- Valaki megmagyar�zn�, hogy mi folyik itt? – t�rte meg a csendet Potter.
- Ahogy eln�zem, egy csal�di tal�lkoz� – nyerte vissza a hangj�t Cas.
- Mi? – ny�gte ki Sirius.
- Nem vagy egy �szl�ny, igaz? – n�zett r� lesajn�l�an a l�nyom… l�nyunk.
- ???
- Sz�val te lenn�l a faterom? Akkor �dv, Cas vagyok! – ny�jtotta a kez�t vigyorogva – Cassiopeia Black! �r�l�k, hogy megismerhettelek!

- Sirius! Neked van egy l�nyod? – k�rdezte t�tott sz�jjal az egyik v�r�s haj� fi�.
- Nem… Ez lehetetlen… �n… - t�togott a „b�szke” apa, azt�n sarkon fordult, �s felrohant a l�pcs�n. Az ajt�csap�d�s m�g percekig visszhangzott a h�zban. A k�nos csendet v�g�l a k�v�rk�s asszony t�rte meg.

- Valaki k�r szendvicset? – k�rdezte hat�rozottan, azt�n elt�nt a lefel� vezet� l�pcs�n. Az egybegy�ltek amint l�tt�k, hogy v�ge van a jelenetnek lassan ut�na sz�lling�ztak.

- M�gis mi a j� szent szart k�pzelsz magadr�l, te idi�ta? – t�rt ki bel�lem a vulk�n, amikor az utols� k�v�ncsiskod� is elhagyta a szob�t. - Egy: meg is �lhettek volna, kett�: minek kellett idej�nn�d? Mondtam, hogy majd akkor, ha elrendeztem mindent – �v�lt�ttem le Cas fej�t.
- Most mi�rt vagy ideges? Nem lett semmi bajom, �s k�l�nben is, ha rajtad m�lik, soha a b�d�s �letben nem szembes�tett�l volna az ap�mmal – v�gott vissza.
- Csak hogy k�z�ljem veled, sz�vem szerint feltenn�lek az els� K�n�ba tart� g�pre, �gy ahogyan azt megbesz�lt�k, vagy visszak�lden�lek Amerik�ba.
- De �gy sem teszed meg! �s nem is tehetn�d, mert feln�tt vagyok!
- Egy nagy l�faszt vagy te feln�tt! �n feln�ttem, amikor tizenh�t �vesen megsz�ltelek! �n tudom mit jelent k�zdeni valami�rt, �s kem�nyen dolgoztam, hogy mindent a segged al� tolhassak, hogy ne legyen semmiben hi�nyod! Erre te �gy h�l�lod meg nekem? Bes�t�lsz ide, mint egy �t�ves…B�r az agyszinted k�b� ott van… Sz�val bes�t�lsz ide, mintha olyan j� po�n lenne feld�lni m�sok �let�t. El�adod magad, hogy „F�, �n vagyok a nagy Cassiopeia Black, dobj�tok magatokat hanyatt!” Lehet, jobb lett volna, ha megsz�llek, �s visszak�ldelek post�n az ap�dnak, mert ugyanolyan bek�pzelt, egoista picsa vagy, mint amilyen bek�pzelt h�mringy� volt �!
- Tetted volna azt! – mondta k�nnyes szemmel, azt�n d�h�sen elf�jtatott a l�pcs� ir�ny�ba.

- Ez kem�ny volt – l�pett be a szob�ba zsebre dugott k�zzel Potter.
- Mi k�z�d hozz�? – estem neki.
- H�t igaz�b�l semmi, viszont az eg�sz h�z visszhangzott az ord�t�st�l…
- Fasza! – �ltem le d�h�sen pufogva a kanap�ra.
Harry helyet foglalt ugyanabba a fotelba, amelyben a meg�rkez�semkor �lt.
- Egy�bk�nt, egyik�t�knek sem volt igaza.
- Most ki akarsz oktatni?
- Nem, dehogy. Csak azt akarom mondani, hogy mind a ketten hib�ztatok.
- Nem mondod…
- Sirius a keresztap�m, �s sokat szenvedett az �letben…
- Figyelj - szak�tottam f�lbe –, ha most el� akarod nekem adni a „szeg�ny Sirius, milyen kem�ny �lete volt” c�m� t�rt�netet, akkor jobb, ha felmegyek, mert nem vagyok r� k�v�ncsi. �n is mes�lhetn�k…
- Hallgatom – sz�lt k�zbe szenvtelen�l.
- J� vicc volt – v�laszoltam g�nyosan.
- �n komolyan mondtam – mondta �rdekl�d� arckifejez�ssel, �s haj�t a homlok�ba sim�totta.
Ezt a mozdulatot legal�bb h�romszor l�ttam t�le, az�ta, hogy itt vagyok…
- Mi�rt akarod eltakarni a homlokodat? – k�rdeztem hirtelen.
K�rd�semre a fi� arc�n keser� mosoly jelent meg, azt�n f�lres�p�rte homlok�b�l sz�nfekete tincseit.
- Ez�rt – mutatott egy vill�m alak� hegre. – Ez az �n… hmm… ismertet� jelem, hogy mekkora „szt�r” vagyok. Eml�k att�l, aki mindkett�nk �let�t t�nkretette. Emiatt a heg miatt im�dnak, vagy ut�lnak az emberek. Azt hiszik olyan nagydolog, pedig sz�vesen cser�ln�k ak�r a sarki cs�vessel is. Szar dolog �gy �lni az �leted, hogy tudod, nem v�r m�s, csak a hal�l – mondta k�nnyed hangon, azt�n hosszasan a t�zbe b�mult.

Szokatlan gondolatok voltak ezek, f�leg egy tizenh�t �ves fi� sz�j�b�l. B�r, ahogy eln�ztem ink�bb t�nt feln�ttnek… A tekintete sz�z �ves tapasztalatr�l �rulkodott…

- Te j�ssz! �n mes�ltem – szak�totta f�lbe az elm�lked�semet. Z�ld szeme �lesen leste minden apr� rezd�l�semet.
- Tizenhat �ves voltam, �s gyilkosnak ki�ltottak ki. El�t�ltek, mondhatni t�rgyal�s n�lk�l. Lehet, hogy ez�rt tettem fel arra az �letemet, hogy helysz�nel� legyek, �s kider�tsem az igazs�got b�rmi �ron… hogy senkit ne k�ldjek �rtatlanul villamossz�kbe, vagy b�rt�nbe. Teh�t tizenhat �ves voltam, �s hal�l szerelmes a keresztap�dba. Azt hittem, hogy ez ford�tva is igaz, de amikor otthagyott a cell�mba vil�goss� v�lt a sz�momra, hogy csak egy �jabb tr�fea voltam. Val�sz�n�leg a legnehezebben becserk�szhet�, legnagyobb fog�s…
- Err�l mi�rt nem k�rdezed meg �t?
- Minek? Jobb, ha nem bolygatjuk a m�ltat. � otthagyott, engem el�t�ltek, Dumbledore pedig megsz�ktetett. Ennyi a nagy t�rt�net.
- �s Cassiopeia?
- Cas egy m�s t�ma. Nem volt betervezve… Amikor kider�lt, hogy terhes vagyok, nem volt sz�vem elvetetni. Megsz�ltem, felneveltem… Mellette elv�geztem Ausztr�li�ban a var�zsl�k�pz�t, levelez�n a gimn�ziumot, azt�n Amerik�ba mentem.
- Ut�lod Siriust? – k�rdezte.
- Hmm, j� k�rd�s. Erre most nem tudn�k v�laszolni.
- Akkor majd visszat�r�nk r� egyszer.
- Tal�n…
- Megmutassam a szob�dat? Egy�bk�nt bocs�nat, hogy �gy els�re letegeztelek, de…
- Nem baj.
- Akkor j� – mosolyodott el. Err�l a mosolyr�l eszembe jutott Lily… Milyen b�szke lehetne a fi�ra…

Cs�ndben k�vettem Pottert, fel a harmadik emeletre.
- Ez egy �res szoba. Rem�lem k�nyelmes lesz.
- K�sz.
- Megkeressem a l�nyodat?
- Megtenn�d?
- Persze. �gy sem vagyok �lmos. Csak Piton fogja leharapni a fejem, hogy m�r megint nem aludtam eleget…
- Piton? M�rmint Pipogyusz?
- Ja, a v�n denev�r… Okklumenci�t tan�t nekem – h�zta el a sz�j�t. – Na, majd holnap tal�lkozunk, felt�ve, ha Piton nem l�gat fel a beleimn�l fogva…
- Drukkolok, hogy ne �gy legyen. De ha piszk�lna, mond csak meg neki, hogy Deborah Fontanell �kle sz�vesen bever p�r Mardek�ros orrot. Hidd el, � �rteni fogja – kacsintottam r�. Harry is elvigyorodott… �gy pedig tiszta apja volt.
- J� �jt! – mondta.
- Neked is! – v�laszolta, azt�n bel�ptem a szob�mba, hogy v�gre �lomra hajthassam a fejem ezut�n a hossz� nap ut�n.

*

M�snap apr�bb robban�sokra �bredtem. A szob�ba m�r j�csk�n behatolt a f�gg�ny r�s�n �t a napvil�g. Fel�ltem a sz�les �gyban, k�r�l�ttem a fekete selyem �gynem� �sszevisszas�gban hevert. Egy int�semre sz�th�z�dott a f�gg�ny, hogy azt�n a f�ny visszaver�dj�n az arany tap�t�r�l.

Nagy nehezen kik�sz�l�dtam az �gyb�l, �s elindultam az ajt� fel�. K�zben �szrevettem, hogy a szob�ban lev� hatalmas b�r kanap�n pokr�cok �s p�rn�k vannak sz�pen �sszehajtogatva… egyb�l tudtam, hogy Cas a szobat�rsam…

- Ki m�s lenne?
- Sirius, mi?
- Pofa be!
- Szeretn�d, ugye?
- Kussolj!
- Ne m�r. N� vagy, te is l�tod, hogy m�g mindig mennyire szexi!
- Ink�bb aludj m�g! - vitatkoztam a bels� hangommal, pedig nem vagyok skizofr�n.

Pedig ilyen �lettel senki se csod�lkozna, aranyom! – g�nyol�dott a hang.
- Elmebeteg vagy.
- Csak annyira mint te – kacar�szott a f�lembe.

- J� reggelt, Deborah! Csak ilyen laz�n mint mindig, igaz? – t�r�tett �szhez egy szel�d hang a folyos� k�zep�n.
- �h, Remus. Szia! – mosolyodtam el, azt�n �szrevettem, hogy mez�tl�b vagyok, meleg�t�nadr�gban �s trik�ban. – A szok�s hatalma – legyintettem.
- Tegnap nem is volt alkalmam �dv�z�lni t�ged – mondta, �s meg�lelt.
- Sz�val te nem �t�lsz el? – k�rdeztem miut�n tov�bbment�nk a folyos�n.
- �n? Ugyan m�r. �n is titkol�ztam, senkivel sem voltam �szinte – mondta, �s el�reengedett a l�pcs�n.
- Hogy �rted ezt? – k�rdeztem, amikor le�rt�nk a nappaliba.
- V�rfarkas vagyok, Deborah. Gyerekkoromt�l kezdve. Szerinted mi�rt hoztam sz�ba a v�rfarkasokat tegnap?
- Jogos, de att�l m�g szeretlek – veregettem v�llon.
- �n is – v�laszolt, azt�n elk�sz�nt, �n pedig lebattyogtam a konyh�ba, ahol a k�v�rk�s v�r�s n� szorgoskodott.

- J� reggelt – k�sz�ntem.
A n� megfordult, azt�n megrov� tekintettel n�zett r�m.
- Megf�zol idelent! Akkor legal�bb �lj oda a t�z mell�! Parancsolsz valamit enni, inni?
- Csak egy j� nagy b�gre k�v�t k�rn�k, ha lehet.
- Mi�rt ne lehetne? Ne besz�lj h�lyes�geket! Molly vagyok – ny�jtotta a kez�t.
- Deborah.
- Tudom, tess�k itt a k�v�d, de most azt�n mars fel a szob�dba, mert felf�zol!
Viccesen szalut�ltam, azt�n b�gr�vel a kezembe visszas�t�ltam a nappaliba, ahol most a sz�ke haj� sr�c olvasta a Reggeli Pr�f�t�t.
�ppen megfordultam volna, hogy visszamenjek a szob�mba, amikor megsz�lalt.
- Ha v�r egy pillanatot, akkor odaadhatom az �js�got.
Megfordultam. A fi� fel sem n�zett a pergamenek k�z�l, azt�n egy perc sem telt el �s ez�stsz�rke szemei k�v�ncsian m�rtek v�gig.
- Tess�k, �n elolvastam. Egy�bk�nt nincs benne semmi k�l�n�s.
- K�sz, akkor ink�bb felmegyek, �s fel�lt�z�m – v�laszoltam, �s elindultam, de a fi� ut�nam ki�ltott.
- Igaz, hogy egyszer megt�pte ap�mat az iskol�ban? – k�rdezte.

Sz�ke haj� cs�v�nak a faterja vajon ki is lehet…. Akit �n megt�ptem… hmm… Mi is a sr�c neve? Mal… valami Mal…
- Malfoy! – mondtam ki hangosan a nevet.
- Igen, �gy h�vnak. Draco Malfoy.
- Az ap�d Lucius? Most, hogy n�zem, t�nyleg hasonl�tasz r�.
- De csak k�ls�re – h�zta el a sz�j�t, azt�n felt�p�szkodott a fotelb�l, �s megindult az ajt� fel�, de egy nagy barna hajkupac hurrik�nk�nt rontott be a helyis�gbe, szinte feld�ntve ifjabb Malfoyt. Ut�na m�g egy csapat gyerek mas�rozott be az ajt�n.

- Granger, nem igaz, hogy nem tudsz vigy�zni! – mordult r� a l�nyra, de az mintha meg se hallotta volna.
- Megvan! – csapott le az asztalra egy sz�z kil�snak t�n� k�nyvet.
- Mi?
- Este nem b�rtam elolvasni, ez�rt gondoltam �tlapozgatom m�g egyszer ezt a k�nyvet, amit a Miniszt�riumb�l loptam, �s megtal�ltam!
- Merlin ty�kszem�re, m�gis mit tal�lt�l? – k�rdezte a fi�.
- Ezt! – nyitotta ki a k�nyvet.
Mindannyian megpr�b�ltunk a megs�rgult lapokhoz f�rk�zni. A pergamenen elmos�dott, r�gies �r�sm�d� bet�k voltak, a sz�veg mellett pedig egy nagyon apr� k�p.
- Ez egy poh�r, Hermione – mondta �rtetlen�l az egyik v�r�s fi�… az, aki tegnap sakkozott.
- Ez a poh�r, Ron, Hugrabug serlege! �gy n�z ki!
- Mutasd – n�zte meg �jra a k�pet Draco. – Biztos, hogy ez az? – k�rdezte s�padtan.
- Sz�z sz�zal�k. Ez a k�nyv t�bb mint hatsz�z �ves, olyan dolgok vannak benne, hogy kett��ll t�le a f�lem, r�ad�sul fele �angol �s…
- Ok�, ok�, ok�… �n elhiszem, de nem ez a l�nyeg, Granger.
- Hanem?
- Hanem, az, hogy akkor Hugrabug serlege nem a Gringottsban van.
- Hogy ne lenne ott? – sz�lalt meg egy sz�ke l�ny �br�ndos hangon.
- Kussolj, Lovegood. Grangerhez besz�lek! Sz�val a serleg nem ott van.
- Akkor hol? – szak�tottam f�lbe.
A gyerek sereg most eszm�lt fel, hogy �n is ott vagyok. T�bbs�g�k bar�ts�gtalanul n�zett r�m…
- Granger, teljesen biztos vagy benne, hogy ez az a serleg? – mutatott a k�nyvre Malfoy.
- Persze! A k�nyv elej�n le�rj�k, hogy…
- Az nem �rdekel. De ha ez t�nyleg az, akkor �n m�r l�ttam, s�t… a kezemben tartottam.
Mindenki megd�bbenve n�zett a fi�ra.
- Hol? – t�rte meg a csendet Hermione.
- M�g nagyon r�gen. A Malfoy-k�ri�ban. Tudod, ap�m el�szeretettel �rizgeti a S�t�t Nagy�r kacatjait.
- Akkor most azonnal �rtes�tem Dumbledore-t, �s…
- �s ha m�r elvitt�k onnan? – szak�totta f�lbe Draco.
- Az lehet, de az az egyetlen hely, ahol utolj�ra �l� ember, m�ghozz� te l�ttad. Oda kell vezetned!
- Kiz�rt.
- Mert?
- Mert nem mehetek vissza!
- Nem egyed�l menn�l… Te tudod az utat meg mindent…
- Fog m�r fel, hogy nem mehetek vissza!
- De visszamehetsz!
- Nem!
- De!
- Ap�m kitagadott, v�god?
- Att�l m�g, hogy ap�d kitagadott, a var�zslat �rv�nytelen, mert any�d meghalt, �s � nem vett r�szt a szertart�sban! – �rvelt megint a l�ny. A t�bbiek, s�t �n magam is �gy n�zt�k a jelenetet, mint valami groteszk szappanoper�t.
- Akkor sem mehetek vissza!
- De mondom, hogy a kitagad�s sikertelen, mert any�d halott �s…
- Any�mat az ap�m �lte meg a szemem l�tt�ra! Nem �rted meg, hogy nem tudok visszamenni abba h�zba? M�r maga a tudat, hogy �tl�pem azt a k�sz�b�t, f�j, �s undorodom a nevemt�l, �s az eg�sz rohadt vil�gt�l, hogy bele kellett sz�letnem! – ord�tott mennyd�r�gve, azt�n kirohant az ajt�n, �s d�h�sen felcs�rtetett a l�pcs�n.
V�gsz�ra �jabb apr�bb robban�s r�zta meg a h�zat, azt�n a nappalib�l ny�l� ajt�k egyike kiszakadt a hely�b�l, �s egy lebeg� tal�ros f�rfi rontott ki a szob�b�l v�szj�sl� tekintettel.

- Mit b�mulsz, Weasley? – f�rmedt r� Ronra, azt�n kirohant a nappalib�l.
Hermione berohant a m�sik szob�ba, �s Harryt sz�longatta, de a f�stt�l nem l�tott semmit, csak a szeme kezdett el k�nnyezni, �gy p�r perc m�lva �jra a nappalib�l sz�longatta bar�tj�t.

- J�l vagyok, nyugi – l�pte �t a megperzsel�d�tt k�sz�b�t a fi�. Arc�n kisebb v�g�snyom volt, de �gy is f�lig �rt a sz�ja. – Eltakar�tok, pillanat – mondta, majd elv�gzett p�r b�b�jt, �s a szoba visszanyerte eredeti form�j�t.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Ron h�ga, Ginny.
- Csak a szok�sos – legyintett.
- Att�l m�g Piton nem szokott kiakadni – tette cs�p�re a kez�t Hermione.
- Nem is, de att�l igen, ha behatolok a legelrejtettebb eml�kei k�z� – kacsintott Harry, majd dudor�szva fels�t�lt a szob�j�ba.

*

Draco Malfoy v�g�l t�rsas hoppan�l�ssal elvezette a horcrux-vad�szokat a Malfoy-k�ri�ba.

A csapat a k�vetkez�kb�l �llt: Harry, Hermione, Ron, Draco, Dumbledore, Mordon, Sirius �s �n.
Pedig nem �rtettem, hogy nekem mi k�z�m az eg�szhez, de jobbnak l�ttam nem ellenkezni.

A k�ria m�g�tti erd�be �rkezt�nk, �s onnan k�zel�tett�k meg a hatalmas kast�lyt. T�mad�sokra, �r�kre sz�m�tottunk, de �rdekes m�don senki sem rontott r�nk. Draco egy h�ts� ajt�n engedett be minket. Mindenki �beren szor�totta a p�lc�j�t, de nem t�rt�nt semmi. A k�ria elhagyatott volt, nem �rizte senki… legal�bbis mi senkit sem l�ttunk.

Beljebb ment�nk. A konyh�n �t v�g�l egy hatalmas hallba �rkezt�nk. Mindenhol por, kosz �s cs�nd fogadta a csapatunkat. Az �tkez�ben pen�szes gy�m�lcs�k rothadtak a gy�m�lcs�st�lakban, valamint minden �rt�kt�rgyat t�bb ujjnyi vastag por fedett be.

- Valaki nagyon s�rg�sen t�vozott – t�rte meg a csendet Mordon. A t�bbiek helyeselve b�logattak.
Draco Malfoy halkan a kandall� el� l�pett, �s n�m�n b�multa a t�zrak�hely f�l�tti festm�nyt, mely b�k�sen aludt.

- N�zz�nk k�rbe. Ha b�rki tal�l valami �rdekeset, mutassa meg, azt�n majd eld�ntj�k, hogy mi lesz vele – sz�lt Dumbledore, �s a csapat sz�tsz�ledt a hatalmas h�zban.

Draco nem mozdult. Kez�t �vatosan a v�szonra tette, �s finoman meg�rintette a k�pet. A festm�ny lak�ja �lm�ban elmosolyodott. A fi� test�t g�rcs�s zokog�s r�zta…

A szob�ban rajtam k�v�l csak Hermione tart�zkodott, aki b�tortalanul meg�rintette Drac