tts�get olvastam ki.

- Nos, miut�n a ny�r elej�n sikeresen elpuszt�tottuk Voldemort egyik horcrux�t, ellaposodtunk. Valami�rt nyeregben �rezt�k magunkat, mind addig, am�g a Nagy�r, �s csatl�sai le nem rombolt�k a Szent Mungo ispot�lyt. A vesztes�g hatalmas… �s ezt nem engedhetj�k meg. L�p�seket tettem, hogy k�ls� seg�ts�get hozzak be. R�gen elmenek�lt csal�dokat kerestem fel az elm�lt k�t h�napban, hogy visszah�vjam �ket harcolni. Ha megengeditek, akkor r�viden �sszefoglalva elmes�ln�m, hogy kikre sz�m�thatunk.
- Professzor, egy pillanat… - �llt fel Potter. b�r alacsony volt, fiatal �s nem t�nt vezet� egy�nis�gnek, m�gis minden szemp�r k�v�ncsian fordult fel�, �s s�ri cs�ndben hallgatt�k, ahogy rekedtes hangj�n megsz�lalt. – Am�g �n t�vol volt, folytattuk a kutat�sokat, a horcruxok ut�n. Tov�bb� tudom�sunkra jutott, m�ghozz� Malfoy seg�ts�g�vel, hogy Voldemort nem tud arr�l, hogy mi tudunk a horcruxair�l… Na mindegy, teh�t am�g Malfoy �lruh�ba a Zsebkosz k�zt j�rta, Hermione, Ron �s �n val�sz�n�s�thet�leg megtal�ltunk egy erekly�t.
- Ezt mi�rt nem mondt�tok? – k�rdezte Sirius mogorv�n.
- Mert csak val�sz�n�s�thet�, de nem vagyunk benne biztosak. Hermione belop�zott a miniszt�riumi k�nyvt�rba, hogy ut�nan�zzen, s�t el is hozott p�r k�nyvet, hogy kutathassunk, de nagyon kev�s adat van…
- �s mire jutottatok? – k�rdezte Dumbledore.
- �gy v�lj�k, hogy a horcrux nem m�s, mint Hugrabug Helga serlege.
- De az a serleg t�bb mint k�tsz�z �ve elveszett – ki�ltotta egy sz�momra idegen f�rfi.
- Azt mondj�k, nincs is az orsz�gban – toldotta meg egy m�sik.
- Nagyon is az orsz�gban van, m�ghozz� a Gringottsban.
- Mi?
- Hogyan?

A bejelent�s ut�n n�ma cs�nd t�madt, az egybegy�ltek hitetlenkedve n�ztek a k�cos fi�ra, aki viszont csak Dumbledore-t n�zte.

- Biztos vagy benne? – k�rdezte.
- Igen – v�laszolt hat�rozottan Harry. – M�r elkezdt�k tervezni, hogyan t�rj�nk be a bankba, hogy m�g tan�vkezd�s el�tt elpuszt�tsuk a horcruxot.
- H�t ti azt�n nem vagytok semmik – f�ttyentett egy lila haj� n�.
- Akkor ideje lesz egy-k�t gringottsbeli kapcsolatomat felkeresnem. Sz�p munka volt!
- F�leg Draco �s Hermione �rdeme – szabadkozott az ifjabb Potter. B�r nagyon hasonl�tott az egykori James Potterre, viselked�s�ben nyoma sem volt az apja bek�pzelts�g�nek. Olyannak t�nt, mint az anyja: cs�ndes �s megfontolt.
- Akkor erre m�g mindenk�ppen visszat�r�nk, de ha szabad, akkor befejezn�m a mondand�mat.
Az egybegy�ltek b�lintottak, �s Dumbledore folytatta.

- Teh�t, els�nek Franciaorsz�gba mentem, hogy b�v�tsem a k�lf�ldi t�mogat�ink t�bor�t. Gondolom mindannyian eml�keztek Seren� Duvelre… Nos � most a Beauxbatonsban tan�t, ett�l f�ggetlen�l csatlakozik hozz�nk, �s b�rmikor sz�m�thatunk r�, mint inform�tor. Azt�n folytattam utamat, hogy felkeressem a Valeria Valssot, akinek a csal�dj�t kiirtott�k, �s ez�rt menek�lnie kellett az orsz�gb�l. Most Belgiumban �l, de p�r nap m�lva �rkezik, csak elrendezi az �gyeit. Tov�bb� �dv�z�l mindenkit. Belgiumb�l Rom�ni�ba utaztam, ott pedig Jason Brgiggset szerveztem be, majd Olaszorsz�gba mentem, hogy felkeressem Kate Vilcotte-ot, de sajn�latos m�don � elhunyt tavaly… Viszont a csal�dja t�mogat�sukr�l biztos�tott, �s a fia m�gusokat toboroz, akik b�rmikor a rendelkez�s�nkre �llnak.
- H�ny f�vel?
- Ezt nem tudom, de �gy h�sz, vagy harminc b�tor n�t �s f�rfit �g�rtek egyel�re.
- �gy l�tom akkor nem telt t�tlen�l a nyara, Albus – mosolyodott el az asztal m�sik fel�n �l� Minderva McGalagony.
- Igyekeztem, Minerva.
- Sz�lhatok? – �llt fel egy magas barnahaj� fiatal f�rfi.
- Nyugodtan, Oliver.
- Sz�val, mint k�ztudott el�g nagy befoly�som van a kviddics csapatok k�r�ben, �s volt alkalmam p�r kiv�l� k�pess�g� embert beszervezni. A leg�g�retesebb Candance Porter volt… azt �rta, hogy amint haza�rkezik Berlinb�l, jelentkezik n�lam. Ja, �s ott van m�g Viktor Krum, �s n�h�ny bolg�r j�t�kos is…
- Kit�n�, Oliver! – csillant fel Dumbledore szeme.
- A wales-ben �l� v�rfarkascsord�k k�z�l egyt�l sz�m�thatunk seg�ts�gre – �llt fel egy korombeli f�rfi. Haj�ban �sz hajsz�lak f�nylettek, borosty�nsz�n� szeme �l�nken csillogott…

Csak egyetlen embert ismertem, akinek ilyen sz�n� szeme volt… Remus Lupint…

- Ezek nagyon j� h�rek! – v�laszolt ked�lyesen Dumbledore. – �n pedig megtal�ltam a t�k�letes S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tan�rt erre az �vre. El�g sokat kerestem, mert nem ott volt, hol �n gondoltam, �gy id�m nagy r�sze az � felkutat�s�val telt, de v�g�l r�akadtam Amerik�ban. Deborah, ha idef�radn�l…

H�t el�rkezett a pillanat…

H�trahajtottam a csukly�t a fejemr�l, �s kil�ptem a f�lhom�lyb�l… A szob�ban hirtelen n�ma csend t�madt, �s mintha megfagyott volna a leveg�… Csak a gyerekek n�ztek k�v�ncsian…

- Hogy ker�l ide ez a n�? – csattant fel Sirius hangja, �s d�ht�l eltorzult arccal n�zett r�m. �lltam a pillant�s�t. A s�t�tk�k szemekb�l jeges gy�l�let sug�rzott.
- Ez a n� egy gyilkos! – pattant fel egy gy�l�lt ember az asztal m�sik v�g�ben… - Hogy hozhattad vissza, Albus!
- Alastor! Ha eml�kszel, tiszt�zt�k �t a v�dak al�l, �s bevallom, �n sz�ktettem meg annak idej�n.
- Akkor sem volt joga hozz�, hogy a h�zamba hozza �t!