A Roxfort gyeng�lked�je ink�bb hasonl�tott felbolydult m�hkasra, mint orvosi szob�ra. Madame Pomfrey �s Valey Valls l�tta el a s�r�lteket. Seg�ts�g�kre volt m�g egy-k�t tan�r �s Rend tag, valamin n�h�ny fels�bb�ves di�k, k�zt�k Hermione Granger.

Remus t�mogat�s�val helyet kaptam egy sz�ken az ablak mellett, �s p�r perc m�lva Valey is megjelent n�h�ny b�jitallal.

Egy parav�nt var�zsolt a sz�k k�r�, azt�n utas�tott, hogy vegyem le a fels�ruh�zatomat. Elv�gzett n�h�ny vizsg�latot, ut�na pedig megk�nnyebb�lten s�hajtott.

- Megmaradsz! – mosolyodott el. – Az �tok szerencs�re csak s�rolt, b�r �gy is �sszeroncsolta p�r bord�d, �s a t�d�t egy kis r�sz�t, de r�gt�n helyre hozlak. Idd meg ezt, mindj�rt visszaj�v�k! – nyomott a kezembe egy fiol�t, azt�n elsietett.

Miut�n kiittam az �vegcse tartalm�t, �vatosan fel�lltam, �s a parav�nhoz l�ptem. Kezemmel takartam magam, �s kikukucsk�ltam a fal m�g�l.

Az �gyak szinte mind foglaltak voltak, nagyr�sz�k�n feln�ttek fek�dtek. A kisebb di�koknak a gyeng�lked� egy f�lrees� r�sz�ben nyugtat� f�zetet, gy�gyn�v�nyes te�t, vagy �lomitalt osztogattak.

- H�j! �lj csak vissza! – t�rt vissza Valey.
- Val, nem l�ttad a l�nyom? – k�rdeztem agg�dva.
- Nem, m�g nem hozt�k be �ket. B�r lehet nincs is komolyabb bajuk – mondta b�ztat�an, k�zben bek�t�tte a sebeimet, �s egy feh�r p�l�t b�jtatott �t a fejemen.
- Mindenki itt van, aki a vonaton utazott?
- Nem tudom, dr�g�m. Nekem az a dolgom, hogy ell�ssam a betegeket. Akik nincsenek itt, azok, a Nagyteremben gy�lekeznek, ahol Dumbledore pr�b�lja �ket megnyugtatni, vagy visszavonultak a klubhelyis�gekbe. Viszont az ajt�ra ki van f�ggesztve egy lista, hogy kiket kezelt�nk, a Madame asztal�n pedig ott a halottak n�vsora.
- H�ny halott van? – nyeltem nagyot.
- Eddig h�rom. Kett� m�r halott volt, amikor behozt�k �ket, a harmadik pedig a s�lyos v�rvesztes�gbe halt bele. De �k mind aurorok voltak. B�r viszonylag szerencs�sen meg�sztuk ennyivel… egyel�re. �rtes�tett�k a csal�djaikat, akik majd eld�ntik, hogy hol helyezik �ket �r�k nyugalomba.
- �rtem…
- Ne agg�dj, nem lesz semmi gond – simogatta meg az arcom, �s elt�ntette a parav�nt.
- Seg�thetek valamit?
- �h, menj aludni. Neh�z napod volt.
- De valamit musz�j csin�lnom. Nem b�rok egy helyben �lni. K�rlek, Valey!
- J�l van. Gyere velem, de el�tte idd meg ezt. Er�s�t� f�zet, nehogy �sszeess nekem.

Valey ut�n loholtam, hogy mindenf�le t�r�sek, z�z�d�sok, �g�sek, �s �tkok �ltal okozott sebek ell�t�s�ban seg�tsek.

�ppen egy sokkos kisl�nyt pr�b�ltam megitatni nyugtat�f�zettel, amikor ismer�s hangok t�rtek �t a t�meg z�mm�g�s�n.

- Utat!… K�sz�nj�k!
- Gyere, m�r csak egy kicsit…

Az ajt� fel� fordultam…

- Cas! – rohantam a l�nyomhoz, aki f�lig �r� sz�jjal kapaszkodott Harrybe, �s f�l l�bon sz�kd�cselt be a gyeng�lked�be.
Mindketten a m�sik v�ll�ba kapaszkodtak, �gy t�mogatt�k egym�st.

- Szia, M! R�g l�ttalak. Seg�ten�l?
- Gyere, ott van egy �res sz�k – t�mogattam a m�sik oldalr�l. – J�l vagytok? – k�rdeztem megk�nnyebb�lve.
- Elt�rt a l�bam, legal�bbis Potter szerint.
- Tudom milyen egy t�r�s, volt m�r r�szem benne, �s…
- Blabla – v�gott a szav�ba Cas.
- J�l van, j�l van, majd ezt m�skor folytatj�tok. Harry te j�l vagy?
- Meg�gett a kezem – b�k�tt a fej�vel a bal karj�ra.
- Sz�lok Valeynak…
- HARRY! – rontott �t a k�rtermen egy barna hajzuhatag.
- Hermione, �vatosabban – szisszent fel a fi�, amikor a l�ny egy bordaropogtat� �lel�sben r�szes�tette.
- J�zusom, hiszen te megs�r�lt�l!
- Nem nagy �gy – vont v�llat. – Ink�bb n�zd meg Cassiopeia l�b�t, eltal�lta egy csontrobbant� �tok.
- Mutasd – hajolt le a l�ny.

Cas felh�zta a nadr�gj�nak a sz�r�t, mire Hermione elfintorodott.
- Ezt nem tudom egyed�l ell�tni. H�vom a Madame-ot.

Val�ban �gy tett, �s egy perc m�lva m�r Cas l�ba fel volt polcolva, �s a javasasszony a megfelel� kezel�sben r�szes�tette.

- Rendben van. Mr. Potter, mutassa a karj�t! – utas�totta a fi�t, aki kelletlen�l ny�jtotta ki a s�r�lt testr�szt. L�tszott rajta, hogy nagy er�fesz�t�s�be ker�l, hogy ne ki�ltson fel f�jdalm�ban… Ingj�nek darabjai ugyanis m�lyen bele�gtek a h�sba.

- Merlinre, Potter! Mi a fr�szkarik�t m�veltek maguk? – h�ledezett a n�.
- Egy hal�lfal� ut�nunk k�ld�tt egy m�gikus t�zg�mb�t. Kicsit megkapott, de…
- De v�g�l visszaford�tottam a folyamatot, �s a tag gyulladt fel! - fejezte be Cas a mondatot. – Olyan sz�pen �gett… szeg�ny… - tette hozz� lesajn�l�an.
- M�g j�, hogy ennyivel meg�szt�tok – mondtam pufogva.
- Ugyan, M. J� kis kaland volt. �gyis olyan unalmas volt az �let�nk.
- Hagyd abba, Cas. Ez nem j�t�k – sz�ltam r�.
- �gy van! Potter, vetk�zz�n! – mondta Pomfrey ellentmond�st nem t�r� hangon.
- Mi?
- �gy nem tudom ell�tni, a karj�b�l pedig egyes�vel kell kiszedegetni a bele�gett ruhadarabokat. Miss. Fontanell, ha k�rhetn�m, seg�tene? Nekem dolgom van. Granger, j�jj�n! Nemsok�ra visszan�zek – dar�lta, azt�n elt�nt az �gyak k�z�tt.

Harry kelletlen�l levette az inget, amit viselt, �s sz�gyenl�s p�r �nt�tte el az arc�t. Az apj�hoz k�pest kisebb termettel �s izomzattal rendelkezett, l�tszott rajta, hogy sokat n�tt r�vid id� alatt, de val�sz�n�leg a kviddics sokat jav�tott az am�gy mad�rcsont� fi�n.
- Deborah, seg�ten�l? – ki�ltott �t az �gyak k�z�tt Valey.

Cashez fordultam, aki kaj�n vigyorral az arc�n emelte fel a csipeszt, amit a Madame hagyott h�tra, majd �vatosan felt�p�szkodott a sz�kb�l.
- Menj csak, majd �n addig…
- Cas, ez most komoly…
- Tudom!
- Rendben van – b�lintottam r�, azt�n a l�nyom f�l�be s�gtam. – Ne �lj vissza a helyzettel! Harry am�gy is fiatalabb n�lad!
- B�n a seg�ts�g? – n�zett r�m �rtatlanul.

Lemond�an cs�v�ltam meg a fejem, �s otthagytam �ket, hogy seg�tsek Valeynak. Hajnali egy fel� kezdett enyh�lni a forgalom, �n pedig f�radtan rogytam le egy sz�kre, ahol azonnal elnyomott az �lom.

*

- Deborah! – suttogta valaki halkan a nevemet.

Felriadtam, �s majdnem kiestem a sz�kb�l, amin groteszk testtart�sban aludtam.

- Nyugi, csak �n vagyok – seg�tett fel Valey. – Gyere, elk�s�rlek a szob�dhoz. Pihenned kell!
- H�ny �ra van? – k�rdeztem ny�g�sen.
- Hajnali f�l n�gy. Az el�bb j�rt itt Dumbledore. Mondta, hogy ha fel�bredsz k�sz�njem meg a nev�ben, amit tett�l.
- Ugyan, semmis�g… Minden ok�?
- Fogjuk r�. Dumbledore ma este mindenr�l besz�mol, azt�n megtartj�k a beoszt�st �s… �s a temet�st – mondta halkan, �s kivezetett a gyeng�lked�r�l.
- Valey, k�rdezhetek valamit?
- Gondolom Perselusr�l akarsz k�rdezni – mondta k�nnyed hangon, �s befordult jobbra.
- Hogyan…?
- Hogyan szerethetett engem?
- Nem kell v�laszolnod, ha nem akarsz – visszakoztam.
- De kell. Nem tagadhatom meg az eml�k�t! – csattant fel. – Eln�z�st. Csak kicsit t�lterheltek az idegeim – f�jta ki mag�t.

Megszor�tottam a v�ll�t, �s � folytatta.
- Minden az ut�n kezd�d�tt, hogy te elment�l. Illetve ut�na, heted�vben. Azon a ny�ron sz�rny� dolog t�rt�nt. Francis, eml�kszel r�, ugye?
- Persze!
- Sz�val Francis csal�dj�t t�mad�s �rte, � pedig elt�nt. Az�ta se tal�lt�k meg a test�t, vagy �t mag�t.
- �risten! – kaptam a sz�m el� a kezem.

Ism�t egy �ldozat!

- Fran elt�nt, azt�n a suliban Lily �sszej�tt Jamesszel, Alice is elvolt a bar�tj�val. �k �gy vigasztalt�k magukat… Te ugye szint�n elt�nt�l, �n pedig egyed�l maradtam. Legal�bbis �n egyed�l �reztem magam. Fran volt az egyik legjobb bar�tn�m… Na mindegy. Azt�n egyik nap a k�nyvt�rb�l mentem vissza, amikor a mardek�ros Narcissa Black, Draco anyja, bel�m k�t�tt. Nem akartam balh�t, m�gis meg�tkozott. De Perselus Piton, k�zbel�pett. Tal�n az�rt, mert mindig r�sz�ltam azokra, akik m�sokat ok n�lk�l b�ntottak – c�lzott a Tekerg�kre - , de igaz�b�l nem tudom, mi k�sztette erre. Mindketten f�lv�rek voltunk, �s sz�rnyen mag�nyosak. T�rsat tal�ltam benne, akivel mindent megbesz�lhettem, s aki seg�tett nekem. Miut�n elv�gezt�k a sulit, � a tiltakoz�som ellen�re be�llt hal�lfal�nak. �n pedig jelentkeztem gy�gy�t�nak. Hi�ba �lltunk ellent�tes oldalon, titokban tal�lkoztunk, �s… nemcsak besz�lgett�nk. Na mindegy. Azt�n egyik nap, az �let�t kock�ztatva rohant hozz�m, hogy sz�ljon, a Nagy�r meg akarja t�madni a csal�domat… de elk�sett. Csak engem tudott kimenteni az �g� h�zb�l.
- Valey, �n…
- M�g nincs v�ge. Sz�val megmentett, �s elhozott a Roxfortba. Esk�t tett Dumbledore-nak, hogy seg�t a vil�gos oldalnak, �s k�mkedni kezdett. De a Nagy�r megtudta, hogy �lek, �s menek�ln�m kellett. Elszakadtunk egym�st�l… �s az�ta… az�ta most l�ttam el�sz�r. Tudod, soha, senki m�st nem szerettem �gy, mint �t, �s tudom, hogy nem is fogok. A hal�l�val bennem is meghalt valami… Nem tudom, mit fogok kezdeni az �letemmel, de ha v�ge a h�bor�nak, elmegyek innen, val�sz�n�leg be�llok misszion�riusnak, hogy seg�tsek m�sokon. M�s c�lom �gysincs az �letben.
- Jaj, Valey! – s�hajtottam fel k�nnyezve, �s meg�leltem.
- Ne s�rj, Deborah. Nekem ez a sorsom, �s �gy leszek boldog. Beteljes�tem majd, �s v�gigmegyek az �ton, amit Isten kijel�lt sz�momra. Egyszer te is megtal�lod az �sv�nyt, ami elvezet a lelki b�k�hez, de addig m�g sok harc v�r r�d.
- �n…
- Meg�rkezt�nk! Itt a szob�d bej�rata – mutatott egy festm�nyre, amin egy s�rk�nnyal harcol� d�ma volt. – Tal�l� k�p, illik hozz�d – cs�szott ki Valey sz�j�n, azt�n sz� n�lk�l megfordult, �s elindult visszafel�.

- Ja, a jelsz� F�nix. – fordult vissza. - Ha gondolod, v�ltoztathatsz rajta. Dumbledore �zeni, hogy este hatkor v�r a Nagyteremben. J� �jt, Deborah! – mondta halkan.
- Neked is, Valey – v�laszoltam, de Valey m�r elt�nt, �s nem hallatszott semmi m�s, csak a hangom visszhangja a kihalt folyos�n.

*

Kora d�lut�n kopog�s �bresztett fel, b�r visszagondolva ink�bb d�r�mb�l�s volt…
K�m�san m�sztam ki az �gyb�l. M�g mindig a s�ros farmeremet, �s a Valey �ltal r�m aggatott feh�r p�l�t viseltem.

Ezek szerint ruh�st�l d�ltem bele az �gyba… mily higi�nikus… Remek!

A szememet takarva k�v�lyogtam el az ajt�ig.

- Cs�, Mary! – l�pte �t a bej�ratot �rz� portr�t Cas.
- Cas? Te vagy az? – k�rdeztem �lmosan. – H�ny �ra van?
- �gy tippelem egy �ra harminch�t perc k�r�l.
- Akko’ menj�’ ki! – �s�tottam, �s visszad�ltem az �gyba.
- M, ennyire ne legy�l zombi – r�ngatott.
- Hrrmhgggrrm – morogtam a p�rn�k al�l.
- Tudod �regl�ny, csal�dtam benned. Egy kis �jszak�z�s ennyire kif�rasztott? Akkor nem is �rdekel, hogy elk�sel a gy�l�sr�l?
- Gy�l�s? – �ltem fel hirtelen.
- Ja, Dumbledore �zente minden rendtagnak, hogy kett�kor menjenek a tan�riba – mondta a k�rm�t piszk�lva.
- Aludni akarok – hisztiztem, �s majdnem els�rtam magam.
- Ugyan, majd a kopors�dban alszol eleget. Ir�ny a f�rd�szoba! Javaslom a gyors hidegzuhanyt. Sz�rnyen n�zel ki! – vigyorodott el.
- Tudod, n�ha �gy pof�n v�gn�lak! Menj ink�bb, �s foglald el magad, ne is ideges�ts�l – l�ktem ki a szob�mb�l, azt�n gyorsan rendbe szedtem magam, �s elindultam a tan�rihoz, ahol m�r v�rtak r�m.

- Nocsak, Miss Fontanell sz�veskedett ide f�radni? – g�nyol�dott Mordon, amint bel�ptem a t�gas szob�ba.
- R�mszem, k�rlek – sz�lt r� Lupin.
- Hagyd, Remus – intettem le, �s le�ltem egy �res fotelba.

- Mindenki itt van? – k�rdezte Dumbledore.
- Aki nem a gyeng�lked�n fekszik, azok itt vannak – morgol�dott Sirius. Most l�ttam csak mennyire f�radt. A szeme alatt hatalmas karik�k h�z�dtak, rettent�en s�padt �s a szok�sosn�l is borost�sabb volt… nem mintha ez nem �llt volna j�l neki…
- Akkor t�rj�nk a t�rgyra – emelkedett sz�l�sra Dumbledore. – A tegnapi t�mad�sr�l szeretn�k besz�lni veletek.

A szob�ban tart�zkod�k egy�ntet�en b�lintottak, �gy Dumbledore folytatta:
- Biztos vagyok benne, hogy nem v�letlen rajta�t�s volt. Hiszen a hal�lfal�k dementorokat is hoztak magukkal, r�ad�sul az expresszt b�b�jok v�dik, teh�t �gy gondolom, k�m van k�z�tt�nk.

A kijelent�sre mindenki sugdol�zni kezdett, v�g�l Mordon �llt fel a sz�k�b�l.

- H�t persze, hogy k�m, m�ghozz� nem is ak�rki – n�zett r�m.
- Ha ez c�lz�s akart lenni, akkor csal a szimatod, �reg – tegeztem le. Ha � sem tisztel engem, akkor �n minek adjam meg neki a megfelel� b�n�sm�dot?
- Nem hinn�m, hogy � lenne a k�m – sz�lt k�zbe a vit�nkba Harry.

K�sz... ez j�l esett! K�v�ncsi leszek, kit fogtok be�ll�tani b�nbaknak...

- Ez egyetlen ember, akit a harc �ta senki sem tal�l, az Draco Malfoy.
- Harry! – n�zett r� Hermione kikerekedett szemmel.
- Mi�rt ne lehetne? Hiszen a tavalyi �v v�g�n m�g nagyban az ellenf�l oldal�n �llt.
- Nem gondolt�l m�g bele esetleg, hogy nem �nsz�nt�b�l t�nt el? – tettem fel a nyilv�nval� k�rd�st.
- Ugyan, mindenki tudja, hogy milyenek a Malfoyok. Nekem is rossz ezt kimondani, mert azt hittem, Drac�ban megb�zhatunk, de…
- Akkor m�gis, mi�rt v�dolod? Professzor �r, esetleg nem k�v�n mondani valamit? – k�rdeztem nyomat�kosan.
- Annyit mondok, hogy ut�nan�z�nk az �gynek, de nagy val�sz�n�s�ge van annak, amit Harry mond… T�l sz�p lenne, ha egy Malfoy �nsz�nt�b�l �sszedolgozna a mi fajt�nkkal.
- Igazgat� �r, ha szabad, akkor annyit mondan�k, hogy ez baroms�g – emelte fel a hangj�t Sirius. – M�r megint alaptalanul v�daskodunk, �s besz�l�nk ahelyett, hogy tenn�nk is valamit.
- Albus, lehet, hogy a Malfoy fi� volt, lehet, hogy nem. Viszont tudod, hogy �n nem b�zom ebben a n�ben. Gyilkoss�g v�dj�val tart�ztattuk le, �s hi�ba ejtett�k a v�dat, honnan veszed, hogy Fontanell nem dolgozik �ssze a s�t�t oldallal? Mindannyian tudjuk, hogy a m�ltja csupa fekete folt… - sz�lt bele a vit�ba Mordon.
- Na j�, engem ez nem �rdekel. Nem az�rt j�ttem vissza, hogy azt hallgassam, ami m�r r�g nem t�ma – pattantam fel. – F�l�sleges itt lennem, mert semmi sem v�ltozott. A rendszer ugyanolyan szarul m�k�dik, mint h�sz �vvel ezel�tt. A v�daskod�s az megy, de a gondolkod�s nem. Akinek ez megfelel, h�t v�lj�k eg�szs�g�re, �n egy percet sem maradok tov�bb – mondtam d�h�sen, �s elindultam, de a k�sz�b�n visszafordultam. – Ja, nem �rtana elgondolkodni, hogy ez a nagyszer� igazs�gszolg�ltat�s h�ny ember �let�t tette m�g t�nkre rajtam k�v�l – n�ztem Sirius szem�be, aki elv�r�s�dve hajtotta le a fej�t.

Az ajt� d�ngve csap�dott be ut�nam.

Legsz�vesebben ord�tottam volna…
T�rni-z�zni akartam…
Fogakat kiverni, nyakakat kit�rni, de be�rtem azzal is, hogy felrobbantottam vagy h�rom lovagi p�nc�lt.

Szitkoz�dva rohantam a folyos�n, egyenesen a szob�mba, ahol d�h�sen csaptam a b�r�nd�met az �gyra, �s belehajig�ltam p�r sz�ks�ges holmit.

Alig �t perc m�lva ism�t azon kaptam magam, hogy a bej�rati csarnok fel� haladok, zsebemben az �sszezsugor�tott holmimmal, amikor valaki ut�nam ki�ltott.

- H�, Fontanell!

Nem �rdekelt… mentem tov�bb…

Fut�l�pteket halottam, ez�rt begyors�tottam, de az illet� gyorsabb volt, �s elkapta a karom.

- Deborah, �llj m�r meg! – mondta kicsit lihegve.
- Engedj el! – pr�b�ltam kit�pni magam Sirius kezei k�z�l.
- V�gig fogsz hallgatni! – mondta ellentmond�st nem t�r� h