�rezted m�r valaha, hogy felrobbansz a fesz�lts�gt�l? Hogy a benned l�ktet� v�r felforr�sodik?
�rezted m�r valaha, hogy fel�r�l egy �rz�s? Hogy sz�t�geti az �sszes sejted, �s csontig hatol a f�jdalom, ami el�nt, ha r�n�zel…
�rezted m�r valaha, hogy �sszet�rik a sz�ved? Hogy milli� darabja d�b�r�g az eg�sz testedben, amikor �tn�z rajtad…

Nos, nem nagy �gy. Egy id� ut�n egy�tt tudsz vele �lni. Az agyad �ltal gener�lt apr� �rz�sek hozz�szoknak, hogy t�rsul hozz�juk egy apr�, sz�r� f�jdalom…

�s hi�ba vesz k�rbe egy csom� ember, m�gis egyed�l vagy… mert a sz�ved kem�ny, mint a k�.

*

Grimmauld t�ri tart�zkod�som utols� est�je volt. A konyh�ban d�szes lampionok vil�g�tott�k meg a k�t iskolaels�t, Hermoin�t �s Drac�t.

Harry halkan besz�lgetett a t�bbi feln�ttel, m�g Cas… csak az �g tudja, hol k�dorgott megint. Szok�s�v� v�lt ugyanis, hogy m�dszeresen bej�rta a Black-h�z �sszes szob�j�t, minden apr� szegletet, b�v�helyet csukott szemmel is megtal�lt volna, r�ad�sul bar�ts�got k�t�tt a mogorva h�ziman�val, Siporral, �s �gy ahogy r�vette a nagyanyja vis�t� portr�j�t, hogy gy�jts�n inform�ci�kat a Rendnek.

A vacsora menete remek�l zajlott. Az �jonnan �rkezett Valey Valls - aki legal�bb egy �r�t csimpaszkodott a nyakamban – sz�rakoztatta a t�rsas�got. Gy�ny�r� n� lett bel�le. Fekete haja a dereka al� �rt, finom von�sai �s olajbarna b�re k�l�n�s kontrasztot alkottak, v�r�s szat�ntal�rja pedig kiemelte karcs� alakj�t.

A hangulat emelkedett volt a p�r nappal ezel�tt lezajlott sikeres horcrux-vad�szat miatt, amelyben Nagini �s a serleg is elpusztult.

T�l nagy volt a ny�zsg�s, �gy halkan lel�ptem, hogy megkeressem Cast. A keres�s nem tartott sok�ig. A l�nyom a szalonban tal�lhat� Black-csal�df�t pr�b�lta helyrehozni.
- Tudtad, hogy Draco nagyon t�voli rokonom? – sz�lalt meg, amikor bel�ptem a helyis�gbe.
- Honnan tudtad, hogy �n vagyok?
Cas len�z�en pillantott r�m.
- Ez h�lye k�rd�s volt, M.
- Bocs… Mi�rt nem j�ssz le?
- Mi�rt menn�k? A t�bbs�g azonnal elhallgat, vagy lel�p, ahogy megjelenek valahol. F�lnek t�lem, csak az�rt, mert p�rszasz�j� vagyok.
- Ez butas�g, Cas – t�rdeltem le mell� a sz�nyegre. – K�l�nleges vagy, nem k�l�nc. Harry is p�rszasz�j�.
- Igaz – vont v�llat, �s �jra a csal�dfaf�nak szentelte a figyelm�t.

N�m�n n�ztem, ahogy dolgozik. M�r-m�r megk�rdeztem t�le, hogy seg�thetek-e, amikor d�b�rg� hangot hallottam a nappalib�l.
- Mi volt ez? – kapta fel a fej�t Cas.
- Nem tudom – pattantam fel, �s �trohantam az eml�tett helyis�gbe.

A kandall� el�tt fekete tal�ros f�rfi fek�dt. Let�rdeltem, �s �vatosan a h�t�ra ford�tottam.
- Piton! – ki�ltottam fel r�m�lten. Alig ismertem fel, annyira v�res volt az arca.
- Fontanell! – kapta el h�r�gve a gall�rom.
- Cas! Sz�lj valakinek! Orvost!
- Fontanell… A Nagy�r tudja…
- Mit? – szor�tottam meg a kez�t.
- Leleplez�dtem… megk�nzott… de… siker�lt megsz�kni… Seg�ts! Nem kapok… nem kapok leveg�t! K�rlek! Nem akarok meg… meghalni – mondta zih�lva.
- Perselus! – csap�dott ki a szoba ajtaja, �s a Rend egyes tagjait v�ltem felfedezni.

Dumbledore �s Valey rohantak fel�nk. H�t persze, Valey gy�gy�t� volt.

- Perselus! – ki�ltotta �jra Valey, azt�n el�vette a p�lc�j�t, hogy seg�tsen, de Piton hirtelen megragadta a kez�t.
- Valey! H�t elj�tt�l… Annyira…
- Csssh! Most ne besz�lj – intette le.
- Albus… sajn�lom… a Nagy�r…
- Semmi gond. B�szke vagyok r�d, fiam! – s�gta Dumbledore.
- Albus! A k�vetkez�… keress�tek a… csillog, �s… �s keresd… diad�m – mondta szakadozva. L�tszott rajta, hogy minden egyes sz��rt meg kell k�zdenie. – Valey, annyira… j� – ny�jtotta a kez�t a n� arca fel�. – Tudnod kell… �n m�g… �n mindig… Valey, �n… �n szeret…

A mondatot m�r nem b�rta v�gigmondani, de �gy is mindenki �rtette a l�nyeget. A k�z szor�t�s�t m�r nem �reztem, �s a s�pol� l�legzetv�tel is elhalt…

Perselus Piton elment.

A szob�ban dermedt cs�nd volt. �n csak d�bbentem �ltem a f�ld�n, �s �reztem, hogy k�nnyek folynak v�gig az arcomon.

A Rend tagjai csak megk�v�lten b�mult�k az �lettelen testet. Hermione csendesen szipogott, mellette Draco �llt, �s n�m�n szor�totta a l�ny kez�t. Ron, Luna �s Ginny a t�bbi Weasley fi�val a fej�ket r�zt�k, mint akik nem hisznek a szem�knek. Cas olyan volt, mint az apja. Szinte k�z�ny�s tekintettel n�zte a f�ld�n fekv� testet…

Valey ajkai n�ma im�t form�ltak, majd lecsukta Piton szem�t. Ezut�n fel�llt, �s �rzelemmentes kifejez�ssel t�vozott a szob�b�l…

Ut�na csak egy ajt�csuk�d�s, majd f�jdalmas ki�lt�s hallatszott a n�ma h�zban.

A hangt�l magamhoz t�rtem, �s felpattantam, hogy Valey ut�n menjek, de az ajt�n�l valaki elkapta a karom.

- Hagyd, � �gy gy�szol – mondta halkan Sirius, azt�n sarkon fordult, �s elindult a l�pcs�n.

A szoba csendj�t v�g�l Harry t�rte meg.
�vatosan a testhez s�t�lt, let�rdelt mell�, �s hangosan besz�lni kezdett.

- Mindig is ut�ltuk egym�st… De mi lett volna, ha m�s m�ltat kaptunk volna az �lett�l? Ha az ap�m nem lett volna olyan, amilyen, akkor tal�n nem ezt az utat v�lasztja, uram. Volna, volna, volna... Sosem szerettem �nt, de ha nem is �gy viselkedtem, hogy l�tsz�djon, bel�l csod�ltam a b�tors�g�t, az esz�t, �s tiszteltem a h�s�g�t. �g�rem, hogy kem�nyen fogok tanulni, �s legy�z�m Voldemortot! – mondta, �s �k�lbe szor�totta a kez�t. – Nyugodjon b�k�ben, professzor! – tette m�g hozz�, azt�n let�r�lt egy k�nnycseppet az arc�r�l.

- K�sz�n�m, Harry – sz�lalt meg Dumbledore szomork�s mosollyal. – K�rek mindenkit, hogy most hagyja el a szob�t, �s t�rjen nyugov�ra. �n m�g elint�zek egy-k�t dolgot… Ha beleegyeztek Perselust a roxforti birtokon helyezn�m �r�k nyugalomra. Mindig is szeretett… szeretett ott lenni.

Az egybegy�ltek b�lintottak.

- A temet�st a beoszt�s ut�n bonyol�tan�m le – tette m�g hozz�.

Senkinek nem volt ellenvet�se.

- Akkor h�t, holnap tal�lkozunk.
- Professzor! – t�rt vissza Valey. V�r�s tal�rja helyett egyszer� fekete ruh�t viselt.
- Mondd csak, Valey.
- Engedje meg, hogy �n l�ssam el Perselus test�t, hogy lemossam r�la a v�rt, �s feh�r gyolcsba tekerjem… a hagyom�nyoknak megfelel�en.
- Biztos, hogy ez j� �tlet?
- K�rem…
- Rendben van, akkor mi most a Roxfortba megy�nk. Vigy�zzatok egym�sra! – b�cs�zott Dumbledore, majd meglend�tette a k�peny�t, �s a szob�ban nem maradt m�s, csak a lak�k, �s Piton teste helyett egy v�rt�csa.

- Feltakar�tok – aj�nlotta Tonks.
- F�z�k egy kis nyugtat� te�t, aki k�r az… tudja, hol tal�l. Gyerekek ti menjetek fel, majd felk�ld�k egy kancs�val – mondta Molly, �s hatalmas zsebkend�vel a kez�ben t�vozott.

A Rend tagok, akik nem a h�zban laktak egy r�vid b�cs� ut�n t�voztak, a t�bbiek pedig visszat�rtek a konyh�ba.

- J�tt�k…? Csomagolni kell m�g – k�rdezte t�tov�n Hermione.
- Menj�nk – b�lintott r� Harry. – Draco, j�ssz? – k�rdezte a fi�t, aki m�g mindig szoborszer� arccal n�zte a f�lig eltakar�tott v�rt.
- A keresztap�m volt. A hal�l�val meghalt az utols� olyan ember, akit rokonomnak tekintettem – mondta kem�nyen Draco.

Ron sut�n megveregette a v�ll�t, Harry is egy�tt �rz� arcot v�gott, Hermione pedig kivezette a szob�b�l a fi�t.

- Gyere Cas, pakoljunk, azt�n pr�b�ljunk meg aludni.
- Menj, M. �n m�g iszok abb�l a te�b�l, azt�n majd valamikor, ha �szhez t�rtem, akkor megyek.
- Ne maradj fent sok�ig.
- Mi�rt ne? Az �let r�vid… ki kell haszn�lni minden perc�t.
- Cas…
- Hagyd. Most gondolkodnom kell… J� �jt, anya – mondta, �s m�g egy puszit is nyomott az arcomra, azt�n elt�nt a konyh�ba vezet� l�pcs�n.

*

A Roxfort Express ablak�t sz�l csapkodta, a kil�t�st k�d hom�lyos�totta el, �s a folyton kialv� vil�g�t�s egy�ltal�n nem tette der�ss� az utaz�st. A vonaton utazott m�g legal�bb harminc auror, k�zt�k j� n�h�ny Rend taggal, akik b�rmilyen t�mad�sra fel voltak k�sz�lve.

- H�sz perc m�lva meg�rkez�nk – nyitott be a f�lk�be Remus. – Lassan kezdhettek �lt�zni. Deborah, kij�nn�l egy percre?

B�lintottam, �s Remus ut�n mentem.

- Roxmortsban nek�nk, feln�tteknek kell legel�sz�r lesz�llnunk. Az �llom�st ellen�rz�s�re m�r kik�ldtek p�r embert, de az�rt jobb f�lni, mint megijedni.
- Rendben. Azt�n?
- Azt�n egy zsupszkulcs fog mindenkit az iskol�ba vinni. Nem kock�ztatunk a fi�kerekkel, meg a cs�nakokkal. A francba m�r! – k�romkodta el mag�t, amikor ism�t kialudt a vil�g�t�s…

Csakhogy ez�ttal a vonat is meg�llt…

- Lumos – motyogta mellettem Remus, azt�n tan�cstalanul pillantott ki az ablakon.

Odakint m�r s�t�t volt, r�ad�sul vihar tombolt a k�rny�ken.

- Te is �rzed? – k�rdezte.
- Mit?
- H�l a leveg�… l�tod? – mutatott az ablakra, melyen kezdett megfagyni a v�z.
- Mi a…

- DEMENTOROK! – sik�totta valaki egy k�zeli f�lk�b�l.

A vonat utasai egyb�l meg�l�nk�ltek. Mindenhonnan p�lc�k apr� f�nycs�v�i l�tsz�dtak, �s a di�kok r�m�lt arccal rontottak ki a f�lk�kb�l.

- Most mi lesz? – k�rdeztem, de a vonat fal�ba lyukat �t� �tok elnyomta a hangom.

- Hal�lfal�k! – t�pte fel a f�lke ajtaj�t Hermione.

- Remus! Most mi lesz? Err�l nem volt sz�! – p�nikoltam.
- V�rj itt! Mindj�rt… Megkeresem Alastort…
- De…

- FEK�DJ! – ord�totta Harry…
A folyos� ablak�ba becsap�d� �tok ezer meg ezer �vegszil�nkot rep�tett sz�t, �s a sz�l elemi er�vel t�rt be a vonatba. A kinti f�lhom�lyban s�t�t alakok mozogtak…

- Ki kell jutnunk innen! – seg�tett talpra Draco.
- Expecto Patronum! – s�v�tett el a fejem f�l�tt egy var�zslat.

H�tra n�ztem. A t�r�tt ablakn�l dementorok lebegtek… Remus nem volt sehol, �s a vagonban k�ts�gbeesett di�kok tolongtak a folyos�n.

Mi�rt nincs a var�zsvil�gban mobil?

- Minden di�k hagyja el a vonatot a vagon �rz�s�re kijel�lt aurorok seg�ts�g�vel! – hallatszott Mordon feler�s�tett hangja.
A di�kok r�gt�n az ajt� fel� kezdtek nyomulni de…

- �llj! – ki�ltottam. – Azon az oldalon vannak a dementorok! Ha az ajt�n megy�nk, a karjaikba s�t�lunk!
- Akkor most mi lesz?
- Meg fogunk halni!

S�rtak a kisebb di�kok.

Ijedt szemp�rok csillogtak a s�t�tben, �s mind t�lem v�rtak megold�st… D�nt�ttem.

- Kifel� a f�lk�kb�l! – ord�tottam, majd egy �tokkal kirobbantottam a falat a t�loldalon. – A nagyobbak seg�tsenek a kicsiknek. Ha mindenki lent van, akkor sz�rjatok r�juk Ki�br�nd�t�-b�b�jt!

A t�meg megindult a lyuk fel�, �s sz�k �t perc m�lva m�r az es�ben �lltam egy csoport gyerekkel k�r�lv�ve.
- J�l van! Akkor most megkeress�k a t�bbieket! – mondtam.
- Dementorok! – ki�ltotta valaki a t�megb�l.
- Expecto Patronum! – ki�ltotta Harry. – Menjetek! Majd �n feltart�ztatom �ket.
- Harry! – torpant meg Hermione.
- Menj m�r! – kiab�lt r� a fi�, de a l�ny �s m�g p�r id�sebb di�k visszafordult, hogy megid�zett patr�nusuk seg�ts�g�vel elkergess�k a dementorokat.
- Hogy kell? – k�rdezte Cas.
- Mit?
- Ezt a b�b�jt…
- Cas!
- HOGY KELL?
- Valami vid�mra gondolsz �s kimondod, hogy Expecto Patronum, de…
- K�sz! – mondta, azt�n kikapta a kezemb�l a p�lc�m, �s visszarohant Harry�khez.

P�r m�sodperc m�lva vak�t� feh�rs�g t�lt�tte be az eget, �s az �sszes dementor a f�ld fel� kezdett zuhanni. Miut�n a f�ny kialudt, halotti csend ereszkedett a t�jra.

- Ezek… ezek megd�gl�ttek! – r�gott bele az egyik l�nybe Draco.
Mindenki Casre b�mult, aki csak megvonta a v�ll�t, �s visszaadta a p�lc�mat.

- Menj�nk! Ker�lj�k meg a vonatot – t�rtem meg a k�nos csendet.

Elindultunk a szakad� es�ben a vonat v�ge fel�, de egy di�k ki�lt�sa ism�t meg�ll�totta a menetet.

- Ott el�l, a mozdonyn�l, t�z van!
- Az ott nem a S�t�t Jegy? – mutatott egy barna haj� l�ny r�m�lten az �g fel�.

Val�ban… A t�z narancss�rga f�nye f�l�tt z�ld koponya �s k�gy� rajzol�dott ki a fekete �gen.
- Seg�ten�nk kell! – mondta elsz�ntan Harry.
- Nem! Most sz�pen megfogjuk egym�s kez�t, �s Roxmortsba hoppan�lunk! - mondtam.
- Nem �rdekel, �n akkor is seg�tek! – ord�totta d�h�s arccal, �s kivont p�lc�val elrohant az �g� mozdony fel�.
- Sajn�lom, M, de igaza van! – mondta Cas, �s � is elfutott.
- Cas! Te nem is �rtesz a p�rbajoz�shoz! – ki�ltottam ut�na. – P�lc�d sincs! – s�gtam magam el� k�ts�gbeesetten. - J�l van! Hermione! Te ugye tudsz hoppan�lni?
- Igen, de…
- Akkor vidd el a kicsiket.
- De �n…
- K�rlek! �n nem mehetek, r�m itt van sz�ks�g!
- Rendben – egyezett bele a l�ny.
- Mi maradunk – l�pett ki a t�megb�l Draco, Ron, Ginny, Luna, Neville, �s m�g p�r sz�momra ismeretlen di�k.
- A nagykor�ak j�hetnek, nekik �gyse tudok parancsolni, de a t�bbiek Hermion�val mennek. Aki nem fogad sz�t neki, elint�zem, hogy kicsapj�k a Roxfortb�l, �s a Miniszt�riumban fog v�c�t pucolni! Hermione sok sikert!

A l�ny elt�k�lt arccal b�lintott, �s szervezkedni kezdett. Egy pillanat m�lva a gyerek csapat hely�n m�r nem volt senki.

Rajtam k�v�l �t nagykor� maradt a vonatn�l.
- Gyer�nk! – intettem nekik, azt�n a szakad� es�ben, sz�llel szemben rohanni kezdt�nk. L�pteinket a ragad�s s�r lass�totta, a l�t�mez�t pedig kezdte lesz�k�teni a leereszked� k�d. R�ad�sul a halott dementorok tetemein minduntalan felbuktunk.

Az �g� mozdonyhoz k�zeledve a sz�l egyre jobban f�jta az arcunkba a f�st�t, �s a csata zajait, azt�n a t�z f�ny�ben megl�ttuk mag�t a csat�t is. Mindenfel�l f�nycs�v�k csap�dtak be, �s ki�lt�sok hallatsz�dtak.

Meg�lltam, hogy megbesz�ljem a t�bbiekkel a strat�gi�t, de �k rohantak tov�bb, bele a harc k�zep�be.

Idi�t�k!

Megker�ltem a mozdonyt, �s egy k�kupac m�g� h�z�dtam. Pont a hal�lfal�k m�g�tt �lltam. K�r�lbel�l annyian voltak mint mi, tal�n t�bben, de a dementorok m�r nem seg�thettek nekik, �gy nem volt nagy a h�tr�nyunk.

V�rtam egy kicsit, hogy gondolkozzak, de semmi haszn�lhat� nem jutott eszembe.

A k�zelben k�t kisebb csoport k�zd�tt egym�ssal. L�ttam, ahogy az egyik fekete csukly�s elkapott egy embert, �s a Cruci�val kezdte k�nozni…

A felvillan� f�nyek egy pillanatra megvil�g�tott�k az arc�t… Cas volt…

D�ht�l elvakultan kaptam el� a bok�mra r�gz�tett pisztolyt�sk�b�l a pisztolyomat, amit megszok�sb�l mindig magamn�l hordtam.

- Takarodj a l�nyomt�l, te szem�t �llat! – ord�tottam, �s el�ugrottam a fedez�kb�l, hogy l�hessek.

A fegyver els�lt, hangja m�lyen �tsz�tte az �jszak�t, �s egy percre minden elhalkult. Azt�n a hal�lfal� �sszecsuklott, de test�be becsap�dott m�g egy �tok, amit Sirius zih�l� alakja k�vetett.

Egy pillanatra �sszekapcsol�dott a tekintet�nk, azt�n egyszerre ugrottunk, hogy Cast felseg�ts�k, de Harry gyorsabb volt.

- J�l vagy? – k�rdeztem.
- Aha – v�laszolta kicsit k�b�n, �s r�mosolygott a kez�t fog� Harryre. Megforgattam a szemem, �s a kez�be nyomtam a pisztolyt.
- Eml�kszel m�g, hogy kell haszn�lni?
- Persze, de te is tudod, hogy p�lca n�lk�l is meg tudom v�deni magam.
- Na persze – horkantam fel.