A szoba csendj�t csak a kintr�l behallatsz�d� zenefoszl�nyok t�rt�k meg.

Sirius mellettem k�ny�k�lt, �s ujjaival sz�rakozottan k�r�ket rajzolt a hasamra. Laz�n �sszefogott haja kibomlott, �s az arc�ba hullott, m�skor oly’ arisztokratikus von�sai ell�gyultak, a nyak�ban l�g� ez�stl�ncon pedig visszat�kr�z�d�tt a f�kly�k f�nye.

Megbabon�zva n�ztem ezt az eg�sz jelens�get, hogy minden pillanata m�lyen az eml�kezetembe v�s�dj�n. Pillant�sunk – nem el�sz�r az este folyam�n – �sszekapcsol�dott… egyik�nk sem sz�lalt meg, csak n�m�n n�zt�k egym�st, �s ez t�bbet jelentett b�rmilyen sz�n�l.

Hirtelen elford�totta a fej�t, �s a falra f�ggesztett k�gy�d�szes inga�r�ra n�zett. K�vettem a tekintet�t.

Az �ra h�romnegyed tizenegyet mutatott.
Sirius pillant�sa ism�t r�m siklott, azt�n megr�zta a fej�t, �s kim�szott az �gyb�l. Fel�ltem, �s a takar�val eltakartam magam.

Szememmel k�vettem, �s figyeltem, ahogy egyetlen p�lcaint�ssel rendbe szedi mag�t. Miut�n v�gzett, fel�m fordult, �s a megszokottn�l rekedtebb hangon sz�lalt meg.

- �lt�zz fel. Siess, kint megv�rlak – mondta, �s magamra hagyott.

*

Tizenegy el�tt p�r perccel �rt�nk a megbesz�lt tal�lkahelyre. Remus �s Valey m�r ott �lltak a fal mellett, de Fran m�g nem volt sehol.

- M�r kezdtem azt hinni, hogy valami baj van. �gy volt, hogy hamarabb tal�lkozunk – vonta �ssze a szem�ld�k�t Remus.
- Itt vagyunk, nem? Tizenegyig van m�g k�t perc! – csattant fel Sirius. Mindannyian meg�tk�zve n�zt�nk r�.
- Minden ok�, Tapmancs?
- Nem t’om – vont v�llat.

Mi az, hogy nem tudod, te gy�k�r? Megrov� pillant�st vetettem Siriusra, azt�n �sszefontam a kezem, �s Valey mell� �lltam.

- J�l…

Valey k�rd�s�t egy hatalmas durran�s szak�totta f�lbe, amit t�bb kisebb robban�s, �s ki�lt�sok k�vettek. A t�voli zenesz� elhalt, helyette sikolt�st, �s d�h�s hangokat visszhangoztak a falak.

Remus az �r�j�ra n�zett.

- Tizenegy… Fran nincs itt, most mi legyen?
- Menn�nk kell – nyeltem nagyot.
- Nem lesz baj – mondta b�ztat�an Valey, �s elindult a folyos�n.

- H�! Itt vagyok! – hallottuk meg Fran hangj�t, azt�n megl�ttuk k�zeled� alakj�t. – Bocs, de Amicust nehezebb volt levakarni, mint gondoltam. Szerencs�re leitattam, �s most egy szob�ba fekszik… el is k�b�tottam, �s tudatm�dos�t� b�b�jt sz�rtam r�, hogy azt higgye, eg�sz �jszaka egy�tt voltunk… - fintorodott el.
- A Nagy�r nem fog ez�rt b�ntet�st kiszabni r�tok? – k�rdezte Valey.
- Ez legyen az �n bajom. Menj�nk, a buli m�r elkezd�d�tt. Mordon�k megt�madt�k a k�ri�t, sz�val most mindenki ezzel van elfoglalva. A Nagyurat ma m�g senki se l�tta… de el�g a fecseg�sb�l!

Fran gyors temp�t dikt�lva vezetett minket t�bb folyos�n kereszt�l. A pinc�hez k�zeledve �rezni lehetett a h�m�rs�kletcs�kken�st.
Szerencs�re senki nem �llt az utunkba.

- J�l van, akkor most kinyitom az ajt�t, de nem a saj�t p�lc�mmal, mert akkor egyb�l lebukn�nk. Ugyanis az ajt� meg van b�v�lve… De ez a dr�ga Amicus p�lc�ja �s…
- V�rj. Ink�bb ezzel. �gy egy�ltal�n nem tudnak gyan�ba keverni – h�zott el� Sirius egy kopott, fekete p�lc�t a tal�rja ujj�b�l.
- Ez ki�? – n�zte �mulva Fran.
- Rod Lestrange. Volt egy kis aff�runk… T�ls�gosan is r�kattant Fontanellre…

Fontanell? Hol marad a Foncsi…?

- Csod�s! – kapta ki a p�lc�t Fran Sirius kez�b�l, �s k�r�ket kezdett vele �rni a leveg�be, k�zben ismeretlen nyelven motyogott.

Az ajt� nyikorogva kiny�lt. A m�g�tte h�z�d� folyos�r�l hideg leveg� �ramlott ki, �s a f�kly�k k�kes f�nye ijeszt� �rny�kokat hagyott a durv�n faragott k�falon.

Elindultunk lefel�. Minden egyes l�pcs�fokkal h�lt a leveg� is.
Az utols� l�pcs�fokot magunk m�g�tt hagyva a folyos� kisz�lesedett, �s r�csos cellaajt�kat v�ltem felfedezni a f�lhom�lyban.

Fran biztos l�ptekkel ment tov�bb, �s egy m�sik helyis�gbe �rt�nk…

A falakon k�rbe bilincsek l�gtak, �s elviselhetetlen b�z terjengett.

- J�zusom! – ki�ltott fel Valey, �s elborzadva mutatott a szemk�zti falra.
A falhoz sz�gezett bilincsen egy ember l�gott… Hull�j�b�l patk�nyok lakom�ztak.
Fran k�hintett, �n pedig �rdekl�dve l�ptem k�zelebb a holttesthez.

T�bb z�z�d�snyomot felfedeztem a rothad� b�r�n, �s a szagb�l, meg a hullamerevs�gb�l is arra lehetett k�vetkeztetni, hogy ez a szerencs�tlen m�r t�bb napja itt rohad.
- Ugye ez nem Draco? – k�rdezte Sirius, mi pedig egy Te tot�l h�lye vagy?- pillant�ssal n�zt�nk r�.
- Hogy lenne m�r Malfoy? N�zz m�r r�! Ez m�r legal�bb egy hete halott… Kiv�rzett… �tv�gt�k a nyaki art�ri�t. Lass�, �s f�jdalmas hal�l… - ecseteltem. V�g�l is k�ze van az igazi szakm�mhoz… �rtek hozz�…
- Akkor azt biztosan Macnair tette – mondta undorodva Fran.
- Nem menn�nk tov�bb? – k�rdezte Sirius.
- V�rj! Az utols� kenet… Nem hagyhatom, hogy a lelke �r�kk� bolyongjon… - t�rdelte a kezeit Val, azt�n p�lc�j�val egy fapadra lebegtette a holttestet, majd feh�r leped�t var�zsolt, �s letakarta vele a szerencs�tlent. K�zben v�gig mozgott a sz�ja. – �men! – mondta dolga v�gezt�vel, �s Fran pedig egy f�klyatart�hoz l�pett.
- H�z�djatok a fal mell�! – Megr�ntotta a f�kly�t, mire a padl�t bor�t� k�vek elt�ntek, �s egy �jabb l�pcs�sor t�nt fel el�tt�nk. �ppen indult volna m�r, amikor Remus r�ki�ltott:
- �llj! Ez �gy t�l egyszer�… Maradjatok a faln�l…

Lehajolt a lej�rathoz, �s elv�gzett n�h�ny ellen�rz�b�b�jt, azt�n h�mm�gve r�dobott egy gyertyacsonkot a l�pcs�re…

Surran� hangot hallottunk, �s egy pillanat m�lva t�m�ret�, apr� nyilak r�pk�dtek a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba.

- Remus! – ki�ltott fel Sirius, �s egy ugr�ssal ler�ntotta a f�ldre bar�tj�t.
- �risten! Ne mozduljatok! – ord�totta Fran, �s szinte belesimult a falba.

�szt�n�sen kiny�jtottam a karom, �s a szemk�zti f�kly�ra mutattam vele. Egy Cast�l ellesett var�zslattal megpr�b�ltam megform�zni a l�ngot, de a t�z kiszabadult, �s elemi er�vel suhant v�gig a helyis�gen.

Szerencs�nkre csak a nyilacsk�kban tett komolyabb k�rt.
A t�bbieknek nem lett semmi bajuk, mert a falhoz lapultak, de Remus �s Sirius kicsit megp�rk�l�d�tt a r�juk hull� par�zsl� csonkocsk�kt�l.

- Eddig ez nem volt itt! – dohogott Francis.
- Ez sz�p volt… K�sz, Deb – porolta le mag�t Remus. – Mehet�nk. �n megyek el�re.

Nagyot nyelve l�pt�nk a l�pcs�kre, orrunkat t�m�ny vizelet szaga csapta meg.
P�lc�ink apr� f�nye volt az egyetlen vil�g�t�s.

Odalent l�tsz�dott a l�legzet�nk, �s a k�padl�t v�kony v�zr�teg bor�totta.

- Itt vagyunk. A csatorna… Javaslom, tegy�tek v�zhatlann� a cip�t�ket, ha nem akartok m�sok mocsk�ban tocsogni – mondta Fran, �s mi �gy tett�nk.

- Jobbra van p�r f�klya. Idehozn�d, Sirius? – k�rte.
Sirius megindult, de amikor lehajolt a f�kly�kat tart� k�t�mbh�z, felki�ltott, �s elejtette a p�lc�j�t.

- J�l vagy? – rohantam oda hozz�.
- Ja, csak… beg�rcs�lt… beg�rcs�lt a kezem – mondta zih�lva, �s megforgatta a csukl�j�t. Visszaadtam neki a p�lc�j�t, �s a meggy�jtott f�kly�kat megb�v�ltem, hogy lebegjenek a leveg�ben.

Francis a szemk�zti falhoz s�t�lt, �s megnyomott egy sim�bb k�vet a falban. Abban a pillanatban kirobbant a helyis�g m�sik oldal�n tal�lhat� csatornafed� r�cs. A robban�s elnyomta a titkos cella ajtaj�nak nyikorg�s�t, �s s�ros szennyvizet fr�csk�lt szanasz�t.

- Arr�l nem volt sz�, hogy ez ennyire b�d�s lesz! – m�szott fel a lyukb�l Hermione, �t k�vette Nott, Monstro, Shacklebolt, Jones, Diggle, Vance �s m�g egy-k�t miniszt�riumi munk�s, akik nem r�g csatlakoztak a rendhez.

- Ott a cella! Akkor ti a zsupszkulcscsal vigy�tek vissza Malfoyt a Roxfortba – mutatott a h�rom di�kra Francis. – Theo, Greg, sz�p munka volt – dics�rte m�g a fi�kat, akik a csatorn�n kereszt�l idevezett�k a t�bbieket.

- Rendben, most pedig a terv szerint ti mentek Francisszel, mi pedig majd megy�nk ut�natok! – adta a k�vetkez� utas�t�st Remus.
A csapat b�lintott, �s Fran ut�n eredtek.

A cella ajtaja teljesen kiny�lt, Valey �s Hermione pedig p�lc�val a kez�kbe berontottak a kis lyukba.

A k�t mardek�ros fi� a fej�ket �sszedugva sutyorgott, azt�n mindketten b�lintottak, �s egyik�k jobbra ment, m�sikuk ballra. Gyan�s volt…

- Deb, seg�ts! – hallottam Valey hangj�t.
- Megyek! – szaladtam a cell�hoz, de el�tte m�g intettem Siriusnak �s Remusnak, hogy tarts�k szemmel a k�t di�kot…

- �risten! – szaladt ki �nk�ntelen�l a sz�mon, amikor bel�ptem Malfoy z�rk�j�ba.

A fi� egy hatalmas v�rt�csa k�zep�n fek�dt rongyokba bugyol�lva. Eszm�letlen volt, test�t mindenhol m�ly v�g�sok, cs�nya z�z�d�sok �s sebek bor�tott�k. Ez�stsz�ke haj�t v�r�sre sz�nezte a saj�t v�re.

- Seg�ts! Meg kell ford�tanunk, de f�lek, mert, ha a gerince is s�r�lt, akkor…

B�lintottam, �s leguggoltam. Hermione �vatosan tartotta a fi� fej�t, �n pedig Valeynak seg�tettem megford�tani Malfoyt. K�zben Val egy vastag pokr�cot var�zsolt, �s a fi�ra ter�tette. Am�g vizsg�lta, Hermione megpr�b�lt Draco sz�j�ba cs�ppenteni p�r csepp b�jitalt.

Fel�lltam, mert nem volt m�r sz�ks�g a seg�ts�gemre, de m�g�ttem Hermione elejtett egy fiol�t, �s halkan sikkantott, mert Malfoy kinyitotta a szem�t.
- Vizet! – ny�sz�r�gte a fi�.
- Ne besz�lj, Draco – simogatta meg az arc�t a l�ny. – Mindj�rt visszavisz�nk a Roxfortba… Most m�r minden rendben lesz.
- Granger?
- Itt vagyok…
- Te nem lehetsz itt… J�tt�l nevetni rajtam, kis s�rv�r�…?
Hermione nagyot nyelt.
- Rep�l�k… de nem l�tom a f�nyt. Nem l�tok semmit… - ny�gte.
- Nem lesz baj! – mondta b�ztat�an Hermione.
- Egy s�rv�r� b�ztat… a… a hal�lomkor… a s�rv�r�, akit nem szabad szeretnem… Az �rul�k b�ntet�se hal�l… Furcsa a Sors… *�n hiszek a Sorsban… �s hiszek Istenben, aki mindig velem van… de…
- Draco, ne besz�lj…
- De n�ha f�lek, hogy Isten nem n�z r�m… akkor… akkor �n sz�lok hozz�,… hogy Istenem n�zz r�m… Nagyon f�j, Granger…
- K�sz vagyok! – pattant fel Valey. – Vissza kell mennem vel�k. A fi� s�r�l�sei nagyon s�lyosak…
- NEEEEEEEE!!! – sikoltotta Malfoy, �s megvonaglott.
- Hermione! A nyugtat� f�zetet!
- Ne b�nts! K�rlek! Apa… �n… K�rlek! J� leszek… - halkult ny�sz�rg�ss� a hangja, azt�n Hermione �vatosan megitatta vele a b�jitalt, amit�l visszazuhant az �ntudatlans�gba.
- Sz�lok a fi�knak! – aj�nlottam fel, �s �tl�ptem a k�sz�b�t.

Hirtelen megr�zk�dott az �p�let…

- Isten �vja �ket! – mondta halkan Valey, ezzel c�lozva a f�nt harcol�kra.

- Deborah! N�zd mit tal�ltunk! – r�ngatott Remus egy titkos szekr�nyhez.
- Mi ez? – k�rdeztem.
- Var�zsbomba, de m�g csak protot�pus – magyar�zta Nott.
- Amikor mi itt voltunk, akkor l�ttuk, hogy pr�b�lkoznak tov�bbfejleszteni a mugli dinimimot.
- Dinamitot… - mondtam, szemforgatva, de azt�n… - Ezek m�k�dnek?
- Asszem – vont v�llat a fi�.
- K�sz! Zsenik vagytok! A suliban sz�ljatok, hogy l�gok fejenk�nt �tven ponttal! Ja, �s Valey �zeni, hogy menjetek a cell�ba, mert mind az �ten visszamentek a suliba.

A fi�k sz�pen sz�t fogadtak, �s p�r perc m�lva mindannyian elt�ntek, h�la a zsupszkulcsoknak.

Ez alatt Remus �s Sirius felt�rtek m�g n�h�ny titkos szekr�nyt, amikben b�jitalok �s -alapanyagok, k�nyvek, el�g durva k�nz�eszk�z�k, �s fekete m�gi�s kell�kek voltak. Az ut�bbi kett�t azonnal megsemmis�tett�k, a t�bbit pedig eltett�k.

- Menj�nk, seg�ten�nk kell fent! – mondta Remus, �s visszavette a giccses maszkj�t. Sirius �s �n is feltett�k a fej�nkre az �larcot, azt�n a bomb�khoz fordultam.
- Ezeket vigy�k. M�g haszn�t vessz�k… Ha j�l l�tom, mindegyik�nknek jut h�rom. – Belenyomtam mindkettej�k kez�be a furcsa, dinamitszer� rudakat, de Sirius f�jdalmasan felki�ltott, kiejtette a kez�b�l a szerkenty�ket, �s t�rdre esett.
- Tapmancs, j�l vagy? – guggolt le hozz� Remus.

Sirius nem v�laszolt, csak a csukl�j�t szor�totta. Remus lepakolta a bomb�kat a f�ldre, �s felt�pte Sirius tal�rj�nak �s ingj�nek az ujj�t.

A tal�r alatt Sirius alkarj�b�l n�gy pici t� �llt ki. A sz�r�sokb�l pedig v�kony piros cs�k indult �tnak. A t� k�r�l a b�r s�t�tlila volt.
- J�zusom! Mi�rt nem sz�lt�l, hogy eltal�ltak a kis nyilak? Ennyire nem lehetsz h�lye, Sirius! Ezekben val�sz�n�leg m�reg van! – kezdte osztani az �szt Remus.
- Fogd be, �s seg�ts fel�llnom! – ragadta meg Remus gall�rj�t.
- Nem! Fogod a zsupszkulcsodat, �s visszam�sz a Roxfortba.
- J�l vagyok, Remus! Seg�tek, ameddig tudok. Nem fogok �cs�r�gni! Am�g be tudom sz�vni a kurva leveg�t a t�d�mbe, addig harcolni fogok, meg�rtetted? �s, ha nem seg�tesz, akkor majd seg�tek magamon! – kiab�lta, azt�n �sszeszor�totta sz�j�t, �s egy mozdulattal felpattant.

*

Odafent a cell�kn�l nem v�rt meglepet�sbe �tk�zt�nk.

- �h, sz�val megtal�lt�tok a titkos b�rt�nt? – fogott r�nk p�lc�t egy hossz� sz�ke haj� var�zsl�. Arc�t, fekete-ez�st maszk takarta, de hidrog�nsz�ke fej�r�l r�gt�n fel lehetett ismerni Lucius Malfoyt.

Intett a p�lc�j�val, �s az �larcaink a porba hullottak.
- Black, Lupin… �s… csak nem a s�rv�r� Fontanell? Mintha Draco eml�tette volna a neved k�t Cruciattus k�z�tt – vakarta meg az �ll�t.
- Mocskos hal�lfal�! – sziszegtem.
- A mocsokr�l te is tudsz mes�lni nekem, igaz? – k�rdezte g�nyosan, azt�n k�zelebb l�pett hozz�nk. – Nem sz�p dolog, hogy elrontott�tok ezt a sz�p est�t.

Mellettem Sirius kapkodva szedte a leveg�t, �s Remusba kapaszkodott…

- Ejnye Black. Rossz b�rben vagy… Az Azkaban nem tett j�t a macho k�ls�dnek, igaz? Vagy tal�n… - Lucius �szrevette Sirius szakadt tal�rj�t, �s hirtelen megragadta a karj�t. Sirius felord�tott, mert a t�k m�g jobban belef�r�dtak a h�s�ba. – L�tom nem siker�lt kiker�ln�d a csapd�mat. F�j, igaz? Ismered a mantik�r m�rget? Tudod, a sz�r�sukba azonnal bele lehet halni, de egy kis doxy m�reggel keverve lass�tja a hat�st. �ltal�ban nem azonnal halsz meg, hanem esetleg p�r �ra m�lva. El�sz�r sz�d�lsz, g�rcs�l minden izmod, �s �rzed, ahogy a m�reg lassan az eg�sz testedben sz�t�ramlik. �rzed?
- Rohadj meg, Malfoy – k�pte Sirius.
- Nem sok�ig fogsz k�romkodni, Black. El�sz�r sz�pen lassan a v�r�rammal egy�tt minden porcik�dba eljut a m�reg. G�rcseid lesznek, fulladni kezdesz, megvakulsz… l�tom, a leveg�v�tel m�ris nehezedre esik. H�t igen… min�l t�bb nyilacska tal�l el, ann�l gyorsabban hat a szer… V�g�l a legborzaszt�bb, hogy megsz�nik az agyad v�rell�t�sa. Sz�tdurrannak az ereid, a t�d�d �sszeesik, �s a sz�vizmod leb�nul, vagyis a dobog�s megsz�nik l�tezni… �s akkor, elt�vozol inn�t, te senkih�zi v�r�rul�! – kacagta gonoszan.
- De viszlek magammal, te rohad�k! – pr�selte ki mag�b�l, �s egy hirtelen mozdulattal kir�ntotta a karj�b�l a n�gy t�t, �s Malfoy nyak�ba sz�rta. Mindketten a f�ldre estek. Sirius leg�rd�lt Malfoyr�l, �s f�jtatva k�rdezte:
- �rzed m�r a hat�st, igaz? A nyaki �t�eredbe sz�rtam, �gy sokkal gyorsabban beker�l a v�r�ramba a m�reg… �s… �s kipurcansz, miel�tt megf�s�lhetn�d a hajad a hal�lod el�tt! – ut�nozta Sirius Malfoy fellengz�s st�lus�t, majd talpra k�zd�tte mag�t.

- Menj�nk! Nek�nk m�g dolgunk van.
- Ne! Black, ne! K�ny�rg�m! Az ellensz�rum… ott van… lent a b�jita