Fut�s ut�n lezuhanyoztam, �s fel�lt�ztem. A hajamat felt�ztem, �s v�g�l felkaptam egy fekete tal�rt is.

Kor�n �rtem a Nagyterembe, de m�gis eg�sz sokan fogyasztott�k m�r a reggelij�ket. El�sz�r majdnem a griffend�lesek asztal�hoz �ltem le, de szerencs�re �szbe kaptam, �s tov�bb l�pkedtem a saj�t helyem fel�.

Reggeli gyan�nt magamba �nt�ttem vagy f�l liter k�v�t, �s benyomtam p�r f�nkot, azt�n elmajszoltam h�rom narancsot is.

- J� reggelt! – �lt le mell�m McGalagony.
- J� reggelt, tan�rn�! – v�laszoltam.
- Ugyan m�r, hagyjuk ezt a megsz�l�t�st. A tan�rok am�gy is a keresztnev�k�n sz�l�tj�k egym�st.
- �h, �rtem…
- Helyes, helyes – b�logatott, �s egy pergamentekercset ny�jtott �t. – Az �rabeoszt�s. Sok sikert!

*

Az els� �r�m a harmadikos hugrabugosokkal volt.

Kicsit furcs�n �reztem magam… Olyan m�s volt a terem ebb�l a szemsz�gb�l…

A di�kok csendesen bevonultak, �s helyet foglaltak �szint�n sz�lva nem tudtam, hogyan kezdjem el az �r�t, ez�rt kif�jtam magam, �s a tan�ri asztal el� s�t�ltam.

- Sziasztok! – k�sz�nt�ttem �ket. – Gondolom, tudj�tok, a nevem Deborah Fontanell. Kezdj�k egy kis n�vsorolvas�ssal, ok�? Ha megk�rhetlek titeket, k�sz�ten�tek egy kis n�vt�bl�t? Tudom, ded�s m�dszer, de jobb mintha �sszevissza mutogatn�k.

Az oszt�ly egy�ntet�en b�lintott, �n pedig gyorsan v�gigb�ng�sztem a neveket.

Hi�nyz� nincs… Remek! Akkor hajr�!

- J�l van, Miket tanultatok eddig? – k�rdeztem.

Egy r�vid, barnahaj� kisl�ny jelentkezett.
- Lefegyverz�s, k�b�t�s, s�b�lv�ny �tok, tarol� �tok, pajzs-b�b�j…
- Jaj, Anne, ne legy�l m�r ilyen str�ber – szak�totta f�lbe egy sz�ke gyerek a kisl�nyt. – Egyszer�en �sszefoglalva, vett�k a v�dekez�shez �s t�mad�shoz sz�ks�ges alap var�zslatokat, �s n�h�ny var�zsl�nnyel is foglalkoztunk.
- K�sz�n�m… Kevin – olvastam el a kis t�bl�csk�t. – �s neked is Anne. Akkor, most alkossatok p�rokat, �s ezeket fogjuk gyakorolni – mondtam magabiztosan, �s intettem a kezemmel, mire a padok elt�ntek, �s a padl�t tornasz�nyegek bor�tott�k.
- A tan�rn� tud p�lca n�lk�l var�zsolni?
- Igen tudok. Ha szeretn�tek, n�h�ny �r�t ford�thatunk ennek a gyakorl�s�ra is, de az m�g od�bb lesz.

A gyerekek vigyorogva b�lintottak, �s innent�l sz� n�lk�l csin�lt�k a feladatokat.
Kics�nget�skor alig akart�k abbahagyni a gyakorl�st, annyira belemelegedtek.

- J�l van! �gyesek voltatok. Fejenk�nt �t pont a Hugrabugnak! Most menjetek, mert elk�stek!
- H�zit nem tetszik adni? – k�rdezte Anne, mire t�bben felemelt�k a p�lc�jukat.
- H�, Rose, Ben �s Horace! Tegy�tek el a p�lc�t – emeltem fel fenyeget�en a mutat�ujjamat. – Nos, Anne, most nem kaptok h�zit. Viszont a k�vetkez� �r�n a h�tr�ltat� �rt�st szeretn�m megtan�tani nektek. Aki plusz pontot akar szerezni, az ut�na olvashat – kacsintottam r�juk, azt�n a gyerekek vid�man zsibongva hagyt�k el a termet.

*

A k�vetkez� �r�m az els�s griffend�lesekkel volt.

Vel�k is n�vsorolvas�ssal, �s n�vk�rty�kkal kezdtem, azt�n felvetettem nekik, hogy mi lenne, ha var�zsoln�nk, de nem t�ntek t�l lelkesnek…

- J�l van, fel�lem dikt�lhatok is, ha jobban szerettek �rni – vontam meg a v�llam. Erre a kijelent�semre n�h�nyan kelletlen�l el�vett�k a p�lc�ikat.

Megforgattam a szemem, �s r�b�ktem az egyik fi�ra.

- Lewis, akkor most sz�pen elmondod nekem, hogy mi is a bajotok. Kapsz k�t percet, hogy megbesz�ld az oszt�llyal, addig �n kimegyek a terem el�. Ha k�t perc m�lva sem lesztek egy�ttm�k�d�ek, akkor mindenki mehet Friccs �rhoz, de higgy�tek el, akkor nem fogtok nekem k�sz�netet mondani – mondtam fenyeget�en, �s kimentem a teremb�l.

Pontosan k�t perc m�lva visszat�rtem, �s meg�lltam a tan�ri asztal el�tt.

- Sz�val? – k�rdeztem a sugdol�z� csoportot.
- Azt... azt hallottuk, hogy a tan�rn� gyilkos… - mondta nagyon nyelve a kisfi�.
- Kit�l? – hajoltam f�l�.
- Mr. Mordont�l – cincogta.
- Vagy �gy! H�t akkor most j�l figyeljetek! Mr. Mordon – hangs�lyoztam g�nyosan a nevet – egy paranoi�s v�nember, aki el�szerettem s�rteget m�sokat. Egy�nk�nt pedig, ha b�rkit �rdekel, mi�rt is mondja ezt Mr. Mordon, akkor keressen fel d�lut�n a lakoszt�lyomban, �s sz�vesen tartok mesed�lut�nt. Most pedig Dena, te fogsz fel�gyelni az oszt�lyra p�r percig, mert nekem van egy kis megbesz�lni val�m Mr. Mordonnal. Ti pedig el�veszitek a k�nyveiteket, �s elolvastok mindent a pajzs-b�b�jr�l! Vil�gos?

A kicsik ijedten b�lintottak, �s gyors mozdulatokkal kapkodt�k el� a k�nyveiket. �n pedig kirontottam a teremb�l.

- Hol van Mordon? – k�rdeztem az els� aurort�l, akit megl�ttam a folyos�n.
- A Nagyteremben, most reggelizik – v�laszolta k�szs�gesen, �n pedig d�h�sen rohantam tov�bb.

Szinte ber�gtam a terem ajtaj�t, �s az aurorok asztal�hoz cs�rtettem.

- MORDON! – ord�tottam, mire a f�rfi g�nyosan fordult el a t�ny�rj�t�l.
- Valami baj van? – k�rdezte torzul vigyorogva, �n pedig azon kaptam magam, hogy lend�l az �kl�m.

A k�vetkez� m�sodpercekb�l nem eml�kszem semmire, csak arra, hogy ketten fogtak le, Mordon pedig akkor�t kapott, hogy randa m� szeme kirep�lt a hely�r�l, � maga pedig belefejelt egy t�l r�ntott�ba.

- Idefigyelj, te aljas v�n tapl�! – kiab�ltam. – Ha m�g egyszer visszahallom a di�kokt�l, hogy te miket terjesztesz r�lam, esk�sz�m neked, hogy t�nyleg gyilkolni fogok! Engedjetek el! – t�ptem ki magam k�t �rz�m keze k�z�l. – Rem�lem el�g vil�gos voltam! – fordultam m�g vissza az ajt�b�l, azt�n otthagytam a megr�k�ny�d�tt t�rsas�got.

Az �r�mra vissza�rve m�r teljes volt a lelki b�k�m, �s mosolyogva magyar�ztam a kis b�k�knak a pajzs-b�b�jr�l, azt�n gyakorlatban is megmutattam a var�zslatot, �s pr�b�ltam �ket is r�b�rni arra, hogy dolgozzanak eg�szen addig, am�g a cseng� f�lbe nem szak�totta az �r�t.

- A h�zi a k�vetkez�! Gyakorolj�tok a pajzs-b�b�jt, �s olvassatok ut�na a lefegyverz�snek. Most pedig menjetek – intettem az ajt� fel�, �s a kis els�s�k sugdol�zva t�voztak.

*

A nap t�bbi r�sze hasonl�an zajlott. Szerencs�re az oszt�lyok nagy r�sze nem volt olyan passz�v, mint az els�s griffesek, ez�rt magamban h�l�t is adtam az �gnek.

Az utols� �r�m a heted�vesekkel volt. R�ad�sul dupla, �s Griffend�l-Mardek�r csoport �sszevon�ssal.

Az �ra el�tti sz�netben �ppen egy kis csokit nassoltam, amikor Cas libbent be a terembe, �s m�r messzir�l l�ttam, hogy el�gg� kipakolta mag�t.

- Te hogy n�zel ki? – C�loztam a sz�k farmerra, hozz� felvett magas sark� cip�re, �s m�lyen dekolt�lt fekete p�l�ra.
- �gy, ahogy szoktam – vigyorodott el, �s akkor m�g nem besz�ltem a hatalmas karika f�lbeval�kr�l…
- Cas, ez egy iskola. Egy�bk�nt is mit keresel itt?
- Enged�lyem van, hogy be�ljek b�rmilyen �r�ra, �s jegyzeteljek – lobogtatott meg az orrom el�tt egy pergamen lapot.
- Kital�lom! Csak nem be�ln�l az �n �r�mra?
- Ennyire �tl�tsz� vagyok? – g�rb�tette lefel� a sz�ja sz�l�t.
- J�l van, de csak akkor �lhetsz be, ha felveszel valami tal�rt… Mert a v�g�n elvonod a dr�ga kis nebul�im figyelm�t.
- Ugyan, M. �n csak egy dr�ga kis nebul�d figyelm�t akarom elvonni.
- Gondolhattam volna. Viszont ezzel a cip�vel szerintem magasabb vagy n�la. Ciki, mi?
- T�vedsz anyucik�m. Harry �gy sz�zhetven�t centi k�r�l lehet, �n sz�zhetven vagyok, �s ez a cip� k�b� �t centis magass�g�, teh�t…
- Ok�, ok�, ok�. Ink�bb �lj le oda h�tra, �s pr�b�lj meg cs�ndben maradni – forgattam meg a szemem.
- Im�dlak! – Tipegett a h�ts� padhoz.

Egy perc m�lva becs�ngettek, �s a di�kok j� nagy zsivajjal bevonultak, �s le�ltek.

- Sziasztok! – �dv�z�ltem �ket, �s bemutatkoztam, aznap ki tudja m�r h�nyadszor.

Az oszt�ly lelkesen visszak�sz�nt, �n pedig ugyan�gy a n�vk�rty�kkal, �s n�vsorolvas�ssal kezdtem.

- Arra gondoltam, hogy veletek is ism�telhetn�nk az els� �r�n.
- Mi lesz a tanmenet? – szak�tott f�lbe Hermione.
- Tanmenet? – k�rdeztem meglepetten.
- H�t, hogy mit fogunk venni.
- Tudom, hogy mi az a tanmenet, de ez mi�rt fontos annyira?
- Mert…
- Mert Hermione notorikus str�ber, �s im�d el�re felk�sz�lni – szak�totta f�lbe Ron, mire a l�ny egy fejbe k�lint�ssal jutalmazta.
- Na, mell�zt�tek a testi er�szakot az �r�mon, k�szi! Sz�val tanmenet… �szinte leszek hozz�tok. Lila g�z�m sincs, hogy milyen is egy igazi tan�r, sz�val nem gy�rtottam el�re tanmenetet. Viszont remek t�mak�reim vannak, mint p�ld�ul, egyszer� var�zslatok kiterjeszt�se, patr�nus-b�b�j verb�lisan �s non-verb�lisan, akkor p�rbajoz�s gyakorlatban, esetleg egy-k�t k�nnyebb p�lca n�lk�li var�zslat. Anim�gia… Hm, meg ami eszembe jut, nos?
- Szuper! Az els� tan�r, aki nem sokkol minket a RAVASZ-okkal! – lelkendezett Dean Thomas.
- M�ris im�dom – s�gta Ron Harrynek, aki szint�n vigyorgott, mint a vadalma, m�g felk�t�tt k�zzel is.
- �r�l�k neki, Ronald, viszont akkor el is kezdhet�nk dolgozni! - Ism�t intettem a kezemmel, �s a terem a felvette a tornateremszer� k�ls�t. – Mindenki sorakozzon fel p�ros�val, �s azt�n a p�rok kij�nnek �s k�r�lbel�l t�z percig bemutathatj�k tud�sukat. Aki nyer, azt az els� roxmorts-i h�tv�g�n vend�gem egy �veg vajs�rre.
- �s �n mit csin�ljak? – k�rdezte Cas, mire mindenki fel� fordult, �s a csoport h�mnem� egyedei szinte ny�lcsorgatva b�mult�k.
- Te? – h�z�dott gonosz mosolyra a sz�m. – Jegyzetelsz, nem?
- K�sz – v�laszolt durc�san, �s le�lt a tan�ri asztalhoz.

Ek�zben a p�rok felsorakoztak.

- J�l van. Seamus, Dean, gyertek – intettem a k�t fi�nak, akik vigyorogva l�ptek a terem k�zep�re, de egy�ltal�n nem vett�k komolyan a feladatot…

…�s miut�n Seamus f�l�b�l r�p�k n�ttek ki eld�nt�ttem, hogy fogom beosztani a p�rokat.

- Nem tudom, de szerintem nem lenne vicces, ha ezt �les helyzetben m�veln�tek – mondtam halkan, �s az oszt�lyban n�ma cs�nd t�madt. – T�z pont a Griffend�lt�l, �s a p�rok a k�vetkez�k…

Musz�j volt bekem�ny�tenem, �gy sz�lettek olyan p�rok, hogy Pansy Parkinson - Ron Weasley, Hemione Granger - Blaise Zambini, Parvati Patil - Gregory Monstro �s hasonl�k, de az�rt a Harry Potter - Neville Longbottom, �s Lavender Brown - Millicent Bulstrode p�rosok is sz�pek voltak.

�rdekes volt l�tni, hogy egy kis rendez�s mennyire let�rli a di�kok k�p�r�l a vigyort… Egy�bk�nt a p�rbajok nagyon �rdekesen alakultak. Pansy ki�t�tte Ront, Hermione is Zambinit, a t�bbiek pedig f�leg d�ntetlennel v�geztek.

A f�nypont pedig az volt, amikor Neville lefegyverezte Harryt.

De csak az�rt, id�zem: „Mert sebes�lt a karom!”

H�t persze, Mr. Potter… Nem sz�gyen a kudarc…

- Ahogy eln�zem, az�rt a vajs�r�rt m�g meg kell dolgoznotok – mondtam, amikor a dupla �ra v�g�n megsz�lalt a cseng�. – H�zi feladat, p�ronk�nt k�t tekercs dolgozat a szab�lyos p�rbajoz�s r�szletes le�r�s�val. Term�szetesen mindenki az �r�n kijel�lt p�rj�val kell, hogy meg�rja… avagy ismerj�k meg „ellens�geinket” – mosolyogtam r� a kedves kis hetedikesekre, akik ny�gve l�ptek ki a folyos�ra.

- Gonosz vagy, M. – �llt fel az asztalomt�l Cas.
- �n nem vagyok gonosz, dr�g�m. Csak megtan�tom �ket a megfelel� tiszteletad�sra – v�laszoltam vid�man, �s otthagytam a l�nyom, hogy v�gre kipihenhessem a nap f�radalmait.

*

Az els� h�tnek nagyon gyorsan v�ge lett. A tan�t�s nem is volt olyan v�szes feladat, mint amilyennek elk�pzeltem. Miut�n mindegyik oszt�lyn�l el�rtem azt, hogy tiszteljenek, m�ris k�nnyebb lett a munk�m.

P�ntek este volt, �pp a vacsor�r�l mentem vissza a lakoszt�lyomba. Kinyitottam a portr�t.

Odabentr�l nevet�s sz�r�d�tt ki. Gyorsan bel�ptem, de a nappaliban nem l�ttam senkit. A zaj Cas szob�j�b�l hallatsz�dott. Mivel az ajt� nyitva volt, bekukkantottam.

- �h, sziasztok – k�sz�ntem meglepetten. A szob�ban Cas �s Harry tart�zkodott. Mindketten az �gyon fek�dtek, vagyis k�ny�k�ltek, �s mindkettej�k el�tt valamilyen k�nyv volt, �s egyszerre l�b�lt�k a l�bukat a leveg�ben…

Aranyos volt…

- Szia M! K�pzeld Harryvel tanultunk.
- Tanultatok?
- Aham. Megbesz�lt�k, hogy � seg�t nekem az alap var�zslatokban, �n pedig az elemi var�zslatokban. M�shoz �gyse �rtek.
- Akkor �n nem is zavarok tov�bb – intettem nekik.
- �h, nem. �n megyek is. �gyis besz�lni akartam Siriusszal, hogy mikor lesz kviddics v�logat�s – t�p�szkodott fel Harry, �s �sszeszedte a sz�tdob�lt k�nyveket. – H�t… J� �jt! – b�cs�zott, �s egy perc m�lva m�r h�lt helye volt.

- Sz�val tanultatok, mi? – fintorogtam g�nyosan.
- K�pzeld t�nyleg tanultunk! – �lt fel t�r�k�l�sbe Cas.
- Persze, �s mit? Anat�mi�t?
- Ugyan m�r, M! Ennyire nem vagyok ki�hezett. K�l�nben is, Harry olyan… �des, �s cuki, �s… hmm – s�hajtott nagyot.
- Beteg vagy? – �ltem le mell�, �s meglebegtettem a kezem a l�nyom szeme el�tt, de nem is t�r�d�tt velem.
- J���! Itt hagyta a pulcsij�t! – pattant fel az �gyr�l, �s felemelt egy s�t�tk�k pul�vert a karossz�kr�l.
- Hogyan ker�lt le r�la a pulcsija? – meresztettem nagy szemeket.
- Csak nem gondolod, hogy azt akartam, hogy szeg�ny megs�lj�n? Olyan meleg van itt bent. Mondtam neki, hogy �rezze otthon mag�t… Ah, de j� illata van! – szippantott bele a pulcsiba.
- J�zusom, Cas. Te beteg vagy!
- End �����jjjjjj vil olv��jz l�vj������� �����! – t�ncik�lta k�rbe a szob�t pulcsival a kez�ben.
- Esetleg nem viszed ut�na? – z�kkentettem ki a r�zsasz�n k�df�tyolb�l.
- Dehogy. Ezzel fogok aludni!
- Cas, biztos j�l vagy?
- Ilyet m�g sose �reztem! Azt hiszem, szerelmes vagyok! – s�hajtotta.
- Ezt mondtad, amikor Ryannel j�rt�l.
- Nem, ezt akkor mondta, amikor Ryan ikertes�j�val Briannel j�rtam… De k�t nap ut�n kider�lt, hogy m�gse igazi, amit �rzek. Ez most valami teljesen m�s! �gy �rzem rep�lni tudn�k! – �llt fel az �gyra.
- J�, j�, de nem tudsz, sz�val ink�bb �lj le sz�pen!
- Most tombolnom kell! Kimenn�l?
- Jobbul�st! – k�sz�ntem el, �s mag�ra hagytam az �gyon ugr�l�, cs�kkentett agyszinttel rendelkez� l�nyk�mat.

A szob�mba �rve ler�gtam a cip�m, ledobtam a tal�romat, �s leengedtem a hajam. Azon gondolkodtam, hogy veszek egy forr� f�rd�t, amikor egy fekete bor�t�kot vettem �szre az �jjeliszekr�nyen.

K�v�ncsi voltam, hogy kit�l j�tt, ez�rt felkaptam. Abba persze nem gondoltam bele, hogy lehet �rt� sz�nd�kkal k�ldt�k…

Szerencs�re nem t�rt�nt semmi rossz.
Kinyitottam a bor�t�kot, amib�l szint�n fekete pergamen esett ki.

Ha �rdekel a Malfoy fi� holl�te, gyere az erd� azon r�sz�hez, ami a t� m�g�tt van. Egyed�l!

Pont elolvastam a cetlit, mikor a pergamen felgyulladt, �s nem maradt semmi bel�le.

- A francba! – ki�ltottam fel, �s gyorsan felkaptam a cip�met.

Kirohantam a szob�mb�l, de megtorpantam Black ajtaja el�tt.

Tal�n � seg�thet nekem! - gondoltam, �s elkezdtem d�r�mb�lni az ajt�t rejt� portr�n. Nem t�rt�nt semmi.

Szitkoz�dva hagytam ott az eg�szet, �s l�lekszakadva futottam kereszt�l a kast�lyon, majd �t a parkon egyenesen az erd� sz�l�hez.

A sz�rk�let �s a szakad� es� nem k�nny�tette a l�t�sviszonyokat, de a f�k k�z�tt megl�ttam egy apr� f�nysugarat.
Dacolva a gondolattal, hogy ez ak�r csapda is lehet bel�ptem az erd�be.

- �llj! – ki�ltott r�m egy eltorz�tott hang.
- Ki vagy? – k�rdeztem, �s felemeltem a p�lc�ma